Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Mit tesz az egyház az ökumenizmusért? Sokan teszik fel ezt a kérdést. Nos, nem csak az ökumenikus imahét programjában merül ki a válasz. Március 27-én Kisvárdán, a nagyhéten megrendezett keresztút alkalmával a római és görög katolikus, valamint a református egyház egységben járta végig Krisztus szenvedéstörténetének állomásait.
Az állomások között zarándokolva felváltva hangzottak fel a felekezetek énekei, majd a keresztúti állomásokhoz fűződő imák és gondolatébresztők. Mindeközben a város lakói lépésről lépésre megélhették a Krisztus-követést, együtt elmélkedhettek a keresztút életszerűségéről.
Épp ez utóbbira hívta fel a figyelmet a kisvárdai plébános, Linzenbold József: a keresztút az, amelyet minden életállapotunkban meg tudunk élni. Minden életállapotunk hordoz nehézséget, és minden életállapotunk hordozza a Krisztussal való találkozást. A keresztút által hordozzuk Krisztus keresztjét, és Ő hordozza a miénket.
Ezt a gondolatot folytatták Papp Tibor, kisvárdai parókus szavai, aki arra hívott meg bennünket, hogy a hétköznapokból kiszakadva, legyen a szenvedés a nagypéntekünk része, a szentsír csendje járja át a nagyszombatot, majd ugyanezzel a hittel éljük meg a feltámadás örömét, és az ünnep legyen ünnep.
A keresztút záró áldásában Kádas Richárd református lelkész útravalója is elhangzott, amelyben arra szólított fel bennünket, keresztény testvéreket, hogy ne féljünk, ne rettegjünk, mert Krisztus velük van.
Kisvárdán tovább folytatódik a nagyheti készület, amely figyelmünket Krisztusra irányítja, hogy ezáltal hitünkben mélyüljünk, és embertársaink számára tanúságot tegyünk a feltámadás öröméről.

Szerző: Szilágyi Eszter