Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Az emberek leggyakrabban azért veszítik el az erejüket, mert elhiszik, hogy már nincs is nekik.” Alice Walker, kortárs amerikai írónő gondolatáról kellett öt percig beszélni angol nyelven a fiatal, középiskolás szónokoknak 2016. február 22-én a Nemzetközi Szónokverseny – International Public Speaking Competition regionális fordulóján a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban.

Milyen erőre, milyen hatalomra vágynak az emberek? Mit ér a hatalom felelősségtudat nélkül? Hogyan vonatkozik mindez egy mai fiatal életére? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a diákok, akik közül ketten juthattak tovább a nemzetközi verseny országos döntőjébe. A területi forduló megosztott első helyezettjei: Szaplonczay Eufémia 10.a – Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, és Radvánszki Ronettet 10. o. -  Krúdy Gyula Gimnázium.

Sikerükhöz szeretettel gratulálunk, és eredményes felkészülést kívánunk az országos versenyre!

Az alábbiakban közöljük Szaplonczay Eufémia beszédének egy részletét magyar fordítás szerint:

„Az emberi szellemet mindig is érdekelte a hatalom. A Jedi lovagok képesek megváltoztatni a fizika törvényeit. A királyoknak, diktátoroknak és miniszterelnököknek politikai hatalmuk van. A főnökök pedig a beosztottjaik fölött állnak. Itt jön a szomorú, ám valóságot leíró rész: a legtöbb ember, aki tudja, hogy valaki más hatalma alatt áll, azt gondolja magáról, hogy neki semmi ereje, semmi hatalma nincs. Saját magukat szürke szereplőknek tartják, és azt gondolják, hogy egyáltalán nem számít, hogy mit tesznek, és mit mondanak, vagy mit nem tesznek, és mit nem mondanak. Hamar megtanulják magukról, hogy nincs semmi hatalmuk, hogy jelentéktelenek, erőtlenek és feleslegesek.

Mi is valójában a hatalom, mi az erő? Milyen közös vonás van a Jedi lovagok, miniszterelnökök és főnökök hatalmában? Azt gondolom, hogy a válasz a kérdésre az, hogy képesek MEGVÁLTOZTATNI a dolgokat. A hatalom, az erő megváltoztat dolgokat, életeket, megváltoztatja a történelmet. Meg kell tanulnunk, és másokat is tanítanunk arra, hogy nagyon is fontos, mit teszünk, és mit mondunk, vagy mit nem teszünk, és mit nem mondunk, mert mi is megváltoztathatunk dolgokat.

Hányan ismerik a tengeri csillagok történetét? Úgy látom, nem sokan. Hadd meséljem el! Egy fiúcska a tengerparton sétált egy nagy vihar után. Több száz tengeri csillag maradt a homokban, partra vetődtek az erős hullámzás miatt. Néhány kiránduló sétált a parton és fényképezett, de a tengeri csillagokkal nem törődtek. A kisfiú viszont elkezdte megmenteni a tengeri csillagokat: felvette őket a homokból és visszadobta őket a tengerbe. Éppen egy tengeri csillagot tartott a kezében, amikor egy úriember megszólította: - Fiacskám, ne bajlódj azokkal a tengeri csillagokkal, úgysem tudod mindet megmenteni.  – Ezt az egyet meg tudom! – mondta a kisfiú, és bedobta a tengerbe, aztán sorban vette fel a többit is és dobta vissza a tengerbe őket. Ezt látva az úriember levette a cipőjét, és ő is elkezdte felvenni és a tengerbe visszadobni a tengeri csillagokat.  Aztán több turista is követte példájukat, és a járókelők is megálltak segíteni. Néhány percen belül az összes tengeri csillagot megmentették. Az egészet egyetlen kisfiú kezdte el. Felismerte, hogy mennyire fontos az a kevés, amit ő megtehet: megmenti EGYETLEN tengeri csillag életét. Ez a hatalom, ez a hozzáállás MEGVÁLTOZTATJA dolgokat. Ha megtesszük, amit megtehetünk, VÁLTOZÁST hozunk.”

Kaszásné T. Judit tanár

Szent Imre Katolikus Gimnázium