Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Szeptember 22-én indultunk Tiszalökre a Tiszalöki Vízerőmű megtekintésére a hetedikesekkel. Érdekes kalandtúrán vettünk részt.

Az idegenvezető először is körbe vitt bennünket az erőmű épületén. Mielőtt bementünk volna, kint látni lehetett a jelzéseket, hogy mekkorák voltak a legnagyobb tiszai árvizek. A legnagyobb árvíz 2000-ben volt, de ebben az évben is 22 napot kellett állnia az erőműnek a magasabb vízszint miatt. Ezután bejutottunk az épületbe, ahol három turbina látványa fogadott bennünket.
Itt megtudtunk néhány érdekességet magáról az erőműről, például hogy az erőművet 1959-ben helyezték üzembe, így tehát több mint 50 éve működik már. A Tiszalöki Vízerőmű optimális hatásfoka 93% körül mozog, miközben a turbinalapátok 75-ször fordulnak egy perc alatt és a víz esése 4,5 méter.
Ezt követően lementünk a gáthoz. A vízszint magassága az Adriai-tenger középszintjéhez képest 94,5 méter (+-10 cm). Az idegenvezető elmondta, hogy egy szerkezettel a Tiszát manuálisan is tisztítják a lerakódott törmelékektől.
Eljutottunk a transzformátorokhoz is, ahol 132, 35 vagy 22kV-ra transzformálják az üzemi feszültséget a leendő fogyasztó igényének vagy a szállítási távolságnak a függvényében. Miután az erőmű nagy részét körbejártuk, szétvált a csapat. A fizika tagozatosokat és egy-két érdeklődőbb hetedikest bevitték a vezérlőterembe. Itt 3 dolgozóval találkoztunk, az egyikkel pedig szóba is elegyedtünk. Elmondta, hogy az erőmű a magyarországi energiafelhasználás körülbelül 0,3%-át állítja elő. Az idegenvezető és a dolgozók beszámolója szerint az erőmű nyereséges, de amikor árvíz vagy egyéb probléma miatt leáll a termelés, akkor ők is a villamos energia-behozatalára szorulnak. Sajnos arra a kérdésre, hogy milyen fizetéssel dolgoznak itt az emberek nem kaphattunk választ. Miután kifogytunk a kérdésekből, az általunk megszólított, segítőkész munkás hátravitt minket a műszerekhez is:
Sajnos a gát hídjára nem tudtunk felmenni, mert éppen darázsirtás volt, de az egész nap így is egy felejthetetlen élmény marad számunkra.

Baráth Gergely, 11. évfolyam
Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és AMI