Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szomorú, késő őszies időjárás sűrűjében tartottuk meg 2017. április 19-én az Egyeki Szent József plébánián a jubileumi előadássorozatunk negyedik alkalmát, ahol Dr. Bódis Zoltán, a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium igazgatója az ifjúság nevelésével kapcsolatos gondolatait szülői és intézményvezetői minőségében osztotta meg a résztvevőkkel.

A zord időjárás ellenére ismét megtelt közösségi házunk érdeklődő hívekkel és egyre inkább barátságos meleg vett körül minket külső és belső lényünkben egyaránt.

Előadónk egy gyertya és egy pohár segítségével tette szemléletessé hasonlatát. Eszerint gyermekeink egyfajta burában vannak, s át kell jutnunk ezen a burán, ha hozzá akarunk férni lelkükhöz, a kanóchoz, belülről felforrósító szeretetünkkel. Átértékelődött világunkban az internet tágasságában bizonytalanná vált a tudásunk, a hierarchia elbillent, mi pedagógusok, szülők, nagyszülők már nem lehetünk okosabbak. Ezért is kell a nevelésnek más irányt adni. A nevelés folyamatában a test, s a lélek formálódik. A lélek azonban nem csak a mindig változó pszichénk, hanem az Isten tüzes szeretete által megragadott lélek is: ezért is lehet ezt a lélekállapotot a gyertya lángjához hasonlítani. A nevelés legfontosabb feladata, hogy a test, a lélek iskolázásával lehetővé tegye, hogy az isteni kegyelem megnyilvánuljon életünkben. Ebben a folyamatban, mint ahogyan Szent József is tette, hátra kell lépnünk, s elcsendesedve, alázattal újra kell fogalmazni elképzeléseinket, még mielőtt merevvé válnának azok. Az embert a testi állapotból az isteni lélek felé kell mozdítani, ami tulajdonképpen nem más, mint a nevelés. Fontos, hogy velünk legyenek gyermekeink, mert ha velünk vannak, magukba szippantanak mindent, ami szükséges. Életünknek az értelme a lényege: higgyünk benne, hogy van értelme az életünknek! Nem azzal nevelünk, amit mondunk. Jézus is okosan, tapintatosan nevel: példázataival. Akkor vagyunk hatékonyak, ha kerülőutakon haladunk s éreztetjük meg fiataljainkkal, hogy jót akarunk nekik. Készenlétben kell lennünk, s Szent Józsefként a váratlan, idegen, szokatlan dolgokat is úgy kell fogadni, mint ami előre visz az úton, melyen mennünk kell.

Le kell csendesíteni a belső beszédünket, imádsággal kell lehalkítani énünket. Gyermekeink nevelése az is, ha zajos állapotukból a csenden keresztül kihívjuk őket, s így maguk is keresőkké, a csend gyakorlóivá válnak. Minél inkább megtapasztalják ezt a belső csendet, annál inkább értik mondanivalónkat, s fordulnak felénk.

Az előadás kapcsán felmerült kérdésekre őszinte válaszokat kaptunk. Házigazdánk, Papp László atya összegzésében elmondta, hogy a nevelés nem más, mint szeretetünk kimutatása, őszintesége. 

Farkas Éva tanár/képviselő testületi tag

Fotó: Papp Ágoston