Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Egyházmegyénk hívei Fatimában a jelenések 100. évfordulóján

Ferenc pápa a fenti gondolat jegyében indult Fatimába ez év májusában, a fatimai jelenések 100. évforduléóján. Zarándokcsoportjaink is (Debrecenből, Nyíregyházáról, Egyekről, Újfehértóról) a reménység és a Szűz Mária iránti bizalom jegyében keltek útra a portugál kisvárosba. A debreceni csoport lelkivezetői Krakomperger Zoltán, a Szent Anna Székesegyház plébánosa és Törő András püspöki titkár voltak. Szálláshelyünk mindvégig Fatimában volt, így a szenthelyek közelsége minduntalan lelki emelkedettséget adott.

Első napunkon természetesen a szent helyeket kerestük fel. Először a Mindszenty bíborosról elnevezett Magyar Kálvárián haladtunk végig imádkozva, énekelve, azon a lankás helyen, ahol a három kis pásztorgyermek naponta hajtotta és legeltette a birkákat. 1916-ban Itt találkoztak a béke angyalával mint hírnökkel, valamint Szűz Mária egyszer, 1917 augusztusában itt jelent meg a gyermekeknek. A két kilométer hosszú, természetes környezetben haladó keresztúton, melyet csupán kőszegéllyel és a 14 stáció emlékhelyeivel jelöltek meg, csendes, imádságos lelkülettel lehet haladni.

A keresztút végén a Szent István-kápolnához érkeztünk, ahol a Mindenszentek ünnepi szentmiséjén imádkoztunk hazánkért és a magyarságért is. A kápolnában igazán otthon éreztük magunkat Szűz Mária és a magyar szentek és boldogok társaságában.

Ennek a szent körzetnek a létrejötte a háború alatt és után külföldre került magyar katolikus papok szorgalmazásának köszönhető, akik az 1956 után külföldre került magyarok anyagi segítségével hozták létre e szent helyet, távol a város zajától, melyet a vallási turizmus nem épített be szállodákkal és üzletekkel. A Keresztutat 1962-ben áldották meg, a kápolnát pedig 1964-ben szentelték fel. A rendszerváltás után, 1992. október 13-án a lajosmizsei plébánia hívei a 15. stációt is elhelyezték hálaadásul hazánk lelki feltámadásáért. Kardos Illés és Győrfí Albert atyákat követően Kondor Lajos verbita szerzetes tett nagyon sokat a fatimai kegyhely fenntartása, fejlesztése érdekében és megismertetéséért egész Európában. A két pásztorgyermek, Jácinta és Ferenc boldoggá avatásának egyik posztulátoraként vált igazán ismertté. 1954-től 2009-ig, haláláig Fatimában élt, és ott is van eltemetve. 2015. október 13-án áldották meg emlékszobrát Fatimában, mely a róla korábban elnevezett téren áll. Mi is felkerestük a teret, és koszorút helyezve a szoborra, énekeinkkel Szűz Mária pártfogását kértük hazánkra.

Mindig nagy élmény szentek és boldogok szülőházát felkeresni. Bejártuk Lúcia, valamint Jácinta és Ferenc szülőházát, melyek eredeti formájukban állnak, s emlékeztetnek arra, hogy honnan indult el a három gyermek a szentség útján. Délután az 1953-ban épült bazilikában tudtunk elcsendesedni, majd közös énekünkkel köszönteni Szűz Máriát. A három látnok gyermek is itt nyugszik, sírjuk is imára szólított. Innen a hat jelenés helyén 1920-ban épült parányi kápolnához mentünk, ez előtt áll Szűz Mária ismert szobra. Itt is elmondhatta ki-ki Szűz Máriának hálaadását, kéréseit, az otthon maradottak üzenetét. A modern, több ezer embert befogadó, a Szentháromság tiszteletére emelt bazilika a szemközti oldalon fogja körbe a teret. Kívülről erődítménynek tűnik, de belül megkapó impozáns egyszerűsége és a hatalmas felületű falra rakott diszkrét színezetű mozaik képsor. Néhányan ott maradtunk egy ünnepi szentmise kezdetére: különös szentség és szépség áradt a hatalmas térben a méltósággal végzett liturgia során.

Minden este ünnepélyes fáklyás rózsafüzér-imádkozás és körmenet van a jelenések kápolnájánál és a bazilika előtti téren, ahol különböző nemzetekhez tartozók is előimádkoznak. Mi, magyarok pénteken kaptunk erre lehetőséget. Különösen felemelő volt a csütörtök esti ima, melyet papi hívatásokért végeztünk, majd szentségimádás következett, s végül aznap az Oltáriszentséget kísérhettük végig a körmenetben.

Ezek után három napon át Portugália nevezetességeit kerestük fel. Először Lisszabonban és környékén jártunk. Megismertük a portugál mánuel építészeti stílus jellegzetességeit a rendkívüli módon kimunkált kőcsipkézetű, hatalmas belémi Szent Jeromos-templomban és kolostorban, melyet I. Manuel király emelt Vasco de Gama emlékére. Lépten-nyomon felbukkant előttünk az azulejo díszítőforma, a többnyire kék-fehér színű csempékkel borított falfelületek, akár templomokban vagy falak külső-belső díszítéseként. Cabo da Rocánál, az európai kontinens legtávolabb pontjánál megcsodálhattuk a teremtett világ szépségét, a gyönyörű sziklás partot és az óceán végtelenjét.

Másnap a középkorból itt maradt kis város, Óbidos utcácskáján sétáltunk, ahol a templommal szemben még áll a pellengér. Itt, mint máshol is, gyönyörködhettünk a portugál népművészet tetszetős termékeiben, és a mi rumos meggyünkhöz hasonló, de másként tálalt csemegét is megkóstoltuk. A kis halászfaluban, Nazaréban az esős idő miatt elmaradt fürdőzés helyett füstölt heringet kóstoltunk. De betértünk a Miasszonyunk-templomba is, hogy a nazaréi csodás legendát nyomon kövessük. Bathalában a Győzelmes Szűzanya templomát és a világörökség részét képező kolostort kerestük fel, mindkettő a portugál gótika arab motívumokkal tarkított gyöngyszeme. Az ismeretlen katona sírja is e kolostorban van, s mi éppen az őrségváltás idején jártunk ott.

A harmadik nap először Portóba érkeztünk, ahol a tőzsde arab szalonjának díszítése mindannyiunkat lenyűgözött, nemkülönben egy borpincészet bemutatója, ahol bort is kóstolhattunk. Az ottani Szent Ferenc-templom megtekintése sem maradhatott ki a programból, a Sao Bento pályaudvaron pedig megcsodáltuk az azulejo-csempékkel borított várótermet.  Feltűnő volt Coimbra, a hajdani királyi székhely és a 14. századtól egyetemi város egységes jellege és rendezettsége. Sajnos a karmelita kolostor, ahol a fatimai látnok, Lúcia nővér élete végéig tartózkodott, felújítás miatt zárva volt.

Esténként Fatimában a verbiták zarándokházában, szálláshelyünkön elfogyasztott egyszerű, ízletes vacsorát követően igaz szívvel, vágyakozva siettünk Szűz Máriához az esti ünnepélyes rózsafüzér-imádkozásra.

51 fős csoportunk sok kérést, üzenetet, köszönetet mondott e napok során Szűz Máriának. Jelen sorok írója a Szent László Plébánia nevében adott hálát Szűz Máriának, hogy 75 éven át pártfogolta a plébániát minden megpróbáltatás idején, s hogy meghallgatta Badalik Bertalan OP, tartományfőnök kérését, aki 1943. március 14-én Szűz Mária Szeplőtelen Szívének felajánlotta a friss alapítású plébániát és a híveket.

Köszönetet mondunk lelkivezetőinknek, akik imáikkal, szentbeszédeikkel, a bemutatott szentmisékkel ébren tartották bennünk zarándoklatunk fő célját, az Istenre figyelő, imádságos lelkülettel eltöltött napokat e szent helyeken.

Szűz Mária imádságot, szívbéli megtérést, bizalmat kért, és a másokért való engesztelésre szólított fel Fatimában. Ne feledjük Szűz Mária júniusi jelenésekor mondott szavait: „Szeplőtelen Szívem oltalom lesz számodra és út, mely Istenhez vezet.”

Köszönet az MSE TOURS Utazási Iroda munkatársainak a kiváló szervezésért, valamint Puskás Nóra idegenvezetőnek fáradhatatlan munkájáért.

A zarándoklatról készült teljes fotósorozat hamarosan megtekinthető lesz a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapján.

Havas Lászlóné

Szent László Plébánia, Debrecen