2018. június 26., kedd 13:33

Első miséjét mutatta be Dobai Barna Ottó atya Kisvárdán

2018. június 24-én, vasárnap az esti órákban Dobai Barna Ottó újmisés atya első szentmiséjét, primiciáját tartotta a kisvárdai római katolikus templomban, amely egyben hálaadó szentmise is volt. A hagyomány szerint az újonnan felszentelt pap szülőfaluja, szülővárosa templomában az ünneplő hívek körében mutatja be az első, avagy az újmiséjét.

Az ünneplő papság és asszisztencia a plébánia udvaráról vonult át a templomba, miközben zúgtak a harangok, melynek üzenetét „Misericordia-Irgalmasság” messzire repítette a szél. A templom udvarán újmisésünket paptestvérei ünnepi ruhába öltöztették, előtte azt megáldottak, majd az ünnepi bevonulás és köszöntések után Ottó atya megkezdte első szentmiséjét.
A szentmise homíliáját dr. Lőrincz Ottó, az újmisés szülőfalujának, Kárászteleknek egykori plébánosa tartotta. A plébános elmondta, mindig is szívügyének tartotta egykori ministránsa lelki fejlődését, annál is inkább, mert Ottó édesanyja, a halála előtt gyermekét a gondjaira bízta.
A plébános felidézte azt a falusi hagyományt, amely a primiciák előtti pecekben történik: Az újmisés papot a családtagok jelenlétében az édesapa és az édesanya megáldja és pappá lett fiukat átadja az Egyház, Isten népe szolgálatára. Ezután az újmisést a szülői házból ünnepi menetben kísérték a templomba, közben zengnek a harangok. A menet élén keresztet visznek, utánuk lányok és fiúk haladnak. A fiatalok csoportjában lépdelnek az újmisés egykori játszótársai, osztálytársai, barátai. Az újmisést virágfüzéres gyerekek veszik körül, egyikük virágszirmokból készített szívet visz annak jeléül, hogy az új pap szívét, egész személyiségét Isten és a hívő nép szolgálatára szenteli. Mögötte szülei, a rokonság, a hívők közössége halad. A templomba érkezve az orgona felzúg,az oltár előtt megállnak, köszöntők és a helyi plébános üdvözlő szavai hangzanak el.

Ezt követően Lőrincz Ottó atya Albrecht Dürer egyik alkotására utalt, amelyen a művész édesanyja összetett kezét ábrázolja. A plébános, az újmisés Ottó atya édesanyjára emlékeztette a fiatal papot, aki kezét sokszor imára kulcsolta, hogy gyermekéből pap lehessen.

„Pappá lettél. Hatalmat nyertél, hogy bemutasd az újszövetség tiszta áldozatát. Jézus Krisztus testét és vérét a kenyér és a bor színe alatt, áldozatul magad és a nép bűneiért. Mától kezdve élethivatásod Isten országának szolgálata. Jézus Krisztus titokzatos testét kell építened a híveket pedig az igazság ismeretére kell vezetned. A mérnök tudása által épít, az orvos praxisa által gyógyít, a művész tehetsége által alkot, és a pap életszentsége által teremt, gyógyít és építi a lelkeket. Kérd a Szűzanyát, segítsen neked a papi méltóságnak megfelelő lelkületet kialakítani és azt mindig megőrizni.
Ezt követően a kézrátétel szentelési mozzanatára hívta fel a figyelmet a plébános, amely által Isten kiválasztotta magának. A plébános hozzátette: „Az ember leghőbb vágya, hogy valakihez tartozzék, hogy valakié legyen. A vallásos emberé, hogy Istenhez tartozzék, az Övé legyen. Tudta ezt Isten is, ezért is üzente népének: „Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak, az enyém vagy.”

Majd ezeket az intelmeket adta át újmisésünknek Ottó atya: “A mise után, a templomon kívül is pap kell, hogy legyél. Akkor a munka, a szolgálat nem teher lesz, hanem megszentelődésed eszköze, a hívek nem izgága, akadékoskodó emberek már, hanem Istent kereső lelkek, akiket türelmesen kell vezetned a jóra.
Ha életed „égő áldozat”, akkor az adminisztráció nem unalmas időtöltés, hanem életszükséglet ahhoz, hogy egyházközségedet anyagilag rendben tartsd. Ha életed Istennek tetsző áldozat, akkor a hosszú út a filiákba nem szükséges rossz, hanem mind megannyi lehetőségek új lelkek toborzására és a régiek megerősítésére.“

Végezetül ezekkel a gondolatokkal zárta beszédét plébános atya: „Köszönjük, hogy létezel, hogy vagy és visszajöttél közénk. Köszönjük, hogy azt teszed, amit lelkiismereted diktál. Isten áldja meg kezeidet, és egész papi lényedet, hogy még sokáig áldás és jó illatú áldozat lehess számunkra!

A szentmise záró, fő eseménye az újmisés áldás megható pillanatai voltak. Dobai Barna Ottó atya elsőként a lánytestvérét, majd rokonait áldotta meg, azután első plébánosát Lőrincz Ottó atyát, jelenlegi plébánosát Linzenbold József atyát, majd a jelen lévő papokat, híveket. A tőle kapott újmisés szentkép pedig mindig arra figyelmeztet majd:
„Misericordia – Irgalmasság”

Borus Lászlóné
média-szakos hallgató

Fotó: Darvai Attila

  • Galéria:
    • DSC_0195-1
    • DSC_0197-1
    • DSC_0200-1
    • DSC_0203-1
    • DSC_0204-1
    • DSC_0208-1
    • DSC_0225-1
    • DSC_0226-1
    • DSC_0228-1
    • DSC_0229-1
    • DSC_0234-1
    • DSC_0238-1
    • DSC_0239-1
    • DSC_0241-1
    • DSC_0252-1
    • DSC_0256-1
    • DSC_0258-1
    • DSC_0259-1
    • DSC_0277-1
    • DSC_3046-1
    • DSC_3048-1
    • DSC_3054-1
    • DSC_3056-1
    • DSC_3059-1
    • DSC_3075-1
    • DSC_3079-1
    • DSC_3085-1
    • DSC_3103-1
    • DSC_3107-1
    • DSC_3108-1
    • DSC_3109-1
    • DSC_3111-1
    • DSC_3113-1
    • DSC_3115-1
    • DSC_3121-1
    • DSC_3125-1
    • DSC_3137-1
    • DSC_3142-1
    • DSC_3143-1
    • DSC_3149-1
    • DSC_3150-1
    • DSC_3152-1
    • DSC_3153-1
    • DSC_3166-1
    • DSC_3168-1
    • DSC_3169-1
    • DSC_3181-1
    • DSC_3183-1
    • DSC_3205-1
    • DSC_3217-1
    • DSC_3225-1
    • DSC_3239-1
    • DSC_3242-1
    • DSC_3248-1
    • DSC_3257-1
    • DSC_3268-1
    • cover