Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hálaadó ezüstmisére gyűltünk össze 2018. június 24-én, vasárnap: Ireneus Wysokiński domonkos szerzetes atya jött el közénk Krakkóból, hogy hálát adjon szolgálatáért, melyből az első 15 évet Debrecenben töltötte.
A zsúfolásig megtelt templomban Górski Jacek OP plébános szólt a hívekhez és az ünneplő Irek atyához. Elsőként említette, hogy az ezüstmise napjának fényét emeli, hogy az Egyház ezen a napon ünnepli Keresztelő Szent Jánosnak, a közvetítőnek születését. Van, amikor az Isten közvetlenül szól a prófétákhoz vagy pl. Mózeshez – folytatta Jacek atya –, de alapvetően szükség van közvetítőre. Mint például András apostol, aki elviszi Jézushoz testvérét, Pétert, vagy amikor a béna embert barátai viszik Jézushoz. Jairus leánya sem kelt volna életre, ha apja nem jár közben Jézusnál. Isten felhasznál egy embert, hogy közvetítse üzenetét, kegyelmeit, irgalmát – és ez egy hivatás. Jó és hiteles közvetítőknek kell lennünk ebben a világban, hogy egyértelmű jelzőtáblák legyünk az emberek számára. Sokszor tapasztaljuk, hogy mekkora igény van a papokra. Csíksomlyón történt ez évben – folytatta Jacek atya –, hogy odajött hozzá egy roma ember, s kérte: „Pap bácsi, áldja meg családunkat!” Majd jött a másik, harmadik és így tovább. Ezek az emberek haza akarták vinni a búcsúból Isten áldását.
Ezután Irek atyára és közös érkezésükre emlékezett plébánosunk. Irek atyát 1993. május 22-én szentelték pappá, Jacek atya pedig már egy éve papként szolgált, amikor elindultak hozzánk misszióba, számukra teljesen ismeretlen helyre, magyarul szinte semmit sem tudva. De, hála Istennek, nagy szeretettel fogadtak bennünket a bennszülöttek – mondta. Úgy tapasztalta, hogy Irek atyában több bátorság volt. Nagy szeretettel emlékeznek rá mai napig rendtársai, a közösség, a különféle csoportok, melyeknek vezetője volt: a családosok, az idősek köre, a Hit és Fény közösség, a katekumenek, az egyetemisták, a külföldi egyetemisták, a sok beteg, akiket látogatott. És mindannyian örülnek, hogy nem felejtette el a magyar nyelvet. Szolgálata sok-sok gyümölcsöt hozott. Nemes Ödön jezsuita szerzetes, aki 43 évet töltött misszióban Japánban, úgy fogalmazott: az első 15 év a legnehezebb a misszióban. Talán könnyebb lett volna a következő 15 év Irek atya számára, ha köztünk marad. Hazatért, de a krakkói rendházban is megtalálta sokrétű tevékenységét: a levéltár igazgatója lett, valamint több lelki közösség vezetője. Bátran mondható: Irek atya szerény és alázatos közvetítő Isten ügyében. Végül egyik rendtársát idézte Jacek atya, aki egyszer azt mondta neki: Tudod, Jacek, jól választottunk. És most ugyanezt mondta plébánosunk az ünnepeltnek: Tudod, Irek, jól választottunk.
A szentmise után az agapén mindenki beszélgethetett kedve szerint Irek atyával.
Mi pedig azt mondjuk: visszavárjuk, jöjjön gyakran közénk!

A másik jeles esemény templomunk névadójának ünnepéhez kapcsolódóan a templombúcsú, volt, melyet június 30-án, szombaton és július 1-jén vasárnap tartottuk. A plébánia templomát 35 éve, 1983. június 26-án szentelte fel dr. Udvardy József szeged-csanádi püspök. Ez alkalomból kiállítás nyílt szombat délután a templom építésével, szentelésével kapcsolatos dokumentumokból. Majd az esti szentmise előtt ünnepi zsolozsma, a Szent László-vesperás imádkozására gyűltünk össze.
Vasárnap az ünnepi szentmise 9.30-kor kezdődött. Ünnepünk meghívott vendége Vadászi László atya volt. Szentbeszéde kezdetén röviden felvázolta Szent László életét: ő a pogány Vazul unokája volt, akit Szent István megvakíttatott, fiait száműzte. László idegenben született. Testvére, Géza halála után a trónviszály miatt Salamont bebörtönözte. Amikor viszont trónra jutott, ő vitte végbe István, Imre és Gellért szentté avatását, s ekkor engedte szabadon Salamont.
Prohászka Ottokár püspök így ír László király szentségéről: „A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. ... Szent László nem tanít, ő nem apostol, de küzd, harcol és győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az addig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az egyházat a magyar nép életébe.” Ő szilárdítja meg a kereszténységet a magyarok között.
Napjainkban is sokan úgy vélik – folytatta László atya –: a keresztény tűrjön és szenvedjen, majd Isten megjutalmazza a túlvilágon. Krisztus nem tűrt, hanem harcolt, legyőzte a halált. A keresztény ember is küzd. És ki ellen kell küzdenünk? Vajon azért, hogy el tudjuk mondani: küzdöttünk Istenért? Ki a fő ellenségünk, a legnehezebb ellenfelünk? A Sátán, aki Istenre irigy, és félrevezet, azt sugallva, hogy Isten nem szeret téged, vedd kezedbe a saját életedet? De ne felejtsük el: Jézussal könnyen legyőzzük a Sátánt, akinek nincs hatalma fölöttünk: „Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (vö.: Róm 8,35-39).
Egy valaki mégis elszakíthat téged Krisztus szeretetétől. Te magad! Isten szabadságot adott nekünk, és egész életünk döntésekből áll. Ha Jézushoz menekülünk, a Sátán semmit sem tehet. Legnagyobb ellenfelünk mi maguk vagyunk: nekünk kell döntenünk, és sokszor az érzelmeink ellenére, ha Istent akarjuk választani. És milyen gyakran mondjuk: most nem teszem, nem jövök, nem szólok... Szent László küzdött, rendet teremtett a káoszban. Életünk káoszában, reménytelenségében hányszor mondjuk: Miért történik ez? Hol van Isten? Az életünk egy kert, de ha nem gondozzuk, elburjánzik a gyom.
„Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” – halljuk a főparancsban (Mk 12,31). De hogyan szeretem magamat? Ápolom-e lelkem kertjét vagy hagyom, hogy minden nőjön úgy, ahogy neki tetszik? A legnehezebb megküzdeni önmagunkkal. Egy példa: tartsd meg a tisztaságodat, de miért kéri ezt Isten, hiszen az ösztöneink mást diktálnak, a világról nem is beszélve. Miért és miért? Mi az értelme? A keresztény ember a hit harcát vívja: elhiszem-e, hogy Isten szeret és igaz, amit az Egyházon keresztül tanít? Vagy amikor a fájdalom, a depresszió elborít, saját magunk ellenére kell elhinnünk, hogy Isten az élet Ura, és ne azok a gondolatok vezéreljenek, amit a tv-ben, reklámokban hallunk. Szent László Istent választotta, és győzött. De ez nem magától megy. Aki küzd, azt segíti a tudat és a tapasztalat, hogy a mi Istenünk „mindent megbocsát”. A küzdelem során ugyanis sok nehézség adódik, elesünk, hibázunk, de ha Jézussal maradunk, miénk lesz a végső győzelem.
Szent László király alatt szilárdult meg a kereszténység országunkban. A keresztény hitet azóta is átadjuk egymásnak nemzedékről nemzedékre. Most rajtunk a sor – fejezte be gondolatatait Vadászi László atya.

A szentmise után a templomkertben a Szent László-litánia imádkozása után megkoszorúztuk a szent szobrát. Este ünnepi hangversenyen vehettünk részt a II. János Pál teremben. Közreműködtek a Csokonai Színház énekművészei és hegedűre írt művet is hallhattunk. Zongorán kísért Major Pius OP.

Havas Lászlóné
Szent László Domonkos Plébánia