Egy antik-római legenda szerint a napkeleti bölcsek útban Betlehem felé betértek Befánához, a ronda, de jóságos boszorkányhoz, és kérték — hogy követve az égi jelet —, tartson velük Betlehembe. A boszorkány azonban elutasította őket, mondván, ő nem látta a jelet. A bölcsek ezután folytatták az útjukat, majd az asszony éjszaka egy égi fényt látott és rádöbbent arra, hogy rosszul döntött. Ezért elhatározta, hogy felkeresi a gyermeket Betlehemben, de mire odaért, az istállót már üresen találta, hiszen akkorra József és Mária a Kisjézussal Heródes király haragja elől Egyiptomba menekültek. A legenda szerint ezután Befána azóta is bolyong és minden vízkeresztre virradó éjszaka megajándékozza a gyermekeket, annak reményében, hogy egyszer rátalál a Kisjézusra. Olaszországban e kedves legenda élő hagyományként van jelen, hiszen január 5-ről 6-ra virradó éjjel megérkezik Befána, a jóságos boszorkány, és megajándékozza a gyerekeket édességekkel. („Befana”, „Befania" a görög eredetű Epifania (újjászületés) szó nyelvjárásbeli torzulása.)
Ezzel a legendával kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a Vízkereszt ünnepén bemutatott szentmisén a debreceni Szent Család-templomban. A megyéspüspök kiemelte, mint minden legendának, ennek is van üzenete a számunkra. A közösségen, a mellettünk lévő embertársainkon, az életünk eseményein keresztül mi is kapunk jeleket az Istentől, hogy elinduljunk és megtaláljuk Őt. A bölcsek, akik látták az égi jelet, a csillagot, megértették jelentését, és nem nézve az út nehézségeit elindultak, mert bennük volt a vágyakozás, egy új élet reményének az üzenete. A jel megváltoztatta addigi életüket, már nem maradhattak ott, ahol addig voltak, találkozniuk kellett az Istennel. Nekünk is találkoznunk kell az Istennel.
Csak az Úrtól való jeleket kövessük
A bölcsek keresték a gyermek Jézust a palotában, de ott nem találták. A főpásztor ezzel a képpel azokra a jelekre utalt, amelyek nem az Úrtól valók. Nekünk is úgy kell járni életünk útját, hogy nem téríthet el bennünket semmi, ami nem vezet a végcélunkhoz. Van, hogy pótlékot jelentenek evilági dolgok, ami nagyon fontos lehet számunkra, de soha nem válhat céllá, nem helyettesítheti az Istennel való teljes és tökéletes találkozást.
Bölcsesség nélkül nem megy
A bölcsek rátaláltak a gyermekre, de a néhány km-re lévő jeruzsálemi királyi palotában nem érezte meg sem a király, sem pedig az írástudók, hogy nekik is el kellene indulni, pedig ők is megkapták a jeleket az alattvalóktól, az írásokból. Püspök atya hangsúlyozta, a jel felismeréséhez szükséges egyfajta bölcsesség, amely megmutatja azt, hogy ki az, aki igazán fontos az életünkben. A folyamatos istenkapcsolat, az imádság, a közösségben való találkozások, a szentírásolvasás, a szentségek mind-mind segítenek, hogy felfogjuk a jeleket.
Jellé kell válnunk
Ezután a főpásztor a Szentírás soraira utalva elmondta, nem tudjuk mennyien voltak a bölcsek. A Biblia csak a három ajándékról beszél, ezért következtetünk a számukra. Nincs lekorlátozva a bölcsek száma, ez bennünket arra indít, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Elindulhatunk, lehetünk bölcsek, és találkozhatunk az Istennel, sőt az a feladatunk, hogy másokat is segítsünk ehhez a találkozáshoz.
A megyéspüspök a keresztények küldetését emelte ki, amely szerint minden hitelesen élő keresztény embernek útmutató jellé, csillaggá (nem sztárrá) kell lenni a többi ember számára. A papoknak sincs különleges hivatásuk, az a dolguk, hogy másokat segítsék – nem maguk felé, hanem – Isten felé. Majd egy hasonlattal élve hozzátette, a papok úgy viselik magukon a jelet, mint az erdőben a turistajelzést hordozó fák. Egyik fa sem értékesebb a másiknál, csak az emberek segítségére vannak, hogy rátaláljanak a helyes útra és célba érjenek. A keresztény emberek is jelként élnek a világban. Nem értékesebbek, mint a többi ember, mert mindenkinek végtelen értéke van, de mégis tudnak utat mutatni, hogy másokat is a bölcsességre, az indulásra segítsék, hogy létrejöjjön az Isten és az ember találkozása.
„Legyen bátorságunk felfogva a jeleket elindulni, erőnk a kitartáshoz, elég figyelmünk ahhoz, hogy ne térítsen el bennünket semmi, ami nem az Istenhez vezet” – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
Kovács Ágnes
