Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Az irgalmasság testi és lelki cselekedetei címmel az irgalmasság rendkívüli szentévében 2016. április 1- május 13-ig péntekenként az este 18 órakor kezdődő szentmisék után előadássorozatot tartanak a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Az első előadást Palánki Ferenc megyéspüspök tartotta „Az éhezőknek ételt adni; a bűnösöket meginteni” címmel április 1-én:

Az irgalmasság testi cselekedeteinek lelki hatásai is vannak. „Törd meg az éhezőknek kenyeredet. (Iz 58,7)” olvassuk a Szentírásban, amelyre maga Jézus is példát mutatott, Ő is megetette azokat, akik éheztek. Az éhes ember nem nagyon tud figyelni arra, amit mondunk, még akkor sem, ha az Isten szeretetéről, az örök boldogságról beszélünk, addig, amíg nem csillapítjuk az éhségét.

A csodálatos halfogás történetében olvassuk, hogy Péter és a többi tanítvány elmentek halászni, de fáradozásuk ellenére nem fogtak semmit egész éjszaka. Jézus nem dorgálja meg őket a parton azért, hogy a halászat helyett miért nem azt a feladatot végzik, amire megbízást kaptak, hanem először is megeteti őket. Tüzet rak, és egy csodával segít, hogy legyen mit enniük. Csak ezután halljuk a történetben, hogy Pétertől háromszor is megkérdezte: „Szeretsz-e engem?”  

Amikor az első tanítványai megkérdezték tőle: „Mester hol laksz?” – meghívta őket magához, együtt voltak egész nap, valószínű megetette őket. Jézus nagyon figyelt erre. Nyilvános működése során két alkalommal is megszaporította a kenyeret (Mt 14; Mt 15), mert amikor meglátta az éhes embereket, „megesett rajtuk a szíve”.

A kenyérszaporítás egy kedves jelenet lehetett. (A feltámadás csodáján kívül ez az egyetlen csoda, amely mind a négy evangéliumban szerepel, ez az eukarisztiára utal) Jézus a megáldotta és megszaporította az ott lévő kenyereket és halakat. Az étel úgy szaporodott, hogy amikor az apostolok elkezdték megtörni a kenyeret és továbbadták, az nem fogyott el, hanem mindig maradt belőle, amit megtörhettek, így elmondhatjuk, hogy az nemcsak kenyérszaporítás volt, hanem a hit szaporítása is. Ebben az a hit csodája, hogy a tanítványok merték odaadni az ételt, mert hitték azt, hogy ha odaadják, még mindig lesz mit megtörni. Az irgalmas testi cselekedet, lelki hatással is bír, mert növeli az adakozóban a hitet.

Te is Krisztus Vagy?

Jézus saját kezével is készített kenyeret. Amikor tanítványai, a halászat után kieveztek a partra, először nem ismerték fel Jézust, aki a parton halat és kenyeret sütött nekik, mint ahogy Mária Magdolna sem ismerte fel Őt a kertészben és az Emmauszi tanítványok is csak egy vándort láttak Benne, amikor találkoztak Vele. Csak később, a kenyértöréskor ismerik meg. Milyen üzenete van ennek?

Talán nekünk is olyan szemmel kellene nézni a másik emberre, hogy benne, a kertészben, a vándorban, a halsütőben is meglássuk, fölismerjük Jézust, aki közeledik hozzánk, aki feltámadottként legyőzve a halált itt akar lenni közöttünk.

A Szentírásban olvassuk, hogy a diakónusokat azért választották, hogy az asztal körül szolgáljanak a rászorulóknak, ők osszák szét az adományokat, mert az apostolok teljesen az imádságnak akarták szentelni magukat. Már akkor fontos volt az egyház közösségének, hogy adakozzon és másokról gondoskodjék, gyakorolja az irgalmasság testi cselekedetét, mert jól tudta az apostoli közösség, hogy ennek lelki hatásai is vannak.

A nagy szentek is gyakorolták az irgalmasság cselekedeteit. Árpád-házi Szent Erzsébet rokonai határt akartak szabni a felebaráti szeretetének, de a szeretetnek nincsenek határai. Aki jót tud tenni, az elkezd hasonlítani Jézushoz. Teréz anya alakja is ezt mutatja. Amikor Londonban járt, látott egy hajléktalant, aki az esőben a járda szélén ült. Teréz anya odament hozzá és köpenyével betakarta. A hajléktalan meglepődve ránézet és megkérdezte: „Ezt miért tetted?” Teréz anya azt válaszolta: „Mert Te vagy a Krisztus.” Erre a hajléktalan megdöbbenve mondta: „Te is Krisztus vagy.”

A felebaráti szeretet, a krisztusi szeretet gyakorlása krisztusivá formálja az embert. Csodálatos hatása van annak, ha elkezdjük tenni a jót. Beer Miklós váci megyéspüspök esztergomi szemináriumi rektor szolgálata idején a szemináriumban megmaradt élelmet, ételmaradékokat összegyűjtve berakta az autójába és elvitte a roma testvéreknek. Amikor felnyitotta az élelemmel teli csomagtartóját odament hozzá egy roma kisfiú, felnézet rá és megkérdezte tőle: „Te vagy a Krisztus?”

Aki a krisztusi szeretetet gyakorolja, krisztusivá, kereszténnyé változik.

„törődik” vele

Böjte Csaba atya egyik gondolata szerint, az emberben, az egészen kicsiny gyermekben is benne van a vágy, hogy jót tegyen. Csaba testvér a papi szolgálata előtt bányában is dolgozott, ott találkozott gyermekekkel, akik gyermekotthonban éltek, és egyszer megkérte az igazgatót, engedje meg, hogy elvihesse őket moziba.  Útközben vásárolt nekik egy nagy zacskó cukorkát és a gyerekek, amikor megkapták a cukrot minden arra járó gyermeknek adtak belőle egyet. Bennünk van a jóság, csak sajnos az evilági érdekek, a gazdagság, számítás, nevelés kiöli ezt a jóságot. „Edd meg, mert megeszi más” - halljuk sokszor, és máris belenevelődik a gyermekekbe, hogy csak magunkra figyeljenek.

Jézus azt mondja, „itt vagyok egyetek engem”. A legcsodálatosabb táplálék az Élet Kenyere, mert mindannyian az örök életre vágyakozunk. Amikor ételt adunk az éhezőknek, segítünk a rászorulóknak, egyre inkább hasonlítunk Krisztushoz, aki saját magát adja oda nekünk táplálékul. Varga László kaposvári egyházmegyés pap egyik elmélkedésében azt mondta: az életünk szentmiséje két szentmise kötött történik. A szentmisén a pap, a hívek Krisztust ajánlják fel áldozatként az Istennek. A két szentmise között kimegyünk az utcára, éljük az életünket, akkor pedig Krisztus áldoz fel bennünket a szeretet oltárán, töri meg kenyerünket mások szolgálatára. A magyar nyelv nagyon szépen kifejezi ezt, amikor azt mondja valakire: „törődik vele”. Ha törődünk a másikkal ahhoz nekem meg kell töretnem, az önzésemet le kell vetnem, áldozatot kell hoznom, hogy a másik élete szebb, boldogabb legyen.

Egy-egy jócselekedet, gesztus, szíven találja az embereket, mert a keresztény ember, a szíven talált ember.  Aki ételt kap, az életet, a továbbélés lehetőségét, annak reményét is kapja, hogy van még szeretet, gondviselés, gondoskodás. Isten megjelenik minden szeretet-megnyilvánulásban, hiszen Ő mindenütt jelen van. Mi, keresztények nem abban hiszünk, hogy van Isten, hanem abban, hogy jelen van. 

„Ne szólj szám, nem fáj fejem?”

Az Irgalmasság elsőként elhangzó lelki cselekedete: a bűnösök megintése.

Ezzel nagyon óvatosan kell bánnunk, mert általában nem megintjük a bűnösöket, hanem megítéljük őket, amikor azt mondjuk: nekem van igazam, te bűnös vagy. Viszont nagyon fontos szolgálatot teszünk annak, akit szeretettel figyelmeztetünk, ha tudomásunk van arról, hogy valamilyen bűnt követett el. Mert a bűn az isteni jelenlétet tagadja meg az emberben.

Az Ószövetségi példák szerint Mózes megintette az egyiptomi fáraót, hogy nem szabad egy népet rabszolgasorsban tartani. Jónás próféta küldetést kapott Ninivébe, hogy térítse meg az embereket. A próféta vonakodott ettől mégis az Úr rávette - erre szokták mondani: „kényszerítő kegyelem” -, hogy menjen és hirdesse az evangéliumot. Nátán próféta figyelmeztette Dávidot, aki felebarátja, Uriás feleségét vette el. Jeremiás, a fiatalon lett próféta azt mondja, nehéz neki a prófétai szolgálat, mert támadják, kinevetik, kigúnyolják, kínozzák őt, és hozzáteszi „Rászedtél Uram és hagytam magam, hogy rászedj...” Nehéz dolog kimondani az igazságot, megfedni a többieket, sokszor ahhoz tartjuk magunkat, hogy: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”.  De az igazságot ki kell mondani szeretettel. Keresztelő Szent János is az életével fizetett azért, hogy kitartott az igazság mellett. Aztán Jézus egész élete arról szól, hogy próbálja az embereket a jóra inteni. Jézus szembesíti őket a bűnükkel, de nem ítéli el. A házasságtörő asszonynak is azt mondja,: „Menj, de többé ne vétkezzél, én sem ítéllek el”. Nagy-nagy szeretettel szembesíti az embereket az igazsággal. Amikor Júdás elárulja, akkor is barátomnak nevezi őt. Lehetőséget kínál, hogy megtérjen, megváltoztassa az életét.

Péter háromszor tagadta meg Jézust majd amikor  találkozott a tekintetük, abban biztos nem a feddés volt, hanem az, hogy „Péter, én mégis szeretlek téged”. Péter ezt látva keserves sírásra fakadt. Jézus kiáll az igazság mellett, de nem üt vissza soha. Nem áll bosszút, de szembesíti az embert a helyzetével, a pillanatnyi állapotával és felkínálja, hogy legyen jobb.  Jézus azt mondja, ha valaki vét ellened, fedd meg négyszemközt, aztán hívj tekintélyes embert. Majd vidd a közösség elé, de ha a közösségre sem, az egyházra sem hallgat, tekintsd úgy, mintha pogány lenne.

Szeretetbe csomagolva kell kimondani az igazságot

Általában ha valaki megbánt bennünket rögtön úgy tekintünk rá, mintha nem is létezne. Nem köszönünk neki az utcán, nem veszünk róla tudomást. Pedig Jézus azt mondja: „Tekintsd úgy, mintha pogány lenne”. Nekünk a legnagyobb energiát a pogányokra kell fektetni, hogy megismertessük velük Jézus szeretetét.  Azokra kell a legtöbb szeretetet pazarolni. 

Mi sem érdemeltük ki a megváltást, Jézus szeretetét. Ő szeretetből eljött és kínálja a békét, a szeretetet, a megbocsátást. Prófétai feladatunk, hogy megfogalmazzuk az igazságot szeretetbe csomagolva úgy, hogy ne fájjon.

Nemeshegyi Péter SJ atya szerint kérnünk kell a Szentlélek hallk adományát, amely az igazság kimondásának a művészete. Mert úgy kell azt kimondani, hogy ne fájjon, ne égessen senkit. Nincs a boldogmondások között, hogy „boldogok, akiknek igazuk van”. Sokszor van igazunk, és megmossuk a másik fejét, de mennyivel lettek ők boldogok.  Az igazság kimondásának művészete, hogy rátaláljunk arra mi lehet a legjobb, hogyan tudom a másikat kiemelni, felemelni abból a bűnös helyzetből, amibe benne van.

Szembesíteni kell embertársainkat a bűnükkel, de mindazt azzal a szeretettel, amivel Jézus szembesített mindannyiunkat. Felelősek vagyunk egymásért, minden meg kell tennünk, imádkoznunk kell, hogy  másik ember kikerüljön a  bűnös helyzetéből, állapotából.  Kritikánk alapelve pedig az legyen: nem mondhatok egy szót sem, ha szeretettel nem tudom alátámasztani.

A következő előadást Április 8-án, pénteken Tokodi László OP – A szomjazóknak italt adni; a tudatlanokat tanítani címmel tartja.

Kovács Ágnes

egyházmegyei sajtóiroda