Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Megkezdődött a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés központi programsorozata 2018. június 7-én Debrecenben, a Megtestesülés-templomban.
A 2018-19-es előkészületi évben „Az Eucharisztia az Egyház életének forrása” mottóval, egy éven keresztül minden hónap első szombatján az irgalmasság órájában találkoznak a hívek, az Oltáriszentség előtt eléneklik az irgalmasság rózsafüzérét, előadáson, kötetlen beszélgetésen, majd tanúságtételeken vesznek részt, végül közel egy órás szentségimádás készíti fel őket a legszentebb áldozatra, a szentmisére.
A lélekemelő találkozások Boldog Brenner János csontereklyéje jelenlétében zajlanak. Az oltáriszentség vértanújának relikviáját ezen alkalmon helyezték el a templomban. A programsorozat főszervezője Tóth László, a házigazda egyházközség plébánosa tartalmas közösségi-lelki, egyedülálló élményekre várja a híveket, amely alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy megújítsák, felfrissítsék, elmélyítsék Jézussal, az Oltáriszentséggel való kapcsolatukat.

Az előadások témái az Eucharisztia, mint egyéni és közösségi keresztény életünk forrása minden hónapban egy-egy célcsoport lelki épülésére is szolgál. Első alkalommal Dr. Seregély István nyugalmazott érsek az egyházmegye rózsafüzér társulatainak tagjaihoz is szólt. Az érsek atya osztálytársa, egyházmegyés paptestvére volt Boldog Brenner János, akihez hasonlóan egy másik paptársuk is az egyházellenes Rákosi-rendszer áldozata lett. Seregély érsek az ő közbenjárásukat kérte, tegyék számunkra lehetővé, hogy ezek a találkozások előre vigyenek és megújítsanak bennünket a Krisztushoz való hűség útján, megerősödve annak bizonyosságában, hogy „Velünk van az Isten”, aki megígérte, hogy elvezet bennünket az örök életre.

Valóban halhatatlan vagyok és Istenhez hasonló?

Seregély érsek előadásában arra a mai gondolkodásban abszurdnak tűnő és ellentmondást szülő szentírási kijelentést magyarázta miszerint: „Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette” (Bölcs 2,23). „Mert ha valóban Istenről beszélünk, hogyan hasonlíthat hozzá az ember, hogyan lehetséges a hallhatatlansága?” — tette fel a kérdést az érsek, majd válaszadásaiban, arról az Istenről beszélt, aki a Názáreti Jézusban fogantatásától kezdődően az örök életig emberré lett, megadva a lehetőséget arra, hogy az ember olyan legyen, mint Isten.
„De hiszen az ember esendő, hogyan lehetséges mégis mindez?” — tette fel ismét kérdését Seregély érsek, és hozzátette, erről is gondoskodott a Mindenható, hiszen odaadta Fiát értünk engesztelő áldozatul a kereszten. Egy kérdés maradt tehát, zárta a kérdések sorát az előadó: „Akarok e üdvözülni vagy nem?”

Isten az eucharisztiában látható, megfogható és ehető

„Az ember akarata, szabadsága Isten ajándéka, amit soha senkitől el nem vesz. Jézus Krisztus bennünk akarja helyreállítani Isten és az ember kapcsolatát egy örökéletre alkalmas szent közösségben. Azt akarja, hogy szabadon fogadjuk el őt, éljünk az áldott ajándékaival és helyre álljon az örök élethez szükséges együttműködés. Ennek megvalósulásához, hogy „Isten mindenhol velünk legyen” felvette egy evilági jelnek, a kenyérnek és a bornak tapasztalati valóságát, hogy megfogható, látható és ehető legyen, vagyis a legszorosabb kapcsolatba kerüljön az emberrel. E mögött a Mindenható Isten embert üdvözítő örök akarata áll, amely akár tetszik, akár nem az Isten nélkül boldogulni akaró ember örök üdvösségének is egyetlen útja” — fogalmazott az érsek az Oltáriszentség üdvösséget hordozó erejéről, majd az Eukarisztia megalapítása óta eltelt több mint kétezer év hangsúlyozásával abban is megerősítette a híveket, hogy amíg ember él a földön és lesz utóda az apostoloknak addig „velünk lesz az Isten”. Amikor oltárainkon a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé válik, akkor az Ő áldozata van jelen, hirdetve, hogy az életét odaadó áldozati szeretetért mindenki, a legreménytelenebb, legbűnösebb helyzetben élő ember is elnyerheti az örök életet, ha megfogja Isten kezét.
Az érsek atya arra is figyelmeztetett, hogy a kenyérben és a borban nemcsak egy pillanatig van jelen Krisztus, hanem ameddig ép a kenyér és a bor. A templomokban a tabernákulum közelében elhelyezett örökmécses apró piros fénye is azt üzeni, hogy mindig: „velünk az Isten”.

Hogyan lehet a rózsafüzért eukarisztikusan imádkozni?

Seregély István nyugalmazott érsek atya előadásának második részét — amely a rózsafüzér imáról szólt —, ismét egy provokatív kérdéssel kezdve: „Mi köze az Eukarisztiához a Boldogasszony által a világ megmentésére kezünkbe adott imádságnak?
„Az eukarisztiában Isten van velünk, a rózsafüzér pedig máriás imádság, de egyben Krisztus imádsága, mert végig veszi a Názáreti Jézus életének minden lényeges vonását. Aki e titok jegyében imádkozza a rózsafüzért, az közelebb kerül Istenhez. A rózsafüzér ima Mária szemével kívánja láttatni Krisztust, ahogy Ő megőrizte szívében ezen eseményeket” — válaszolta meg a kérdést az érsek, majd javasolta, hogy a rózsafüzért imádkozzuk eukarisztikusan, amely egy egyénileg hozzátett gondolattal egészíti ki az Üdvözlégy, Mária imát: „...áldott a te méhednek gyümölcse Jézus, „aki itt van velünk az Oltáriszentségben”, akit Szentlélektől fogantál”, és akkor észrevétlenül szentségimádássá változik a rózsafüzér imádkozása. Az érsek atya hasonlóképpen imádkozik és azt tapasztalta, hogy ezáltal közelebb került Krisztushoz.

Egyetlen kérdéssel találkozom majd földi életem végén: Hasonlítok e Krisztushoz?

Ezzel is segíthetjük a Krisztushoz igazodó életünket, mert egyszer e földi élet minden kísérletezése véget ér, és csak egy kérdés merül fel: „Hasonlítunk e Krisztushoz?” Ferenc pápa szerint földi életünk végén nem kérnek tőlünk keresztlevelet, lelkészi ajánlást, stb..., hanem megnézik, hasonlítunk e Krisztushoz, megmaradt e bennük a Jézus Krisztushoz hasonlóságra való törekvés, a keresztény élet, amely az örök üdvösség egyetlen útja.

Az érsek atya befejezésül Bosco Szent Jánost, az utcán élő fiatalok nevelőjének egyik álmát említette, amelyben az Egyház hajója viharba került, de nem süllyedt el. Ez annak az ígéretnek a megvalósulása, hogy „az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). Ez az álom egy festményen is látható, amelyen az Egyház hajója a háborgó tengerből kiemelkedő elszakíthatatlan lánccal két oszlophoz van kötve, és nem engedik a hajót elsüllyedni. Egyik oszlopon az Eukarisztia áll, a másokon pedig Szűz Mária.
Amikor e két eszközt életünk keresztény szellemiségének valljuk, akkor nyugodtak lehetünk afelől, hogy Mária, mint Isten fiának anyja, az Eukarisztiában lévő Egyház égi anyja, aki „igen” válaszával tagja lett a mi emberi családunknak. A Rózsafüzér Királynője oltalmazza és újítsa meg mindnyájunk életét, Eukarisztia Asszonya Könyörögj érettünk!” — fejezte be fohásszal az előadását dr. Seregély István nyugalmazott érsek.

A délutáni találkozó agapéval, majd tanúságtétellel folytatódott, amely során Schuller Lászlóné és Henyusz Mária a nyíregyházi egyházközség egyik rózsafüzér-társulatának tagjaiként személyes imaéletükről, a közösség iránti elköteleződésükről beszéltek. Majd közel egy órás, nagyon mély, meghitt zenés, képmeditációs szentségimádás emelte még magasabbra a hívek lelkét, amely záró perceiben dr. Bánhegyiné Dehenes Dorottya, a Nagyváradi Állami Egyetem alapszakon végzett operaénekese énekelt, orgonán kísérte Balázs Gergely. A szentségimádást követően az esemény csúcspontja a szentmise bemutatás következett, amelynek elején ünnepélyesen elhelyezték Boldog Brenner János csont-ereklyéjét az oltár közelében. A szentmisét Seregély István nyugalmazott érsek mutatta be.

A találkozó következő alkalma augusztus 4-én szintén délután 3 órakor kezdődik, mindenkit szeretettel várnak. Ezen alkalmon a templomi szolgálattevőkhöz: kántorokhoz, sekrestyésekhez, harangozókhoz is szólnak az előadók, Maga László plébános és Tirpák Ferenc.

Kovács Ágnes
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye