Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Hogyan lehet egy ember boldog, mitől boldog Mária? Az evangélium erre kérdésre választ ad nekünk:  „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve” (Lk 1,48-49). Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén.

„Mária valóban boldog volt, pedig nem volt könnyű élete. Már az angyali üdvözlet után a bizonytalanság lett úrrá rajta, mert nem tudta, áldott állapotához mit szól József, a jegyese. Majd a születés nehéz körülményei, az Egyiptomba meneküléskor a hajléktalanság megélése, Jézus nyilvános működésekor az ő Szent Fiának a visszautasítása, az el nem fogadása is szomorúvá tette, végül édesanyaként Fiának, Jézusnak keresztre feszítésének fájdalmát is átélte. Mi tehát a boldogság forrása?” — kezdte homíliáját a főpásztor. — „Annak a hite, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten üzent nekünk. Az üzenet pedig így szól:  Én szeretlek téged és azt akarom, hogy boldog légy”.

Ezután a megyéspüspök hangsúlyozta, ezért nagy jel számunkra Mária, mert ennek a boldogságnak a hordozója és példaképe. Bármilyen nehéz a mi életünk is, ha elhisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten mondott nekünk, akkor mi is ebben a boldogságban részesülünk, amely már most elkezdődik, mint ahogyan Erzsébet mondta Máriának: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45)

„Mária tehát kezdettől fogva boldog, mert elhitte és igent mondott az Isten akaratára, arra, amit rajta keresztül művelni akar. Mindezt pedig csodálatos mondatával erősítette meg: „Történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38), amely számunkra is azt az üzenetet közvetíti, hogy a mi életünk főszereplője sem mi vagyunk, hanem maga az Isten.  Mária ezért is jel, példakép számunkra, mert ő rábízza magát teljesen Istenre, aki vigyáz ránk, szeret bennünket és azt akarja, hogy a mi életünk is boldogság- és üdvösségtörténet legyen. Azt akarja, hogy már most is boldogok legyünk, de ehhez az kell, hogy az Ő útján járjunk. Mária egész élete Jézus Krisztusról szólt, nem Máriáról” — folytatta gondolatmenetét a püspök atya.

Ezután a főpásztor az ünnepre irányította a figyelmet, amelyben Máriát, a valóságos emberként Istenszülő, Istenanyát ünnepeljük, hiszen az a gyermek, akit ő a világra hozott, valóságos Isten és valóságos ember. „Mária mint valóságos ember különleges szerepet kapott az üdvösségtörténetben, a feltámadás sorozatának a második tagja lett” — emelte ki a megyéspüspök, majd  Szent Pál szavait idézve hozzátette: „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül” (IKor 15,22-23).

„Mária már sorra került”- hangsúlyozta a főpásztor. — „Megkezdődött ez a sorozat, amelynek mindannyian részei leszünk.  Ezért már most boldogok vagyunk, mert hisszük, hogy beteljesedik mindaz, amit az Isten nekünk ígért a Szentírás, a kinyilatkoztatás által. Mária testestül, lelkestül a mennyben, az isteni lét, a mindenütt jelenlét állapotában van. Bárhol a világon szólhatunk hozzá, mert mindenütt ott van, és mindenhová boldogságot tud hozni. Az égi születésnapján is örömet, lelkesedést, vidámságot hoz nekünk. Ahol Mária megjelenik, odaviszi a kegyelem forrását, a teljességét, méhének és életének gyümölcsét Jézust.”

Palánki Ferenc megyéspüspök atya záró gondolatként a következő kérdésre adta meg a választ: „Mi a mi éltünk gyümölcse? Tudunk–e igazán jól szeretni, Jézust vinni embertársaink életébe? Mária ebben is példakép, mert rámutat Jézusra, a kegyelem, az öröm, a boldogság forrására, nekünk pedig az a dolgunk, hogy életünkkel megszólítsuk embertársainkat, hogy mások is megismerjék Isten rájuk vonatkozó akaratát, hogy elhiggyék, az Isten ígérete az életükben is beteljesedik, ami már most boldoggá teheti őket.  

Mert mindannyiunknak megkezdett örök élete van, és amikor sorra kerülünk mi is feltámadunk. Ez a keresztény hitünk középpontja, ezért köszönjük Máriát az isteni gondviselésnek, és kérjük Őt, hogy imádkozzon érettünk most és halálunk óráján.”

Kovács Ágnes