Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Légy áldott és légy áldás! Ezzel az útravalóval (is) gazdagodhattunk 2017. augusztus 6-án vasárnap, Laczkó Zsolt görögkatolikus lelkész ezüstmiséjén. 

25 éve szolgál Laczkó Zsolt 

Nyíregyházán szentelték pappá 1992. augusztus 6-án. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén kezdte szolgálatát, egészen 1994-ig éltek Nyíregyházán. Segédlelkész lett Budapesten 1996-ig, majd egy picike borsodi település lett az otthonuk: Perén volt parókus 1999-ig. Onnan helyezték át a cívisvárosba, 2002-ig segédlelkész volt Debrecenben, jelenleg pedig a Debreceni Katolikus Kórházlelkészség kórházlelkész, a Kenézy Gyula Kórházban látja el szolgálatát.

Az ezüstmiséjét augusztus 6-án tartotta a debreceni főszékesegyházban, a Szent Liturgián Palánki Ferenc, római katolikus püspök prédikált. Mint mondta: „Zsolt atyával az egyik paptestvérünk betegsége kapcsán majdnem napi kapcsolatban voltam az elmúlt fél évben, így bele láthattam a szolgálatába. Láttam, hogy milyen sokat jelentett ennek a paptestvérünknek, hogy minden nap tudott nála áldozni. Volt, aki minden nap vitte hozzá Krisztust. Az erőforrást. Ezzel a pappal utána csoda történt: műtét előtt feljavult az állapota. Az orvosok is csak ámultak. Zsolt atya az ilyen csodákat nap, mint nap láthatja: hogy az Isten ott van a rászoruló mellett. A pap átéli minden nap a kenyérszaporítás csodáját. Zsolt atyát ünneplejük ma, a családját, illetve Isten kegyelmét is: amely kiválasztott egy egyszerű fiút, akinek volt több kenyere és hala, vagyis emberi képessége arra, hogy belesimuljon Isten kezébe, és általa a keze alatt ilyen csodák történjenek!”

A vasárnapi Szent Liturgia különlegességét az adta, hogy 25. házassági évfordulójuk alkalmából feleségével, Király Emesével ezüstlakodalmat is tartottak. Palánki Ferenc püspök atya megáldotta jegygyűrűjüket, amit ismét egymás ujjára húztak, majd megáldotta házasságukat is.  

Laczkó Zsolt atya a hála szavait hangoztatta: „köszönöm, köszönöm, köszönöm!” Köszönetet mondott Palánki Ferenc püspök atyának és a paptestvéreknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a mai napon, a szüleinek, akik már oda fentről imádkoztak velünk, a feleségének, gyerekeinek és a felesége szüleinek, hogy felnevelték neki a lányukat. Mint említette: „az idő telik, észre sem vettem, és már 50 éves vagyok, és már negyedévszáda szolgálok.” Éppen ezért útravalóul azt mondta: igyekezzünk minőségi életet élni. A Szent Liturgia végén következett az ezüstmisés áldás, a miroválás.

Kívánunk Zsolt atyának és családjának jó egészséget, és még nagyon sok szép évet a szolgálata során, hogy minél több csodát éljen meg!