Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az idei ökumenikus imahét ötödik napján, január 19-én, a debreceni Református Kistemplomban (Csonkatemplom) tartott istentiszteleten hirdetett igét.
Az egybegyűlteket Szakács György református lelkész köszöntötte, és történelmi pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, mivel római katolikus püspök még nem szolgált ebben a templomban.
Ehhez a gondolathoz csatlakozva kezdte igehirdetését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, aki elmondta, a történelmi pillanat is az életünkhöz tartozó apró cselekedetekből áll össze, olyanokból, amelyek az újjászületett embernek a tettei. De nem azt fogják számon kérni tőlünk, hogy milyen történelmet írtunk, hanem azt, hogy mennyire tudtunk szeretni, Istenre irányítani az emberek figyelmét. A főpásztor ezután egy diákkori csínytevésére emlékezett, amikor a sétáló utcán társaival együtt megálltak és elkezdtek fölfelé nézni, majd a járókelők is ugyanezt tették. A püspök atya kiemelte, ha belegondolunk, a keresztény embernek mindig fölfelé kellene tekintenie, példát mutatva másoknak. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha az életünket nemcsak síkban nézzük, hanem felülemelkedünk a hétköznapokon és megpróbáljuk felülről látni azt, vagyis, ha az életünk nemcsak az evilági dolgok, a történelmi események egymásutánisága, hanem Isten boldogító jelenléte.
Ezután a főpásztor az újjászületésről szóló evangéliumi szakaszról elmélkedve utalt Gyökössy Endre elemzésére. A szerző azt fejtegette, mire gondolhatott Nikodémus, amikor éjszaka elment Jézushoz. Talán azért választotta az éjszakát, mert attól félt, mit szólnának az emberek, ha látnák, hogy ő, a nagy tekintélyű ember a vándorprédikátort meglátogatja. Idős ember lévén az élet és a halál nagy kérdéseire kereste a választ: mi az, amit rosszul tett, és mi az, amit elmulasztott? Mi történik életének hátralévő idejében? Jézus a találkozáskor egyből a közepébe vágva azt mondja Nikodémusnak, hogy újjá kell születnie. „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát”(Jn 3,5) „De hogyan születhet valaki újjá?” – tette fel a kérdést a főpásztor. – Az evangélium szíve, a legszebb mondata így hangzik: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16).
A püspök atya hangsúlyozta, ha meghalunk a bűnnek, és Istennek kezdünk élni, megszűnik a régi, és valami új kezdődik. Jézus arra tanít, hogy a bűnös ember sokkal inkább halott, mint azok, akik már eltávoztak a földről, „Mert aki hisz énbennem, ha meghal is, él” (Jn 11,25). Ha meglátjuk Isten országát egymás szívében, a másik életében, ha elkezdünk egymás szeretetében élni, akkor már itt megvalósul az egység az újjászületés.
Milyen nagy lehetőség, hogy az Isten találkozni akar velünk, meg akar érinteni bennünket. Az újjászületett emberről Szent Pál így ír: „…aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben…” (Kol 3, 10-15a). Így, a másik ember tekintetét Istenre irányítva éljük életünket, hogy létrejöjjön a találkozás Krisztussal, aki a feltámadás és az élet – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.
Az ökumenikus istentisztelet végén Palánki Ferenc megyéspüspök és Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész adtak áldást.
Kovács Ágnes