Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

1942. október 11-én érkeztek a városba a ferences és a domonkos szerzetesek, és e napon történt meg a Szent István Király Plébánia és az akkori nevén Szent Lászlóról nevezett Dominikánus Plébánia alapítása.

A katolikusoknak Debrecenbe való visszatérése idejétől 1942-ig a Szent Anna Plébánia volt az egyetlen plébániája a városnak, mely az időközben egyre gyarapodó lakosok száma miatt már nem tudta kellően ellátni az igényeket és feladatokat. Ezért került sor 1942. október 11-én a két új plébánia, a Szent István Király Plébánia és a Szent László Domonkos Plébánia alapítására. Lindenberger János apostoli kormányzó a városban korábban jelenlévő ferences és domonkos szerzetesek visszahívására gondolt, akiket Scheffler János szatmári püspök, nagyváradi apostoli kormányzó telepítette le a városba 1942. október 11-én.

A Szent László Domonkos Plébánia ezen esemény megünneplésére hívta az egyházközség tagjait és minden érdeklődőt. Először a plébánia történetéről hallhattunk előadást. Havas Lászlóné felvázolta a 75 év történetét, mely nagyon sok gonddal, küszködéssel volt tele. Az első nyolc évben a letelepedés nehézségei, s az, hogy nehezen fogadta be a város a szerzeteseket. Majd a háború, a bombázások okozta károk, melyek lehetetlenné tették a szerzetesek és a plébánia életét, utána pedig az új rendszer a maga pusztításával, s végül 1950-ben a szerzetesek szétszórása, menekülés. A plébánia a következő 40 éven át, 1990-ig, a Csanádi, majd későbbi nevén a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez tartozott. Nagy próbatétel volt ez az időszak is a lelkészek és a hívek számára, de 1983-ban felépült a mai templom. A domonkos szerzetesek 1990. szeptember 1-jén jöttek vissza Debrecenbe, 27 éve szolgálnak itt és vezetik a plébániát, létrehozva az új rendházat és a közösségi teret.

Az ünnepi alkalomra a plébánia reprint kiadásban megjelentette az 1943 júniusában kiadott, sajtótörténeti ritkaságnak számító Tudósítót, mely a domonkosok debreceni letelepedésének folyamatát örökíti meg.

A délután során érdekes visszaemlékezéseket, tanúságtételeket hallhattunk egyházközségünk idős tagjaitól, majd a jelenlegi közösségeink mutatkoztak be.

A hálaadó szentmisén az ünnepi szónok, Tokodi László OP atya volt, aki az évközi 28. vasárnap evangéliumából (Mt 22,1-14) kiindulva elmondta, hogy Isten kedveskedik és személyes megívást küld mindannyiunknak egy teljesen ingyenes lakomára.

Ma, a plébánia napján, emlékezzünk arra – folytatta László atya –, hogy a plébánia, a templom az a ház, ahova Isten meghív minket a lakomára, a szentmisére. Gyertek Fiam menyegzőjére! – mondja Isten. A szentírási történetben viszont elutasítással találkozunk. Vajon miért? Esetleg nem szeretnek ünnepelni a meghívottak? Nem erről van szó. Van fontosabb dolguk! Az ÉN földem, az ÉN üzletem a fontos, a tiéd nem kell még ingyen sem.

A plébániai nap a karizmák ünnepe – magyarázta László atya. A karizma a görög kharidzesztai, 'kedvesnek lenni' szóból ered. Egy karizmatikus ember jóindulatú ember. A karizmáinkat mások javára, mások szolgálatára kaptuk azért, hogy olyanná legyünk, mint Isten, olyan kedvesek, jóindulatúak és bőkezűek.

De amikor a karizmáink gyakorlása közben, olyan akadályba ütközünk, hogy elutasítanak minket, és erre nem is számítunk, ez nagyon fájdalmas. Hányszor hallunk vagy tapasztalunk ilyet: tőled nem kell! Ekkor nem marad más hátra, mint azok felé fordulni, akiknek kell a szolgálatunk, akik a kedvességünket nem utasítják vissza, hanem elfogadják és örülnek neki. A plébániai napra nem jöttek el túl sokan, még elférnénk bőségesen – jegyezte meg László atya –, de ha a meghívottaknak nem kell az előkészített lakoma, ki kell mennünk az útkereszteződésekre, a környéken található panelházak lakóihoz, akik éheznek a kedvességre. Ők majd eljönnek, és hívó szavunkra megtelik velük a templom. Ők azok, akik a példabeszéd szerint a választottak! Akik még nem tagjai közösségünknek, de azok lesznek! – fejezte be László atya szentbeszédét.

A szentmisét követő vacsorára és közös együttlétre invitált mindenkit Górski Jacek OP plébános atya. Szinte mindenki betért a közösségi terembe, így az meg is telt. A főfogást, a lengyel módra készített igen ízletes húsoskáposztát, a bigoszt Bécsi Géza remekelte, melyet jó hangulatú beszélgetés közben fogyasztottunk el.

Akik részt vettek a kedves megemlékező programon és a szentmisén, bizonyára erőt és lendületet kaptak ahhoz, hogy induljanak el bátran megkeresni a kedvességre, jó szóra éhezőket, és arra, hogy behívják őket a templomba, Isten terített asztalához.

Plébániánkon 1944. október 1-én megalakult hivatalosan is a Rózsafüzér Társulat, s azóta megszakítás nélkül vannak imádkozóink, jelenleg 160-an 6tagjai a társulatnak. Évente kétszer tartunk találkozót, melyre meghívjuk a város és a környék híveit is. Október 22-én Tokodi László OP atya elmélkedését hallgattuk meg a rózsafüzér imádkozásáról, aki azt tanácsolta, hogy ne passzív résztvevői legyünk az ima eseményeinek, hanem vonatkoztassuk magunkra is azokat, s gondoljuk végig, hogy ami Máriával megtörtént, velünk is meg kell történnie. Az Örvendetes rózsafüzér titkai imádkozása közben például ilyen ajándékokon elmélkedhetünk:

1. Keresztségünkkor a Szentháromság nevét kimondják felettünk, attól kezdve Jézus bennünk megfogan. Ha úgy találjuk, hogy nincs bennünk, kérjük a Szentlélek segítségét.

2. Kérjük Máriát, hogy imádkozzon értünk, hogy Krisztushordozók legyünk a világban.

3. Meg kell, hogy szülessen Jézus erre a világra általunk, beszélnünk kell a világnak Jézusról.

4. Szívünk templomában ajánljuk fel szüntelen Jézust Istennek, önmagunkért, a világért.

5. Hogy van jelen életünkben Krisztus? Ha időnként nem találjuk, keressük őt. És váljunk szentté, mint Mária.

Az Üdvözlégy Mária imádság legfontosabb szava: Jézus. „Áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.” Erzsébet nem mondja ki a Jézus szót, de mi az imádságban igen. Jézusban nyert értelemet múltunk, visszatekinthetünk életünkre: mikor üdvözölt minket Jézus, mit adott nekünk, s esetleg mikor utasítottuk vissza. Ne feledjük, velünk és általunk is nagy dolgokat akar tenni Isten. Mária legfontosabb feladata minket Jézushoz vinni, életünket pedig Mária mintájára kell élnünk, akinek nem volt könnyű az élete, és nekünk sem volt vagy lesz az. De kérjük őt, hogy legyen velünk mindig, most és halálunk óráján is. És ha kértük, velünk lesz – fejezte be gondolatait László atya.

D. Gy.

Szent László Plébánia, Debrecen