Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A fatimai első jelenés 100 éves évfordulóján, 2017. május 13-án gyűltek össze a rózsafüzért imádkozók a Szent László-templomban májusi találkozójukra, melyet a fatimai jelenések üzeneteinek jegyében tartottak.

Az összejövetel a rózsafüzér dicsőséges titkainak imádkozásával kezdődött Szűz Mária, a Világ Királynője tiszteletére. Majd meghallgattuk Szakács György, Debrecenben szolgáló református lelkész gondolatait, melyet „Mária személye a szent ignáci lelkigyakorlatban” címmel foglalt össze.

Az a felkérés, hogy Máriáról tartsak előadást a Szent László-templomban, nagyon meglepett, bár jól ismerem és tisztelem a közösséget – kezdte előadását Szakács György. Különösen azért lepődtem meg, mert – ismert tény – a lelkiségben fontos irány, hogy arról érdemes beszélnie bárkinek, amiről van tapasztalata. Egy reformátusnak nincsenek ilyen tapasztalatai Máriával kapcsolatban, nekem viszont eszembe jutott, hogy mégiscsak volt imatapasztalatom Máriával. Ez a szent ignáci lelkigyakorlat kapcsán alakult ki, amelyet az elmúlt évben végeztem el több lelkésztársammal együtt a 9 hónapos mindennapok lelkigyakorlata formájában.

Református lelkészként Mária személyéről előadást tartani egyébként sem képtelenség. Ugyan a mi egyházunk hitvallási iratai kezdetektől elzárkóznak a három isteni személyen kívül bármely szenthez történő imától, mégis a szenteket, mint Isten tervének megvalósítóit tiszteljük és elfogadjuk. Máriával kapcsolatosan pedig a református egyház is magáénak tekinti az 5. századi efezusi zsinat hitvallását, amely Máriát istenszülőnek nevezi Nestorius eretnekségével szemben, aki csak Krisztusszülőnek tartja őt.

Még fontosabb nekünk, bármilyen felekezethez tartozunk is, Mária alakja a Szentírásban. Itt találkozik össze az én témám: a szent ignáci lelkigyakorlat Mária-képe és a Szentírás Mária-képe. A kettő ugyanaz.

Szent Ignác katona volt, s egy súlyos sérülése után sokáig lábadozott. Otthonában olvasni kezdett, de ott csak egy lovagregényt talált és a szentek életét. Beleélte magát a történetekbe, a lovag és a szent alakjáról fantáziált, s úgy találta, hogy szentként nagyobb megnyugvást talált. Lelkigyakorlata során is képzeletével élte át a Szentírás történeteit.

Hogy hogyan is jelenik meg lelkigyakorlata gondolatsorában Mária, erről szeretnék beszélni – folytatta előadónk –, előtte azonban a lélektant hívjuk segítségül, abban a kérdésben, hogy miért is jelent meg a keresztyénségben Mária alakja. Az istenkapcsolat fontos része az a bizalom, védettség, biztonság, amelyet mindannyian megéltünk az anyánkkal való kapcsolatban életünk első heteiben és hónapjaiban. De visszább is mehetünk, egészen a várandósságig. A keresztyén misztikában az Istennel való egységnek a magzati állapot a legszebb mintája. Ugyanez a fantáziánk az örökléttel kapcsolatosan is. Úgy hisszük, hogy hasonló örök létegységbe kerülünk Istennel a halálunk után. Az anyával való kapcsolatunk a csecsemő és kisgyermekkorban sokkal alapvetőbb, mint az apával való kapcsolatunk. Nyilván az Istennel való kapcsolatban fontosak azok a megélések, melyek az anyasághoz kötődnek. A Katolikus Egyház Isten anyai vonásait Máriához köti. Carl Gustav Jung német pszichológus így sorolja fel ezeket a kötődéseket: az anyai elem ősalap és minden lelki élet termékeny forrása, a táplálás és éltetés megjelenítője. Jung kiemeli, hogy a kereszténység középpontjában álló újjászületés szintén érintkezik az anya fogalmával. A protestáns egyházakban inkább maga a gyülekezet mint élő közösség jelenik meg anyaként. A szent ignáci lelkigyakorlatban, ahogyan a Szentírásban is, Mária a keresztény újjászületés hordozójaként vagy Jézus csodáinak háttereként az ember bíztatójává válik. A szent ignáci lelkigyakorlatban Mária a háromszoros imabeszélgetésben jelenik meg. Ez a háromszoros imabeszélgetés a megtérés dinamikájának fordulópontjainál jelenik meg. Ezek a következők.

1.) Elmélkedés a bűneimről – részlet az imabeszélgetésből:

1.1. Először Jézus anyjával beszélgetek, arra kérve, hogy nyerje el Fiától ezeket a kegyelmeket: bűneimnek olyan ismeretét, amely mélyebbre hatol a felszínnél, mélyebbre hatol csupán annál, hogy mit tettem; és hogy érezhetően távolodhassak el ezektől a viszonyulásoktól, döntésektől, tettektől, szokásoktól. 1.2. Hogy mélyen fogjam fel a rendezetlenséget ezekben az eljárásmódjaimban; és hogy ennek megértése rettentsen el, és indítson arra, hogy rendbe tegyem az életemet. 1.3. Hogy a körülöttem lévő világot a hit szemével ismerjem és lássam, és hogy undorodjak meg értékeitől és üres törekvéseitől. Mindezt le akarom rázni magamról. Elmondom az Üdvözlégy Máriát. Másodszor: Mária Fiával beszélgetek, és kérem Jézust, hogy ugyanezt a három ajándékot nyerje el számomra az Atyától. Ezután néhányszor elmondom a Jézus-imát. (Jézus-ima: Uram, Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!) Harmadszor: Ugyanezekkel a kérésekkel egyenesen az Atyához fordulok, hogy Ő maga, mindeneknek örök Ura, adja meg ezeket nekem.

2.) Két zászló: a világ iránya és Jézus iránya

Taníts meg arra, hogy könnyedén ott maradjak, ahol Te vagy. Olyan könnyedén, ahogyan a szőrös pásztor és a simára borotvált tudós. Olyan könnyedén, ahogyan Szűz Mária, aki gyengéden hordozott Téged. Olyan könnyedén, ahogyan József, az abbá-d, aki karjaiban tartott Téged. Először kérd Máriát, hogy könyörögjön Jézushoz, hogy adja meg neked ezeket az ajándékokat: fogadjon az Ő zászlaja alá, és adjon bátorságot, hogy teljes szívvel magadévá tedd Jézus értékrendszerét. Ha tudod, kérd, hogy ha az Úr Isten is úgy akarja, szegény és rejtett életet élj, ahogyan Jézus tette, olyan lenézetten, ahogyan Őt is lenézték a gazdagok és hatalmasok. (Mindeközben, természetesen, semmi olyat nem akarsz tenni, ami sértené Istent, vagy azt sem akarod, hogy bárki más olyat tegyen, ami sértené Istent.) Fejezd be az Üdvözléggyel. Azután magát Jézust kérd, hogy tüntessen ki azzal, hogy Vele lehetsz zászlaja alatt. A Jézus-ima ismételgetésével fejezd be. Végül fordulj az Atyához, és kérd Tőle ezeket az ajándékokat.

3.) Három emberpár, az alázatosság három szakasza

Ha meg tudom engedni, hogy feltámadjanak a vágyaim, először a Szűzanyához vihetem őket, és kérhetem, hogy kérje Jézustól: oda hívjon, ahová szeretne. Azután kérem Jézust, hogy adja meg, hogy hitelesen éljek, és hogy adjon nekem bátorságot, hogy úgy éljek, ahogyan a Lélek vezet. Végül teljes szívemmel az Atyához fordulok.

Mária személye tehát azt a bíztató, Jézus felé bizalmat keltő, hozzá elsegítő anyai erőt hordozza, amelyben semmi önzés, vagy öncél nincs.

Mária így jelenik meg a Szentírásban is, például a kánai menyegző történetében: „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk! Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám! Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg” (Jn 2,3-5). Máriának ez a kétirányú figyelme jelenik meg a történetben, bíztatja az embereket és jelzi az emberi szükséget a Fiának.

Ezt mutatja Mária alakja a szenvedéstörténetben is: lemond anyai fájdalmáról a keresztúton, de jelen van Jézus számára szótlanul, csendes jelenlétével nyújtva támaszt. Mária nem befelé szenved. Mi rendszerint csak saját szenvedésünkkel vagyunk elfoglalva, viszont Mária kifelé szenved, s ezzel Fia segítségére tud lenni.

A pünkösdi jelenetben, a Szentlélek eljövetelekor Mária mint „lelkivezető” van jelen – neki van története a Szentlélekkel. Így ő az, aki együtt imádkozhat az apostolokkal.

Mária személye tehát a bíztató, Jézushoz irányító, majd az Atyához elvezető csendes, alázatos, háttérben maradó istenszülő – fejezte be gondolatait előadónk.

Az előadás után rövid tájékoztatót hallhattunk a fatimai jelenésekről, Ferenc pápa Fatimában tett zarándoklatáról, valamint a plébánia Rózsafüzér Társulatáról és a Fatimai imacsoportjáról, majd megtekintettük a „Fatima – A 13. napon” című filmet. A rendezvényt szentmise, illetve agapé zárta.

Havas Lászlóné

Szent László Domonkos Plébánia, Debrecen