Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Debrecenben is bemutatták Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel készült „Az élet a szeretetben teljes” című interjúkötetet 2017. december 14-én, a Szent József Gimnázium dísztermében. A főpásztorral Elmer István, a kötet szerzője, József Attila-díjas és Európa-érem díjas író, újságíró beszélgetett.

Elmer István bevezető gondolataiban egy nemzetközi konferenciára utalt, ahol a kereszténységről csak mint hivatkozásról — az igazi lelki, szellemi tartalmat mellőzve — esett szó. Nem úgy, mint ahogyan e portréinterjú kötetben, ahol arról élő hittel megfogalmazott gondolatokat olvashatunk. A szerző első kérdése is erre, a magyarországi társadalomban is érezhető pesszimista szemléletre irányult, amelyre válaszként a könyv derűs, örömre okot adó emberképet mutat be.  

Palánki Ferenc megyéspüspök válasza szerint, a keresztény ember az evangéliumot hordozza a szívében, ettől vagyunk olyanok, mint Krisztus, mert tőle tanulunk szeretni, élni, örök dolgokra figyelni, amely végtelen távlatot nyit meg előttünk. Ha valaki nem hisz az örök életben, életét nem alapozza meg a feltámadás tényével, akkor teljesen fölöslegesen próbálkozik Krisztust követni. Ha a Krisztustól kapott végtelen távlat határozza meg az életünket, másként állunk hozzá a nap indításához, az élet dolgaihoz. Istennel való találkozásunk megtapasztalható a másokkal való találkozásunkban.

Advent kezdetekor a közszolgálati televízió híradásai nem az ünnep lényegéről szóltak, hanem a kereskedelemről. Hová tart az ország, és Európa? Elmer István a következőket idézte a kötetből: „A mai korszellem azt sugallja, valósítsd meg önmagadat. Pozitív törekvésként állítják be. Annyiban igaz az önmegvalósításra törekvés, hogy a kapott képességeket, talentumokat ki kell munkálnunk, hogy a legjobban valósíthassuk meg Isten tervét. Ezzel azonban nem magamat valósítom meg igazán, hanem Isten valósít meg engem.”

A főpásztor itt Ferenc pápának a magyar püspökök 2017-es ad limina látogatásakor mondott gondolataira emlékezett, miszerint Európa nagy veszélyben van, mert a keresztény gyökerét ki akarják húzni, hogy helyébe másik gyökeret ültessenek.

— Ha valaki tehát arra törekszik — fogalmazott a püspök atya —, hogy megvalósítsa önmagát, annak kísértése keríti hatalmába, hogy ő maga az Isten, nincs szüksége rá, mert nélküle is eléri a célját.  A baj akkor kezdődik, amikor krízissel állunk szembe. Meg tudjuk e akkor állni a helyünket? Az ember és a társadalomnak legnagyobb kísértése, hazugsága, ha Isten nélkül akar megtenni bármit.  A kereszténynek mondott Európában már sok helyen nem lehet keresztény jelképeket kihelyezni, mert sérti mások érzékenységét. Hová fog jutni a társadalom, ha nem őrzi meg évezredes hitét, identitását?  Van jövője? Isten nélkül semminek nincs jövője.

Elmer István: — Európában egyre inkább elterjedt ez a gondolkodásmód, amelynek következtében viszonylagossá teszik az emberek a bűnt is.

„A bűn nem rossz cselekedet csupán, hanem az Isten nélküli állapot. Az ember szabad akarata, szabad döntése, hogy Istennel vagy nélküle kíván e élni. Ebben ismerhető fel a mi nagy tragédiánk.”  Hová jut így az ember?

Palánki Ferenc: — Az emberek nagy többsége úgy él, mintha Isten nem létezne. Ma már nem is vitatkoznak erről, közömbösek, nem érdekli őket, hogy létezik e vagy sem. Csak a kényelem, a komfort megléte számít. „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát” (Mt 25,13). Ezzel Jézus nem ijesztgetni akar bennünket, hanem ráirányítani a figyelmünket az örök dolgainkra, arra, hogy ne feledkezzünk meg a lelkünkről. Jézus a kinyilatkoztatás igazságait, végtelen távlatát nyitja meg előttünk. A karácsony titkában is láthatjuk, Istennek mekkora távot kellett megtennie, hogy egy kicsiny gyermekben rábízza magát egy leányra. A végtelen Isten itt van az Oltáriszentségben. Hogyan törődünk vele? Számít Ő nekünk? Mit jelent a boldogság? Múló dolgokat, egy napig tartó értékeket?  A boldogság nem más, mint itt és most Isten jelenlétében élni. A földi életünk akkor válik teljessé, ha minden pillanatban a szeretet által a végtelenhez kapcsolódik. Csak így érdemes élni.

Ezt követően a szerző a könyvből Tamási Áront idézte, aki szerint: „Az a dolgunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Ehhez kapcsolódva a megyéspüspök szülőfalujáról, a csesztvei otthon légköréről érdeklődött, milyen indíttatással, erkölcsi normákkal kezdődött az ő keresztény élete.

A püspök atya mindenekelőtt hangsúlyozta, nem karrierként éli meg a pozícióját. Csesztvén a kicsiny faluban, három gyermekes egyszerű családban nevelkedett, számára meghatározó volt az otthonról hozott példa. Édesapja az anyagi természetű dolgokkal szemben mindig az értékesre, az emberségre irányította a figyelmüket, édesanyjuk pedig minden körülmények között szeretettel teli anyai szívvel szolgálta őket. Soha nem a tárgyi dolgokban mérték a szeretetet. A főpásztor kiemelte, számára az otthon mindig egy másik ember, egy közösség szívében van. Ott van az ember igazán otthon, ahol szerethet, és ahol szeretik.

A kötetből nem maradt ki a püspök atya sportszeretete sem. Palánki püspök ismert futballrajongó, aki maga is kivette a részét a sportból, a papi válogatott játékosa volt. A labdarúgás számára, mint csapatsport a személyisége fejlődésében is sokat jelentett. A beszélgetésben kihangsúlyozta: „Fontos a csapatjáték, mert megtanít arra, hogy ne én legyek középpontban. Nem az a lényeg, hogy nekem sikerem legyen, hanem, hogy nyerjen a csapat, hogy helyzetbe hozzam a másikat. Továbbá az ellenfél nem ellenség. Számtalan helyzet adódik, hogy nem értünk egyet, de nem szabad ellenségként tekinteni a másikra, mert mindannyian Isten gyermekeként testvérek, társak vagyunk. Ha valaki így gondolkodik, akkor megfékezi indulatait. Nem beszélve arról, hogy a játék megtanít veszíteni is, mert mindig nem nyerhetünk. Továbbá oda kell figyelnünk arra is, hogy a testünkkel is törődjünk, mert minden fizikai erőfeszítés együtt jár a lelki megerősödéssel. 

A könyvbemutató végéhez közeledve szó volt a papi hivatás alakulásáról is. E kérdéskörbe Palánki püspök atya életének fejlődésében meghatározó egyéniségekre emlékezett, többek között Vigyázó Miklós atya 30 éven át tartó lelkivezetésére, aki mély lelkiséggel, figyelmesen, szeretettel, de olykor kellő határozottsággal segítette és arra is megtanította, hogy bátran elmondja a véleményét. Köszönettel tartozik tanítómesterének, Beer Miklós váci megyéspüspöknek is, akinek a szemináriumi tanítás első napján elhangzott mondata ma is meghatározó számára: „Igyekezz elveidhez igazítani az életedet, mert különben az elveid igazodnak az életedhez.”  Szintén kiemelkedő volt hivatásának alakulásában Balsi Balázs ferences atya, valamint Piliscsabán sokat találkozott Pálos Antal jezsuita atyával. Ő abban mutatott példát, hogyan kell egy életen keresztül kereszteket hordozni. Pálos atya 9 évig börtönben volt a kommunista érában, elmondta, az életében semmi nem úgy alakult, ahogyan ő szerette volna, de nem cserélne mással. Viszontagságos élete ellenére mindig is tudta hogyan kell élni és megőrizni a harmóniát.  

„Az élet a szeretetben teljes” című interjúkötetet december 17-én, vasárnap délután 3 órakor Nyíregyházán az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézetben is bemutatják.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye