Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ökumenikus imaalkalom a debreceni Szent Anna-székesegyházban

Debrecenben, az ökumenikus imahét negyedik napján, január 18-án a Szent Anna-székesegyházban gyűltek össze a város keresztény felekezeteinek hívei, lelkipásztorai. Az imaalkalmon Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Derencsényi István református főjegyző hirdetett igét. Az imahét idei alkalmain Pál apostol Korinthusiakhoz írt 2. leveléből az 5. fejezet 11-20 tartó verseiről hangzanak el világszerte a tanúságtételek. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (Kor2 5,17).

Derencsényi István református főjegyző a szerdai elmélkedésen „a régi elmúlt” gondolatra fókuszált. Kifejtette, Pál apostol egy radikális változást élt át a damaszkuszi úton, amikor üldözte a keresztényeket. Pál számára a régi elmúlt. A damaszkuszi élménye (ApCsel 9) nem egy teológiai fejtegetés, dogmatikai előadás, hanem egy valóságos élettapasztalat, konkrét esemény volt.  Ezt, „pálfordulás”-ként is emlegetjük, közmondásos igazsággá vált. Kívülről szemlélve a történéseket szinte érthetetlen, hiszen a tarzuszi Saul életében a régi a konszolidált körülményeket, társadalmi elismertséget, karriert, törvénytisztelő magatartást jelentette, és egyszerre mindez régivé vált, elavult lett, érvényét veszítette. Derencsényi István a mai körülményekre vetítve hozzátette, sokak előtt ma is feltűnést keltene az ilyen típusú változás, a megtérés. Pál maga sem magyarázta ezt, hanem egyszerűen tényként beszélt róla. Ez azt jelenti, hogy nekünk sem kell mindenáron magyarázni, ha a régi elmúlik, hanem tényként fogadjuk el, tényként kezeljük, és hagyjuk érvényesülni a saját életünkben a változást. A tény pedig az, hogy Jézus Krisztussal egy radikálisan új valóság jelent meg a világunkban, a történelemben. Isten közénk érkezése, emberként való megjelenése a világunkba, pontot tett a régiek végére és új korszakot, új lehetőségeket, új létállapotot nyitott.

Minden a múlté?

Tárgyilagosan szemlélve magatartásunkat és életvezetésünket feltesszük a kérdést, tényleg a múlté lett minden rossz tulajdonságunk, rossz szokásunk, önzés és dicsekvés, irigység, indulatosság, kétkedés? Mindez már a múlté? A kérdésre válaszolva a református főjegyző kifejti, Pál, amikor azt mondja, a régi elmúlt, nem azt állítja, hogy megtérése után olyan lett, mint egy földre szállt angyal, sőt nyíltan beszél az új ember harcáról, küzdelméről, amelyet a visszatérő megkísértő az emberével folytat. Maga Luther is rendkívül drasztikusan beszél erről a helyzetről, amikor azt mondja, szeretné vízbe fojtani a régi emberét, de a fickó rendkívül jól tud úszni.

Egy percig sem bizonytalanodhatunk el abban, hogy a régi elmúlt

Krisztusban elmúlt a régi, kezdetét vette az új, és többé nem a törvény arat, hanem a kegyelem. Derencsényi István hangsúlyozta, amikor azt állítjuk az apostollal együtt, hogy a régi elmúlt, különbséget kell tennünk aközött a valóság között, amelyet Jézus Krisztus a halálával és feltámadásával megteremtett, valamint a mi személyes szubjektív érzésünk és tapasztalatunk között.  A régi elmúlt igazságát nem tudja korlátozni a mi szubjektív tapasztalatunk. A régi elmúlását jelzi az is, hogy a megtért ember még mindig vétkezhet, de már nem érzi jól magát a bűneiben, a vétkeiben, már nem dicsekszik gonoszságával, hanem roppant szégyelli magát. Többé nem ápolja és takargatja bűneit, hanem könnyed és őszinte fájdalommal megvallja. A Krisztusban élő megtért ember egy percig sem bizonytalanodhat el abban, hogy a régi elmúlt, a régi már nem érvényes, nem diktálhat, nem parancsolhat neki, nem uralkodhat fölötte. Mindezt jól érzékelteti Jézus hasonlata a földművesről.

Az Isten országa nem mögöttünk van, hanem jövőorientált

Derencsényi az ókori palesztinai szántó-földműves munka módszerét mutatta be, amelyről Jézus is példaként beszélt. A rendkívül könnyű ekét balkézzel tartották, és hogy az eke függőleges helyzetét megőrizzék, valamint a köveket a sziklás talajon elkerüljék, ugyanezen kézzel emelték vagy süllyesztették. A másik kézben ostorral biztatták az igavonó jószágot,  az állatok között pedig feszült figyelemmel előretekintettek, hogy el ne tévesszék a barázda irányát. A szántásnak ez a módja rendkívüli figyelmet, ügyességet és koncentrációt igényelt. „Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).

A főjegyző kifejtette, az Isten országa nem hátrafelé van, hanem jövő orientált ország. Merjünk előretekinteni, szembenézni mindazzal, ami eljön és bekövetkezik, és merjünk előrehaladni. A múltba veszve nem lehet a jelenben élni és a jövőt építeni. Jézus határozott szavakkal utalt arra, hogy a krisztuskövetés nem hobbi az életünkben, de nem is egy maghatározott magatartás, kialakított szokás, rítusgyakorlat, hanem folyamatos tájékozódás. „Szemem azért mindig az Úrra néz” (Zsolt 25,15). A tarzuszi Saul megtérésekor a „régi elmúlt” elveszítette régi látásmódját és Krisztustól új szemléletmódot kapott. A régit tehát nem dédelgetni kell, nem kell sajnálni, hanem élni kell a Krisztusban kapott új életlehetőséggel — fejezte be gondolatait Derencsényi István református főjegyző.

Kovács Ágnes