Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az idei ökumenikus imahét (2017. január 15-22) első alkalmán, január 15-én, a Nyíregyházi Evangélikus templomban tartott istentiszteleten hirdetett igét.

„Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást” (Jn 15, 16-17). Ezzel a gondolattal kezdte igehirdetését Palánki Ferenc megyéspüspök a nyíregyházi evangélikus templomban, majd az imahét első napi mottójáról elmélkedett „... egy meghalt mindenkiért..." (2Kor 5,14).

„Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Mk 15,13) — mondja Jézus Krisztus, aki mindenkiért meghalt, tehát mindannyiunkat a barátjának tekint. A bűn következményeként megtört a harmónia Isten és ember között, amit az ember képtelen helyreállítani. Ezért volt szükség az isteni beavatkozásra. A főpásztor hangsúlyozta, Jézus Krisztus szenvedéstörténete nemcsak a kínok története, hanem az igazi, önzetlen, mindent adó, mértéknélküli szeretetnek a története. Nemcsak azért van kitárva a karja, mert oda van szögezve a kereszthez, hanem mert a szívét is kitárta felénk.  

A gyűlöletre szeretettel válaszolt

Mel Gibson a Passió című filmjében naturalisztikusan mutatja be Jézus szenvedését. A püspök atya utalt az egyik jelenetre, amikor Jézus elesik a kereszt alatt, odamegy hozzá az Édesanyja, Mária és Jézus azt mondja neki:  Látod anyám, „Íme, én újjáalkotok mindent” (Jel 21,5).  Amikor Jézus vállalta értünk a keresztáldozatot, akkor kezdődött az új teremtés, azzal, hogy a gyűlöletre szeretettel válaszolt. Bántják, megölik, elesik, de tovább szeret. A főpásztor hangsúlyozta, Jézus isteni hatalmát nem arra használja fel, hogy megbüntesse a bűnösöket, hanem, hogy őket is megmentse. 

A kereszt vonzásában élünk 

„Mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32), mondja az Úr. Ezután a püspök atya a keresztet állította középpontba, amelynek, mint mondta, a vonzásában élünk. Ha a keresztre tekintünk, a végtelen szeretet jelét látjuk. A mennyei Atya azért küldte el a Fiát a világba, hogy megtanítson bennünket élni, szeretni, de az ember visszautasította az Isten látogatását. Nem akarta Őt befogadni a születésekor, és akkor is elfordult Tőle, amikor tanított, és sokszor mi sem veszünk róla tudomást. Nem ismerjük fel a látogatását, nem élünk annak lehetőségével, hogy feltétel nélkül szeressük egymást.   „Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység” (Ef 3, 18). Ez nem más, mint a kereszt, Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretete.

A legszomorúbb mondat: De nem akartad 

Az evangélium legszomorúbb mondata, amikor Jézus az olajfák hegyén ránéz Jeruzsálemre, a reménység városára és sírva fakad: „Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad” (Lk 13,34). A főpásztor ezzel a gondolattal arra utalt, hogy milyen sokszor okozunk ma is fájdalmat Istennek, amikor nem ismerjük fel látogatásának idejét. Jézus azért jött, hogy kiemelje az embert a bűn, a szeretetlenség állapotából. A bűn nem csupán egy rossz cselekedet, hanem állapot, az Istennélküliség állapota, a szeretetlenség állapota. Ezzel szembesít bennünket Jézus szelíd szóval, szeretettel és felszítja bennünk a vágyakozás tüzét. Vágyakozzunk az élő Isten, a tisztaság, a jóság, a szépség, a szeretet után. Legyen bennünk törekvés arra, hogy növekedjen bennünk a szeretet.

Testvére vagyok a másik embernek

Végül a püspök atya zárógondolatában Szent II. János Pál pápa 25 évvel ezelőtti debreceni látogatásakor mondott beszédéből idézett:  „A múltban a megosztott keresztények hajlamosak voltak arra, hogy egymással való érintkezésük során a másiknak eszmevilágából vagy életgyakorlatából azt hangsúlyozzák, amit Krisztus akaratával ellenkezőnek tartottak. Ezt a tendenciát és az ebből származó vitákat talán még ma sem sikerült egészen leküzdeni. Az ökumenikus párbeszéd révén azonban ma már sok ponton fölfedezzük a közeledést és a közös alapot. Örömmel veszünk észre a másik életében olyan mozzanatokat, amelyeket Isten különleges ajándékaiból fakadó gyümölcsöknek tartunk.”

A megyéspüspök hangsúlyozta, ne azt nézzük egymásban, ami nem egészen krisztusi, hanem lássuk meg egymásban mindazt, ami krisztusi, és ez határozza meg önazonosságunkat, önbecsülésünket választ adva arra a kérdésre, hogy kik vagyunk: Az atya gyermekei, akikért Jézus Krisztus végtelen szeretetéből meghalt, akik befogadjuk a Szentlelket és az atya akaratában együtt járjuk az utunkat. Nézzünk úgy egymásra, hogy testvére vagyok a másik embernek, azért mert Jézus mindannyiunkért meghalt, és akkor a szembenállástól elindulhatunk a közösségig. 

Palánki Ferenc püspök utalt „A szembenállástól a közösségig” című kiadványra, amelyet magyarul 2016-ban adtak ki közösen az evangélikusok és a római katolikusok a reformáció 500. évfordulója alkalmából.  Ebben tanácsokat, felszólításokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy hogyan kell egymáshoz közelíteni. Az 5. felszólítás így szól: „Mi mindannyian közösen teszünk tanúságot Isten kegyelméről az Ige hirdetése által és a világban végzett szeretetszolgálat által" — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Kovács Ágnes