Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Áldozópappá szentelése után egy héttel, 2018. Július 1-jén tartotta primíciáját Németh István atya a debreceni Szent Család templomban, családja, barátai és szerettei körében.

Az ünnepi szentmise délután öt órakor kezdődött. Felcsendültek a harangok, majd a templomi kórus ünnepélyes énekére bevonult a már megszentelt papi ruhájában Németh István atya szüleivel, testvéreivel, a papi asszisztenciával, élén Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyés püspökkel. A hálaadó szertartáson részt vett újmisésünkkel gyermekkorában vonatozó és hivatásválasztásában nagy hatást gyakorló Fodor András plébános, dr. Stefan Dartmann, a római Pápai Német–Magyar Kollégium rektora, valamint Felföldi László, az egyházmegye püspöki helynöke, aki szentbeszédet is mondott.

István atya jelmondatául Joel próféta könyvéből választotta a következő felkiáltást: „Ujjongjatok és örüljetek az Úrban!” Felföldi László, aki egyben a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosa is, e mondatot körüljárva fogalmazta meg útravalónak szánt szavait újmisés testvére részére.
Beszédét megkezdve arra utalt, hogy ez az ujjongás, öröm feltételhez kötött. Csak az tud örülni igazán, akinek szívében béke van, és a béke feltétele az élet egyensúlyának megtalálása, melyet mi, emberek elsősorban a természetben keresünk. István szüleihez és testvéreihez fordulva plébános úr rávilágított arra, hogy életünk igazi egyensúlyát a legbiztosabb helyen, a családban találjuk meg. Szavaival érzékeltette, hogy eme nemes esemény, a primícia egy család áldozatának, szenvedésének, szeretetének gyümölcse, ünnepe. „Mi csak csatlakozunk egy család titkához, akik együtt tapasztalhatták meg Isten vezetésének titkát és meghívását. De most, valami új kezdődik gyermeketek, testvéretek életében, és ezen az úton már egyedül kell haladnia, mégis veletek marad, hiszen szüksége lesz rátok és nektek szükségetek lesz őrá.”

Felföldi atya, beszédének második felében a kafarnaumi történeten keresztül mutat rá Jézus életének csodálatos egyensúlyára, békéjére. Ennek titka pedig az volt, hogy Jézus életét annak szentelte, hogy betegeket gyógyított, tanította az embereket, majd elvonulva csendben imádkozott. „Ez papi és keresztény életünk alapvető három dimenziója, és ennek a hármas stabilitásnak van egy nagyon ősi jelképe, a háromlábú szék. Azért hoztam Neked ajándékba, hogy el ne felejtsd azt, amit most mondok.” – fordult az újmisés Istvánhoz László atya.
A szék lábain Jézus életének egyensúlyát adó három pontja szerepel, melyeket a püspöki helynök mély és tartalmas gondolatokkal egészített ki:
Tanítás és gondolkodás
„Mi volt Jézus tanításának lényege? Gondolkodni tanított minket. István te közöttünk a tudásnak leszel nagy birtokosa és hiszem, hogy óriási tudással fogsz hozzánk visszatérni, de a tudás józan gondolkodás nélkül óriási kárt tud okozni. De Te megkaptad a józan gondolkodás adományát is és ezt kell magaddal vinni, és az életben is átadni.

Sebek és gyógyítás
„Isten hiánya a legszörnyűbb és legembertelenebb szegénység. Isten visszautasítása jelenti az ember legvégsőbb nyomorát, mely a legnagyobb sebeket és betegségeket okozza. Isten nem azért hívott, hogy a tüneteket kezeld, nem azért hívott, hogy gyógyíts. Nem az a dolgunk, hogy megakadályozzuk a szenvedést, hanem az, hogy segítsünk ebben a szenvedésben, ebben a fájdalomban erőt találni és tovább menni.”

Imádság és csend
„Jézus életének ez volt a csúcspontja és a forrása, a legfőbb és legalapvetőbb műve. Ha nincs csönd, melynek révén beléphetünk a szavak mélységébe, akkor a szavaink érthetetlenné válnak, így a tanítás, az üzenet üres lesz. Szeretni csak az képes, aki egyensúlyban van önmagával, mert a torzulás mindig önmagunkban kezdődik, aztán szép lassan kiterjed a környezetünkre. Az imádság és a csönd az, ami meg fogja menteni a világot.”

Szentbeszédének zárásaként ismét testvéréhez fordult Felföldi atya, de ezúttal egy kérést intézett felé:
„Kedves újmisés testvérem! A négy év tanulmánya közben és majd utána is, néha ülj le erre a székre, /elbír, ne félj!/ és vess számot, hogyan tanítasz Krisztus egyensúlyában. Ha azt látod, hogy az emberek örömmel hallgatnak, mert elindul a szívükben egy gondolat, egy érzés, amitől több és jobb lesz az életük; ha mered szíved ajtaját kinyitni, és azt érzed, hogy az emberek odatódulnak hozzád, mert érzik Krisztust, és sebeik gyógyulást nyernek; ha életed zajos menetében majd a csöndre vágysz, akkor megértetted Jézus tanítását, hívásának erejét. Akkor jelmondatod nem üzenet lesz többé, hanem maga az élet.”

A szentmise az újmisés áldás megható pillanatival zárult. Németh István elsőként szüleit, majd testvéreit és nagyszüleit, aztán az Őt pappá szentelő főpásztorát, Palánki Ferencet, majd paptestvéreit és végül az egybegyűlt híveket áldotta meg.

Stefán Szilvia
egyházmegyei média-képzős hallgató