Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a SPAR Magyarország idén is elindította az „Adni öröm!” akciót. A karácsonyi gyűjtés keretében a vásárlók adománykártyával támogathatják a rászoruló családokat.

Az „Adni öröm!” elnevezésű karácsonyi gyűjtőakció történetében jubileumi év a mostani, hiszen a segélyszervezet és a SPAR idén immár 25 esztendeje támogatja együtt a legszegényebbeket.

Az akció keretében december 1. és 21. között az üzletlánc 146 áruházában, illetve a SPAR online shopjában vásárolhatók meg az adománykártyák. Az így összegyűlt felajánlásokból a szeretetszolgálat élelmiszereket vásárol és csomagokat állít össze, amelyeket még karácsony előtt eljuttat a nehéz sorsú családokhoz. Ezen időszak alatt elérhető a www.adniorom.hu weboldalon egy térképes áruházlista is, ahol arról tájékozódhatnak az érdeklődők, melyik helyszínen milyen támogatási módra nyílik lehetőség.

„Arra kérünk mindenkit, hogy a karácsonyi készülődés heteiben gondoljon a rászoruló családokra is, és amikor az üzletekben vásárol vagy a SPAR online shopban rendel, válasszon egyet a Máltai-adománykártyák közül is. A támogatásból befolyó összegből ajándékcsomagokat állítunk össze a szükséget szenvedő embereknek” – mondta el Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője, aki felhívta arra is a figyelmet, hogy a gyűjtés idén is vásárlók tízezreinek nyújt lehetőséget arra, hogy jót cselekedjenek, lehetőségeikhez mérten segítsék a nélkülöző családokat.

„Ez a néhány hét karácsony előtt legtöbbünknek az ünnepekre való készülődésről, ráhangolódásról szól, ám sokan hideg, alig fűtött házakban, üres hűtővel, hiányos kamrapolcokkal várják ezt az időszakot. Ha szebbé tesszük számukra a várakozás, az öröm időszakát, a mi ünnepünk is szebb lesz, hiszen ily módon önzetlenül gondoskodhattunk nehéz helyzetben lévő embertársainkról. Azzal pedig, hogy az akció ezúttal három teljes héten át tart, még több adományt tudunk gyűjteni, s még több családnak tudunk segíteni” – mondta Maczelka Márk, a SPAR Magyarország kommunikációs vezetője. Szavai szerint segítségre mindig szükség van, de az olyan nehéz, embert próbáló időkben, mint amilyen a mostani, különösképpen oda kell figyelnünk azokra, akik a legkiszolgáltatottabbak. A vállalat ezért is állt oda partnerként a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mellé az „Adni öröm!” adománygyűjtő akcióban, mert biztos abban, hogy így a vásárlók felajánlása valóban oda kerül, ahol a legnagyobb szükség van rá.

A 25. „Adni öröm!” akcióban részt vevő SPAR és INTERSPAR áruházak listája megtalálható a www.adniorom.hu weboldalon. Az „Adni Öröm!” és a Máltai-adománykártyák megvásárlásával pedig a SPAR online shopon keresztül is támogatni lehet a kezdeményezést.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkárságának információi szerint hamarosan megjelenik A találkozás – Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékkönyve című kiadvány. A kötet előrendelhető az Új Ember könyvesbolt webes felületén.

Hazánk nagy örömmel fogadta 2016 januárjában a cebui be­jelentést, hogy 2020 őszén Budapest rendezheti meg – immár másodszor – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Az előkészü­letek szinte azonnal megkezdődtek: megalakult a világeseményt szervező titkárság, megfogalmazódtak az üzenetek, hónapról hónapra egyre töb­ben csatlakoztak a népszerűsítő feladatokhoz, a munkatársak bejárták az országot, a Kárpát-me­dencét, és eljutottak Európa nagyvárosaiba is. Piero Marini érsek, a Nemzetközi Euchariszti­kus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke még soha nem tapasztalt ilyen nagy érdeklődést és magas részvételi szándékot, mint a budapesti világesemény kapcsán.

Aztán a vég­hajrában, alig fél évvel a rendezvénysorozat előtt kitört a világjárvány. Minden, ami elkészült és amit megterveztünk, elveszett, és az első sokk után jött az újratervezés a sok bizonytalanság, be­zártság, gyász közepette. 2021. szeptember 5-én viszont fénybe öltözött Budapest, és a Hősök te­rén megkezdődött a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. A szemünk előtt írt Magyarország történelmet és felhőtlen boldogság uralkodott a találkozások miatt. Találkozott a múlt és a jelen, Kelet és Nyugat, találkozhattunk egymással, Ferenc pápával, és ami a legfontosabb: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus Krisztussal.

Ez a színes fotókkal gazdagon illusztrált kötet emléket kíván állítani az 52. Nemzet­közi Eucharisztikus Kongresszusnak. Ahogy indult, ahogy elhalasztották, ahogy az esemény lezajlott. A középpontban az a csoda áll, az az isteni kegyelem, ami itt maradt közöttünk.

A Fábry Kornél, Sándor Csilla, Zsuffa Tünde által szerkesztett kötet kiadója a Szent István-bazilika Gondnoksága. A 350 oldalas, kéménytáblás könyv ára: 9900 forint. 

A kötet előrendelhető az Új Ember online könyváruházban IDE klikkelve, illetve várhatóan december 13-ától elérhető az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig).

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) november 30-án megtartotta téli rendes ülését.

Idén is elindult a Katolikus Karitász karácsonyi segélyakciója „Tárjátok ki szíveteket” címmel, amely során a rászoruló családokat segítik a téli időszakban és karácsonykor. Évről évre növekszik az adományozók és a támogatott családok száma, így mára az adventi segélyprogram egy, az egész országot átölelő összefogássá vált. A nélkülözőkért indított ünnepi összefogásnak kettős célja van: ünneppé tenni a karácsonyt és könnyebbé tenni a hétköznapok terheit. Idén is több módon lehet csatlakozni a karácsonyig tartó adománygyűjtéshez, amelynek lehetőségeiről a karitasz.hu honlapon tájékozódhatnak. Angyalbatyu ajándékgyűjtő akciójuk keretében nehéz sorsú gyermekeknek lehet ajándékcsomagot készíteni és leadni a különböző gyűjtőpontok valamelyikén. Részletek a www.angyalbatyu.hu oldalon. Az ajándékcsomagokat a Karitász önkéntesek juttatják el az országos hálózaton keresztül a rászoruló családok gyermekeinek.

A Konferencia megköszönte tíz éves szolgálatát és elfogadta Főtisztelendő Gáspár Istvánnak, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatójának lemondását, egyúttal megbízta Főtisztelendő Dr. Fábry Kornélt az intézet vezetésével.

A testület áttekintette a Katolikus Pedagógiai Intézet beszámolóját. Az MKPK megbízása alapján továbbra is az Intézet koordinálja a katolikus tananyagfejlesztés szakmai fejlesztő munkáját. A 9-10. évfolyamos irodalom és történelem tankönyvekből 2021 őszén több mint 40 ezer példány került a pedagógusok és tanulók kezébe. Elindították a gyermekvédelmi szervezetfejlesztési projektet, amelyben 38 iskola vesz részt.

A Konferencia döntött arról, hogy 40.000 euró összeggel támogatja a földrengés sújtotta izmiri Szent Polikárp-templom újjáépítését Törökországban. A templom az izmiri keresztény közösség központjának számít, a törökországi keresztény kultúra és vallásközi párbeszéd szempontjából is kiemelkedő helyszín.

Marton Zsolt családreferens püspök beszámolt a 2022-es Családok Világtalálkozójának új irányelveiről. Amint azt a Szentatya az eseményt bemutató videoüzenetében kiemelte, a Világtalálkozó teljesen új, multicentrikus formátumban zajlik majd. A központi események kijelölt helyszíne továbbra is Róma marad, ám az egyes egyházmegyék a családok és közösségek helyi találkozóinak a központjai lehetnek, így mindenki főszereplőnek érezheti magát.

Dr. Peter Štumpf muraszombati megyéspüspök az évről évre megrendezett szlovén-horvát találkozóra hívta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és magyar hívek delegációját 2021. december 8-ra. A találkozónak a belantinci (Szlovénia) Árpád-házi Szent László királyról elnevezett templom és plébánia ad otthont. A testület örömmel fogadta a meghívást, mely kiváló alkalom a három nemzet katolikusai közötti egység mélyítésére.

Az Ökumenikus Imahetet 2022. január 16–23. között tartják. Az imahét anyagát a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze, mottója: „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2). Az országos ünnepi nyitó istentisztelet január 16-án, vasárnap 18 órakor lesz Budapesten a Deák téri evangélikus templomban. Szentbeszédet mond Erdő Péter bíboros és igét hirdet Balog Zoltán református püspök.

Manuel Clemente Lisszabon pátriárkája levélben tájékoztatta az MKPK elnökét a következő Ifjúsági Világtalálkozó időpontjáról. A találkozó, melyre a püspökök testülete hívja a magyar fiatalokat, 2023 nyarán kerül megrendezésre Lisszabonban (Portugália).

Budapest, 2021. december 2.

Forrás: katolikus.hu

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Van Valaki az életemben, aki csak önmagamért, pusztán szeretetből, semmilyen viszonzást sem elvárva értem él, nekem szenteli önmagát.”

Advent két összetevője egybefonódik karácsonyi előkészületünk idején. Az egyik összetevője, hogy hálásan visszaemlékezünk az első történelmi Úrjövetre, amikor Isten Fia ember lett. Ettől elválaszthatatlan, hogy Aki első eljövetelekor önmagát megalázta, testet öltött, második eljövetelében nyilvánvalóvá teszi az Ő dicsőségét, amelyet feltámadásakor emberségére öltött.

Az értünk meghalt és dicsőségesen feltámadt Krisztus az, akinek második eljövetele többé nem rejtett lesz, hanem nyilvánvaló. Mit jelent ez a mi számunkra? Krisztus szava és annak beigazolódása tapasztalhatóvá válik. A hívő ember abból él, hogy amit Jézus mond, annak a tartalmát engedi valóra válni hétköznapjaiban, egész élete során. De nem csak a hívő embernek fog kinyilvánulni a dicsőségesen feltámadt Krisztus hatalma. A nem hívő ember meg fogja tapasztalni, hogy amitől menekült földi életében, az egyáltalán nem riasztó. Krisztus személye és a megváltás műve az életét segítette volna, hogy helyes módon meg tudja tenni mindazt, amire az Isten meghívta őt már kiskorától fogva.

A Krisztusban hívő embernek ezért nincs oka arra, hogy lélekben eltávolodjon attól, amit a hitvallásban is elmond: „újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat”. A hitvallás ezen mondata értésünkre adja, hogy Krisztus minden embernek a mércéje, annak is, aki hittel befogadja Őt életébe, de annak is, aki még nem tárta előtte szélesre életének az ajtaját. Ez a második összetevője az adventi időszaknak.

Az advent jelenkorunkban eléggé mostoha bánásmódban részesül, hiszen számos kortársunk nem tud mit kezdeni ezzel, mert megfeledkezik arról, hogy időben való létezésünk véges. Ami időben jött létre, az időben egyszer véget is ér, de nem mindegy, hogyan. Krisztus dicsőséges második eljövetele hittani mondanivalóját az hordozza magában, hogy a történelem lezárása, személyes életünk történelmének a lezárása annak az üdvözítő Jézusnak a kezében van, aki az Emberfia.

Az evangéliumban (ld. Lk 21,25-28; 34-36) olvassuk, hogy a mindenség összetartó erői megrendülnek, mert ami időben létezik, az alávetett az elmúlásnak. Akkor majd meglátják az Emberfiát. Ez Jézus beszédeinek központi kifejezése, amikor a történelem lezárulásáról szól. Az Emberfia elnevezés bibliai értelemben azt az embert jelenti, aki mindenben Istenhez igazodva éli az életét, és mindenben Istenhez igazított bánásmódban részesít másokat.

Dániel próféta könyvére vezethető vissza ez a kifejezés. Valaki, Aki emberségét Isten mértéke szerint éli meg. Ezért nincs benne semmi elidegenítő, ami miatt menekülni kellene tőle, ami miatt el kellene feledni Őt és a megváltás művét. Az Emberfia kifejezés reménységkeltő, miként a hozzákapcsolódó körülmények leírása is, amint eljön a felhőkben. A Szentírás jelképrendszerében a felhő a reménység szimbólumává vált. Amikor Izraelben látták a Földközi tenger felől érkező felhőket, akkor fellélegeztek, hogy azok esőt hoznak, így nem maradnak többé az éltető víz nélkül.

A hatalom és a dicsőség egyáltalán nem áll tőlünk távol, mert megkeresztelkedésünk óta a dicsőségesen feltámadt Krisztus életének részeseivé lettünk, Akinek a húsvéti élete isteni hatalomban, dicsőségben derül fel. Ez a hatalom és dicsőség Krisztust nem választja el az embertől, hanem hozzánk köti, nekünk tesz szolgálatot minden hatalmával együtt. Ez az a hatalom, amely bennünket felemel elesettségünkből, életünket beragyogja, és ha mindebbe belegondolunk, akkor Jézus dicsőséges második eljövetele nem rémiszt, hanem ellenkezőleg, felkelti bennünk a reménységet és vágyakozást, hogy most már közösségben éljünk Vele a hit által.

Krisztus dicsőséges második visszatérésének a hittani mondanivalója az, hogy az Úrral közösségre léphetek és Vele egységben maradhatok úgy, hogy ezt már semmi nem fogja veszélyeztetni.

Az értünk megfeszített és feltámadt Krisztus második visszatérésében az fog kinyilvánulni, hogy volt valaki az életemben, aki csak önmagamért, pusztán szeretetből, semmilyen viszonzást sem elvárva értem élt, nekem szentelte önmagát.

A dicsőséges Krisztus így a reménység hordozója és a táplálója mindnyájunkban.

A végidőről szóló beszéd második részében különös jelentőségű a következő szimbólum, amely szintén a bizalmat hivatott kifejezni. Amikor mindez beteljesedik: „nézzetek fel és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett a megváltásotok”.

A felemelt fő jelképét akkor értjük helyesen, ha visszagondolunk arra, hogy a testvérgyilkosságot elkövető Káin lehorgasztotta a fejét, s amikor Isten számon kérte őt tette miatt, akkor lelkiismeretének vádjával kellett megbirkóznia. A Szentírás jelképrendszerében a lehorgasztott fő a megadásnak, a lemondásnak, a kilátástalanságnak, a reménytelenségnek a szimbóluma. Ezzel szemben a felemelt fő hirdeti láthatóan is, hogy az ember nem téveszti szem elől, miért is él ebben a világban, és annak szenteli minden képességét.

Szent Pál (ld. 1Tessz 3,12-4,2) nem hagyott bennünket segítség nélkül, mert megvallotta, hogy amikor szem előtt tartjuk célunkat, akkor egyre előbbre haladunk Krisztus kilétének a megismerésében. „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.”

Az adventi időszak arra szolgál, hogy újból teljes odaadással igeneljem: Isten lehetőséget kínál fel nekem, hogy növekedhessek az istenes életben. Ebben a növekedés arra szolgál, hogy lelkileg bensőségesebb kapcsolatba kerüljünk végső célunkkal. Mert ha valaki végső céljáról megfeledkezik – hogy a feltámadt Krisztus életének részesévé váljon –, akkor ő belülről csupán egy humanista koordinátarendszerben tud növekedni. Nekünk azonban ennél több lehetőségünk van. Mi, keresztények a jézusi koordinátarendszerben növekedhetünk Isten szívéig.

Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök beszéde advent első vasárnapján hangzott el a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Élt a király palotája mellett egy koldus. Egyik nap meglátott egy hirdetést kifüggesztve a palota kapuja mellett: A király nagy vacsorát rendez. Mindenki, aki királyi ruhába öltözik, bemehet az ünnepségre. A koldus továbbment. Végignézett a rongyain, és felsóhajtott. Biztos, hogy csak a királyok és a családtagjaik hordanak királyi ruhát, gondolta. Lassan megfogant benne egy gondolat. Annyira merész gondolat volt, hogy szinte beleremegett. Meg merje-e próbálni?
Visszament a palotához. Odalépett a kapuőrhöz.

– Kérem, uram, szeretnék a királlyal beszélni!
– Várjon itt – felelt az őr, majd pár perc múlva visszatért. – Őfelsége fogadja önt – mondta, és beengedte a koldust.
– Látni óhajtottál? – kérdezte a király.
– Igen, felség. Annyira szeretnék részt venni a banketten, de nincsen királyi ruhám, amit felvehetnék. Kérem, felség, bátorkodhatom azt kérni, hogy adja nekem egy régi öltözetét, hogy én is részt vehessek az ünnepségen.

– A koldus annyira remegett, hogy észre sem vette a halvány mosolyt a király ajka körül.
– Bölcs dolog volt tőled, hogy hozzám fordultál – szólt a király, majd odaszólította fiát, az ifjú herceget, és azt mondta neki.

– Vezesd ezt az embert a szobádba, és öltöztesd fel valamelyik ruhádba!
A királyfi úgy is tett, és a koldus hamarosan olyan ruhában állt a tükör előtt, amit még álmában sem mert remélni.
– Most már alkalmas vagy arra, hogy részt vegyél a királyi vacsorán holnap este, de még ennél is fontosabb, hogy sosem lesz szükséged más ruhára. Ez a ruha sosem megy tönkre – mondta a királyfi. A koldus térdre hullott.

– Ó, köszönöm – kiáltott fel, és ahogy indulni készült, visszanézett koszos rongyaira, amik ott hevertek a padlón. Habozott. Mi van, ha a királyfi téved? Mi van akkor, ha újra szüksége lesz régi ruháira, merült fel benne a kérdés, és gyorsan összeszedte őket.

Az ünnepség sokkal pompásabb volt, mint képzelte, de mégsem tudta úgy élvezni, ahogy kellett volna. Rongyait kis batyuba tekerte, és az folyton leesett az öléből. Az ételt gyorsan adták tovább adták, és a koldus lemaradt a legfinomabb falatokról.
Az idő igazolta, hogy a királyfinak igaza volt. A királyi ruha tényleg elnyűhetetlen volt. Mégis, az öreg koldus egyre jobban kötődött régi rongyaihoz.
Ahogy telt az idő, az emberek már nem a királyi ruhát vették észre, amit viselt. Csak a mocskos rongyokból álló batyut látták, amihez annyira ragaszkodott, bárhová ment. Úgy is beszéltek róla, mint a rongyokat cipelő öregemberről.
Egy nap, amikor már haldoklott, a király meglátogatta őt. A koldus látta a szomorúságot a király szemében, amikor az ágy mellett heverő rongykupacra nézett. A koldusnak hirtelen eszébe jutottak a királyfi szavai, és felismerte, hogy rongyai megfosztották attól, hogy igazi királyként járjon egész életében. Keserves sírásra fakadt ostobasága miatt, a király pedig vele sírt.

Meghívást kaptunk a királyi családba – Isten családjába. Ahhoz, hogy Isten vacsoraasztalánál lakomázzunk, csak annyit kell tennünk, hogy elhajítjuk régi rongyainkat, és felöltjük a hit „új ruháját”, amelyet Isten Fia, Jézus Krisztus ad nekünk. De nem ragaszkodhatunk régi rongyainkhoz. Ha Krisztusba vetjük hitünket, el kell engednünk a bűneinket és régi életmódunkat. Ezeket a dolgokat el kell vetnünk, ha meg akarjuk tapasztalni, milyen királyként élni, és bővelkedni Krisztusban. „A régi elmúlt, és íme: új jött létre!” (2Kor 5,18).

Miféle sírás tört fel az ostoba koldusból? Miért sírt vele a király?

Isten végtelenül szeret bennünket nem hagy magunkra akkor sem, ha elbukunk, rosszul döntünk. A jobb lator utolsó órájában tért meg és fogadta be szívébe Isten szeretetét.
A keresztséggel rajthoz állunk, és elindulunk a mennyország felé, egy kinek hosszabb, kinek rövidebb zarándokúton. Életünk során azonban sokszor elbukunk, de a bűnbánat szentségében letehetjük hibáinkat, „rongyainkat” az Úr elé, irgalmat kérve-kapva Jézustól az Eucharisztiában.

A bűnbánatban Isten minden emberi elképzelést felülmúló szeretetének ajándékát kapjuk.

Pilinszky egyik versének sora tömören, mellébeszélés nélkül fogalmaz:

„Akkor azt mondjuk: szeretlek.

Azt mondjuk: nagyon szeretlek.

S a hirtelen támadt
Tülekedésben sírásunk még egyszer
fölszabadítja a tengert, mielőtt asztalhoz
ülnénk.”

Ezért sírt az ostoba koldus.

A bánattal vegyülő öröm könnyei ezek, mert rádöbbenek, menynyire szeretve vagyok, és én ezt mennyire nem láttam …. és majd sír velünk a Király is.

Fotó: forraimarton.hu

Papp László plébános, Egyek

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Ha az ember jót tesz, ő maga és a világ is jobb lesz” – mondja Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke.

Farkas Patrik emlékére kezdeményezett kupakgyűjtő kezdeményezéssel a szívbeteg gyermekeket támogatják. A szív alakú gyűjtőhely Pócspetriben, a templomkertben lett felállítva.

Az elmúlt 11, lelkileg nehéz és küzdelmes hónapban a sok-sok miért kérdések mellett megfogalmazódott bennem és szeretteim lelkében az a vágy, hogy azt a segítőkészséget és önzetlen szeretetet, mellyel Patrik fiam fordult családjához, barátaihoz, munkatársaihoz, azokhoz, akikkel munkája során vagy a mindennapokban találkozott; valamilyen formában tovább kell adni, meg kell osztani az emberekkel és a rászoruló gyermekekkel.

Így mi is csatlakoztunk ahhoz a kupakgyűjtő kezdeményezéshez, amellyel az országban már számos helyen lehet találkozni.

A gondolatot tettek követték. Az unokatestvérem jóvoltából elkészült a kupakgyűjtő szív, amely a polgármester úr jóváhagyásával és Szenes István atya segítségével a templomkertben került felállításra, oda, ahova Patrik születésétől kezdve vasárnapról vasárnapra járt, mindig szolgálta a Jóistent egészen 23 és fél éves koráig, mígnem az Úr magához szólította. Patrik a Szent Imre Katolikus Gimnáziumban érettségizett.

A sok miért kérdés mellett felfoghatatlan, hogyan történhetett meg velünk ez a tragédia.

Dr. Törő András atyával és Szenes István plébánossal egyeztetve a Patrik emlékére felállított kupakgyűjtő hely megáldására 2021. november 6-án került sor, a lelki üdvéért bemutatott szentmisét követően.

A kupakok eladásából befolyt összegből támogatni szeretnénk a szívbeteg gyermekek gyógyítását, kezelését, segítve őket a felépülésükben. Kérem a Jóistent, hogy az áldás ne csak a gyűjtőhelyre szálljon, hanem mindazokra, akik meghallották Isten tevékeny szeretetre hívó szavát, és jelen voltak a szentmisén, illetve azokra is, akik ennek a folyamatnak részesei lesznek.

„Krisztus szeretete sürget minket” – mondja Szent Pál a korinthusiakhoz írt második levelében. Ez a sürgető szeretet hívta létre ennek a szívnek a felállítását, melyet szeretnénk a későbbiekben alapítványi formába öltve további célokkal kiegészíteni, hogy ezzel is több rászorulón tudjunk segíteni, hogy továbbvigyük Patrik segítő, adakozó szeretetét, szellemiségét.

Végezetül szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik ennek a kupakgyűjtő szívnek a felállításában részt vállaltak: elsősorban családomnak, Szenes István plébános atyának, Tamás György, Pócspetri polgármesterének, Májer András kőműves mesternek, a VILU-PET Kft. dolgozóinak és vezetőjének Sitku Zsoltnak, ifj. Holp Jánosnak, aki segített a szív elkészítésében, mindazoknak az embereknek, akik hozzájárultak, hogy ezt a helyet Patrik emlékére és tiszteletére létrehozhattuk, valamint azoknak, akik jelenlétükkel, a sok-sok kupak elhelyezésével hozzájárultak e nemes kezdeményezéshez.

Holp Andrea

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A tizenkét éves Jézus a templomban. (Lk 2,41-52)

„Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna.  Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket.  Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein.  Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.”  Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”  Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt."

Elmélkedés:

Mit csinált Jézus Názáretben?

Az evangéliumok végtelenül szűkszavúak. Lukács is csak egy epizódot említ ezzel kapcsolatban, miután leírja Jézus bemutatását a jeruzsálemi templomban. „Jézus szülei Jeruzsálemben elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne” (Lk 2,39-40).

Jézus rejtett életet él Názáretben, amelynek részleteit nem ismerjük. De Lukács idézett szavai, és még néhány utalás, megerősítik a teológiai reflexiót arra vonatkozóan, hogy Jézus Názáretben tartalmas időt töltött, küldetésére készült, és ebben “Istennek kedve telt”. Ott formálódik emberi személyisége. Megtanulta szüleinek és környezetének nyelvét, megismerte népének szokásait, kultúráját, élte vallásos életüket. Amit Názáretben átélt, amit tapasztalt, tanult, az nyilvános működésének (mondhatjuk messiási küldetésének) része lett. Jézus emberségében benne van “názáretisége” is. Ennek analógiájára mondhatjuk: minden ember, így a pap életében is benne van, ahonnét jön: a család, a környezet, a közösség, ahol fölnevelkedett.

Mit jelentett Jézus számára Názáret?

A názáreti munka

Van abban valami különös, hogy a Megváltó földi életének 9/10-ed részét munkásemberként töltötte. Így emlegették: “Az ács!” Igazi, hosszantartó, kemény, kenyérkereső munkát végzett. Ha Jézus földi életében dolgozni akart, akkor a munka, legyen az szellemi vagy fizikai, nem valami felesleges teher vagy nyűg az életünkben, hanem az emberi méltóság eleme. Aki hivatását be akarja tölteni, annak szeretnie és tudnia kell dolgozni.

Názáret: jelenlét és életközösség

A názáreti élet legalapvetőbb jellemzője, hogy Jézus sorsközösséget vállalt népével. Egész szívvel “jelen volt” közöttük. Olyan körülmények között élt, mint ők: olyan ételeket fogyasztott, azt a nyelvet használta, olyan ruhában járt. ... Megismerte életüket, átélte örömeiket és bánatukat. Mindezt szeretettel, természetes derűvel és örömmel tette. “Otthon volt” Názáretben, a közösségben.

Meg nem alkuvás és magányosság

Jézus honfitársai iránti szeretete, amellyel jelen van Názáretben, nem jelenti azt, hogy föladja önmagát, az ő véleményüktől teszi függővé hivatását. Ezt egyedül hordozza. A templomban elmondott szavai valamit megsejtetnek ebből: “Miért kerestetek? - kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában (1) kell lennem? De ők nem értették, mit akar ezzel mondani” (Lk 2,49-50). Létének, hivatásának titkát egyedül hordozza. Jézus valószínűleg szenvedett az értetlenségtől, mely körül vette, bizonyos értelemben magányos volt, még nyilvános működése alatt is. Ez az emberi értelemben vett magányosság hagyta nyitva teljesen az Atya felé, ezért sohasem volt egyedül. Jézus számára a názáreti 30 esztendő az Isten előtti jelenlétet is jelentette, állandó bensőséges kapcsolatot az Atyával, állandó imádságot. Ebben a párbeszédben érik be küldetésének tudata, messiási öntudata. Jézus úgy vállal sorsközösséget az emberekkel, úgy lesz egészen egy közülünk, hogy közben nem veszíti el önmagát. Magányos, de ez nem üresség, az Atyával van szoros kapcsolatban. Ez a “magányosság” nyilvános működésének is kísérője és erőforrása.

A Szent László imaszövetség keretében, papokért, papi hivatásokért imádkozunk. Ebben a hónapban imádkozzunk családokért, plébániai és templomi közösségekért, ahol hivatások születhetnek, növekedhetnek és érlelődhetnek.

Názáreti Mária és József imádkozzatok értünk, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Bosák Nándor nyugalmazott püspök

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

(1) quae Patris mei sunt