Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Április 13-án, nagycsütörtökön este Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A liturgia során a főpásztor elvégezte a lábmosás szertartását.

Homíliájában a megyéspüspök az utolsó vacsora evangéliumában olvasható döbbenetes mélységű, megrázó paradoxonokra utalva először azt emelte ki, hogy Jézus pontosan tudta, elérkezett az idő, és vissza kell térnie — eredeti fordítás szerint — át kell mennie az Atyához. Tudta, hogy az Istentől jött, a földön élt, és visszatér az Atyához, mégis szerette ezt a világot. Amikor eljött erre a világra, akkor ott maradt az Istennél is, hiszen a Szentháromság egy és oszthatatlan. Mégis úgy ment át ezen a földi életen, hogy szeretett, és akik a világban voltak, mindvégig szerették Őt. A főpásztor hangsúlyozta, a mi életünkben is látszik ez a kettőség. Olykor beleragadunk az evilági dolgokba és elfeledkezünk arról, hogy ez a földi élet csak átmenet, vagy kívülállóként élünk és nem szeretjük a világot, és benne az embertársainkat. Jézus nagyon benne volt a világban miközben tudta, hogy ez nem más, mint átmenet. Mind a kettőt, a földi életet és az Atyával való egységét egyszerre élte.

„Tudjuk szeretni mi is mindazt, ami átmeneti, múlandó, halandó, esendő?” — tette fel a kérdést a püspök atya, majd példaként állította Jézust, aki megmutatta, az örök Isten szereti az egészen kicsi, mulandó, törékeny átmenetet. Az tehát a tökéletes szeretet, amikor szeretjük a tökéletlent. Sokszor vannak elvárásaink mások felé, és csak akkor szeretjük embertársunkat, ha jól viselkedik. Jézustól megtanulhatjuk, hogy akkor lesz tökéletes a szeretetünk, ha szeretjük egymást tökéletlenségeikben.

Életünk akkor lesz teljesen a kezünkben, ha Isten kezébe tesszük

Az evangéliumi szakasz második paradoxonját kiemelve a főpásztor elmondta: „Jézus tudta, hogy minden az Atya kezében van, Ő irányíthatná a sorsát, a földi életét, mégis megengedi, hogy elárulják, keresztre feszítsék, elfogják, kínozzák. Isten nekünk is a kezünkbe adja az életünket és mégis nagyon sok mindent megenged. Olyan jó lenne a nehézségeket, kereszteket elkerülni. Sokszor látjuk, a mások élete mennyivel könnyebb. A kegyelemmel teljes Mária életében is megengedte Isten, hogy elveszítse Fiát.

Az Isten odaadja az életünket a kezünkbe, de akkor lesz igazán a mi kezünkben, ha teljesen Isten kezébe tesszük. Mint ahogyan Jézus a Getszemáni kertben, vagy a kereszten.”

Jézus a szolgálatra is példát mutatott

A harmadik paradoxon embertársainknak tett szolgálatra mutat, amiben szintén Jézus ad példát nekünk. Az Úr a Mester szolgai munkát végez, megmossa a tanítványok lábát, Júdásét is. Nem mond le senkiről, mindenki fontos számára, remélve, hogy Júdás is megváltozik. Nekünk is fel kell ezt vállalni. Szent Benedek regulájában olvassuk: „Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon”. Tudjuk-e egymást így szolgálni?

Ezért teszi fel a kérdést Jézus az apostoloknak: „Megértettétek-e, hogy mit  tettem veletek? Ti  Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól  teszitek, mert  az vagyok.  Ha tehát  én, az Úr és Mester   megmostam lábatokat,  nektek is  meg kell  mosnotok egymás  lábát.  Példát
   adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg” (Jn 13).

Ma ezt így fogalmaznánk: Tanulja meg mindenki megmosni a lábát, mindenki vállalja a felelősséget saját dolgaiért, ne foglalkozzunk a másik emberrel. Jézus megmossa a tanítványok lábát, hogy közösségben, egységben legyen velük. 

Nagycsütörtök legnagyobb paradoxonja

A megyéspüspök végül Nagycsütörtök  legnagyobb paradoxonjára, az Eukarisztiára utalt: „A végtelen fölségű Isten, akit az egész világmindenség nem tud felfogni és befogadni egy kis darab kenyérben, kevéske borban adja nekünk Magát és kéri: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Isten mindent nekünk akar ajándékozni, hogy megtanuljuk, a földön az életünk átmenet, mégis szeressük azt, ami átmeneti, hogy az Ő boldog szeretetére gyúljon a szívünk. Kezünkbe adja az életünket, de az isteni életet is. Amikor megáldozunk, Vele egyesülünk, de ez nem jelenti azt, hogy nem történhetnek velünk rossz dolgok, hanem Ő velünk van és táplál az Ő testével és vérével akkor is, ha szenvedünk. Vállajunk tehát felelőséget magunkért és közben szolgáljuk egymást szeretettel annak a kenyérnek és bornak az erejéből, amelyet nekünk ajándékozott Krisztus az utolsó vacsora estéjén” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Szabó Dávid