Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Miért fogott össze Debrecenben egy domonkos szerzetes, egy református lelkipásztor és egy evangélikus lelkész 2017-ben? Hogy a Bakelit nevű debreceni kocsmában, majd a Campus fesztiválon őszintén válaszoljon a fiatalok keresetlen kérdéseire.

A Szólj Be a Papnak kezdeményezés már nevében is figyelemfelkeltő, és a kérdésfelvetésre bátorító Facebook-bejegyzések is elsőre talán meglepő dolgokat állítanak, miszerint a részt vevő lelkészek és papok „kifejezetten várják a beszólásokat”.

Berecz Péter főszervező, ötletgazda, koordinátor és Kiss Zita beszélt nekünk a rendhagyó debreceni kezdeményezésről.

– Honnan eredt a Szólj Be a Papnak kezdeményezés ötlete? Mesélnétek a kezdetekről? Első alkalommal voltatok jelen a Campus Civil Falujában?

– 2017 februárjában indult a tevékenységünk. Több keresztény felekezetekhez (római és görögkatolikus, evangélikus, református) tartozó szervezők, majd önkéntesek álltak össze egy csapattá, hogy hozzájáruljanak a hitátadás módszereinek korszerűsítéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy csakis a módszerek megújításában gondolkozunk, hitünk, a krisztusi tanítás tartalmát megőrizve. Vagyis azt sosem fogjuk mondani, hogy Jézus Krisztus nem támadt fel, vagy hogy mindegy, hogy az ember miben hisz. Ugyanakkor kezdeményezésünk lényege, hogy hitünk igazságait megpróbáljuk ott képviselni, ahol az emberek, a fiatalok ténylegesen megfordulnak, azaz kocsmákban, fesztiválokon. Elsősorban olyanok irányába, akik gyülekezetbe, templomba nem feltétlenül mennek el. A kereszténység egységét szeretnénk megmutatni, ugyanakkor hűségesek maradunk felekezeti és gyülekezeti hovatartozásunkhoz.

 Egy domonkos szerzetes, Tokodi László; egy református lelkipásztor, Veres János és egy evangélikus lelkész, Asztalos Richárd egyből mosolyogva mondott igent a felkérésünkre – vállalva, hogy tabuk nélküli kérdésekre, beszólásokra válaszolnak. Alkalmainkat júniusig havi rendszerességgel tartottuk a Bakelit nevű debreceni kocsmában. A provokatív, figyelemfelkeltő cím alatt tematikus vitaesteket tartottunk (témánk volt a jó, a rossz, a szex, a függőségek, a pénz, a gazda(g)ság, a halál). Azért, hogy még inkább bekerüljünk a köztudatba, már idén sikeresen megcéloztuk a debreceni Campus fesztivált, és ez bizonyos értelemben tényleges áttörést hozott. Oda már körülbelül húsz önkéntessel és kibővített egyházi csapattal (a három törzstag mellett további három református egyetemi lelkésszel, köztük egy lelkésznővel, egy görög- és egy római katolikus atyával). Augusztustól folytatjuk kocsmai alkalmainkat. Szeretnénk egy debreceni bázisú keresztény blogot beindítani, illetve büntetésvégrehajtási intézetekben is szervezni eseményeket. Néhány jó barátunk pedig azon fáradozik, hogy szeptembertől Budapesten is ugyanezzel a névvel és hasonló arculattal induljon eseménysorozat.

* * *

A Campuson többek között szó esett arról, hova is megy a templomi perselypénz – erről, a szexről és más érzékeny témákról pódiumbeszélgetés keretében folyt a szó. Felmerült, hogy mit csinálna Jézus, ha itt lenne a fesztiválon: „szerintem ő is inna itt egy sört…, és leülne közénk haverkodni, mert Jézus jó arc volt, szerintem” – hangzott egy vidám verzió. Az esti Tankcsapda-koncertre mindenesetre együtt vonultak a nagyszínpadhoz a fesztiválozók és a Szólj Be a Papnak csapata.

Megkérdezték a fesztiválozókat, milyen kérdéseket tennének fel magának Istennek. Egy kislány arra lenne kíváncsi, Isten eljönne-e a Campusra, ha lenne rá lehetősége. Egy fiatal lány azt szeretné tudni, Isten miért hagyta, hogy ilyen legyen a világ. Egy fiatalember úgy gondolta, nem tudna mit kérdezni tőle, hisz „Isten túl sok mindent tud, én pedig túl keveset…”.

Egy lány felvetette: „Jézust magát kellene megkérdezni, hisz itt rollerezett tegnap este” – a valóban lobogó fehér habitusban rollerező Tokodi László mosolyogva reagált: „Nagyon megtisztelő, hogy összekevertek Jézussal, de csak az egyik papja vagyok…”, majd megragadta az alkalmat, hogy invitáljon mindenkit a Szólj Be a Papnak sátrához, illetve a Bakelitben tartott beszélgetésekre.

– Mik voltak a leggyakoribb kérdések a Campuson? Akadt olyan kérdés, amit már túl meredeknek éreztek a résztvevők? Hogy láttátok, melyek a legérzékenyebb témák a fiatalok számára?

– Akárcsak a kocsmai alkalmaink során, a fesztiválon is beszélgettünk a jó és a rossz kérdésköréről, a szexualitásról, a függőségekről, a gazda(g)ság, a pénz, a politika és a hatalom viszonyáról; valamint a halál előtti és utáni élet kérdései is terítékre kerültek. Tartottunk három pódiumbeszélgetést a Civil Faluhoz közeli színpadon, ugyanakkor azt még inkább bátorítottuk, hogy a reggeltől estig üzemelő sátrunkhoz betérő fesztiválozók kisebb csoportokban vagy négyszemközt, egy-egy sör mellett valamelyik pappal vagy lelkésszel vagy épp az önkéntesekkel beszélgessenek. Volt, aki a szakmája etikai vonatkozásairól kérdezett; volt, akit a párkeresés témaköre izgatott leginkább; voltak kötetlenebb és persze bizalmas beszélgetések is. A kérdezők lehet, hogy szégyenlősök voltak, de az igazán meredek felvetéseket inkább privátban tették fel papjainknak, például a cölibátus személyes megélésével kapcsolatban. Emellett látogatóink kifejezetten élvezték a Tankcsapda dalszöveg-részleteinek és az azokkal összefüggésbe hozható bibliai részeknek az összepárosítását és a többi kvízt, játékot.

– Mint Pál Feri mondta D. Tóth Kriszta műsorában: „vallásról, hitről beszélgetni nem könnyű, mert a téma az ember legbensőbb szféráját érinti.” Előfordult a campusos sátratoknál, hogy elszabadultak az indulatok, vagy hogy nehéz volt kezelni az előtörő érzelmeket?

– Egyetértünk, hogy nem könnyű beszélgetni erről. Mi azt tapasztaltuk, hogy akik eljönnek a rendezvényeinkre, illetve az a több száz ember, aki fesztiválon kapcsolatba került velünk, már bátran és szívesen kérdez, beszélget. Azokat lesz nagyobb kihívás elérni, akik ódzkodnak ezektől a dolgoktól, még ebben a formában is. Beszélgetéseink moderátora arra bátorítja a közönséget, hogy minél több kérdést tegyenek fel, főleg olyanokat, amelyeket a hallgatóság tagjainak eddig nem volt lehetősége vagy bátorsága „nekiszegezni” egy lelkésznek vagy egy papnak. Átengedjük a kezdeményezést a kérdezőknek, azt remélve, hogy válaszaink hitelessége megnyitja számukra a kaput közösségeink irányába. Az indulatok elszabadulását eddig nem tapasztaltuk; a legvadabb megjegyzések eddig az interneten érkeztek.

A Campus fesztiválbékája szerint – mint azt egy videóban megosztja velünk – ez valóban nagyon jó lehetőség az evangelizálásra, azonban ő mint béka, aki nagyon kilóg az emberek közül, főképp azért jár ide, a Szólj Be a Papnaksátrához, hogy kikapcsolódjon, mert itt elfogadják őt. Mindenesetre, azért néhány kvízt is kitöltött.

Fotó: Szólj Be a Papnak/Facebook

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír