Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az egyházmegye papságával együtt mutatta be a krizmaszentelési szentmisét 2018. március 29-én, nagycsütörtökön délelőtt Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban, amelyen hálát adtak a papi hivatásért, hisz Krisztus nagycsütörtökön, az utolsó vacsora asztalánál alapította a papságot, majd megújították a papi ígéreteiket. A szentmisén Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök is részt vett, valamint az egyházközségekből érkező ministránsok és hívek.

Palánki Ferenc a szentmise homíliájának bevezető gondolatában feltette a kérdést: Szükség van-e papokra a mai világban? Napjainkban a felszentelt papság szüksége és szavahihetősége ellen a világ hevesen tiltakozik. Van külső üldözés, amelyre Jézus előre utalt: „Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak”, és van belső ellenállás is, amikor a megkereszteltek közösségén belül sokan Krisztusra igent, az Egyházra pedig nemet mondanak, pedig az Egyház maga Krisztus titokzatos teste.

„Mi az oka ez ellenállásnak?” — A megyéspüspök a kérdésre válaszolva kifejtette, az ok a hierarchia (papság) tekintélyével szembeni ellenállás, amelyben a papnak nincs rangja, nem meghatározó a véleménye. A másik ok, hogy a papok sokszor maguk is gyengeséggel küzdenek, vagy rágalmazásnak vannak kitéve, továbbá, intézményellenes szellem is uralkodik a világban. Mindezek ellenére — mert az Úr lelke van rajtuk —, mégis sokan vannak, akik az emberi gyarlóságukkal megterhelt szolgálatukat kérik, tőlük várják a szabadulást, megtérést. A papok ezen a napon, nagycsütörtökön ünneplik, hogy egykor Isten oldalára álltak, szemben a világgal. Hivatásukkal gátat építenek az önzés a gátlástalanság hullámain. „Semmilyen erőfeszítés nem hiábavaló” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, a világ titokban abból él, hogy ma is vannak emberek, fejkendős idős nénik, mélyen hívő férfiak, lelkes fiatalok, akik hisznek, remélnek és szeretnek. Ezért nagy szükség van a papokra.

Ezt követően a püspök atya XVI. Benedek pápa Gábriel angyal és Zakariás beszélgetésének elemzésére utalt, amely kifejti, hogy sokan örülnek az elkötelezett, másokért áldozatot hozni kész papoknak, ezért vannak, akik imádkoznak jó papokért így újabb hivatások születnek. Az angyal azt mondja Zakariásnak: „Meghallgatást nyertek imáid”. Keresztelő Szent János az idők megváltozásának, a világ megváltásának hírnöke lesz, születése mégis az ember imájára adott isteni válasz.

Palánki püspök a továbbiakban az ima fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelte, a pap is az ima ajándéka, ezért is kell az ima emberévé válnia. XVI. Benedek pápa szerint: „Az ima nem a semmibe röppen, nem pszichoterápiás gyakorlat a lelki energiáink összeszedésére, még csak nem is lelki házi feladat vagy kötelesség, hanem a valóságot célozza meg.”

„Miért is kell tehát imádkozni?” — folytatta a püspök ismét kérdéssel a homíliáját. „Isten nem kéretni akarja magát, nem azt kéri, hogy beszéljük rá őt valami jóra. Isten ajtaja előtt ott nyílik meg a világ ahol imádkoznak, ahol az ember túllép önmagán, feladja önmagát és elfogadja Istent valóságként.”

Szent Ágoston szerint: „Isten mindig nálunk van, csak mi nem vagyunk mindig Őnála.” „Az ima út önmagunkért.” — idézte ismét Benedek pápát a püspök. Zakariás, fiatal korában biztos imádkozott gyermekért, de eljött az idő, amikor már nem önmagával törődött, hanem kitágult a látószöge. Szabadabb lett és Izrael megmentéséért fohászkodott az Úrhoz. Ő már balgaságnak tartotta az angyal jövendölését, miszerint fiúgyermeke fog születni, éppen ezért az öreg prófétának egy ideig meg kellett némulnia, hogy szíve újra Isten nyelvére hangolódjon. Zakariás szerint meg kell nyitni a világot Isten előtt, mert ő akar tenni értünk. Lehet, nem úgy, ahogyan mi gondoljuk, mint ahogyan Zakariás esetében is tapasztaljuk.

Zakariás fia is pap volt és az utolsó próféta. Életében Isten működése mutatkozik meg. Azt mutatja, hogy a pap nem tevékenység sorozata, hanem létezés, életforma, amely akkor torzul, ha a személyes karrierje lehetőségének tartja. A pap a létével prófétál. Fölszenteléskor küldetést kap, a szentség kegyelme átalakítja őt, sok mindenre képessé teszi, a hit alázatát, a szolgálatot, mint lehetőséget egy életen keresztül magára kell öltenie. A papság áldozattal jár, de így lesznek az eukarisztia emberei.

Végül Palánki Ferenc megyéspüspök Benedek pápának a régi korok papszentelési szertartásának egy különös mozzanatáról szóló elemzését emelte ki. Amikor Szent krizmával megkenték a pap kezét, összekötötték és ezután adták a kezébe a kelyhet, azt szimbolizálva, hogy a pap keze egész életében hozzá van kötve Krisztus kelyhéhez. „Tudtok e inni abból a kehelyből, amiből én iszom?” — tette fel a kérdést Jézus. Az eukarisztia, amely a papi élet középpontja végig erre a kérdésre emlékeztet. Az összekötött kezek az erőtlenséget, a lemondást jelenti. Így a szentmise több mint egyszerű ceremónia. Életforma, végérvényes odaadottság, a megkötözöttség bátorsága.

„A világ megkérdőjelezi a pap szükségességét. Igen, éppen ebben az istennélküli, atyátlan világban van szükség a papokra, hogy létükkel, szolgálatukkal vezessenek, legyenek az ima emberei, próféták, akik Isten üzenetét hiteles szolgálatukkal közvetítik” — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye