50.000 adag meleg étel, 7 tonna kenyér, 55.000 üveg ásványvíz, 30.000 alma és mandarin, 125 különjárat. Hogy kikért ezek a nagy számok? Azért a 20.000 fiatalért, akik úgy döntöttek, hogy az Óév végét és az Újév elejét Bázelben, a Taizéi Európai Ifjúsági Találkozón szeretnék eltölteni, közösségben egymással és Istennel. És ezen 20.000 fiatal között ott lehetett 32 fiatal a Debreceni-Nyíregyházi Egyházmegyéből is.
A 2017. december 28-a és 2018. január 1-je között megrendezésre került találkozónak rendhagyó módon egyszerre három ország is otthont adott: Svájc, Németország és Franciaország. E három ország családjai, lakóközösségei, illetve egyedülálló lakosai kitárták szívüket, hogy erre a pár napra befogadják otthonukba a világ minden tájáról érkező fiatalokat; hogy otthont és közösséget nyújtsanak nekik zarándoklatukon.
A találkozó programjai a közös imák köré voltak felépítve. Délelőttönként a reggeli ima után, a különböző felekezetű közösségekben kiscsoportos beszélgetések keretében ismerhettük meg más nemzetek fiataljainak a hittel, szegénységgel, örömmel és szomorúsággal kapcsolatos tapasztalatait és nézeteit. Azt hiszem, sokat tanulhattunk egymástól.
A déli imák már a találkozó „központjában” Bázel templomaiban kerültek megrendezésre. Délutánonként különböző érdekes műhelyfoglalkozások közül lehetett választani „lelki élet”, „egyház”, „társadalom és szolidaritás” illetve „kultúra és hit” témakörökben, miközben lehetőség volt Bázel városának felfedezésére is.
Esténként mind a 20.000 fiatal az egymás mellett lévő Jakobscsarnokban és Jakobsarénában egy helyre gyűlt össze, hogy együtt énekeljünk, együtt imádkozzunk és együtt csendesedjünk el az Úr jelenlétében és hódoljunk előtte. Elmélyedésünket a Taizéi közösség vezetőjének, Alois Testvérnek szavai is segítették, aki újra és újra hangsúlyozta, hogy milyen fontos a keresztények egysége, a szenvedő népekkel és a rászorulókkal való szolidaritás. Hiszen nekünk, keresztény fiataloknak, felelősségünk és kötelességünk a világ jobbá tétele, a békéért és az egységért való munkálkodás.
Szilveszter késő estéjét mindenki a saját befogadó közösségében, az úgynevezett „Nemzetek Ünnepén” töltötte, ahol a különböző nációk vidám műsorokkal mutatták be magukat és országukat. És valóban, egy idő után, tényleg nem is volt fontos, hogy ki melyik ország állampolgára. A lényeg az együttlét volt, hogy együtt táncoltunk és nevettünk.
Az Újév első napját, a közös misét vagy istentiszteletet követően, mindenki a befogadó családnál töltötte, és az ünnepi ebéd után újra útra keltünk, immáron hazafelé. Hiszen mindazt, amit kaptunk és hallottunk, ki-ki a közvetlen környezetében kell, hogy megélje és továbbadja.
A földi zarándoklat itthon tovább folytatódik.
A találkozó élményei még sokáig erőt adnak nekem ezen a zarándoklaton: az egyházmegyei buszon való első ismerkedések és nagy-nagy nevetések, a megérkezéskor való izgalom, amikor megtudtuk, hogy ki melyik közösségbe kerül, a befogadó család első kedves mosolya, a csodálatos hófödte táj a szállásunk ablakából, a reggeli kicsit még álmos imák, a mély beszélgetések a más nemzetek fiataljaival és a vicces nyelvi bakik, Bázel keskeny utcácskái, az ételkiosztáshoz való sorban állás, a Taizéi nagykórus karmesterének földön túli vidámsága, a csodálatos napsütés és hajókázás az év utolsó napján a Rajnán, majd január elsején könnyes búcsú a német befogadó családtól.
És természetesen a közös esti imák. Amikor 20.000 keresztény fiatal egyszerre csendesedett el, hogy meghalljuk a találkozó főmeghívójának, főszervezőjének és fővendéglátójának hangját: a mi Urunkét. Majd a csend után felzendül az ének, és 20.000 hang énekli: „Laudato omnes gentes, laudate Dominum” – Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat!
Nagy-nagy köszönet az egyházmegyei Ifjúsági Irodának a szervezésért, és a kíséretért: Gaga Zsuzsának, Németh István diakónusnak és Nagy Zsolt atyának. Külön köszönet az egyházmegyei és plébániai pénzügyi támogatásért.
A 2018-as év végi Taizéi Ifjúsági Találkozó Madridban kerül majd megrendezésre. Remélem, találkozunk fiatalok J
Kiss Edina Erzsébet