Csíksomlyóról hazatérve a zarándok elcsöndesedik. Az elválás fájdalma elszomorítja, hiszen jó volt a Szűzanya lábainál megpihenni, lerakni a terheket, együtt a többiekkel. Otthonában még a közös élmény lüktetését éli, hallja az „egy szívvel zengedezzünk…” éneket, de már csak a szíve énekel azzal az 1100 fős közösséggel, akik 2017 június 1-4-ig a Boldogasszony Zarándokvonattal utazva érkeztek a csíksomlyói Szűzanyához. És vele van az Úrfelmutatás lüktető csendjében a somlyói nyeregben összegyűlt közel egymillió zarándok, az állomásokon őt anyaként váró több száz határon túli magyar ember és a kertek alján virággal, zászlóval integető idős emberek könnytől csillogó tekintete.
A zarándokvonaton 350 fő fiatal is utazott, köztük többen a tengeren túlról érkeztek, ők talán még soha nem láttak ennyi magyar embert együtt imádkozni. Kötelességünk gyermekeinknek bemutatni a határon túli testvéreiket, hogy szeretetükkel segítsék megmaradásukat, amely szeretet ott születik meg bennük a „karéjban”. Eperjes Károly Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművész egyik előadásában azt mondta, a határon túli magyarok olyanok nekünk, mint a kenyér héja, amely összetart bennünket. De ha leválik a héj, szétmorzsálódik a kenyér.
A Június 1-4-ig tartó zarándoklat gazdag lelki programjai Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, Felföldi László debrecen-nyíregyházi általános püspöki helynök, plébános, Burbela Gergely verbita-, Timár Sándor Asztrik ferences szerzetes és Pálmai Árpád egyházzenész gyönyörű énekhangjának is köszönhető és természetesen nem utolsó sorban a Missió Tours utazási iroda professzionális szervezésének.
Négy napon keresztül az állomásokon a helyiek ünnepélyes fogadása mellett püspöki szentmisék koronázták meg zarándoklatunkat Nagyváradon, Gyimesbükkön, a 450 éves múltú fogadalmi csíksomlyói búcsún — amelynek szónoka dr. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt —, és Gyergyószentmiklóson. Sok irányból terhekkel indultunk el, de együtt érkeztünk meg. Nem volt köztünk olyan zarándok, akit ne töltött volna el a Szentlélek kegyelme és ez nem csak egy szlogen. Isten jelenléte kézzelfogható volt. Az átélt sok csoda között talán a legnagyobb az volt, amikor láttuk megnyílni a könnyes tekintetű zarándoktársaink szívét. Erről nem tudok többet írni. Van egy pont, amikor a szavak már csak botladoznak, és szív elmerül Isten jelenlétében.
600 éves kegyszobor lábától hazafelé tartva a zarándoklatunk utolsó napján június 4-én a gyergyószentmiklósi hívekkel nemcsak pünkösd napját ünnepeltük. Ezt a napot (1920. június 4-ét, a trianoni békeszerződés megkötésének napját, amellyel Magyarország területének 2/3-részét elcsatolták) 2010-ben a magyar országgyűlés nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere a pünkösdi szentmisén mondott rövid megemlékezésében üzenetét így fogalmazta meg: „Adjátok tudtára az otthonmaradtaknak, hogy itt, a megemlékezés helyszínén még mindig van szabad hely a nemzetünk erejében kételkedők, vagyis a gyengék számára. Hiszen erős csak az lehet, akit hitének ereje elhoz ide, ahol a közös fohász, a Szentlélek egyesítő ereje egybekapcsolja azt, ami egykor szétszakadt és tölt el bizakodással, hittel, reménységgel.”
Kovács Ágnes
Sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Szabó Dávid
Székely János esztergom-budapesti segédpüspök szentbeszéde — Gyimesbükk, bérmálkozási szentmise – 2017
Csókay András szívsebész gondolatai — Gyergyószentmiklós, pünkösdi szentmise – 2017
Székely János esztergom-budapesti segédpüspök szentbeszéde — Gyergyószentmiklós, pünkösdi szentmise – 2017
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere gondolatai — Gyergyószentmiklós, pünkösdi szentmise – 2017