Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyszombaton a húsvéti vigíliával kezdetét vette húsvét ünneplése, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus Krisztus feltámadt a halálból és mindenkit meghív az örök életre. A Debreceni Szent Anna-székesegyházban a szertartást Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök végezte.

Az alábbiakban a főpásztor ünnepi szentmisén elhangzott homíliáját olvashatjuk:

„Nagypénteken, Isten áldozatos szeretetét láthattuk, amikor Szent Fia értünk adta életét a kereszten. A történet látszólag véget ért, az erőszak lármája után a halál csendje uralkodott. A gyilkos erőszak megölte az ártatlanságot, minden elhalkult, az ellenség megnyugodott. Láthattuk a bűn abszurditását, azt, hogy Jézust elárulja a barátja, és Péter, a főapostol megtagadja Őt. A többi apostol is — Szent János kivételével — magára hagyta. A választott nép azzal, hogy azt kiáltották: „Nincs királyunk csak császárunk!”( Jn 5, 19) elvetette azt az ősi  reménységet, amelynek az volt az alapja, hogy a nép királya maga az Isten. Milyen fájó lehetett ezt hallani Jézusnak, az Isten Fiának, aki nem uralkodni akart a földön, hanem szeretni. A keresztre feszítéskor a sötétség, a temető csendje telepedett rá a vidékre, minden reménytelennek látszott. Jézus néma maradt, nem ellenkezett, nem fellebbezett, hanem szeretetből azonosult a történelem minden áldozatával, vértanújával, szenvedőjével.

Nagyszombaton pedig a győzelmes szeretetet ünnepeljük. Örömmel van tele a szívünk, hogy nem a halálé az utolsó szó. A bűn sötétségét beragyogta a feltámadás dicsősége és fényessége. Jézus Krisztus az Isten Fia föltámadt és legyőzte a halált, isteni buszút állva az ellenségein, ami nem erőszak, hanem béke és szeretet.  Fölkínálja a békét, a még nagyobb csendességet, megnyugvást a szívnek, és annak örömét, hogy az Isten nem számon kér, hanem a szeretet fényét ajándékozza nekünk. Ezért gyújtjuk meg a megszentelt tűzről a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek fényét mindannyian átvettük, a megváltást a saját életünkre vonatkoztatva. Mert: „Semmit sem ér az ember földi élete, ha nem ragyog rá a megváltás fénye.”

Mindannyian szeretjük azt, ami a legdrágább nekünk, az életünket. Mennyit ér az életünk? Mennyire fogadjuk be a megváltás kegyelmét, mennyire ragyogja be a szeretet, a jóság világossága?

Jeruzsálemben ma is megtörténik a csoda Húsvét szombatján a Szent Sír-bazilikában, ahol a hagyomány szerint Jézust sírba tették. Amikor a jeruzsálemi Ortodox Egyház pátriárkája a meg nem gyújtott gyertyákkal a sírhoz vonul, maguktól meggyulladnak a lámpák és az imádkozó pátriárka kezében lévő gyertyák. Ezt a csodát évek óta tapasztalják, mégsem ez a legnagyobb csoda. Ha ebben a templomban lekapcsolnák a lápmákat és mindenkinek a gyertyája fellobbanna, ez sem jelentene nagy csodát. Az igazán nagy csoda az lenne, ha mindannyiunk szívében felragyogna a szeretet fénye.

Ezért is van tele örömmel a szívünk, mert vannak, közöttünk keresztelésre váró testvérek, akik úgy gondolták, hogy befogadják ezt a világosságot, az örömhírt, a szeretet fényét az életükbe és ezentúl így akarnak élni. Megérintette, szíven találta őket az isteni kegyelem, és ezután eszerint a világosság szerint akarnak élni. Mindazt, amit Jézus Krisztustól tanultak, életre váltják. És mi ez a tanítás? Egy üzenet, amit Jézus húsvét reggelén mondott az asszonyoknak: „Ne féljetek” (Mt 28,5). Sok mindentől félünk, mert egyetlen életünk van — amit féltünk —, félünk a rossztól, a nehézségektől, a keresztektől, a fájdalmaktól, és ez természetes. De Jézus nem csupán természetes életre, hanem természetfölötti életre hívott meg bennünket, amire a keresztségben kaptunk meghívást. 

Az Isten hívogatja, várja az embert és az ember is vágyakozik az Isten után. A két hívás egy nagy ünnepben, a keresztség szentségben találkozik. A keresztelés és bérmálás után a régebben megkereszteltek is megújítják a fogadalmukat, a püspök meghinti őket a megszentelt vízzel, emlékeztetve az ígéretükre.  Így hiteles tanúi leszünk a szeretetnek a félelem nélküli életnek, a természetfölötti hivatásunknak, a feltámadásnak.

Segítsen bennünket az Úr, hogy húsvétkor ebben a tanúságtételben legyen részünk, hogy megújult szívvel, lélekkel, élettel járjuk tovább életünket, tanúságot téve a feltámadásról, mert Jézus Krisztus a feltámadás és az élet.”

Lejegyezte: Kovács Ágnes

Fotó: Szabó Dávid