Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Hoztunk e Jézus Krisztusnak, a születésnapos ünnepeltnek ajándékot, jószándékot, jóakaratot, mindenkivel békességet? — kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban bemutatott éjféli szentmisén. — Valójában Ő hozott nekünk ajándékot, hiszen önmagát adja nekünk.  Azért adja, hogy megéreztesse, megmutassa, kinyilatkoztassa szeretetét. Erre a szeretetre nekünk válaszolnunk kell.

Isten a megtestesülésével közösséget vállalt velünk. Vannak emberek alapította közösségek, és olyanok, amelyeket Isten maga hozott létre, mint a család közösségét, amire az embernek nagy szüksége van. Isten azt akarta, hogy az Ő egyszülött Fia családba szülessen. Nem ragaszkodott palotához, de ahhoz igen, hogy szeretet vegye körül, amikor érkezik. Betlehemben a barlangistállóban nem voltak ideális körülmények a születéséhez, de Ő mégis eljött, mert Isten szeretete független a körülményektől.  Nem azért jött, mert megérdemeltük, mert az emberiség megérett a megváltás ajándékára. Az Isten szeretete feltétel nélküli. Eljött tehát, hogy közösséget vállaljon velünk, hogy megmutassa a szeretetét, hogy a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet láthasson. Azért jött, hogy megmutassa, nem emberi közösség tagja akar lenni, amiből mi bármikor kilépünk, ha érdekeink úgy kívánják. Az Isten Fia nem vonja vissza az igenjét.

Igent mondott ránk, hogy a szeretetet nekünk ajándékozza, amelyért érdemes élni. Ezért ha valaki házasságot köt, családot alapít, nem olyan egyszerű belőle kilépni, hiszen ott isteni szeretettel kell egymást szeretni. Nem járkálhatunk ki-be ebből a közösségből. Isten igent mondott, és ezt a visszavonhatatlan igent várja tőlünk is, valamint azt, hogy induljunk el ezen az úton, az Ő szeretete szerint éljünk, és ez legyen az életalakító parancsunk. Átalakít bennünket ez a parancs. De hogyan lehet megparancsolni a szeretetet?

Az igazi szeretet nem egyszerű érzés, hanem döntés. Ha az ember valaki mellett dönt, akkor el kell köteleződnie és döntéséhez ragaszkodnia kell. Ne akarjon újra döntéshelyzetbe kerülni, hanem szeresse azt, akivel él. Jézus Krisztus azért jött el, hogy megtanítsa ezt nekünk, hogy megmutassa, Ő visszavonhatatlan szeretettel szeret. Úgy vállalt velünk közösséget, hogy nem akar kilépni ebből a kapcsolatból, egészen közel akar hozzánk jönni, egyesülni, létegységben, szeretetközösségben lenni velünk.  Nem azért, mert megérdemeljük. Ő így szeret, végtelenül, feltétel nélkül, minden körülményektől függetlenül. 

Mit érezhetett Mária, József, amikor útra kellett kelniük Betlehembe és nem kaptak szállást éjszakára? Az Isten Fia visszautasítással találkozik, ezért istállóban kell megszületnie.  Ő mégis megmutatja nekünk a szeretetét, és az igazságtalanság, a szeretetlenség helyét, betlehemmé, kenyérházzá formálja (a betlehem jelentése: kenyérháza), ahol az emberek jóllaknak, megtapasztalják a szeretetet. Meg kell tanulni az isteni szeretetet, hogy megláthassuk a nagy fényességet. Amikor az utcáról belépünk a templomba, felemelkedünk a hétköznapok szintjéről, betekintünk Isten világába és megláthatjuk, milyen ajándékot készít nekünk. Végtelen szeretetével bennünket is személy szerint megszólít: Érted lettem emberé, érted jöttem, téged akarlak boldoggá tenni, boldognak látni. Válaszoljunk tehát erre a szeretetre!

Megkérdezzük, Uram, hogyan válaszoljunk erre a szeretetre, hiszen kicsiny gyermekként jöttél közénk. Jézus erre azt mondja: „amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40). Úgy szeressük őt, ahogyan egy kicsiny gyermeket szerethetünk, gondoskodunk róla.

A karácsony olyan, mint egy üstökös, amire az emberek izgatottan várnak, távcsövekkel felkészülnek a látványra, majd „az üstökös „elhúz” és minden folytatódik tovább? Sokat készültünk rá, majd minden megy tovább ugyanúgy, mint azelőtt, vagy valami megváltozott bennünk?

Mária, a Boldogságos Szűzanya igent mondott Isten akaratára, és rajta keresztül világra jött az Ő szeretete. Tegyük fel a kérdést, mi az Isten akarata az életemben. Amikor rátalálunk, és erre igent mondunk, akkor rajtunk keresztül is világra tud jönni ez a szeretet.

Adja Isten, hogy ez valóság legyen mindannyiunk életében nem csak karácsonykor, hanem minden nap!” — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye