Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Országos cursillo találkozó Debrecenben

A Magyarországi Cursillo Mozgalom VI. országos találkozót, ultreyat rendezett több mint hatszáz fő részvételével 2017. november 4-én, Debrecenben, a Szent Anna-székesegyházban. A találkozón részt vett többek között dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök, a mozgalom országos lelkivezetője, Fabók Ildikó, világi vezető, Felföldi László püspöki helynök, Linzenbold József plébános, Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyei lelkivezetője, cursillós hétvégéket vezető papok, munkatársak, cursillisták. A találkozón néhányan tanúságot tettek a hitükről, a mozgalom melletti elköteleződésükről.  Az ultreya moderátora Zsirosné Seres Judit, a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegyei cursilló mozgalom gérémiumi tagja.

Az apostolkodás éve  

Fabók Ildikó köszöntőjében azokról a tematikus évekről beszélt, amelyeket a Magyarországi Cursillo Mozgalom Nemzeti Titkársága határozott meg azzal a céllal, hogy segítse a közösségeket az evangelizálásban, hiszen, mint mondta fő céljuk az örömhír terjesztése.  A 2017/18-as év témája az apostolkodás. Ennek aktualitása azért is kiemelt, mert segít a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztukus Kongresszusra való felkészülésben.

Az apostolkodáshoz elég lehet egy kicsi gyerek hívása is

Székely János püspök a találkozón előadást tartott, majd szentmisét mutatott be. Előadásában az apostolkodás gondolatát folytatva először gyermekkori templomi élményére emlékezett. Elmondta, egészen kicsi gyermek volt, amikor a kántori szolgálatot végző Mária néni — akiről nem tudták, hogy titkokban örökfogadalmat tett — egyik este meglepte őket, ministránsokat, leoltotta a lámpákat, hogy csak az örökmécses fénye világítson, majd azt mondta: „Jézus jelen van, mindanniyan szólhattok hozzá”. A püspök atya gyermekként nem tudta, mit is mondhatna, de a pillanatot azóta sem felejtette el. Ez után az élmény után megszületett benne annak vágya, hogy a nem vallásos osztálytársai is átéljék ugyanezt.  Hónapok teltek el, mire vette a bátorságot, és néhány perc csöndre behívta őket a templomba. Ezután gyakran megismételték ezt, majd a gyerekek szokásává is vált. Egy-két hónap múlva először az egyik, később a másik fiú is elkezdett járni a vasárnapi szentmisékre, is és mindketten megtalálták a hitet.  Ezt jelenti az apostolkodás, amely csak természetes, túlcsorduló és szívből fakadó dolog lehet, és elég hozzá akár egy kicsi gyerek hívása is.

Ha valakiben van isteni kegyelem annak az a legbiztosabb jele, hogy továbbadja. Ha nem adja tovább, akkor az azt jelenti, hogy nincs benne kegyelem, nem csordul túl, nincs benne élet.  

A főpásztor az apostolkodást a háromlábú suszterszékhez hasonlította. Az egyik láb a jámborság, az istenszeretet, mint forrás, a második a tanulás, a szellem megtöltése, a harmadik pedig az apostoli tett, a szeretet üzenetének tettekkel való átadása. Bármelyik láb hiányában a kereszténységünk hiteltelen, a suszterszék felborul.

A püspök atya folytatta, minden tett erőből fakad. Az apostoli tetthez viszont a természetfölötti erő, kegyelem szükséges.  Amikor a szívünk megtelik kegyelemmel, az túlcsordul és természetszerűen elkezdünk apostolkodni. Ha egy tóból nem folyik ki a víz nem csordul túl, hamar mocsár lesz belőle. A kereszténységünk is ilyenné változik, ha nincs benne tett, erő, élet. 

Aki maga nincs meggyőződve, senkit nem fog tudni meggyőzni

Székely János püspök feltette a kérdést, Az utóbbi időben hány embert vittünk Jézushoz? Sugárzik e a hitünk? Szent az, akinek a közelében szemernyi kételyünk nincs afelől, hogy Isten létezik. Ilyen ember vagyok? Majd mindezt Pilinszky János költő gondolatával szemléltette, aki szerint a szépség olyan, mint egy labirintus. Ha valaki betalál, eljut a középpontjáig, ott azt mondja, a szépség titka felfalja, megemészti, aztán kiveti magából. Ha ezt a találkozást túléli, ki tud jutni a labirintusból, akkor semmi másból nem fog állni az élete, minthogy szelíden ott áll a bejáratánál és betessékel másokat. Aki tehát találkozott Krisztussal, átélte annak drámáját, örömét, akkor semmi másból nem fog állni az élete.

Az első keresztények számára világ legtermészetesebb dolga volt átadni ezt a hitet. Nem papok adták tovább, hanem egyszerű hívő emberek. A kereszténység világi hívők lelkesedése által terjedt el. Sajnos, megfáradt a kereszténységünk, ez különösen Európában tapasztalható, aminek legfőbb oka, hogy sok keresztény van, aki soha meg sem próbálta átadni a hitét, szégyelli, magánügynek tartja, nem tud róla beszélni, mert ő maga sem biztos benne. Aki maga nincs meggyőződve, senkit nem fog tudni meggyőzni.

Ezután a főpásztor az apostolkodás három legfontosabb pillérét részletesen is kifejtette.

Az előadás meghallgatható:

Fényképek a találkozóról: Megtekinthetőek ide kattintva.

Kovács Ágnes

Sajtóiroda – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye