Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Felvidéki kitelepítettek emléknapja a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium Rákóczi Szövetség Szent Imre Középiskolai Ifjúsági Szervezete többlépcsős projektet valósított meg.

 „Elnémult vidéken…” címmel fotókiállítást rendeztünk a budapesti Spóner Hajnalka fotóiból, aki Megyesi Balázs művészettörténész, régiségkereskedő (Magyar Műtárgykezelő KFt.) és Mészáros István makett készítő, helytörténet iránt érdeklődő volt szentimrés diákok közös projektjében feltérképezte a Nyíregyházát körülvevő tirpák tanyavilág pusztuló emlékeit. Dokumentarista fotói között a Felvidékről kitelepített Mészáros család tanyája is szerepel. A kiállítás rendezésében a Mészáros családok jelenleg intézményünkben tanuló gyermekei is segédkeztek, így többszörösen összekapcsolódott a kitelepített generációk élettörténete, a pusztulást megállító, életigenlő magyarság sorsa. (Mészáros István 14 gyermekes családban nevelkedett, testvérei közül az elmúlt 20 évben 10 gyermek járt/jár intézményünkbe). Jelenleg 3 testvér és 2 unokatestvér tanul iskolánkban (ők láthatók egy elkészült projekttabló mellett).

Április 12., a Felvidéki kitelepítettek emléknapja alkalmából tartott előadást Hollósy Tibor történelemtanár az 1947 és 1949 között lezajlott csehszlovák-magyar lakosságcseréről. Különösen iskolánk 12. évfolyamos diákjainak volt hasznos az ismeretanyag, áttekintés, hiszen az érettségi követelményrendszerében is szerepel a téma. Az előadást nagy örömmel vállalta a tanár úr, mivel apai nagyszülei révén maga is érintett az eseményben. Őket a mátyusföldi Diószeg községből telepítették Nyíregyházára az 1947. év folyamán.

A tanár úr az előadásban definiálta a csehszlovák-magyar lakosságcsere fogalmát, majd elhelyezte időben az eseményt. Ezután sor került az egyezmény aláírása előzményeinek bemutatására. Szó esett arról, hogy Magyarország vesztesen került ki a világháborúból, ezért a csehszlovák politikusok úgy érezték, bármit megtehetnek a felvidéki magyarsággal. Lépéseik brutálisak voltak. Utalt Ligetfalura, a kassai kormányprogramra, a még mindig érvényben levő Benes-dekrétumokra, a cseh területekre történt áttelepítésekre, a nagyhatalmak szerepére.

Kifejtésre került a két ország álláspontja a kérdésben és az aláírás körülményei. Az 1946. évi aláírás után azonban még egy évig nem történt az ügyben semmi. Ennek okait is kifejtette az előadás. A szlovákok toborzását, a reszlovakizációt, az újabb elhurcolásokat Csehországba. Ezek után a lakosságcsere konkrét körülményeiről esett szó, a család élményeivel fűszerezve. Megtudhatták a jelenlévő diákok, hogy az 1:1 arányú csere a gyakorlatban nem működött, a magyarok részéről a nagygazdákat jelölték ki áttelepülésre, a szlovákok részéről a szerényebb vagyonúak mentek a helyükre. Ráadásul az érkező magyarokat szerteszórták kis hazánkban. Például diószegiek kerültek Szabolcs, Pest és Baranya megyékbe.

Az előadás végén az érdeklődők kérdéseket tehettek fel a témával kapcsolatban.

Az előadáson hallottakból származó élményeket, ismereteket is felhasználták a diákok a „Gondolatmontázs egy kiállítás margójára” projektben, melyről szintén tablót készítettünk. Spóner Hajnalka „Elnémult vidéken…” című fotókiállításából szemezgettek a diákok kedves, megragadó képeket, melyekhez hosszabb-rövidebb verseket, gondolatmorzsákat írtak. Ezek a munkák a vonatkozó fotókkal szintén kiállításra kerültek.

„Mesélj, hogy éltek őseid, milyen volt gyermekkorod!” címmel emlékidéző beszélgető délutánon osztotta meg élményeit Mészáros Gyula, akinek nagyszüleit és a velük lakó ifjú házas szüleit a felvidéki Taksonyfalváról telepítették ki Nyíregyházára. A régi családi fotókat kivetítőn láthattuk, köztük a Taksonyfalván hagyott házat és a Nyíregyházi bokortanyára, Debrőbokorba telepített család házát. A képeken jól látszik, mennyivel nagyobb házat hagyott a nagygazda család a Felvidéken. A visszaemlékezések szerint a nagyszülőknek kellett menni, a fiatal házaspár azért indult útnak, hogy az idős szülőknek legyen támasza. Épp egy éve voltak házasok, csecsemő gyermekükkel indultak útra. 3 vagonba kellett a Mészáros család ingóságait bepakolni. 50 hold földet hagytak hátra Taksonyfalván, helyette Debrőbokorban csak 15 hold földet kaptak. A portán, ahova költözniük kellett, olyan házat találtak, aminek nádfedeléből a drótot is kiszedték a Felvidékre települő szlovákok, hogy legyen mivel összekötni a csomagjukat. Szinte a semmiből kezdtek építkezni, mindig vágytak vissza szülőföldjükre, ezért még alapot sem raktak az épületeiknek, hogy hamar tudjanak költözni, szervezkedtek a többi kitelepült családdal, hátha hazatérhetnek. Gyula bácsi elmondta, hogy szülei csak ezüstlakodalmukkor, 25 év múlva tudtak Taksonyfalvára visszatérni látogatóba, korábban nem kaptak rá engedélyt. Elhagyott házukba akkor sem engedték be az odatelepült szlovákok a házaspárt. Az 5-6. osztályosok számára érdekesen, élményszerűen beszélt gyermekkoráról Mészáros Gyula bácsi, beszélt játékaikról, a gazdaságban végzett munkájukról, a disznó- és tehénlegeltetésről, stb.

Élénken megmaradt a diákok élményei között, a drótok és a nádfedél története, melyet rajzaikban ábrázoltak. Az 5-6. osztályosok rajzaiból tablót készítettünk, a rajzokat a gondolatébresztő „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem…”mottóra készítették a diákok. A fotómellékletben láthatóak a családtörténetből az utódok, a dédunokák, unokák, 5 unokatestvér, akik intézményünkben tanulnak.

Kaszásné Tóth Judit

tanár