Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Virágvasárnapi ünnepi szentmise a debreceni székesegyházban

Barkaszenteléssel kezdődött a virágvasárnapi (szenvedésvasárnap) ünnepi szentmise 2018. március 25-én 10 órakor, a debreceni Szent Anna-székesegyházban, majd az Úr jeruzsálemi bevonulására emlékezve az asszisztencia és a hívek barkaágakkal a kezükben bevonultak a templomba. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.

Az igeliturgia részeként a székesegyház Szent László kórusa elénekelte a passiót, Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának történetét az utolsó vacsorától a temetésig.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmisén elhangzott bevezető gondolataiban elmondta, ez a történet kell, hogy hasson ránk, hogy újra döntés elé állítson bennünket. Ha végigelmélkedjük a történetet, a benne szereplők tulajdonságait, cselekedeteit látva, nekünk is tanulságokat kell levonni saját életünkre vonatkozóan:

„A passió Betániából indul, amikor Lázár házában Jézus Márta és Mária vendége. Vacsora közben egy asszony drága olajjal megkeni Jézus lábát, mire a kívülállók megszólják, miért nem adta el inkább a drága kenetet, hogy az árát szétossza a szegények között. E mozzanat tanítása, hogy a szeretetben nincs mérték, a másokért meghozott áldozat felbecsülhetetlen ajándék.

A tanítványok feladata — akik előkészítették a húsvéti vacsorát — arra figyelmeztet bennünket, hogy Jézus nekünk is adott küldetést és egyben meghívást a szentmisére, a húsvéti vacsorára, hogy vele együtt ünnepeljünk, majd egyesülve Jézus Krisztus Szent testével, hordozzuk Őt a hétköznapjainkban, vigyük a szívükben az emberek közé.

Péter, Jakab és János apostolok nem tudtak Jézussal virrasztani, mert még a szívük is elnehezedett, elaludtak. Látnunk kell, hogy bennünket is meghív az Úr, hogy Vele imádkozzunk, hogy Vele együtt éljük az életünket.

A főpapnak és Pilátusnak megadatott, hogy beletekintsenek Isten szemébe. Megláthatták Isten arcát és mégsem ismerték fel, mert a megalkuvások, az érdekek elvakították őket. Ma is sok evilági dolog van, amelyek elvakítanak bennünket és nem ismerjük fel Isten arcát a másik emberben.

Cirenei Simon, mint egyik járókelő került közel Jézushoz. A Gondviselő Isten a mi életünket is keresztezi. Nincsenek véletlenek. Ezért figyeljünk arra, aki vár bennünket, találkozni akar velünk, és aki az életutunk során segítséget kér. Mert amikor egymásnak segítünk, akkor Jézusnak segítünk.

A római százados mindazok után, amit ő aznap elkövetett kivégeztetvén az ártatlan embert, felismerte Jézust, amikor azt mondta: „Ez valóban Isten fia volt” (Mt 27,54). Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy egészen életünk végéig van lehetőségünk a megtérésre, bűneink felismerésére, amely átalakítja az életünket.

Az evangélium utolsó alakjaként a bátor arimateai József áll előttünk, aki irgalmasságot cselekedett, amikor eltemette Jézust. (Az irgalmasság testi cselekedetei között az utolsó: halottakat eltemetni.) Csendben és szeretettel tette a jót, miközben maga is várta Isten országát. Ez kell, hogy a mi alapmagatartásunkat is meghatározza, várjuk Isten országát, mert ez az ország, a mi életünk horizontja, az út és a cél, a teremtéstől, a kereszthordozáson és a Golgotán át egészen a feltámadásig.” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye