Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Olajszentelési szentmisét mutatott be Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a papok és a hívek közösségében 2017. április 13-án, Nagycsütörtökön a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A szentmisében a szentségek kiszolgáltatásához szükséges keresztelendők-, betegek olaja, valamint a bérmáláshoz a krizma megáldása mellett, a papi fogadalmak megerősítésére, a papszenteléskor tett ígéretek megújítására is sor került.

A megyéspüspök homíliájában többek között kiemelte, ezen a napon délelőtt csak egyetlen szentmise van a társszékesegyházban, az olajszentelési szentmisén a papság együtt ad hálát a papi hivatás ajándékáért. „Azért van papság, mert van Eukarisztia és azért van Eukarisztia, mert vannak papok, akik a szentmisében megjelenítik Krisztus áldozatát” — hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette, ezen a szentmisén újítják meg a papok elköteleződésüket, papi ígéretüket a hívek jelenlétében. Továbbá kifejezik szándékukat, hogy önmagukról lemondva akarnak Krisztussal egyre szorosabban egyesülni, hozzá teljesen hasonlóvá lenni. Tudatosítjuk magunkban, hogy megajándékozottak vagyunk, azért, hogy bennünket odaajándékozzon az Ő népének.

Az egyházi rend szentsége kiemel

„Akiket az egyházi rend szentsége kiemel a hívek sorából azok Krisztus nevében arra hivatottak, hogy közvetítsék az Egyházra Isten igéjét és kegyelmét.” A püspök atya a II. Vatikáni Zsinat  papságról szóló tanításából  fontos mozzanatokat emelt ki: „A papi hivatás szentsége kiemel a hívek sorából. Minden pap hivatásában Istentől jön a megszólítottság, amely lefoglal az Ő személyes tulajdonának. Ezért hív ki bennünket Isten önmagunk világából. Nincs olyan meghívástörténet, amely ne kívánná meg a régi elhagyását. Az apostolok meghívásának történetében is olvashatjuk, hogy mindenüket elhagyva követték Jézust. Az ember csak akkor felelhet meg ennek a meghívásnak, ha elhagyja addigi életét, és akkor megnyílik előtte egy új út, végtelen távlattal, lehetőségekkel. A hivatáskrízis helyzetei többnyire onnan fakadnak, amikor az ember nem képes az elszakadásra, rendetlenül ragaszkodik a régi világához, régi önmagához” — fejtette ki a főpásztor.

Szent László nemcsak termetével, hanem jellemével is kiemelkedett

 A 2017-es Szent László-évben példát mutat nekünk Szent László király, az egyházmegyénk védőszentje, hiszen ő is kiemelkedett a tömegből, nemcsak termete miatt, hanem a lelkülete is példaadó volt. „Emelkedjünk ki, mutassunk példát, tegyünk tanúságot arról, hogy Isten ezt a nemzedéket meglátogatja, és rajtunk keresztül megszenteli.” — fogalmazott a püspök atya.

Ezután a kiemelés, kiválasztás helyes értelmezését hangsúlyozta a püspök atya, amely nem értelmezhető úgy, hogy valaki igazságtalanul, vagy önző módon mások fölé akarja magát állítani. „A Kiválasztottság mindig mások szolgálatára szól. Szent László király szolgálatként tekintett a királyságára, ő a népéért volt király. Úgy tekintett magára, hogy ő az Isten küldötte, akinek ügyéért oda kell áldoznia az életét. Nekünk is ezzel az alázattal, egyszerűséggel és szelídséggel kell megélni hivatásunkat, őrizve a szívünkben Krisztust. Ahogyan Szent Péter írja az első levelében: „Szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki kérdezi, mi a reménységeteknek az alapja. De mindezt szerényen, alázatosan, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy mindazok, akik Krisztusban való szép életetek miatt elhíresztelnek benneteket, rágalmaikkal szégyenben maradjanak”(1Pét 3, 15-18).

Alapvetően fontos, hogy a pap ne a maga nevében végezze a szolgálatát, hanem Krisztus nevében.

A pap ne a maga életét, pályafutását építse. A főpásztor hangsúlyozta: „Isten szólít meg bennünket, az Ő küldetésében kell járnunk, ő adja a megbízatást, ő akar rajtunk keresztül cselekedni, szeretni. Ragaszkodjunk a megismert igazsághoz, Krisztushoz határozottsággal, keménységgel, szilárdsággal. Ezért lényegi kérdés az, hogy milyen a találkozásunk Istennel.”

Palánki Ferenc megyéspüspök végül kiemelte, a pap Isten Igéjét, üzenetét közvetíti. Csak azt tudja továbbadni, amit már megismert. A szív bőségéből szól a száj. A nagyböjti időszak alkalmas volt arra, hogy átjárja a szívünket az evangélium jó híre.  Ha telve van a szívünk az örömhírrel, nem pedig a napi gondokkal, nehézségekkel, akkor tudjuk, Őt kell követni, teljes életünkkel.

Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye