Szeptember 10-én pénteken három mikrobusszal indultunk Nyíregyházáról Budapestre, hogy a mi közösségünk, a Fília Közösség is részt vegyen a Forrásponton.
Este meghallgattunk az Ákos-koncertet, azt követően két tanúságtételt, végül pedig szentségimádással zártuk a napot.
Szombaton aktívan részt vettünk a Margit-szigeten megrendezett családi napon, ahol a Vianney Testvérek sátrában rendeztünk be közösségünk standját. A sátrat a védőszentjeink képeivel díszítettük - különösen közel áll hozzák Boldog Chiara Luce Badano és Boldog Carlo Acutis. Szóróanyagokat és idézetes szilikonkarkötőket osztogattunk, nehogy az érdeklődők üres kézzel távozzanak. A szórólapok a Fília közösség lelkiségét tartalmazták képekkel és tanúságtételekkel, megosztásokkal fűszerezve, a karkötőkből pedig angol feliratosat is lehetett vinni a külföldieknek. Boldog Carlo Acutisról szentképeket ajándékoztunk a sátorba betérőknek, és az ő mondásaival ellátott könyvjelzőknek is nagy sikere volt. A gyerekeknek tartottunk külön foglalkozásokat, gondoskodtunk arról, hogy ne legyen idejük unatkozni, így kirakókkal és színezőkkel foglaltuk le őket, amit mi is nagyon élveztünk.
Vasárnap a Vianney Testvérekkel és a felnőtt családközösség tagjaival együtt részt vettünk a pápai szentmisén, ami mindannyiunknak nagy élmény volt.
Hálásak vagyunk, mert ez a hétvége, a közösen megélt napok még jobban összehoztak minket. Jó volt találkozni azokkal a közösségi tagokkal, akik távolabbi településen laknak, és a nyári tábor óta nem láttuk őket. Az új „fíliás” egyenpóló, amit induláskor kaptunk ajándékba, tovább erősítette összetartozásunkat.
Boldog Carlo Acutis egyik mondásával szeretném befejezni a beszámolómat, amit emlegetni szoktunk a közösségben és fontos iránymutatás számunkra: ,,Mindenki eredetinek születik, de sokan másolatként végzik."
Lukács Klára
12. osztályos diák
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházm
A Családok Jézus Irgalmas Szívében Közösség tagjaiként 2021. szeptember 11-én részt vettünk a NEK-hez kapcsolódó KATTÁRS rendezvényen, a Margit-szigeti Nagyréten. A Vianney Testvérek Közösség sátrában kaptunk helyet, ahol igyekeztünk minden korosztályt megszólítani, és főbb tevékenységeinket bemutatni.
Már kora reggel kivonultunk a sátrak felállítására, előkészítésére. Közösségeinket egy, a lelkiségünkre utaló kapu, molinók, illetve szórólapok és kiadványok ismertették meg az érdeklődőkkel. Bemutattuk a Vianney Testvérek Közösség lelkiségét, és az általuk kísért Fília Ifjúsági Közösséget, valamint felnőtt családközösségünket.
Családjainkkal mély elköteleződésben, a Jézus Irgalmas Szívének tett családfelajánlásban éljük mindennapjainkat és igyekszünk tanúságot tenni a világban Isten irgalmas szeretetéről. Nagy érdeklődés fogadta a családfelajánlás lelkiségét és a Magyarországi Billings Központ életvédő tevékenységét bemutató füzeteket és szóróanyagokat. A kisgyermekes családok számára is készültünk játékokkal, különösen a szenteket ábrázoló kifestőknek és puzzl-kirakóknak volt nagy sikere.
A rendezvény fénypontját a személyes találkozások, a beszélgetések jelentették, mert általuk ismertünk meg más keresztényeket, és ők is bennünket. Akik megtiszteltek érdeklődésükkel, az Egyház színességét mutatták meg számunkra. A teljesség igénye nélkül vendégünk volt Palánki Ferenc és Orosz Atanáz püspök atyák, pap és szerzetestestvérek szó szerint a világ minden tájáról, családok az Egyesült Államokból, Spanyolországból és Németországból. Voltak érdeklődők, akik örömmel osztották meg velünk, hogy az Úr Jézus őket a Billings-módszer, a családfelajánlás vagy az ifjúsági közösség megismerése miatt vezérelte hozzánk. Nagy élmény volt, hogy más családos közösségek tagjai is meglátogattak minket, akikkel tapasztalatot cseréltünk, és elmondhattunk közösen egy imát is.
A hétvége lezárásaként gyermekeinkkel, fiataljainkkal együtt közösen vettünk részt a vasárnapi pápai szentmisén, ahonnan új lelkesedéssel, megerősödve tértünk haza!
Hollósy Tibor
Magyarországi Billings Központ
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Palánki Ferenc, egyházmegyénk főpásztora szentmisében adott hálát a Jóistennek az elmúlt hat év szolgálatáéért, munkatársaiért, az egyházmegyéért és a megvalósított feladatokért megyéspüspöki kinevezésének napján, szeptember 21-én, Szent Máté apostol és evangélista ünnepén. A szentmisén jelen voltak főpásztor közvetlen munkatársai: Fodor András püspöki helynök atya, dr. Törő András atya, a Püspöki Hivatal irodaigazgatója, valamint a hivatal dolgozói.
A szentmise elején Ferenc püspök örömét fejezte ki a közös imáért, hogy együtt adhatunk hálát az elmúlt évekért, és kérte Szent Máté közbenjárását feladatunk, hivatásunk teljesítésére.
Palánki Ferenc megyéspüspök atya a szentmise homíliájában visszatekintett a 2010. december 27-i napra, a püspöki kinevezésére, amikor azon tűnődött, hogyan lehet, hogy Isten rá gondolt. Istennek vannak meglepő gondolatai – fogalmazott, majd Máté apostol és evangélista történetét kiemelve hangsúlyozta, Isten egészen másként néz az emberekre, mint ahogyan mi egymásra tekintünk.
Megyéspüspöki kinevezésekor Alberto Bottari de Castello, Magyarország akkori apostoli nunciusa megkérdezte tőle, melyik napot választja kinevezésének a kihirdetésére. A püspök atya Szent Máté ünnepe mellett döntött, mert ő közel áll hozzá. Máté eredeti neve Lévi, jelentése: körülfont, ragaszkodó. Ebből lett Máté, jelentése: Isten ajándéka.
A főpásztor kifejtette: „Mátét nyilvános bűnösként tartották számon, lenézték őt, irigykedtek rá, és amikor Jézus arra ment: „…meglátott egy Lévi nevű vámost, amint a vámnál ült. Felszólította: „Kövess engem!” (LK 5,27). Egy kívülálló bűnös embernek látja Lévit, hiszen elárulta a népét, mert kiszolgálta a római elnyomóikat. Majd jön Jézus, aki nem a bűnösre tekint, hanem egy emberre, akiben látja a benne rejlő lehetőségeket. Nincs benne előítélet.”
Majd püspök atya kérte a munkatársait, hogy ők is úgy tekintsenek egymásra, ahogyan a Jóisten lát bennünket. Máté, Jézus felszólítására „mindenét otthagyva követte őt” (Lk 5,28), feladva addigi életét, gazdagságát, mindent, ami addig körülfonta őt, amihez addig ragaszkodott, mert rádöbbent arra, hogy mindaz semmit nem ér ahhoz képest, Akiből erő sugárzik, és Aki annak látja őt, akivé Jézus formálni és változtatni akarja.
Szent Máté ünnepén kérjük a Jóistent, segítsen bennünket, hogy küldetésünk, hivatásunk, szolgálatunk teljesítése közben mi is úgy tudjunk egymásra nézni, ahogyan Jézus néz ránk. Ne azt lássuk, ami kívülről látszik, amit megismertünk a másikból, hanem ahogyan Isten néz ránk, aki a szent lehetőségét, azt látja bennünk, amire teremtett.
Ha így tudjuk egymást segíteni, akkor meglátjuk a másikban a Mátét, Isten ajándékát, akit nem véletlenül rendelt közénk, és állította oda ehhez a szolgálathoz. A Jóistenre hagyatkozva, benne bízva váljunk mi is Mátévá, ajándékká egyházunk számára – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.
***
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök
Születési helye, ideje:
Balassagyarmat, 1964. március 11.
Papszentelés helye, ideje:
Esztergom, 1994. június 18.
Püspökszentelés helye, ideje:
Eger, 2011. február 26.
Az érettségi után a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnöki diplomát.
1989 és 1994 között végzi tanulmányait az Esztergomi Hittudományi Főiskolán, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetében szerez licenciátust.
1994. június 18-án pappá szentelése Esztergomban.
1994. augusztus 1-től a Váci Egyházmegyébe inkardinálódott.
Káplán:
1994 és 1996 között Balassagyarmaton.
Plébános:
1996-tól 2000-ig Dorogházán.
2000-2005 között Püspökszilágyon.
2000. Kánonjogi licenciát szerez.
2005 és 2010 között a Váci Propedeutikus Szemináriumban spirituális.
2010. augusztus 1-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisa.
2010. december 27-én a Szentatya az Egri Főegyházmegye segédpüspökévé nevezi ki és a fidolomai címzetes püspöki címet adományoz neki.
2011. február 26-án püspökké szentelése az egri bazilikában.
2011. augusztus 1-től Miskolc-Mindszenti plébános.
2013 decemberétől az Egri Főegyházmegye általános helynöke.
2015. szeptember 21. megyéspüspöki kinevezése a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyébe
2015. november 14. püspöki beiktatása Debrecenben a Szent Anna székesegyházban
Jelmondata: „JESUS EST
RESURRECTIO ET VITA” – Jézus a feltámadás és az élet
Kovács Ágnes
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Az alábbiakban a www.72ora.hu SAJTÓKÖZLEMÉNY-ét olvashatjuk.
Idén is megrendezik, immár 14. alkalommal az ország legjelentősebb önkéntes akcióját. A katolikus, református és evangélikus egyházak összefogásával létrejövő 72 óra kompromisszumok nélkül a hagyományoknak megfelelően október második hétvégéjén, 2021. október 8. és 10. között zajlik majd azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az önzetlen segítségnyújtás és az önkéntes munka fontosságára.
A 72 óra honlapján (https://72ora.hu/) már megnyitották a regisztrációs felületet, és várják az önkéntesek jelentkezését.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is meglepetés lesz a jelentkezők számára, hogy milyen feladatot kapnak arra a hétvégére, amit önkéntes segítségnyújtásra szántak. Október 7-én este, a megnyitó ünnepségen derül ki, hogy esetleg játszótér-felújítás, erdőtakarítás, kerítésfestés, vagy éppen szociális segítségnyújtás lesz az a feladat, aminek elvégezésére 72 óra áll a rendelkezésükre.
Mivel a hétvégi tevékenység iskolai közösségi szolgálatként is végezhetőek, kiemelten kérik a pedagógusok segítségét is abban, hogy tájékoztassák és ösztönözzék a diákok részvételét a 72 óra kompromisszum nélkül akcióban, ami csapatépítő programnak is nagyszerű.
Az országos és határon túli akció keretében 7-9000 fiatal valósít meg évről évre több száz önkéntes projektet helyi koordinátorok vezetésével. Nem csak az önzetlen segítségnyújtásban rejlő örömre szeretnék ezzel felhívni a szervezők a fiatalok figyelmét, hanem a társadalom számára is szeretnék megmutatni, hogy a fiatalok nagyon sok mindenre képesek egy jó ügy érdekében. Erre utal az akció szlogenje is: „Több vagy, ha adsz!”. A járvány miatti nehéz időszakban pedig nagyon nagy szükség a reményre, a megerősítésre, ezért is választották az idei év bibliai mottójának a „Ne félj, mert veled vagyok!” (Ézs. 43,5) mondatot.
A 2020-as akció kisfilmje itt megtekinthető!
Bővebb információ: http://www.72ora.hu/
Iskolai Közösségi Szolgálatról: http://www.72ora.hu/a-72-orarol/kozossegi-szolgalat
Regisztráció: http://www.72ora.hu/regisztracio
Facebook: https://www.facebook.com/72ora|
Instagram: https://www.instagram.com/72ora/
Sajtókapcsolat: Müller Eszter; e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.; telefon: + 36 70 384 3622
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Idős, beteg hozzátartozójukat otthonukban ápoló, gondozó családtagok számára szerveznek Támogató csoportot a Szent László Plébánián (Debrecen, Füredi u.6.) minden hónap 4. keddjén 16:30-tól ( 2021.09.28., 10.26., 11.23., 12.14. ).
„ Hiszem, hogy az öregedésre nem akkor kell készülni, amikor ott van. Jó azt jóval hamarább tudni, hogy múló a fiatalság, ez a "minden az enyém" érzet. Az értékrendszerünk is megváltozik egy kicsit, ha a tudatunkba kerül, hogy megöregszünk. Örökösen csak az megy, hogy tartsd magad fiatalon. Mert félünk. Félünk az öregedéstől, félünk a haláltól, elvesztettük a hitünket, nincsenek morális értékeink, nincs mibe kapaszkodnunk. Figyeld meg, ha valaki szépen tud megöregedni, az morális tartást ad. Derűt.”
(Polcz Alaine, pszichológus, thanatológus, író)
Az öregedés kapcsán folyamatról beszélünk, melynek vannak általános jellemzői, de mindenki a maga sajátos, egyedi módján öregszik meg, és egyedül fejezi be földi pályafutását. Az öregedés, a halál az élet természetes részét kellene hogy képezzék, de számos példát látunk arra, hogy ezt nem egyszerű elfogadni. Fontos megállapítanunk azt a tényt, hogy az öregedés nem egyirányú, csupán negatívumokkal meghatározható folyamat, nem elváltozás, hanem különböző irányokba mutató változás, egyedi módon zajló történés. A testi – lelki – kapcsolati - hitbéli változások együttesen, egymásra hatva zajlanak az öregedő ember életében, kihatással vannak egymásra. Igen fontos a szemléletmód, ahogyan az öregedéshez közelítünk: félünk, szeretnénk elkerülni, minél később elérni ezt az időszakot, vagy próbálunk értelmet találni, a lehetőségeinkhez mérten kiteljesedni életünk ezen szakaszában.
Egy Bali szigetéről származó legenda elgondolkodtathat bennünket, hogyan is vélekedik társadalmunk, hogyan gondolkodunk mi magunk az öregeknek mondott (bélyegzett) embertársainkról. Vajon feláldozzuk az öregeket, elűzzük őket az élők közösségéből? Mi is elveszítettük a hagyományokat, melyek segíthetnének életünk megértésében? Meg tudjuk-e különböztetni a dolgok színét a visszájától?
„Azt mesélik, hogy valaha egy távoli hegyi falu lakói feláldozták és megették az öregeiket. Eljött az a nap, amikor már egyetlen öregember sem maradt, kihaltak a hagyományok. Nagy házat akartak építeni a gyűlések számára, de amikor eljöttek megnézni az erre a célra kivágott fatörzseket, senki nem tudta az aljukat megkülönböztetni a tetejüktől. Ám ha a gerendákat fordítva teszik fel, abból mindenféle baj származhat. Az egyik fiatalember azzal állt elő, ha megígérik, hogy soha többé nem eszik meg az öregeket, ő tud egy megoldást. Rá is bólintottak. Ekkor elhozta a nagyapját, akit addig rejtegetett, és az öregember megtanította a közösséget, hogy miként tudják megkülönböztetni a fatörzsek alját a tetejétől.” (in: Henri J.M. Nouwen – Walter J. Gaffney : Időskor – Az élet beteljesedése)
Annak ellenére, hogy sok esetben a családtagok jelentős részt vállalnak az idős, beteg hozzátartozóik mellett a gondozási feladatokból, az ellátórendszerek szinte kizárólag a gondozottak ellátására fókuszálnak, a családtagok támogatására nincsenek szolgáltatások. Ha a keresőbe beírjuk, csak az idősek, betegek ellátására szakosodott szolgáltatókra akadunk rá. Ugyanakkor, ahhoz, hogy segíteni tudják az idős hozzátartozót, a családtagoknak is támogatásra van szükségük, a támogatás biztosítása mellett szükséges lenne a családi gondozók partnerként való elismerése is az ellátórendszerek részéről. Az elmúlt évtizedekben számos kutatás bizonyította, hogy az időseknek segítséget nyújtó családtagok számára a gondozás felvállalása jelentős megterheltséget okoz, amely súlyos következményekkel járhat, akár teljes kimerüléshez is vezethet. A demográfiai folyamatok következtében a gondozás felvállalásakor a gondozók életkora is várhatóan magasabb lesz, így újabb problémákat vethet fel, ha az idősebb gondozottal párhuzamosan ők maguk is gondozottakká válnak majd. A kutatások a mentális és fizikai egészségre gyakorolt hatásokon túl hangsúlyozzák a megterheltségnek a családi kapcsolatok minőségével, és a munkavégzéssel való összefüggéseit, valamint a gondozás nyomán fellépő anyagi nehézségeket is.
A támogató csoportnak nem célja és feladata, hogy megoldja ezeket a problémákat, de segíthet abban, hogy a találkozások, beszélgetések és megosztások során a résztvevők töltődjenek, újratervezzenek, megerősítést kapjanak, hogy nincsenek egyedül, lássák, hogy nehéz helyzetekből is fel lehet állni. A csoport lényegi eleme az a társas támogatás, amely által kölcsönös érzelmi támaszra, együttérzésre, hasznos információkra, az összetartozás érzésének megtapasztalására és akár konkrét, kézzelfogható segítségnyújtásra is számíthatnak egymástól a csoporttagok.
"…Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.." (Gyökössy Endre: Boldogmondások margójára)
Berényiné dr. Felszeghy Márta
szolgálatvezető, koordinátor
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Kórházlelkészi Szolgálat
2021 szeptemberében folytatjuk találkozásainkat az érdeklődőkkel a Szent Anna Plébánia szervezésében indult Idősakadémia csoportjában (Szent Anna-székesegyház, 7-es hittanterem). A beszélgetéseket vezeti Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának koordinátora.
A beszélgetések témájához Philip Yancey: Hová tűnt az örömhír? című könyvét hívjuk segítségül, amelynek borítóján az alábbi gondolat szerepel:
„Nem az a kérdés, hogy egyetértek-e valakivel, hanem az, hogy miként viselkedem azzal, akivel homlokegyenest ellentétesen gondolkodom.”
A Nemzetközi Eucharisztikus Konferencia eseményeit, üzenetét látva, számos érdekes kérdést járhatunk körbe a szerzővel: Miképpen szólíthatják meg a keresztények a modern világot, amelyben tovatűnni látszik a kegyelem? Mi teszi örömhírré az evangéliumot elgyötört, agyonhajszolt világunkban? Vajon mi váltja ki a társadalom ellenséges magatartását? Mit tehetünk mi magunk?
Szeretettel várunk minden érdeklődőt, régieket és újakat egyaránt.
A találkozások tervezett időpontjai:
2021. szeptember 22. 2022. február 16.
2021. október 20. 2022. március 16.
2021. november 17. 2022. április 20.
2021. december 15. 2022. május 18.
2022. január 19. 2022. június 15.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
2021. szeptemberében folytatjuk találkozásainkat az érdeklődőkkel a Szent Anna Plébánia szervezésében indult Idősakadémia csoportjában ( Szent Anna-székesegyház, 7-es hittanterem). A beszélgetéseket vezeti Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának koordinátora.
A beszélgetések témájához Philip Yancey: Hová tűnt az örömhír? című
könyvét hívjuk segítségül, amelynek borítóján az alábbi gondolat szerepel:
„Nem az a kérdés, hogy egyetértek-e valakivel, hanem az, hogy miként viselkedem azzal, akivel homlokegyenest ellentétesen gondolkodom.”
A Nemzetközi Eucharisztikus Konferencia eseményeit, üzenetét látva, számos érdekes kérdést járhatunk körbe a szerzővel: Miképpen szólíthatják meg a keresztények a modern világot, amelyben tovatűnni látszik a kegyelem? Mi teszi örömhírré az evangéliumot elgyötört, agyonhajszolt világunkban? Vajon mi váltja ki a társadalom ellenséges magatartását? Mit tehetünk mi magunk?
Szeretettel várunk minden érdeklődőt, régieket és újakat egyaránt.
A találkozások tervezett időpontjai:
2021. szeptember 22. 2022.február 16.
2021. október 20. 2022.március 16.
2021.november 17. 2022.április 20.
2021.december 15. 2022.május 18.
2022. január 19. 2022.június 15.
Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Közös lelkigyakorlattal és vizsgával zárták a Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai az Érzelmi Intelligencia (ÉRHŐ) fejlesztő képzés második évadát.
2021. augusztus 26-a és 29-e között Érden, az Epicentrum Rendezvény-központban vettünk részt az idei képzésünk befejezését adó lekigyakorlatunkon, ahol mindnyájan eredményesen levizsgáztunk, és gyakornokok lettünk. https://erzelmiq.hu/
Szép környezetben, nagyszerű ellátásban részesültünk, köszönettel tartozunk ezért vendéglátóinknak.
A program a témánkhoz kapcsolódó (Az érzelmeinkben rejlő teremtő erő) bibliai részek tanulmányozásából, majd azt követően kiscsoportos munkából tevődött össze, de volt lehetőség személyes beszélgetésekre, sétára, némi pihenésre is. Az elméleti blokkokat gitárral kísért közös énekléssel kezdtük és zártuk.
Vasárnap az előadóteremből rögtönzött templomtérben bemutatott szentmisével ünnepeltük meg az együttlétet, és lélekben megújulva tértünk vissza, ki-ki a szolgálati helyére, a betegágyak mellé.
Néhány gondolat az elhangzottakból:
A gyűlölet energiáinak átformálása (Mt 10,16-22 - Patarcsity Robert)
A félelem átformáló ereje (Józs 2,8-14 - Jakus Ottó )
A Bibliában 365 olyan igerész van, amely azt mondja: „Ne félj!”. Isten az év minden napjára biztosított számunkra egy ilyen üzenetet, ezzel hívja fel a figyelmünket, hogy értsük már meg az üzenetét és ne féljünk! Érdekes, hogy szinte minden alkalommal, amikor Isten valakihez szól a Bibliában, az első dolog, amit mondd, az az, hogy: „Ne félj!”.
(Korda, Kecskemét, 2007, 140 oldal)
Amit van Breemen ír, az új és jó. Örök újdonsággal, egyszerűséggel ír az Eucharisztia napi kenyeréről, Istenről, emberről, szeretetről.
Az ember alapvető örök vágya, hogy elfogadott legyen, hogy szeressék, és hogy ez kölcsönös legyen.
https://www.youtube.com/watch?v=M1-GhecmSMI
Jézus a vízen jár (Mt 14,22-34 - Patarcsity Róbert )
A megmagyarázhatatlan szeretet (MTörv 7,6-10 - Jakus Ottó )
A szeretet megújító ereje (Lk 7,36–50 - Patarcsity Róbert )
„Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?” Simon így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.”
A mindent legyőző szeretet (Róm 8,31–39 )
Intenzív, inspiráló napokat töltöttünk együtt.
Ezúton is köszönjük a lehetőséget és a támogatást Palánki Ferenc püspök atyának.
Köszönetünket fejezzük ki dr. Hecker-Réz Róbertnek, aki az elmúlt évben önkéntes felajánlásaként vezette számunkra a képzési alkalmakat.
Berényiné dr. Felszeghy Márta
DNYEM Kórházlelkészi Szolgálat
koordinátor
Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Két, életre szóló élmény: szentmise a Kossuth téren az eucharisztikus körmenettel és a pápai szentmise a Hősök terén. Plébániánkról két csoport: hittanos fiataljaink és egy felnőttekből álló közösség érkezett Budapestre.
Mikor egy régen látott és nagyon szeretett barátot, rokont várunk vendégségbe otthonunkba, óriási készülődés jellemez bennünket: a legfinomabb ételt készítjük, feldíszítjük lakásunkat, és időbeosztásunkban a legbiztosabb helyre illesztjük a vele való találkozást. Valahogy gondolatainkat, beszédünket, érzelmeinket is átjárja ez a várakozás. És amikor megérkezik, az idő eltűnik. Öröm hat át bennünket, mert érezzük, olyan ember érkezett, aki nagyon szeret minket és érezzük, valamilyen nagyon nagy ajándékot kapunk tőle. Ugyanezzel az életérzéssel vártam én is az Eucharisztikus Kongresszus eseményeit. Az utolsó napokban már a munkámra is alig tudtam koncentrálni, mert észrevétlenül és öntudatlanul is az Eucharisztiáról és Szent Péter utódjáról beszéltem a körülöttem lévőknek.
De így voltak ezzel plébániánk fiataljai is, akik Jakab Zsuzsanna hitoktató és Tóth László atya vezetésével példaértékű módon készültek és vettek részt a programokon. Tanulták a Kongresszus himnuszát, magyar zászlót készítettek, rajta a plébánia nevével (melyet még a Vatican News is megörökített címlapján), gyónással, lelki beszélgetésekkel készültek és vállalták a fáradságot, a kényelmetlenségeket, óriási lelkesedéssel.
Nagyot dobbant a szívünk március 8-án, hiszen Ferenc pápa ekkor tért vissza a Vatikánba iraki látogatásából. A La Stampa olasz újság tudósítása szerint Ferenc pápa a repülőgépen a következőket mondta: „Mennem kell Magyarországra a kongresszus zárómiséjére.” Jönnie kellett valóban! Mert nagy szükségünk volt rá. Rendkívüli érzés volt megpillantani a Szépművészeti Múzeum felől kikanyarodó pápamobilt. És ekkor hittem el: tényleg eljött, tényleg itt van nálunk, Európa szívében, hazánk szimbolikus helyén, a Hősök terén! Fantasztikus a jézusi kérdést hallani tőle: „Ki vagyok én valójában a te számodra?”, és a tanítást: „Az Eucharisztia azért van előttünk, hogy emlékeztessen bennünket, kicsoda Isten.” Nagyon megérintett, ahogy a Szentatya barátként és Jézus apostolaként kifejezte szeretetét a magyar nép iránt.
A pünkösdi csoda ismétlődött meg a szombati és a vasárnapi alkalmakon. Sokféle ember volt jelen: fiatal, idős, különféle nemzetű, hívő vagy Istent még nem ismerő egyaránt, akárcsak egykor Jeruzsálemben. Mégis az érződött, az látszódott, hogy mindenkihez eljutott ugyanaz az üzenet. Ugyanúgy jelen volt az apostoli tanítás: Erdő Péter atya a Kossuth téren, Ferenc pápa a Hősök terén hitelesen tanította az evangélium üzenetét. Hasonlóan hallhattunk és láthattunk sokféle tanúságtételt ismert és ismeretlen emberek részéről egyaránt. Nemcsak az emelvényen, hanem a tömegben is. A legnagyobb élmény azonban az átváltoztatás csodája volt.
Megható jelenetnek voltunk szemtanúi a fáklyás körmenet alkalmával. A József Attila utcában az egyik erkélyen egy nagyon idős néni gyertyával a kezében meghatódva nézte az Eucharisztia után haladókat, integetett is nekünk. Ő is részese volt a körmenetnek, bár fizikai állapota már majdnem megakadályozta ebben. Néma tanúságtétel volt ez, mint Jézus korában sokak részéről, hiszen ő is a Krisztusba vetett hitéről tett tanúságot.
A hazánkban már nagyon régen megtapasztalt húsvéti és pünkösdi öröm érződött mindkét szentmisén: hatalmas tömeg volt ugyanazon üzenet szilárd igazságában. És fantasztikus élmény volt az ország szívében magunkhoz venni az Oltáriszentséget, és megtapasztalni, mennyire nagy boldogság Krisztushoz és az Ő Egyházához tartozni.
Maginé Piller Rita
(Debreceni Megtestesülés Plébánia)