Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség tagjai, akik a tisztaság, engedelmesség és szegénység hármas fogadalma mellett a tisztulás útján járó lelkekért élnek, augusztus 4-én ünnepelték védőszentjük, Vianney Szent János liturgikus emléknapját. Az ünnepi szentmisén jelen voltak a helyi egyházközség hívei mellett a Fília ifjúsági közösség fiataljai és a Családok Jézus Irgalmas Szívében Közösség tagjai.

Gyönyörűen feldíszített templomba érkeztünk. Igazi ünnepi hangulatot adtak az egyedileg készíttetett oltárterítők, virágcsokrok. Tatár Bálint elmélkedésében Vianney Szent János életszentségéről beszélt. Az ars-i plébános alázata mindannyiunk számára példaértékű. Alázatos volt, de nem alázatoskodó. Bár órákat, napokat töltött gyóntatással, tudta, a megtérések Isten kegyelméből valók. Messziről mentek hozzá gyónni, a kis település megtelt idegenekkel. Krisztus kedvéért volt szeretetteljes, de nem alakoskodó. Szerette az embereket, de figyelmeztette őket, ha bűnben éltek. Figyelmeztette, de nem ítélte el, hanem Isten irgalmát közvetítette számukra.

A napi szolgálat után, Krisztus jelenlétébe elmerülve imádkozott azokért a tisztuló lelkekért, akik hozzá érkezve Istenre vágyakoztak. Nem felejtkezett el a haláluk után a tisztítótűzben szenvedőkről sem. Életpéldája és lelkisége, ahogy a Vianney Testvéreknek, úgy mindnyájunk szívében fontossá kell váljon. Azzal zárta gondolatait Bálint testvér, hogy mi is kérjük a szent közbenjárását, hogy tudjunk alázatosan és szeretetteljesen Isten irgalmas szeretetét hirdetve és tükrözve egymás szolgálatára lenni.

Pócspetriben jól érzékelhető ez a lelkiség. A Vianney Testvérek Közössége ebben jár előttünk jó példával. A szentmise utáni családias hangulatú agapén lehetőségünk volt beszélgetni, örömeinket megosztani egymással. Köszönjük, hogy mi mint távolabbról érkezők, de nem „idegenek” – akik szintén ezt a lelkiséget szeretnénk követni - a helyiekkel együtt ünnepelhettünk.

Isten éltesse a Közösséget! Az Irgalmasság Anyja és Vianney Szent János közbenjárását kérve járjunk a lelki tisztulás útján!

Mocsárné Tündik Erzsébet, hittan szakos pedagógus

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.”

Amikor belépünk a templomba, rend, tisztaság, szépség és nyugalom fogad bennünket. Minden a helyén van. Számunkra ez a kép természetes, talán nem is gondolunk azokra az emberekre, sekrestyésekre – régies kifejezéssel élve – templomszolgákra, akik a háttérben órákat, de van, hogy egész napot is dolgoznak, otthon készítik elő az oltárterítőket, más liturgikus textíliákat, takarítanak, vasárnapról-vasárnapra friss virágról gondoskodnak, templomkertet rendeznek, hogy a szentmise bemutatásához illő legméltóbb környezetet megteremtsék.

Ez a szolgálat több mint fizikai munka, legtöbbször a sekrestyési feladatot ellátó személy családja is szolgál, lemond, pl. a közös vasárnapi ebédről, az ünnepnapok előtti meghitt közös előkészületekről. Ez közös vállalás. Vannak, akik évtizedek óta végzik ezt a szolgálatot beleszületve, szüleiktől megtanulva ezen áldásos munkát.

Czégény Istvánné Ilona 16 évet szolgált sekrestyésként a téglási Szent József római katolikus templomban. A szolgálathoz fűződő élménye Gyulahalma nevű tanyához köti, ahol már kicsi gyermekként édesanyja szorgalmas munkáján keresztül megtapasztalta e feladat különlegességét. A tanyán nem volt templom, ezért az iskola osztálytermében mutattak be szentmisét. Édesanyja hivatásának érezte ezt a szolgálatot, annak ellenére, hogy a liturgikus tárgyakat minden szentmise után haza kellett vinnie. „Édesanyámnak volt egy nagy ládája, amibe szépen be voltak rakva  a liturgikus kellékek. Vasárnap nagyobb testvéreim fogták a ládát és elcipelték az iskolába ahol édesanyám a tanári asztalon felépítette az oltárt. A tanyából csak a betegek nem vettek részt a szentmisén, mindenki eljött, hogy együtt ünnepeljen. Édesapám korán halt meg, édesanyám hat gyerekkel maradt özvegyen. Nagyon nehéz életünk volt. A sok-sok lemondás, szegénység, édesanyánk küzdelme a mindennapokkal és a mindennapi kenyérért való harca, a szentmise körüli szolgálata szolgálata megmaradt bennem” – fogalmazott Czégény Istvánné, akinek életéről, sekrestyési szolgálatáról, hitéről részletesebben olvashatunk az újfehértói római katolikus egyházközség facebook oldalán. Az interjút Zsirosné Seres Judit sajtóapostol készítette.

https://www.facebook.com/ujfromaikatolikus/?show_switched_toast=0&show_switched_tooltip=0&show_podcast_settings=0

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

(Fotó: Hapák József)

„Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).

1991. augusztus 16-án első alkalommal történt meg, hogy Péter utóda felkereste a magyar egyház híveit. II. János Pál pápa első magyarországi – 1991. augusztus 16-20-ig tartó – apostoli útja alkalmával augusztus 18-án Debrecenbe is ellátogatott, ökumenikus találkozón vett részt a debreceni Református Nagytemplomban a testvéregyházak képviselőivel.

 A történelmi jelentőségű látogatás 30. évfordulójára a katolikus és a református felekezetek együtt készülnek. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és a debreceni Szent Anna Főplébánia szoborállítással és három napos – 2021. augusztus 16-18-ig tartó – programsorozatban tekint vissza a látogatásra, amelybe a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatala is bekapcsolódik. A programok helyszínei, résztvevői is az ökumenikus kapcsolatokra, az egységre mutatnak.

A történelmi jelentőségű látogatásnak a keresztény egység megerősödésére gyakorolt hatását, áldásait a három napos programsorozat részleteit sajtótájékoztató keretén belül mutatjuk be  2021. augusztus 13-án.

Ünnepi programsorozat

2021. augusztus 16., hétfő – Kölcsey Központ Bálterem, I. emelet

17:00 – Filmvetítés II. János Pál pápa debreceni látogatásáról

18:00 – Kerekasztal-beszélgetés II. János Pál pápa debreceni látogatásának jelentőségéről

2021. augusztus 17., kedd – Debreceni Református Nagytemplom - a Nagytemplom mögötti Emlékkert

18:00 – Ökumenikus igeliturgia

19:00 – A Gályarabok emlékoszlopának megkoszorúzása 

2021. augusztus 18., szerda – Debreceni Szent Anna-székesegyház

17:15 – Énekelt rózsafüzér

18:00 – Hálaadó szentmise

A szentmise főcelebránsa: dr. Ternyák Csaba egri érsek (Ternyák Csaba érsek Rómában töltött szolgálati évei alatt 10 éven keresztül (1997-2007) volt a Szentatya munkatársa.

19:00 – Kovács Jenő szobrászművész Szent II. János Pál pápát ábrázoló szobrának megáldása – A székesegyház lépcsőterasza

Szeretettel várjuk az érdeklődőket a programjainkra, a részvétel ingyenes!

***

(Fotó: Arturo Mari)

A Szentatya augusztus 18-án délelőtt Máriapócson celebrált szentmisét, majd Nyíregyházán keresztül Debrecenbe érkezett. A helikopterek délután ötkor szálltak le a Nagyerdei Stadionban. A Szentatyát pápamobil vitte a Nagytemplomhoz, ahol a meghívottakon túl a templom előtti téren mintegy ötvenezren vártak rá.

A pápa a Nagytemplomban elhangzott nagy hatású beszédében kiállt a katolikus egyház elkötelezetten képviselt egységtörekvései mellett. Az ökumenikus találkozó záró mozzanatán, a Krisztusban hívő katolikusok és reformátusok kiengesztelődése jegyében, koszorút helyezett el a protestáns Gályarab-prédikátorok emlékoszlopán a Nagytemplom mögötti Emlékkertben.

II. János Pál pápa akkori magyarországi látogatásának áldásos eredménye volt a magyarországi egyházmegyék határainak rendezése. A Hungarorum Gens apostoli konstitúciójával átalakította a magyarországi latin szertartású egyházkormányzat területi beosztását, és megalapított két új egyházmegyét. Így hozta létre 1993. május 31-én a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét is, amelynek első püspökévé Bosák Nándort nevezte ki.

Erre a történelmi jelentőségű ökumenikus találkozóra, a Szentatya jövőbe mutató beszédére és az emlékoszlop megkoszorúzásának önzetlen, alázatos és testvéri gesztusára felfigyelt az egész világ, és napjainkban is számon tartja.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Mint arról már korábban is hírt adtunk, új tagintézménnyel bővül a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye köznevelési intézményeinek palettája. A Debrecen-Józsa városrészen, a Szent György-templom szomszédságában épülő – a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégiumhoz tartozó – óvoda építése befejeződött, jelenleg a berendezések elhelyezése, parkosítás folyik, az ünnepélyes átadásra 2021. augusztus 31-én, 13.00-kor kerül sor.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az EKIF (Egyházmegyei Katolikus Iskolák Felügyelete) vezetői: Türk László oktatásszervezési és Némethné Székely Julianna tanfelügyeleti főigazgatók, Béres Nándor egyházmegyei gazdasági igazgató, és dr. Bódis Zoltán, a Szent József köznevelési intézmény intézményvezetője mutatták be az óvodát a Debrecen Televízió és a Hajdú-Bihari Napló munkatársainak 2021. augusztus 5-én.

A főpásztor újságírói kérdésre elmondta, az új óvoda megépülése az egyházmegye és Debrecen város közös összefogásának az eredménye. A város 2016-ban támogatásáról biztosította a történelmi egyházakat intézmények építésének tekintetében, ennek köszönhetően az egyházmegye Debrecen-Józsa városrészen új óvoda létesítése mellett döntött. A mintegy 460 millió Ft-os beruházásból 115 millió Ft a város támogatásának köszönhető. Az egyházmegye tervezi, hogy a későbbiekben általános iskolát is épít ezen a városrészen.

A jövőről a jelenben kell gondoskodni, és nem mindegy, hogy milyen szellemiséggel, lelkiséggel – fogalmazott – püspök atya, majd hozzátette, az egyházmegyei fenntartású intézmények között az egyik legszebb óvodába várják a gyermekeket.

Némethné Székely Julianna azt hangsúlyozta, hogy az óvoda felszereltsége a 21. századi igényeket is kiszolgálja. A csoportszobákban okos televízió, az egész épületben wifi, mozgásfejlesztő játékokkal gazdagon felszerelt tornaszoba, ovifoci, KRESZ pályák várják a gyermekeket, valamint színterápiás sószoba is segíti majd az egészségük megőrzését.

A kertvárosi részben az óvoda ugyanazt tudja majd biztosítani a gyermekeknek, mint egy jó kertes családi otthon. Szeretnék, ha az óvodások otthonra lelnének, jól éreznék magukat az intézményben. Kiemelten fontosnak tartják majd a lelki feltöltődés, fejlődés lehetőségeinek a biztosítását, amelyre katolikus óvoda lévén külön is nagy hangsúlyt fektetnek.

Régi vágya teljesül a debreceni Szent József köznevelési intézménynek az oktatás képzési palettájának teljessé válásával – fogalmazott dr. Bódis Zoltán intézményvezető. Ha a gyermekek már óvodás korban megismerkednek a vallásos neveléssel, a hitben jártasak lesznek, akkor könnyebben be tudnak illeszkedni az iskolába is.

A 2021. szeptember 1-től induló óvodában nemcsak az utolsó simításokat, az udvarrendezést végzik, hanem már a lelki épülés is elindult, hiszen négy óvónővel, dajkákkal, kisegítő személyzettel kialakult a fiatal, lelkes szakmai közösség, akik az itt nevelkedő gyermekeket kitüntetett szeretettel fogadják. Palánki Ferenc megyéspüspök a tagintézmény vezetésével Mézesné Makó Zsuzsát bízta meg.

A négy csoportos óvodát felmenő rendszerben indítják el, idén két csoportban, mintegy 50 kisóvodás kezdi meg a tanévet, és a későbbiekben négy csoportban összesen 100 gyermeket fogadnak majd.

A tágas helyiségekkel, hatalmas üvegfelületekkel, belső átriummal is rendelkező óvoda építészeti különlegességéről is üzen. Külső megjelenési formájában követi a közvetlen szomszédságában lévő, építészetileg többszörösen díjazott középkori kőtemplomokat idéző Szent György-templom vonalait, amely 2016-ban – Pro Architectura-díjat, 2020-ban pedig Az évtized 30 legjobb magyar épületeinek egyike elismerést nyerte el.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A püspökladányi egyházközség 2018-ban a Magyar Falu Program (MFP) keretében Báránd településre pályázatot nyújtott be közösség építése céljából. A közel ötmillió forint elnyert összeget 40-40 fős, öt alkalommal történt kirándulás megszervezésére, lebonyolítására fordították. Az alábbiakban Kiss Zsolt Attila, a püspökladányi egyházközség plébánosa beszámolóját olvashatjuk.

Az első utunk Budapestre vezetett, itt a Pál-völgyi barlangban a barlangászás rejtelmeibe kóstolhattunk, voltak kik a könnyebb utat, és voltak akik a nehezebb terepet választották. A közösség a fáradtságos út után éhségét csillapította egy ételbárban, ahol a japán konyha ízeivel ismerkedtünk. A nap lezárásaként a Csodák Palotájában érdekes fizikai jelenségeknek lehettünk szemtanúi és az interaktív tudományos játéktér és szórakoztató központban gazdag élményben részesültünk.

A következő alkalommal Bogácson töltöttünk el néhány napot a helyi plébánia diákszállóján. Innen kirándultunk Egerbe, Felsőtárkányba, Noszvajra, a helyi strandra, és természetesen minden nap részt vettünk szentmisén, valamint különböző közösségi játékokkal, csapatversenyekkel töltöttük el a közös időnket.

A harmadik program során a nyíregyházi Kisvakond-táborban töltöttünk el néhány napot. Ellátogattunk az Aquarius Élményfürdőbe, ami meghatározó élményt jelentett a résztvevőinknek. Örömmel próbálgattuk a sokféle medencét, csúszdákat, majd vendéglátásunkról helyben gondoskodtak nagyon bőségesen. A gyerekek élvezték a vonatozást – hiszen általában inkább autóval közlekednek –, próbálgatták a hangszereket, kacsát etettek, esténként az ott vendégeskedő csoporttal ismerkedtek, és nagyon sokat játszottunk együtt.

A Barlangvarázs táborba is eljutottunk a projekt során. Erre a programra inkább házaspárokat vagy házasságra készülőket vártunk, ahol esténként a hangsúlyosabb kérdések is terítékre kerültek. Nagyon jó esték voltak, a Dixit nevű játék lapjaival a múltban, jelenben, jövőben kutattunk. Finom reggelivel, ebéddel a Verba-tanya konyhája lepett meg minket, emellett állatkerti látogatás, strandolás és számos más érdekes program várt még bennünket. Hazafelé tartva a vasútállomásról egyből a bárándi Nagyboldogasszony-templom búcsújára mentünk. Fáradtan, de mégis örömökkel telten tudtunk hálát adni ezért a szép időért, sok kedvességért. Küzdelmekkel teli életünkben kiemelkedőek tudnak lenni azok a pillanatok, ahol közelebb emelkedhetünk fáradt lelkünkkel az örök Istenhez!

Végül ötödik programként az Aquarius Élményfürdőt látogattuk meg, amely bár csak néhány óráig tartott, de annál nagyobb élményekkel gazdagított bennünket. A nap fő kérdése ez volt: „Mi a jó az életben?”

A programsorozat végére egy nagyon jól összeszokott csapattá szerveződött a közösség, tagjai jól megismerték egymást, s az eddig kialakult barátságok még nagyobb mélységet nyertek.

Úgy hiszem, ez a MFP pályázat nagyon jó hatással volt az egyházközség életére.

Az egyházközség oldalán a kirándulásokról készült videókat is megtekinthetjük. http://www.puspokladanyplebania.hu/4-999-998-huf/

Kiss Zsolt Attila plébános – Püspökladány

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Zeleznik Erika és Oláh-Kocsis Mónika mátészalkai hitoktatók, valamint Mészáros Zsolt káplán atya 2021. július 26-30. között plébániai napközis hittan tábort szervezett általános iskolás korosztály részére, 21 gyermek részvételével. A tábor célja egyrészt az volt, hogy lehetőséget biztosítsunk a mátészalkai egyházközséghez tartozó római katolikus hittanosoknak, hogy összegyűljenek a templom körül, barátokat szerezzenek, közösséggé formálódjanak.  A másik célkitűzés pedig az volt, hogy az egyházközség tagjait bevonjuk a tábor programjaiba segítőként. Nagyon sok támogatás érkezett a hívek részéről. Megható és örömteli volt megtapasztalni, hogy mekkora erő rejlik egyházközségünkben.

A tábor témájával az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódtunk. Az Oltáriszentség titkát próbáltuk a gyerekekkel megismertetni a hét folyamán. A tábor minden egyes napjával közelebb kerültünk ehhez a csodálatos misztériumhoz.

Az Ószövetség két részét dramatizáltuk a gyerekekkel, akik így átélhették az Egyiptomból való szabadulást, a zsidó Húsvétot, a pászka ünnepét, valamint a pusztai vándorlást, mely során Isten mennyei kenyérrel, mannával táplálta választott népét. Az Újszövetségből az Oltáriszentség alapítását, az utolsó vacsorát dolgoztuk fel. Zeleznik Erika hitoktató által részesei lehettek a gyerekek egy mesének, melynek címe: A szentmise súlya. Áhítattal figyelték, ahogyan lépésről-lépésre megelevenedett a történet.

Szerettük volna, ha a gyerekek minden nap kézzelfogható ajándékkal térnek haza, melyet ők maguk készítenek. Ennek fényében a kézműves foglalkozások átszőtték az egész hetet. Első nap megalkottuk a tábor zászlaját, egy szentségmutatót. Készült az átváltoztatásról kreatív szemléltetés, rézkarc, de a legkülönlegesebb ajándék egy kereszt volt, melyet a vasárnapi szentmise után vihettek haza a gyerekek, miután Heidelsperger István atya megáldotta azokat.

Kétszer jártunk a táborozókkal a plébánia templomban. Egyik alkalommal Mészáros Zsolt atya bemutatta a templomot, a liturgikus eszközöket, egy másik alkalommal, pedig részt vettünk egy szentmisén, mely nagyon meghitt, családias volt. Egyediségét az adta, hogy Zsolt atya a szentmise közben néhány részt röviden elmagyarázott a gyerekeknek. A tábor alatt megtanult ifjúsági énekekkel mindenki be tudott kapcsolódni a szentmisébe. Volt olyan gyermek, aki életében először járt a mátészalkai templomban, hiszen filiához tartozik, s olyan is, aki most vett részt életében először szentmisén.

Nagy ajándék volt Fülöp Sándor atya jelenléte, aki többször látogatást tett a tábor alkalmain. Szívesen beszélgetett a gyerekekkel, s még a rézkarc készítésbe is bekapcsolódott.

A tábor utolsó napján Túristvándiba látogattunk el, ahova szeretettel hívtuk az egyházközség tagjait is, összesen 34-en vettünk részt ezen a kiránduláson. A vízimalom megtekintését ebéd követte, majd a gyerekekkel egy vidám fürdőzéssel zártuk a közös táborozást.

Szeretnénk folytatni a fiatalok körében a közösségépítő munkát, s minél inkább a plébániához, a templomhoz kapcsolni az ifjúságot. Szeretnénk tovább gazdagítani azt az örömöt, amit a tábor ideje alatt megtapasztaltak. Most építjük a jövő egyházközségét a Szentlélek segítségével.

Oláh-Kocsis Mónika

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A családapának fel kell vállalni a felelősséget, a szőlőtőke szerepét, amelyből a fajtaazonos nemes származik. Nevelni, védeni, irányítani kell mindenáron, kitűzni, hogy magamnál különbet vagyok képes alkotni, és ezt Istennek–embernek büszkén felmutatni! Egy talentumból legalább kettőt illik visszaadni! – vallja Lipták Béla, aki feleségével, Júliával napkori munkatársakként több mint 25 éve építik az egyházmegyei cursillós közösségét.

A gépészmérnök  végzettségű családapa, jelenleg a napkori Almacentrum KFT ügyvezető igazgatója, a civil életében is tanúságot tesz hitéről, a családjában megélt alapvető keresztény, ezen belül a többgenerációs együttélés értékeiről. Lipták Bélával Zsirosné Seres Judit, újfehértói munkatársunk beszélget.

– Sváb őseik még az óhazából hozták az erős hitük és akaratuk magvát, és itt, a napkori „földben” elvetették. A családban hogyan él tovább az örökség?

– Sváb nagyszüleim élő emlékének tiszteletén keresztül „kötelező” az emlékek megőrzése, főként katolikusságunk mindennapi megélésével, valamint a családi egység mindenhatóságán át. Sajnos, az elmúlt rendszerek elvették a sváb életmód mélyebb átörökítésének a lehetőséget.

– Mi egy apa öröksége?

– Minden felelősség az édesapáé. Nem lehet másra mutogatni, mentegetőzni. Manapság ettől erjed és bukik meg a család, a nemzet és a világ is. Fel kell vállalni a felelősséget, a szőlőtőke szerepét, amelyből a fajtaazonos nemes származik. Nevelni, védeni, irányítani kell mindenáron, kitűzni, hogy magamnál különbet vagyok képes alkotni, és ezt Istennek–embernek büszkén felmutatni! Egy talentumból legalább kettőt illik visszaadni!

A példa nevel! A mai világ butasága ellen nincs más fegyver, mint az, hogy megmutassam, hogy amit én élek, ígérek, az működik, és túlmutat a liberális létformán.

– A cursillóban rektorként vagy munkatársként, közvetlen, de szenvedélyes hangon, lelkesen beszél a hitéről, a barátságról, apaságról és a gyermekeiről. Több alkalommal, több száz ember előtt tanúságot is tett erről.

– Ha én nem beszélek, nem teszem meg a képességeim szerint azt, amivel szüleim megbíztak, amit Isten elvár tőlem, és magammal szemben is elvárok, akkor több helye marad a haszontalan kesergésnek, és majd jön más, aki még hangosabban hirdeti a rosszat. Be kell töltsem azt a teret, ahová születtem, ahová rendelve vagyok, és meg kell határoznom, hogy önmagam, a családom és a környezetem hogyan nézzen ki.

– A szorgalom, a munka szeretete és értéke, a szüntelen igyekezet, a végletekig kitartó vallásosság megmutatkozik a család életében.

– A sváb gyökerek erre is elegendő energiát adtak számomra. Nem ismerek olyan munkát, amit ha tisztességgel, lelkesen és okosan végzünk el, eredménytelen lenne. Ha nem is azonnal, de életünk során valamikor megjön az eredménye. Ezért szerettem pl. egész életemben fát ültetni.

Nálunk a család és a munka egy és ugyanaz, együtt éljük és végezzük. Óriási élmény, ahogy a családom segít, aggódik az eredményért, és az unokák felnövekedve értékelik és elismerik azt. Ez a példa lesz az alapja az ő életüknek, kerüljenek bárhová.

A sűrű időbeosztás mellett szükség van az elcsendesedésre is. A falusi életforma még ma is tartogat olyan értékeket, amelyek pihentetőek. A kertek, az erdők, a falusi emberek, barátok csodálatos keretet adnak az életemnek, ahol családommal boldogan élhetek. Isten pedig leginkább a gyümölcsöskertjeimben szólít meg.

– Egy erős férfi is rászorul a bátorításra, vigasztalásra?

– Feleségem lelke és pedagógiai zsenialitása minden helyzetben mérnöki pontossággal van jelen az éltemben. Egy férfinak is egyformán jelent terhet a „sok” és a „kevés” is. Ő megvalósítja az ideális társ kizárólag rám szabott, nekem szóló, engem kényeztető szerepét. Szerintem nincs olyan erős férfi, aki segítő háttér nélkül tartósan sikeres és főként boldog tudna lenni.

– A családjában a generációk együttélésének hagyománya is jelen van. Ennek fontosságára utal a Ferenc pápa által első ízben – Szent Joachim és Szent Anna liturgikus emléknapjához közel eső vasárnapra – bevezetett nagyszülők és idősek világnapja. Milyen gazdagságot ad ez?

– A gyermeknek háromgenerációs családban élve van módja leginkább arra, hogy megtanulhasson, megtapasztaljon mindent, ami egy élethez kell. Tekintélyt, tiszteletet, helyes sorrendet, munkát, szeretetet, anyagiak-szellemiek helyes arányát, és életünknek minden fontos sarokkövét. Akinek ez megadatik, az valóban gazdagság. Velem ez a csoda maradéktalanul megtörtént. Nagyszüleim mindkét ágon az életük legértékesebbjét oltották belém, amiért talán nem is tudtam eléggé hálás lenni életükben. Ezért dicsekszem velük olyan hangosan halálukban, hogy a mai kor emberei is meghallják. A nagyszülők és az idős emberek bölcsessége nélkül a világ, és benne mi magunk csak felfuvalkodott, kényeskedő, tiszteletlen akarnokok lehetnénk, akik az első igazi akadály előtt depresszióba, vagy térdre esünk. Ezért nem csak az emléknapon, de minden nap tisztelnünk kell nagyszüleinket, idősebb családtagjainkat, és örökké emlékezni rájuk.

A mai világ erkölcsi berendezkedése és a fiatalok kényszerű versenyfutása elvonja a figyelmet a nagyszülők családban betöltött fontos szerepéről, értékéről. Pedig ennek a versenyfutásnak az eredménye messze elmarad a szerető és szorgalmas nagyszülők által családban „kitermelt" eredményétől.

– A család hagyományaihoz hozzátartozik a napkori római katolikus templom előtt felállított kereszt örökös gondozása is.

– A templom előtti kereszt által a családfa is követhető. Ez katolikusságunk szimbóluma. Még az I. világháborúból hazatért családfő állította, majd a nagyapám felújíttatta. Az édesapámtól magam vettem át ezt az örökséget, és 2013-ban én is felújíttattam. Unokáim naponta eljárnak a kereszt előtt, és jólesik látni, hogy tisztában vannak a jövőbeni kötelességükkel az éltes keresztet illetően.

– A római katolikus templom felújításakor az új ólomüveg ablakok szintén családi felajánlásokból újulhattak meg. A Szent Imre ablak Lipták Béla és családja adománya.

– A felajánlást tevő barátaim választottak előbb ablakot, de az ember a sorsát nem kerülheti el. Szent Imre számomra az engedelmes és nagyreményű fiúnak az apa iránti feltétlen tiszteletét üzeni. Ugyanakkor ott sejtem az ablak üvegébe vésve Szent István intelmeit, de a magyar nemzet későbbi fájdalmas tragédiáit is hordozza Szent Imre herceg sorsa.

– Mint hitben élő ember, a férfikorról, az élet szépségéről, értékeiről, az átélt, vagy megtörtént eseményekről őszintén, mélyrehatóan ír verseiben. A Jóisten az írás talentumával is megajándékozta.

– Gyermekkoromban fedeztem fel a magyar nyelv csodálatos gazdagságát, ahogyan a rímek, vagy az alliterációk megemelik az emberi lelket. Naivan, mesterkéltség nélkül rögzítem néha papírra, amit egyszer csak nem bírok már a szívemben cipelni. Az emberi világunk mérhetetlen szépsége, felfokozott élménye késztet, hogy ünnepi formában fogalmazzam meg önmagamnak és barátaimnak.

– Az egyéni és a közössége sikereit fontosnak tartja, a közösségekben pedig nagyra tartják a gondoskodását, együttérzését. A cursillós cigányközösség összefogása is az ön nevéhez fűződik.

– Az ember gyarló korlátok között él. Meggyőződésem, hogy az emberben sokkal több van, de képtelenek vagyunk ezt önmagunkban és közösségeinkben kiteljesíteni. Jó lenne sikeres közösségeket építeni, fenntartani, mert ez boldoggá tenné az egyént is, de sajnos a mindennapi gyarlóságaink nem engedik. Vannak felemelő, biztató történések, aztán visszasüllyedünk a valóságba. A cigányközösséget nem én hoztam létre, de nekik is kell az erő, a pártfogás, az elismerés. Ebben segítem Őket.

A cursillo szellemiségét öregkoromban is igyekszem vidáman és pozitívan megélni. Az egyházmegyei és helyi közösségekben képességem szerint aktívan és tevékenyen dolgozom azért, hogy a Cursillo mozgalom fennmaradjon, fejlődjön, hogy késői utódainknak is élmény lehessen az a színes – pompás közösségi – és keresztény életforma. Önzés lenne tőlünk, ha éppen mi felejtenénk el ezt a kötelességünket.

– Honnan a rengeteg lelki tartalék, amiből másoknak is adni tud?

– Isten annyira nyilvánvalóan kényeztetett egész életemben, hogy komoly tartozásom van. Nem a jólétben volt velem bőkezű, hanem mert a kezdetektől bizalmába fogadott. Ezért gyakran azon kapom magam, hogy közvetítem mások felé az Ő feltétel nélküli szeretetét. Ezzel is dicsőítem Istent, ápolgatom különös viszonyunkat.

Isten nem csak azért teremtett, hogy velem is benépesítse a Földet. Személyes terve van velem, és minden vágyam, hogy ne csalódjon bennem! Egyszerű közkatonája vagyok, de ahová állított, abban a feladatban szeretném a tervét megvalósítani, akár gyümölcsfát, vagy unokát nevelek, ha barátokkal vigadok, vagy traktorral permetezek, mindig erre gondolok.

– Napkor csendes, a természet minden szépségével megáldott hely. Mit jelent Önnek e település?

– Szülőfalum egyúttal sorsom is, gyökereimnek nyugvó helye, mindenem, aki vagyok, és amiért születhettem. Büszke lehetek katolikus kitartására, még akkor is, ha a mai világ más mutatók alapján készíti a sikerstatisztikát. A múló évekkel halványul majd a mai embert megkísértő szuper-élet kábulatba ejtő fénye, újra értéke lehet a 100 esztendős útszéli keresztfának, és a világ annak üzenete szerint rendezi be majd életét.

Napkor a Mária-út egyik állomása, évek óta elzarándokolunk Máriapócsra a napkori egyházközség tagjaival, ennek évszázados hagyományai vannak. Mi csak folytatjuk ezt a hagyományt, hogy Napkoron fennmaradjon a Mária-tisztelet.

– Mit jelent életében az Eucharisztia, az Oltáriszentség?

– Annak az ismételt eskütételnek az ízét és hangulatát érzem, amikor édesanyám elkísért az elsőáldozásomra. Végigbukdácsolom lassan az életemet, de ez az íz itt van, és én újra és újra esküdhetek, hogy Isten gyermeke akarok maradni. Eszerint kelek és fekszem, dolgozom és imádkozom, amíg csak élek.

Zsirosné Seres Judit

sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Némethné Székely Juliannát, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Felügyeletének (EKIF) tanfelügyeleti főigazgatójává nevezte ki. A főigazgató asszony 2021. augusztus 1-től kezdte meg munkáját a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalában.

Molnár Katalin, az EKIF eddigi tanfelügyeleti főigazgatója nyugdíjba vonul. A főpásztor megköszönte Molnár Katalinnak a nyolc éven keresztül végzett áldozatos munkáját, kérve Isten áldását életére.

Némethné Székely Julianna tanító, gyógypedagógiai szakkollégiumi képzésben részesült- és informatika szakos pedagógus. Pedagógusi pályáját 1991. augusztus 15-én, a debreceni Műhelytelepi Általános Iskolában kezdte, majd 1996-2021 között a debreceni Svetits Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium mesterpedagógusa, ahol 2012-től intézményvezető-helyettesi beosztást töltött be.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye fenntartása alatt tíz köznevelési intézmény működik. Az intézmények palettája folyamatosan bővül, az egyházmegye jelenleg a debreceni Szent József köznevelési intézmény új óvodájának átadására készül ez év augusztus 31-én.

Köznevelési intézményeink a következőek:

Ajak - Ajaki Tamási Áron Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Óvoda és Bölcsőde
Debrecen - Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Technikum és Kollégium
Egyek - Szent János Katolikus Bölcsőde, Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
Fülöp - Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola
Geszteréd - Szent Anna Katolikus Óvoda és Általános Iskola
Kisvárda - Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda
Mátészalka - Széchenyi István Katolikus Német Nemzetiségi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda
Nyírbátor - Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium
Nyíregyháza - Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola
Nyírtelek - Szent Anna Katolikus Általános Iskola

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Földből magba, magból szárba, szárból virágba, virágból kalászba, kalászból kenyérbe, kenyérből testembe, testemből lelkembe, lelkemből lelkedbe.” (Ősi áldás)

Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész évek óta súlyos, daganatos betegségben szenved. Az állandó fájdalmak, nehéz műtétek, a szünet nélküli szenvedés „látóvá” tette őt, más szemmel nézi a világot. A megélt tapasztalatait, Istenhez, a betegségéhez fűződő kapcsolatát rendszeresen megosztja egyházmegyénk papjaival, híveivel is, hogy szenvedésén keresztül bennünket is építsen, a szenvedőket, betegeket bátorítsa.

Zsolt atya ismét kórházban fekszik, nehéz műtéteken van túl és még komoly, fájdalmas beavatkozások várnak rá. Az alábbiakban paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló levelét olvashatjuk, amelyben többek között kérte, hogy imádkozzunk érte.

Főtisztelendő Érsek, Püspök és Lelki Atyák!

Pál apostol megírta a „könnyek levelét” (vö. Korinthusi levél) és az „öröm levelét” (Filippi levél), én most a hála és köszönet levelével fordulok felétek.

20 napja fekszem az Országos Onkológiai Intézet Fej- nyaki daganatok Multidiszciplináris Központjában és kifejezem szívből jövő örömömet, hogy mennyien viszonyultok hozzám szeretettel. Volt, aki személyes látogatásával, volt, aki telefonon, üzenetben vagy imádságával bátorított és jó egy ilyen figyelmes közösség tagjának lenni. „A bajban ismerszik meg a barát!”

Nem akarlak orvosi dolgokkal untatni benneteket, talán elég, ha annyit mondok: komplikáció, műtét, komplikáció... A tegnapi nagyviziten még így biztatott a professzor: „Ugye nem siet? Látom van könyv, lehet elmélkedni...” Nem tudom, meddig maradok még, hosszúra nyúlik ez a személyes nagypéntek... De azt tudom, ez a 20 nap amolyan Szent Ignáci lelkigyakorlatot jelent. Soha nem látott mély találkozás Istennel és önmagammal.

Sokat imádkozom. Olykor éjjel is, ahogy az Üdvözítőről mondja az örömhír: „az egész éjszakát Isten imádásában töltötte” (Lk 6,12).

Akkor vagy leginkább önmagad, ha eggyé válsz azzal, Aki a leginkább szeret. Amíg az ember fájdalmat érez, addig él. Amíg más fájdalmát átéli, addig e

mber.

„Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul (és elvész), a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik, megtisztítom őket, mint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: Ez az én népem! Ő meg azt mondja: Az Úr az én Istenem!” (Zak 13, 8-9)

„Azt mondod: Gazdag vagyok, dús gazdag, nincs szükségem semmire. – Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj” (Jel 3, 17-18).

Tűzben kell lenni, hogy magam is tűz legyek, hogy lángoljak. Úgy látszik, számomra a tisztítótűz már elkezdődött. A szenvedés lángjai megtisztítják az embert. Magam is tisztulni akarok és elengedni sok mindent. Leteszem a feleslegest. A hit nem keresi a rendkívülit. A hit mélysége az alázatban és egyszerűségben rejlik. Saját bőrömön tapasztalom: az orvos kezel, az Isten gyógyít. Tapasztalom, hogy a testünk templom, a lelkünk kehely, a betegágy oltár, a szenvedés szárny.

„Az istenszeretetben annyi édesség van, hogy gyötrő keserűséget nem enged a lélek közelébe, de édes keserűséget terem, amely növeli a lelket az igaz önismeretben, hogy megismerje a múlt és jelen bűneit, amelyeket Teremtője ellen követett el.” (Sienai Szent Katalin)

„Óh, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron és néz minket, mennyire tudnánk szeretni Őt! Nem akarnánk többé elszakadni Tőle, mindig ott maradnánk lábainál. Milyen gyönyörű, szép is ez, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten megkímél minket, mert gyöngék vagyunk.” (Vianney Szent János)

„Földből magba, magból szárba, szárból virágba, virágból kalászba, kalászból kenyérbe, kenyérből testembe, testemből lelkembe, lelkemből lelkedbe” – ezzel az ősi áldással kérem:

Ne szűnjetek meg értem, bűnösért könyörögni, hogy irgalmat találjak Istennél!

Testvéretek, aki szívében hordoz mindnyájatokat:

Zsolt atya

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az egyházmegyei alapítású Szent László imaszövetség tagjaként Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya is fohászkodik papjainkért és újabb papi hivatásokért.

Az alábbiakban Nándor püspök atya osztja meg velünk gondolatait a rózsafüzér imádságról.

Szent II. János Pál pápa a Rózsafüzér imádságról így tanít a Rosarium Virginis Mariae című körlevelében:

1. A Boldogságos Szűz rózsafüzére, mely a második évezredben a Szentlélek indítására fokozatosan alakult ki, olyan imádság, melyet sok szent szeretett, és a Tanítóhivatal buzdít imádkozására. A maga egyszerűségében (…) az a rendeltetése, hogy az életszentség gyümölcseit teremje. Nagyon jól beleillik annak a kereszténységnek a lelki útjába, mely 2000 év múltán sem veszített semmit a kezdeti frissességből, s érzi Isten Szentlelkének „evezz a mélyre” késztetését, hogy újra elmondja, sőt elkiáltsa a világnak, hogy Krisztus, az Úr és Üdvözítő, „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6), „az emberi történelem célja, az a végpont, melyre a történelem és a civilizáció vágyai irányulnak”. A rózsafüzér ugyanis – jóllehet jellegzetesen máriás imádság – lényegét tekintve krisztologikus (Krisztusra irányuló). Alkotóelemeinek egyszerűségében sűrítve tartalmazza az egész evangéliumi üzenet mélységét, melynek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, az ő örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el. A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezessék Krisztus arca szépségének szemlélésébe, és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el, mintegy magának a Megváltó Anyjának kezéből.

2. (…) Én magam nem mulasztottam el egyetlen alkalmat sem, hogy a rózsafüzér gyakori imádkozására buzdítsak. Ifjú éveimtől kezdve fontos helye volt ennek az imádságnak lelki életemben. (…) A rózsafüzér elkísért engem örömben és próbatétekben egyaránt. Sok-sok gondomat bíztam rá, és mindig bátorítást találtam benne. (…) „A rózsafüzér nagyon kedves imádságom. Csodálatos imádság! (…) Ugyanis az Üdvözlégy Mária szavainak mondása közben elvonulnak lelki szemeink előtt Jézus Krisztus életének fő eseményei. Ezen események az örvendetes, a világosság, a fájdalmas és a dicsőséges titkok összességét adják, s eleven közösségbe kapcsolnak Jézussal – mondhatnánk – az Ő Anyjának szívén keresztül. Ugyanakkor szívünk belefoglalhatja a rózsafüzér e tizedeibe mindazt, ami egy személy, a család, a nemzet, az Egyház és az emberiség életét alkotja. Az egyéni gondokat, a felebarát, s különösen a hozzánk, a szívünkhöz közelebb állók gondjait. Így a rózsafüzér egyszerű imádsága adja az emberi élet ritmusát.”

*****

Palánki püspök úr húsz hónappal ezelőtt elindította a Szent László Imaszövetséget, hogy közösen és kitartóan imádkozzunk egyházmegyénk lelki megújulásáért, papjainkért, papi hivatásokért. Naponta elmondunk egy tizedet ebből a szép imádságból. Ezzel meghívott és beíratott minket, papokat és híveket, „Mária iskolájába”, hogy a Szűzanyával szemléljük Krisztus arcát, és általa kérjük Krisztus éltető kegyelemeit a magunk és egyházmegyénk számára.

Most augusztus hónapban az Örvendetes Rózsafüzér első titkával folytatjuk imádságunkat: Jézus: akit te szent Szűz Szentlélektől fogantál. Isten üdvözítő szeretetét Jézus hozza a világba, Mária pedig „igent” mond erre, és Anyja lesz az Üdvözítőnek. Az Üdvösségre szóló meghívásunk kezdete ez. Minden hivatás (papi vagy bármely más hivatás) a Szentlélekben indul, és akkor teljesedik be, amikor az ember elfogadja és teljesíti azt, mint a Szűzanya.

Imádkozzál érettünk, Istennek Szent Anyja, hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire. Ámen

Fotó: Magyar Kurír

Bosák Nándor nyugalmazott püspök

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye