Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ferenc pápa által meghirdetett és 2021. március 19-én megnyitott, családnak szentelt különleges évre készülve szerettük volna megerősíteni házastársi hűségünket, szerelmünket a közelmúltban Pócspetri templomában megtartott Családok Jézus Irgalmas Szívében Családközösség találkozóján. Hisszük, azzal, hogy egymást megerősítjük a szeretet egységében, egész családi életünk egységét szolgáljuk.

A templomban a „terített asztal ünnepe” nagy meglepetésünkre valóban menyegzős asztal volt, amely várt minket. Meghatódva fogadtuk a Vianney Testvérek a Tisztuló Lelkekért Közösség meglepetését, a szimbólumokkal feldíszített asztalokat, amelyeken az ajándékok lépésről lépésre lettek kibontva. Minden, ami a megterített asztalon volt, az az imádságunk része lett a délután folyamán.

Meglepő volt a helyszín, amely meghitté és különlegessé tette számunkra az ünnepet. Bennünk van az Isten, aki öröktől fogva kiválasztott minket egymásnak. Házasságunk az Istenbe nyúlik, fontos, hogy ne válasszuk ezt külön, ezért terítették meg nekünk az asztalt az Úr Jézus körül. Körülvettek minket az imádságos falak, az Úr Jézus jelenléte az Oltáriszentségben.

Szenes István atya a fazekasmester képét bízta ránk: Amikor igent mondtunk egymásra, akkor az Isten kezébe is adtuk magunkat, hogy Ő képezzen ki bennünket jó fazekasmesterré. Hisz egymás számára mi fazekasmesterek vagyunk. Kell a konfrontáció, mert az Isten így tud formálni bennünket. Ha nehézségeink vannak, akkor egymásba kell kapaszkodnunk.

• A család a szeretet iskolája. Önajándékozásban élünk, állandóan ajándékozzuk magunkat egymásnak. Ez megment minket attól, hogy önző módon birtokoljuk egymást. A szeretet iskolájában ajándékként fogadom a másikat.
• A család az imádság iskolája, amelyben együtt tudjuk felemelni a kezünket Isten felé.
• A család a szolgálat iskolája, ha a másik ajándék, akkor arra vagyok rendelve, hogy szolgálatára legyek a házastársamnak, gyermekeimnek. Egyszerre hordozzuk azt, aki szeret, és akit szeretnek.

A délután folyamán az első meghitt mozzanat során a Szentírásban, az Énekek éneke szavaival, vagyis Isten szavával vallhattunk egymásnak szerelmet, mely egész mélyen elérte a szívünket, lelkünket. Mély imádság volt ez halk zeneszó kíséretében.

• A terített asztal első szimbóluma az aranyszínű csigaház volt. Ez a párunkat jelképezte. Belenéztünk a szívünkbe, lelkünkbe és kerestünk ott egy komoly szót, ami a párunknak szólt, olyan személyeset, amit csak ő ért. Ezzel üzenve neki, hogy kijöhet a csigaházából és újra rám bízhatja az életét. Közel kellett hajolunk és egymás fülébe súgni az üzenetet. Így cseréltünk csigát.
• Második jelképként egy villát, tányért és két szelet süteményt találtunk az asztalon. Gesztus ima volt, amire ebben meghívást kaptunk. Engedd meg, hogy a másik táplálja testedet. Tápláltuk és falatról-falatra etettük nagy szeretettel és odaadással egymást, közben figyelve rezdüléseinket.
• Egy gyönyörű narancsszínű rózsatövet találtunk még az asztalunkon, melyet házi feladatként otthon őriznünk és óvnunk kell. A gyönyörű kis virág színe is jelkép volt, hiszen akik egymással házasságra léptek, azokban Isten szeretete mindig jelen van. A velünk ünneplő jegyespár a tisztaság jelképeként fehér rózsatövet kapott.
• Egy szívvel és rózsával díszített kinyitható képeslapot is kaptunk, melyre feljegyezhettük, ami számunkra fontossá vált és megfogalmazódott bennünk a párunk felé.
• Végezetül egy kapott mécses figyelmeztet bennünket, hogy szeretetünk lángját őrizni és táplálni kell.

A közös délutánunk méltó lezárásaként a szentélyben megkaptuk a személyes házastársi áldást, mely mindannyiunk számára megerősítő és megható volt. Végül István atya a következő szavakkal búcsúzott el és egyben indított minket utunkra:

„Isten tegye teljessé a jót, amit küldetésként rátok bízott! Az egymás iránti szeretetben való növekedést kívánom és kérem nektek.”

Köszönjük szépen ezt a csodálatos és lélekemelő délutánt. Istennek legyen hála!

Tatár Péterné Krisztina      

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye                                

Ferenc pápa 2020. december 27-én, Szent Család vasárnapján hirdette meg 2021-re a családnak szentelt különleges évet, amit március 19-én, az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás közzétételének ötödik évfordulóján nyitott meg.

Ebből az alkalomból ugyanezen a napon este hat órakor koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be a józsefvárosi Szent József-plébániatemplomban Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

A szentbeszédet Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke mondta.

Az aktuális főegyházmegyei járványügyi rendelkezéseknek megfelelően a szentmise sine populo módon, a hívek részvétele nélkül zajlott. A szentmisét a Bonum TV és a Mária Rádió élőben közvetítette.

A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros, prímás köszöntőbeszédében kiemelte: Szent József ünnepén a családév megnyitó szentmiséjét mutatjuk be. Szentatyánk úgy rendelkezett, hogy ezen a napon induljon a családok éve. Gyönyörű gondolat ez, hiszen Szent József mint a Szent Család gondviselője példa lehet minden édesapa és mindazok számára, akik felelősséget hordoznak egy családért. Különleges körülmények között tartjuk ezt a szentmisét, de a család iránti elkötelezettségünk nem függ az időjárástól és a külső körülményektől sem. A bíboros, prímás felidézte: amikor kisgyermekkorában szüleivel, nagyszüleivel és testvéreivel ebbe a templomba jártak, egészen más volt a családok helyzete, szegénység, lakásínség és nagyon sok minden terhelte őket. Mégis, ott volt az életükben valahol a boldogság.

A család mint közösség megtanítja a boldogság előízére is.

Nem véletlen, hogy néha álmunkban a szüleinkkel találkozunk, ahogyan mosolyogva együtt vagyunk, és az sem, hogy a világ népeinek vágyaiban ott szerepel, hogy majd a halálunk után a szeretteinkkel is együtt lehessünk. Adja Isten, hogy családjaink erőforrás legyenek mindannyiunk számára, áldja meg a családjainkat, adjon nekik is erőt, hogy a mai élet élet különleges helyzeteit és kihívásait valóban jól fogadják, és olyan választ adjanak rá, amely mindannyiunkat gazdagít.

Szentbeszédében Marton Zsolt váci püspök Reményik Sándor József, az ács, az Istennel beszél című versét idézte, amelyben Jézus földi nevelőapja így elmélkedik:

„Te vagy az Atyja –, én senki vagyok
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.”

A főpásztor emlékeztetett rá: Egyházunk nemcsak Máriának tulajdonít rendkívüli jelentőséget Jézus életében, és így az üdvösség munkálásában, hanem Józsefnek is. A szent hagyomány a III. századtól kiemelt tiszteletben részesíti. A pápák közül Boldog IX. Piusz 1870. december 8-án a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet, majd március 19-ét főünneppé tette. Tiszteletreméltó XII. Piusz 1955-ben a munkások védőszentjévé nyilvánította őt, Szent II. János Pál pápa pedig úgy mutatja be, mint a Megváltó őrzőjét. Ferenc pápa egyik első rendelkezése volt, hogy Szent József nevét vegyék fel a szentmise eucharisztikus imájába (kánonjába). Tavaly december 8-án (a Katolikus Egyház védőszentjévé nyilvánítás 150. évfordulóján) a Szentatya meghirdette a Szent József-évet, a mai nappal pedig megnyitja az Amoris laetitia-családévet. „A Szentatya lelkesedésén felbuzdulva mi is szeretnénk az Amoris laetitia-családévben az apák szerepét fókuszba állítani. Ennek fényében szeretnénk rátekinteni Szent Józsefre, és belőle példát meríteni” – mondta a váci püspök. Föltette a kérdést:

mit tudunk Szent Józsefről, és miben lehet nekünk, ma élő embereknek példa, főként az apáknak és az apaságra készülőknek, valamint nekünk, papoknak (lelki apáknak)?

Ferenc pápa hét jellemzőt emel ki: szeretett apa, gyengéd apa, engedelmes apa, elfogadó apa, teremtő bátorságú apa, dolgozó apa, árnyékként kísérő apa.

Homíliájában Marton Zsolt Szent Józsefnek a családban betöltött szerepét három kapcsolódásán keresztül vizsgálta: kapcsolata Istennel, Máriával és Jézussal.

József Istennel és Isten rá vonatkozó akaratával álmában találkozik, az Úr angyala által. A váci püspök rámutatott: az álom rendkívüli jelentőségű a Bibliában, mert Istennek olyan cselekvését vagy üzenetét jelenti, amelyet az ember természetes módon nem képes felfogni. A mai evangélium Józsefről azt írja, hogy igaz ember volt. Az Ószövetségben ez a kifejezés a Törvény szerint élő embert jelenti. A Máriával történt esemény azonban, hogy állapotos lett, József számára talán feldolgozhatatlan lenne, ha nem kapna isteni útmutatást. De álmában megkapja, és ő igent mond rá, feltétel nélkül. József igaz ember, mert nemcsak a Törvényt akarja megtartani, hanem teljes bizalommal Istenre hagyatkozik.

Áldott az az édesapa, nevelőapa, aki föl meri vállalni saját küzdelmeit, Isten elé meri vinni, és hallgat Rá – mondta a főpásztor.

József Máriával való kapcsolatát elemezve a püspöki kar családügyi referense megállapította: József a Máriával történt egyedülálló eseményt – amíg nem tudta meg az igazságot Isten angyalától – vallásos zsidóként, emberileg tisztességes módon akarta elrendezni: nem pusztán a Törvény betűjéhez, hanem annak szellemiségéhez is hű akart maradni. Úgy gondolkodott, hogy titokban bocsátja el hitvesét. XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című háromkötetes művében áldott embernek nevezi Józsefet, mert viselkedése áldást hoz a saját és Mária életére. „Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki, és magához vette feleségét” – mondja Máté evangélista (1,24).

Józsefre különösen jellemző a cselekvés: ő a tettek embere – fűzte hozzá a püspök. Gondoskodik Máriáról és a Gyermekről, neki köszönhető, hogy Isten Fia családban nevelkedhet, nevelőapja védelmében. József felesége mellett van gyermekük születésénél. Azt is mondhatnánk – mai modern kifejezéssel élve –, hogy a betlehemi istállóban apás szülés történik. Részt vesz a Gyermek nevelésében születése pillanatától kezdve.

Ma is áldott dolog, ha egy apa jelen tud lenni gyermeke születésénél, de még áldottabb, ha részt is vesz a nevelésben, elejétől fogva – szögezte le Marton Zsolt.

József és Jézus kapcsolatát illetően a püspök ismét Ferenc pápát idézte: „Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. Jézus tőle tanulta meg annak értékét, méltóságát és örömét, hogy az ember a saját munkájával megkeresett kenyerét eszi.” Hozzátette: a munkára nevelő apa szeretetteljes jelenléte óriási kincs a családban, hiánya pedig hatalmas űrt jelent. Személyes példaként említette: édesapja műszaki kisiparos vállalkozó volt, ő pedig sokat tartózkodott vele a műhelyében. Bár ő maga humán beállítottságú, mégis roppant hasznosak és meghatározóak lettek számára az ott szerzett tapasztalatok, akárcsak az, hogy kispapkora végéig – édesapjának köszönhetően –, rendszeresen végzett fizikai munkát.

A váci püspök emlékeztetett rá: Jézus gyermekkorának részleteiről az úgynevezett apokrif írásokból maradtak ránk kedves kis elbeszélések. A Megváltó gyermekségének arab evangéliumában olvashatjuk: „Amikor a városbeliek különböző famunkák végett – hogy ajtót, sajtárt, ágyat, ládát készítsen nekik –, magukhoz rendelték Józsefet, ő mindig magával vitte az Úr Jézust is; bárhová ment, az Úr Jézus mindenhová vele tartott.” Ebből a részletből is kiviláglik József apai törődése, amint bevonja Fiát mestersége művelésébe. A történet folytatása azt is elbeszéli: ha egy bútor nem sikerült megfelelő méretűre, akkor a kis Jézus csodás módon igazította azt helyre. Ez a mozzanat József alázatát mutatja be, hogy tisztában van képességeivel és korlátaival, és nem szégyell segítséget kérni gyermekétől.

Nyitott és együttműködő apa ő, aki tekintélyét nem autokratikus módon szerzi meg, hanem befogadó szeretetével éri el.

József bevezeti Jézust a munka világába, ő az első tanítója, és ezt nem rendkívüli módon teszi. József személyében éppen az a nagyszerű, hogy nem rendkívüli. Ezzel ad példát arra, hogy nem kell egy apának szuperhőssé, szupersztárrá válnia ahhoz, hogy betöltse hivatását, mindössze teljesítenie kell a rábízott, állapotbeli feladatát. Szent József a tipikus háttérember, aki csöndességében nagyon beszédes, tetteivel biztonságot teremt, gondoskodik családjáról. Nagy áldás és pótolhatatlan a csöndes, hűséges, háttérember apa a családban – mondta a püspök, majd megszólítva az édesapákat és nevelőapákat, fontosnak nevezte, hogy az Amoris laetitia-családévben tudatosítsuk magunkban: a család társadalmi létünk alapvető egysége, ahogy Ferenc pápa fogalmaz „A háromságos Isten szeretetközösség, és a család az ő élő tükröződése… a férfi és a nő, az apa és az anya »a teremtő Isten szeretetének munkatársai«… minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megkapja az édesanya és az édesapa szeretetét.” Marton Zsolt figyelmeztetett: napjainkban sokan élnek csonka családban, feléjük különleges szeretettel kell fordulnunk. Számos gyermeknek van nevelőapja, esetleg mindkettő szülője nevelőszülő. Óriási szolgálatot tesznek, akik fölvállalják ezt a hivatást.

A váci püspök köszönetet mondott a szülőknek, nagyszülőknek és nevelőszülőknek nélkülözhetetlen hivatásukért, a gyermekek vállalásáért, felneveléséért, és a Szentatyának, hogy külön napot fog rendelni a nagyszülők tiszteletére.

Végül így fohászkodott: „Az Amoris laetitia-családév folyamán kérjük Szent József közbenjárását, hogy mindig legyenek őhozzá hasonló atyai szívű apák, máriás lelkületű anyák és a családot segítő nagyszülők, akik a Szentháromság Isten végtelen szeretetét tükrözik! Ámen.”

Az Amoris laetitia-családév megnyitását üzenetben köszöntötte Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter, Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkár és Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke, melyet a szentmise felolvastak.

Novák Katalin hangsúlyozta: „A család a bölcső, a gyermek a jövő.” A miniszter asszony kiemelte: a hagyományos család ma támadásoknak van kitéve, de a kétezer éve biztos pontokra ma ugyanúgy szükségünk van, mint az előttünk járt generációknak. ű

A családok mindig számíthattak a keresztény egyházak szolgálatára, és a családszervezetek közösséget teremtő erejére.

„Megtisztelő lehetőség, hogy ebben az építkezésben kormányzatként részünk lehet a családokat védő jogszabályok megalkotásával, a szükséges anyagi források megteremtésével, a családközpontú élet feltételeinek biztosításával. A vírus kicsiktől nagyokig, fiataloktól idősekig próbára teszi a fizikai és a lelkierőnket, de ilyenkor is épp a család nyújthatja a legnagyobb biztonságot” – fogalmazott a háromgyermekes Novák Katalin.

Soltész Miklós leszögezte: a Szentatya 2016-ban megjelent, a családokról szóló apostoli buzdításának címe – A szeretet öröme – kifejezi mindazt, amire a leginkább szükségünk van, szeretetre és örömre. „Akik családban nőttünk fel, megtapasztalhattuk a család pótolhatatlanságát, ahol a szeretet és öröm mellett szellemi és lelki fejlődésünk alapjait kaptuk” – mondta az államtitkár. Felidézte, hogy az elmúlt évtizedben a kormány számtalan intézkedéssel segítette a családokat, 2010 óta 80 százalékkal nőtt a házasságok száma, egyre több pár vállal gyereket, a válások száma 27 százalékkal, az abortuszok száma pedig több mint a felére csökkent. Ezek az örömteli változások csak egyházaink segítségével valósulhattak meg.

Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke idézte Isten Szolgája Márton Áron egykori gyulafehérvári püspököt: „A baj és az aggódás megoszlik, viszont az öröm megsokszorozódik a népes család tagjai között.” Hozzátette: „Mi ezt így szoktuk mondani: több gyermek, több szeretet. A több szeretet pedig jobb, élhetőbb, szerethetőbb földi világot eredményez.” A NOE elnöke örömét fejezte ki, hogy a Katolikus Egyház a családot állította a világ figyelmének középpontjába. Felmérhetetlen a jelentősége ennek egy olyan korban, amely tele van kérdőjelekkel. A NOE elnöke szerint a családból nyerjük a szeretetet, ami ahhoz szükséges, hogy képesek legyünk a saját életünket élni, és ahhoz is, hogy megbecsüljük a másik embert.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Március 19-én a „Család Amoris laetitia” év kezdetén a Szentatya üzenetet küldött a „Mindennapi szeretetünk” című tanulmányi konferencia résztvevőinek, melyben azt hangsúlyozta, hogy minden családpasztorációnak a családok mindennapi életébe belépve, az emberek „hús-vér valóságába” ágyazódva kell történnie.

Ferenc pápa teljes üzenetének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek!

Köszöntelek mindnyájatokat, akik részt vesztek a „Mindennapi szeretetünk” témáról tárgyaló tanulmányi konferencián. Külön is szeretettel gondolok Kevin Joseph Farrell bíborosra, a Világiak, család és élet dikasztérium prefektusára, Angelo De Donatis bíborosra, a római egyházmegye helynökére, és Vincenzo Paglia érsekre, a Házasság- és Családtudományok II. János Pál Teológiai Intézetének nagykancellárjára.

Öt évvel ezelőtt jelent meg az Amoris laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás a házastársi és családi szeretet szépségéről és öröméről. Ebből az alkalomból

azt kértem, hogy szánjunk egy évet a dokumentum újraolvasására és a téma tanulmányozására, egészen a családok 10. világnapjáig, amely, ha Isten is úgy akarja, 2022. június 26-án Rómában lesz.

Hálás vagyok az ezt a célt szolgáló kezdeményezéseitekért és kinek-kinek a hozzájárulásáért saját munkaterületén.

Ebben az ötéves időszakban az Amoris laetitia egy új útvonal kezdetét jelentette, a család valóságának új lelkipásztori megközelítésére ösztönözött. A dokumentum fő célja annak közvetítése – egy mélyen megváltozott korban és kultúrában –, hogy ma

az Egyháznak új szemmel kell néznie a családra: nem elég ismételgetni a tan értékét és fontosságát, ha nem válunk a család szépségének őrzőivé és nem foglalkozunk együttérzően a család törékenységeivel és sebeivel.

Ez a két szempont minden családpasztoráció középpontja: az evangélium világos hirdetése és a kísérés gyengédsége.

Egyfelől ugyanis egy olyan Szót hirdetünk a pároknak, a házastársaknak és a családoknak, amely segíti megérteni egyesülésük és szeretetük hiteles jelentését, azt, hogy egyesülésük és szeretetük a szentháromságos szeretetnek, valamint a Krisztus és az Egyház közötti szövetségnek a jele és képmása. Ez az evangélium folytonosan új Szava, amelyből minden tan, beleértve a családra vonatkozó tant is, alakot ölthet. És ez egy igényes Szó, amely meg akarja szabadítani az emberi kapcsolatokat azoktól a rabságoktól, amelyek gyakran eltorzítják arcukat, és ingataggá teszi őket: az érzelmek diktatúrája, az ideiglenes felmagasztalása, mely eltántorít az egész életre szóló elköteleződéstől, az individualizmus túlsúlya, a jövőtől való félelem. Ezekkel a nehézségekkel szembesülve

az Egyház megerősíti a keresztény házastársak számára a házasságnak mint Isten tervének, kegyelme gyümölcsének, valamint teljességben, hűséggel és ingyenességgel megélendő meghívásának értékét.

Ez a módja annak, hogy a kapcsolatok, még ha kudarcok, bukások és változások jellemzik is útját, megnyíljanak az öröm és az emberi kiteljesedés teljességére, s a testvériség és a szeretet kovászává váljanak a társadalomban.

Másfelől ennek az igehirdetésnek sosem lehet és sosem szabad felülről és kívülről történnie. Az Egyház a történelmi valóságba ágyazódik, ahogyan egykor Mestere is, és akkor is, amikor a család evangéliumát hirdeti, ezt úgy teszi, hogy belebocsátkozik a való életbe, közelről ismeri a házastársak és szülők mindennapi fáradozásait, problémáit, szenvedéseit, mindazokat a kisebb-nagyobb helyzeteket, amelyek megnehezítik és olykor meggátolják előrehaladásukat. Ez az az a konkrét környezet, amelyben megéljük mindennapi szeretetünket. Ezt a címet adtátok ennek a konferenciának: „Mindennapi szeretetünk.” Találó választás! Arról a szeretetről van szó, amely a házaspár életének egyszerűségéből és csendes munkálkodásából születik, a házastársak, az anyák, az apák, a gyermekek mindennapi és olykor fáradságos elkötelezettségéből fakad. Az az evangélium, amelyet felülről leeresztett tanként kínálná magát, és nem lépne be ennek a mindennapiságnak a „hús-vér valóságába”, azzal a kockázattal járna, hogy szép elmélet marad, melyet időnként erkölcsi kötelességként élnek meg az emberek.

Kísérnünk, hallgatnunk, megáldanunk kell a családok útját! Nem elég kijelölni az irányt, hanem együtt kell járni az utat velük!

Tapintatosan és szeretettel be kell lépnünk az otthonokba, és azt kell mondanunk a házastársaknak: az Egyház veletek van, az Úr közel van hozzátok, segíteni akarunk nektek, hogy meg tudjátok őrizni a kapott ajándékot!

Hirdetve az evangéliumot, kísérve az embereket és boldogságuk szolgálatában állva: ily módon segíthetünk a családoknak abban, hogy hivatásuknak és küldetésüknek megfelelően járjanak, tudatában a köztük lévő kötelékek szépségének, valamint alapjuknak az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szeretetében.

Amikor a család ennek az isteni közösségnek a jegyében él, melynek egzisztenciális vonatkozásait is kiemeltem az Amoris laetitia buzdításban, akkor

a család a Szeretet-Isten élő szavává válik, melyet Isten a világért és a világhoz intéz.

A családi kapcsolatoknak – vagyis a házasságnak, az anyaságnak, az apaságnak, a gyermekségnek és a testvérségnek – a nyelvtana ugyanis az az út, amelyen keresztül a szeretet nyelve kifejeződik, amely értelmet ad az életnek és emberi minőséget minden kapcsolatnak. Ez a nyelv nemcsak szavakból áll, hanem létmódokból, beszédmódokból, pillantásokból, másokhoz való kapcsolódásunk gesztusaiból, idő- és térbeli meghatározottságaiból is. A házastársak jól tudják ezt, a szülők és a gyerekek nap mint nap tanulják ezt a szeretet iskolájában, amely a család. És ebben a közegben történik a hit nemzedékek közötti átadása is: a hit pontosan a jó és egészséges kapcsolatok nyelvén keresztül valósul meg, melyeket a családban élünk meg mindennap, különösen akkor, amikor konfliktusokkal és nehézségekkel kell együtt szembenéznünk.

Most a világjárvány idején, a sok pszichés jellegű baj között, túl a gazdasági és egészségügyi problémákon, mindez nyilvánvalóvá vált: a családi kötelékek kemény megpróbáltatáson mentek és mennek át, ugyanakkor továbbra is a legszilárdabb vonatkozási pontot, a legerősebb támaszt, a pótolhatatlan menedéket jelentik az egész emberi és társadalmi közösség fenntartásához.

Támogassuk hát a családot! Védjük meg attól, ami veszélyezteti szépségét!

Ámulattal, tapintatosan és gyengéden közeledjünk a szeretet eme misztériumához! Igyekezzünk megvédeni értékes és törékeny kötelékeit: gyermekeket, szülőket, nagyszülőket… Szükség van ezekre a kötelékekre ahhoz, hogy éljünk és helyesen éljünk, hogy az emberiséget testvériesebbé tegyük!

Ezért a családnak szentelt, ma kezdődő év jó alkalom lesz arra, hogy folytassuk az Amoris laetitia végigondolását. És ezért köszönetet mondok nektek szívből, tudván, hogy a II. János Pál Intézet sokféle módon hozzájárulhat, párbeszédben a többi akadémiai és lelkipásztori intézményekkel, a családot támogató emberi, lelki és pasztorális odafigyelés fejlesztéséhez. A názáreti Szent Családra bízlak benneteket és munkátokat; és arra kérlek benneteket, ti is tegyék ezt velem és szolgálatommal.

Kelt Rómában, a Lateráni Szent Jánosnál, 2021. március 19-én,

Szent József főünnepén, a „Család Amoris laetitia” év kezdetén.
Ferenc

Forrás: Magyar Kurír

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya nemzeti ünnepünkön, március 15-én állami kitüntetésben részesült. Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta számára a „több évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papnövendékek szellemi és lelki felkészítését szolgáló nevelői tevékenysége elismeréseként.”

Ferenc püspök a Debrecen Televízió Erőnk Forrása című felekezeti magazinműsora vendégeként többek között a hivatásáról, papnevelésről, az egyházmegye jövőjéről fejtette ki gondolatait. Beszélgetőtársa Vojtkó Ferenc szerkesztő-műsorvezető volt.

Mindannyian arra számítunk, hogy a szeretetünket, szolgálatunkat a Jóisten fogja megjutalmazni, de az evilági visszajelzés is jólesik az embernek. „A siker helye az utca, a dicsőségé pedig a szívek titkos kamrája” – fogalmaz Hamvas Béla filozófus. Ezt az elismerést nevezhetjük sikernek, mégis, amikor valaki egy közösség, a magyar nemzet nevében kap kitüntetést, az egy olyan visszajelzés, amelyben Isten üzenetét fedezheti fel. Számomra ez azt jelenti, hogy a Tőle kapott szolgálatban talán  jó úton járok. Megtisztelőnek érzem a kitüntetést, és köszönöm mindazoknak, akik rám gondoltak.

A középkereszt kitüntetést a szolgálata elismeréseként kapta, a püspöki mellkereszt pedig szolgálatának jelképe.

Ez a mellkereszt jelképezi, hogy az egyházmegye súlyát, nehézségeit, terheit hordozom. Bárhol, bármilyen helyzetben, liturgikus, közösségi eseményeken beszélek a püspöki kereszttel a nyakamban, az egyházmegyét képviselem, Isten népének teszek szolgálatot, nemcsak azoknak, akik római katolikusként az egyházmegyénkhez tartoznak, hanem a szeretet szolgálatában mindenkinek. Amikor hajléktalanokat étkeztetünk, a karitászban adományt gyűjtünk, osztunk, vagy bármi más módon segítünk, akkor nem kérdezzük meg a rászorulótól, hogy milyen vallású. A kereszt tehát Isten szeretetének a jele, mi ezt képviseljük és hirdetjük.

Ebben az évben ünnepelte püspökké szentelésének 10. évfordulóját.

Nagyon meglepett a püspöki kinevezésem. Amikor döntöttem a papi hivatás mellett, nem gondoltam arra, hogy valaha püspök leszek. Nem tudok semmilyen különleges képességemről, viszont nagyon szorgalmas vagyok, ha szükséges késő éjszakáig tanulok, készülök a lelkigyakorlatokra, előadásokra, prédikációkra. Amikor XVI. Benedek pápa felkért a püspöki szolgálatra, 16 évnyi papi szolgálat volt mögöttem. Meglepődtem, hiszen általában 20-30 éves papság után neveznek ki valakit püspöknek. Valószínű a papnevelésben végzett szolgálatom volt a mérvadó a választásban. A papságra nevelés különleges feladat, mert az ember a jövőt építi, az eljövendő papságot formálja, alakítja.

Amikor spirituális, lelki igazgató lettem – két szemináriumban is –, akkor megijedtem a feladattól, mert volt, hogy egy nap négyszer kellett előadást tartanom a papnövendékeknek, amely rengeteg felkészülést igényelt. Ugyanakkor ez óriási lehetőséget is rejtett magában, hiszen Jézusról beszélhettem, és megoszthattam velük azt, amit megértettem, a szívembe befogadtam. Valamint láthattam azt, hogyan nő fel az a papi generáció.

Fontos dolga van egy papnak, hiszen Isten üzenetét kell képviselnie, továbbadnia szavaival, tetteivel, viselkedésével. Azt is láthatjuk, hogy bizony sok bűn vesz körül bennünket, ami miatt a világ szemében hiteltelenek lettünk. Amikor megújulásról beszélünk, először is önmagunkat kell megújítani. Az emberek könnyen megítélnek egy-egy embert, aki elbukott, de kevésbé veszik észre azt, aki becsületes, jó papként szolgál, elköteleződve az emberekért, Istennek szentelve életét. Hála Istennek sok ilyen pap van.

Amikor a papnevelés szolgálatát végezzük, azt szeretnénk elérni, hogy hiteles, elköteleződő, másokért élő, Krisztus szeretetét képviselő papok tudjanak lenni.

Nemcsak a papnövendékek, hanem a jövő generációja, a fiatalok felé is nagy figyelemmel van.

Ezt a szolgálatot sem kerestem, de amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagja lettem, a nyugdíjba készülő Balás Béla akkori kaposvári püspök úr lemondva az Ifjúsági Bizottság elnöki tisztségéről, valamint Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök szintén lemondva a Hivatásgondozó Bizottság elnöki tisztségéről, mindketten engem jelöltek meg utódukul. Természetesen vállaltam a feladatot. Országos szinten az ifjúság, a hivatások ügye sok energiát felemészt, gyakran kell előadásokat tartani, különböző helyeken megjelenni, programokat szervezni, de mindezt nagy örömmel teszem, mert a jövőért dolgozom.

Soha nem merült fel a kérdés: Miért pont én?

Olyan szempontból érdekes a kérdés, hogy hálát ébreszt bennem, de ez az Isten titka, hogy miért pont én. Bár én azt gondolom, hogy tőlem alkalmasabbat, tehetségesebbet is választhattak volna, mégis bennem van az, hogy Jézus tudta, miért engem választott, és miért ide, Debrecenbe küldött. Nekem nem az a dolgom, hogy ezt vizsgáljam, hanem hogy ahová állított, abból hozzam ki a legjobbat.

Hogyan látja az egyházmegye jövőjét?

Azon területek, ahová nagyobb energiát szeretnék kifejteni, reményeim szerint megerősödnek majd: az ifjúság nevelése és az oktatási intézmények is magasabb színvonalon fognak működni. Szeretném, ha a pedagógusaink még jobbak lennének, a felnövekvő generációnak legyen kedve a mi iskoláinkban dolgozni, a gyerekeknek nálunk tanulni, a szülőknek a mi közösségeinkhez tartozni.

Az elmúlt évek alatt sok mindent építettünk az egyházmegye területén. Az építkezések folytatódnak, de a lelkiségre, közösségépítésre, az egyházközségek megerősítésére, az emberek megszólítására szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni.

Sok nehézség, baj éri az embereket, és még inkább érezzük azt, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy egyedül senki nem menekülhet meg. Olyan közösségeket szeretnénk kiépíteni, ahol mindenki megmenekülhet, örök életet nyerhet.

A beszélgetés 3:58 percnél kezdődik.

A beszélgetést lejegyezte: Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Dehir - Erőnk Forrása 2021-03-18

Ferenc pápa sokszor elmondta már, hogy az íróasztalán lévő alvó Szent József szobor alá cédulákat szokott elhelyezni az egyetemes Egyház védőszentjére bízva az imaszándékokat.

Így született meg az ötlet, hogy az egyeki Szent József-templomban található, álomba merült szentet ábrázoló szobor alá elhelyezzünk egy fiókot, amelybe a hívek beletehetik a bánataikat, nehézségeiket, az előttük álló nehéz feladataikat, kéréseiket tartalmazó cédulákat, bízva Szent József közbenjárásában.

A fiók hagyatékként maradt az egyházközségre. A 94 évesen elhunyt előző tulajdonos fiatalkorának nehézségeiről, a háborús fogságban megélt fájdalmairól szóló verseit helyezte a fiókba. Nehéz, küzdelmes élete ellenére a halálos ágyán nevetve mondta: „Nagyon szeretek élni, gondjaim mindig megoldódtak!”

A templomban elhelyezett alvó Szent József szobor is kalandos úton jutott el hozzánk. Ezt a fajta ábrázolást a magyarországi kegytárgyboltokban nem lehet beszerezni, így hosszas keresgélés után Kolumbiában akadtunk rá erre a szoborra, amely a megrendelést követően épségben meg is érkezett.

A megfogalmazott imaszándékainkban kérjük Szent Józsefet, hogy járjon közbe gondjaink megoldásában, „aludjon rá egyet”, és szóljon egy jó szót Isten előtt, hogy az Ő akaratának megfelelő megoldást kaphassunk!

Szent József földi életében, nagyon fontos szerepet töltött be az álom. Isten üzeneteit álmában kapta, ennek köszönhetően a Szent Család őrzője és védelmezője lett, ő olyan szent, aki akkor is védelmez és segít, amikor alszik.

Ferenc pápa szavaival kérjük Szent József közbejárását:

„Üdvözlégy, Megváltónk védelmezője,
A Boldogságos Szűz Mária hitvese.
Terád bízta Isten az Ő egyetlen Fiát;
Benned bízott Mária;
Atyai gondoskodásoddal lett Krisztus felnőtté.
Áldott József, légy nekünk is
gondoskodó édesapánk,
és vezess minket az élet ösvényén.
Szerezz nekünk kegyelmet, irgalmat és bátorságot,
és védj meg minket minden gonosztól. Ámen.”

A Szentatya személyes tapasztalatról is ír a Szent Józseffel való kapcsolatáról az „Apai szívvel” kezdetű apostoli levelében:

„Több mint negyven év óta a zsolozsma reggeli dicsérete után mindennap elmondok egy imát Szent Józsefhez, amely egy 19. századi francia imakönyvből való. Ezt az imakönyvet Jézus és Mária Szerzetesnőinek Kongregációja adta ki. Ez az ima áhítatot, bizalmat fejez ki Szent József iránt, de egyfajta kihívás elé is állítja őt:

„Dicsőséges Atyám, Szent József, neked hatalmad van arra, hogy lehetségessé tedd a lehetetlen dolgokat, segíts meg ebben a gondterhelt, nehéz időszakban! Vedd oltalmadba ezeket a súlyos és nehéz helyzeteket, melyeket rád bízok, hogy megfelelő megoldást találjanak!

Drága Atyám, minden bizalmam benned van! Senki se mondhassa, hogy hiába fohászkodtam hozzád, és mivel te mindent elérhetsz Jézusnál és Máriánál, mutasd meg nekem, hogy oly nagy a te jóságod, amekkora a hatalmad! Ámen.”

Fotó: PlebaniaTeam - Egyek

Pappné Fekete Mónika

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szent Józsefre, az egyetemes Egyház védőszentjére, a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjére emlékezünk főünnepén, március 19-én.

Szent József valószínűleg Kr. e. 30 előtt született. Ereklyéi nem maradtak meg, sírja feltételezhetően a názáreti Angyali üdvözlet-bazilika alatti barlangban volt, vagy a jeruzsálemi Jozafát-völgyben.

Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet szól Máté és Lukács evangéliumában. Eszerint József Názáretben lakott, de „Dávid házából és nemzetségéből származott” (Lk 2,4). Ez a kifejezés valószínűleg azt jelenti, hogy a dávidi család jelentősebb ágához tartozott. Jegyességre lépett a fiatal, dávidi származású Máriával. Még mielőtt házasságot kötöttek volna, Máriát áldott állapotban találta. Megrendült, de egy álomban felszólítást kapott, hogy vegye feleségül Máriát, és vállalja a születendő gyermeket.

Néhányan ezt a szentírási részt második angyali üdvözletnek tartják. Azzal a különbséggel, hogy míg Mária esetében nappal történt a jelenés, József esetében az isteni tervekről szóló megnyilatkozás éjjel zajlott, álmában. Élete másik két legfontosabb döntését József szintén éjszaka hozta meg. Úgy tűnik azonban, hogy nem pusztán a napszakról van szó. Az éjszaka jelentése abban az időben egyet jelentett a gonosz erők tevékenységével és a kísértések rendkívüli aktivitásával. Az éjszaka tehát József kétségekkel teli lelkiállapotára is utal. Lemondani saját álmairól és a legtisztább asszonnyal együtt élni teljes önmegtartóztatásban nem lehetett könnyű döntés Józsefnek. Amikor azonban elfogadta Isten akaratát, végig kitartott küldetése mellett, otthont adott Jézusnak, és gondoskodott Máriáról.

Mindkét gyermekségtörténet úgy mutatja be Józsefet, mint aki az apa helyén áll Jézus életében. Lukács többször nevezi őt Jézus atyjának. Atyai szerepe abban nyilvánult meg, hogy a Jézus nevet ő adta a gyermeknek.

József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt. József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott.

Józsefnek nagy üdvtörténeti szerep jutott. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése. Máté genealógiájából kitűnik ez. 

Utoljára a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi eltűnésekor olvasunk Józsefről az evangéliumban (vö. Lk 2,42). Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.

A nyugati egyház naptárainak tanúsága szerint a 10. század óta március 19-én ünnepelték Szent Józsefet. Róma is ezt a napot vette át, és először 1479-ben, majd 1621-ben vették föl az általános naptárba.

Mindenható Istenünk, Te Szent József hűséges gondviselésére bíztad megváltásunk kezdetének titkait. Add, kérünk, hogy Egyházad az ő közbenjáró segítségével szüntelenül folytassa és teljesítse az üdvösség szent művét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

A katolikus vidékeken József napja tavaszkezdetnek számít. Azok a szegediek, akik télidőben nem iparkodtak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával, azt mondták tréfásan: „Nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő.” Más mondás szerint: „Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.”

Az ország sok vidékén ezen a napon eresztették ki először a méhrajokat. Göcsejben a gazda e napon nem ment el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Ferenc pápa 2020. december 27-én, Szent Család vasárnapján hirdette meg, és 2021. március 19-én, az Amoris laetitia kezdetű apostoli levél közzétételének ötödik évfordulóján nyitja meg a család évét. Kapcsolódva a Szentatya szándékához, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Katolikus Kulturális Hetek programsorozat keretében vers- és novella író pályázatot hirdet „A család, Istentől rendelt közösség” címmel.

A pályázat célja, hogy a résztvevők a szépirodalom eszközeivel bemutassák, mit jelent a család a keresztény életünkben, hogy a családban, mint „mini egyházban” kapjuk hitünk és értékrendünk alapjait.

Témajavaslatok:

• A Szent Család példája életemben
• Szűz Mária, égi édesanyánk
• Szent József, mint a család és Egyházunk őrzője
• A család szerepe az életemben, hitem fejlődésében
• Testvérem vagy egy életre
• Nagyszüleim hite erősít
• A családom számomra „szent”
• Jézus a mi testvérünk

Korcsoportok

10-14   éves korosztály

15-18   éves korosztály

Formai követelmények: Pályázni versekkel és novellákkal lehet. A pályázatot kizárólag Word dokumentumban tudjuk elfogadni elektronikus és nyomtatott formában. A pályamunka mellett kérjük, hogy a pályázó küldje vissza aláírva a mellékelt nyilatkozatot, enélkül a pályázatát nem áll módunkban értékelni.

Egy mű maximális hossza: vers esetében maximum 24 sor lehet, novella esetében maximum 2 gépelt oldal. Egy pályázó vers kategóriában maximum 3 alkotással, novella kategóriában maximum 2 alkotással pályázhat.

Formázási előírások:

• A/4-es lap – mindegyik margó 2,5 cm – betűtípus: Times New Roman 12 – sorköz szimpla.
• A műben szereplő idegen szó vagy kifejezés esetén a kiejtést és a szó jelentését kérjük feltüntetni a mű alatt zárójelben.
• Formai és tartalmi követelmények: Formai kötöttség nincs, de olyan pályamunkákat nem tudunk elfogadni, melyeket a magyar jogszabályok jogsértőnek ítélhetnek nyelvezetük, tartalmuk miatt. (Értsd: obszcén szavak, illetve kifejezések, becsületsértés, rasszizmus, politikai nézetek stb.)

• Azonnal kizárják a versenyből azt a pályázót, aki a témához nem illő, vagy a pályázat témáját sértőn, gúnyosan ábrázoló pályaműveket küld be

Beküldési határidő: 2021. április 9.

A pályaműveket a korcsoport megjelölésével lezárt borítékban, a lap hátoldalán a név, iskola, cím, telefon, email cím pontos megadásával kérjük elküldeni postai úton a lakóhely szerint illetékes egyházmegyei hivatalnak: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatala 4002 Debrecen, Pf. 230 , elektronikusan pedig Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.

Elbírálás

A pályaművek országos elbírálásra kerülnek, ezért kérjük az egyházmegyéket, hogy az összes verset és novellát, melyek a pályázaton részt vesznek, küldjék el részünkre 2021. április 23-ig elektronikusan a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre és nyomtatott formában az aláírt nyilatkozatokkal együtt az MKPK székházába (1071 Budapest, Városligeti fasor 45).

A zsűri az országos versenyre az összes pályaműből választja ki a zsűri kategóriánként a három legjobbat, és a zsűrizett pályaművek eredményhirdetésére 2021. május 26-án kerül sor.

Ez nem érinti az egyházmegye azon jogát, hogy az egyházmegyébe beküldött pályamunkákat területi szinten is értékelje.

Országos díjazás

1. helyezett: 50.000 Ft értékű ajándékutalvány

2. helyezett: 30.000 Ft értékű ajándékutalvány

3. helyezett: 15.000 Ft értékű ajándékutalvány

A legjobb pályaművek megjelentetésre kerülnek a katolikus.hu honlapon, illetve a Magyar Kurír és az Új Ember oldalain.

Az országos zsűrizés díjazottjait e-mailben értesíti ki a Szervező. A nyereményeket a Szervező elsősorban személyesen, rendezvény keretében szeretné átadni, azonban annak módjáról a járványhelyzettől függően később várható döntés. A nyereményekkel kapcsolatosan a nyerteseket nem terheli személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség, azonban a nyeremény átvételével összefüggésben esetlegesen felmerülő egyéb költségek és kiadások (pl. nyeremény átvételéhez való utazás költsége) őket terhelik. A nyeremények pénzre nem válthatók, másra átruházhatók.

Amennyiben a nyeremények átadására díjátadó rendezvény keretében kerül sor, úgy a díjazott tudomásul veszi, hogy a nyeremény átadásáról kép-, hang- és filmfelvétel készülhet, egyben hozzájárul ezen felvételek akár teljes egészének, akár részleteinek későbbi, a Szervező által történő felhasználásához.

A pályázathoz szükséges regisztrációval és a pályaművek alapadatainak elküldésével a pályázó igazolja, hogy elfogadja a pályázati feltételeket, és a beküldött anyagok minden tekintetben megfelelnek a kiírásnak.

A pályázó a pályázat benyújtásával kijelenti, hogy tisztában van a plágium fogalmával és szavatol azért, hogy az általa készített alkotás más szerzői jogait nem sérti meg, más szerző szellemi termékét nem tünteti fel sajátjaként, más szerző szellemi termékére forrásmegjelölés nélkül nem hivatkozik. A pályázó nyilatkozik, hogy amennyiben jogszavatossági kötelezettségét megsérti, garantálja a Püspöki Konferencia ebből eredő tehermentesítését.

A pályázó a pályázat keretében benyújtott, valamennyi szerzői jogi védelem alá eső műre határozatlan idejű, azaz a művek teljes védelmi idejére szóló, területi, időbeli, módbeli és mértékbeli korlátozás nélküli, korlátlan, visszavonhatatlan, kizárólagos és ingyenes felhasználási jogot ad az MKPK részére. A felhasználási jog kiterjed valamennyi felhasználási módra.

A pályázó a pályamű beküldésével a pályaműhöz mint szellemi termékhez fűződő vagyoni jogokról lemond. A lemondás a szerző személyhez fűződő jogaira nem vonatkozik.

Azonnal kizárják a versenyből azt a pályázót, aki a témához nem illő pályaműveket küld be!

A pályázó a pályaművek beküldésével hozzájárul, hogy kiválasztás esetén írása – a pályázó nevének és korának feltüntetésével – bekerüljön az MKPK kiadványaiba, és megjelenjen a katolikus.hu honlapon és a Magyar Kurír, illetve az Új Ember oldalain.

A pályázóknak jogukban áll a róluk nyilvántartott bármely személyes adatot megtekinteni, annak javítását vagy törlését kérni a következő címre küldött üzenet útján: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.. A hozzáférésre, javításra, törlésre vonatkozó kérelmeket indokolatlan késedelem nélkül kezeljük.

18 év alatti pályázó esetében a jogi nyilatkozatokat a pályázó törvényes képviselője teheti meg.

A pályázó a pályamű beküldésével a pályázati feltételeket elfogadja.

Forrás MKPK Sajtószolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A nyíregyházi Szent Imre Plébánia közössége kézzelfogható módon is bekapcsolódik a Ferenc pápa által március 19-től, Szent József liturgikus ünnepnapjától meghirdetett Amoris Laetitia család szentévébe, hogy bátorítást, vigaszt kapjanak családjaik, rajtuk keresztül egyházközségük és rokonaik, ismerőseik.

Melyik család lehetne jobb példakép számunkra, mint a Szent Család? Instant világunkban a nagyon hosszúnak tűnő egy év után bizonytalanságot, félelmet, egyfajta kilátástalanságot élnek meg a gyerekek és a szülők is a járványhelyzet miatt, sok család súlyos, fájdalmas veszteségekkel küzd. A Szent Család történetén elmélkedve, az ő jelenlétükben imádkozva erőt meríthetünk. Ők is végigélték a bizonytalanságot, a megvetettséget. Menekülniük kellett, nehézségeket végigélniük. Aztán minden bizonnyal ott voltak a békés, „szürke” hétköznapok, melyek végén mégis mindig olyan jó otthon lenni, beszélgetni, együtt vacsorázni, imádkozni, megölelni egymást és elaludni.

A Szent Család Imaláncba bekapcsolódó hívek egy hónapra fogadnak otthonukba egy Szent Család-szobrot, és imádkoznak, elmélkednek, beszélgetnek, egyszerűen élik a mindennapjaikat a szobor jelenlétében. A szobrok nem kevés nehézségbe ütköző beszerzését ezúton is hálásan köszönjük Sárosi Tamásnak, a nyíregyházi Laudate Kegytárgybolt vezetőjének.

Nagy Csaba atya tizenöt szobrot áldott meg és adott át az első tizenöt „szállásadó” családnak március 14-én, Laetare vasárnapján, akik Irgalmasság Vasárnapján hozzák vissza a szobrokat és adják tovább a következő tizenöt jelentkezőnek.

Az első napok élményeiről így írnak a befogadók:

„A Szent Család-szobor számomra most különösen nagy jelentőséggel bír, hiszen egyik rendkívül közelálló családtagunkat gyászoljuk. Most még buzgóbban imádkozom családunkért, lélekben egymás kezét szorítva, egymást erősítve. A szobor segít fohászkodni Istenhez nem csupán az én családomért, gyermekeimért, hanem egyházközségünk, egyházmegyénk családjaiért, fiataljaiért, hogy Isten kegyelméből szép családot alapíthassanak. (Cs. E.)

„2021. március 14-én befogadtunk otthonunkba egy családot. Egy hónapra kértek szállást. Hazaérve meg is találtam számukra egy ideális helyet, ahol jól érezhetik magukat. […] A szobor persze egy szimbólum, de mégis arra használjuk, hogy közelebb vigyen minket Istenhez és kéréseket fogalmazzunk meg felé. Hiszem és vallom, hogy az imák mellett a cselekedet is fontos. Ne csupán saját családunkat lássuk meg mindennapi életünkben...” (Fné E.)

„Első alkalommal a Csaba atyától kapott imát olvasta fel kisebbik lányunk, ami egy nagyon szép, keretbe foglalt könyörgés. Családjaink, közösségeink mellett, kiváltképp ajánlottuk a Szent Család oltalmát és vigasztalását a vasárnap autóbalesetben elhunyt három embertársunkért, különösen a tragédia során árván maradt gyerekekért, özvegyekért. A keddi és szerdai imádsághoz adtunk a gyerekeknek feladatot, hogy írjanak pár gondolatot, amit majd felolvashatnak. Imádkozzatok sokat és vigyázzatok magatokra!” (Fné A.)

„Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy befogadhattuk a Szent Család-szobrot. Lassan 3 éve, hogy újra egy család lettünk, pontosabban hogy végre család lehetünk. […] Mikor az én gyerekeim és férjem magukra maradtak, mert a legnagyobb jóindulattal sem mondhatom, hogy jó anya és feleség voltam, Isten óvta őket, vigyázott rájuk. A legelkeseredettebb időben rám talált, a mélypontomon felemelt, megszólított. A jóságos Isten kegyelméből egy család lehetünk, boldog gyerekekkel. A közös imádság összeköt minket, igyekszünk és törekszünk arra, hogy a gyerekek hitben és szeretetben nőjenek fel. (Dné I.)

„Gyerekszáj a Szent Családról: – Na, fiúk, kik a Szent Család tagjai? – Hát ez könnyű: Szent József, Szűz Mária és Isten… Hálás vagyok, amiért feleségemmel és a gyerekekkel együtt olyan családot alkotunk, amire gyermekkorom óta vágytam.” (K. I.)

„Nagyon köszönjük, hogy megkaphattuk a Szent Család-szobrot, esténként előtte imádkozunk. A gyerekek szinte versengenek, ki olvasson fel imát a szobor előtt, jó látni, hogy ők is ilyen lelkesek. Az imáinkban családunkon kívül valamennyi családért imádkozunk, hogy ebben a nehéz helyzetben legyen hitük, erejük Istenhez fordulni. Mi is ezt tesszük minden nap, bár be kell vallani, hogy nem volt ez mindig így, hiszen hiába voltunk templomba járók, mégse voltunk még talán sohasem ilyen közel Istenhez, mint most. Hisszük és reméljük, hogy gyermekeink ebben a közegben felnőve, ezt a példát látva, pár évtized múlva ugyanolyan szeretettel fognak a Szent Család előtt imádkozni az ő gyermekeikkel, mint ahogy mi tesszük ezt most velük.” (Kné D.)

„Nagyon örültünk ennek a kezdeményezésnek. […] Nagyon tetszik az egész családnak ez a szobor. Igyekeztünk méltó helyet találni neki, ahol biztonságban is van J. Most mindenkinek nagy szüksége van az imára, igyekszünk mindenkit imába foglalni. A Szent Család közbenjárását kérjük a járványhelyzet megszűnéséért.” (Gné A.)

„Mi nemrég lettünk csonka család. Nehéz még, de igyekszünk. A Szent Család valahogy reményt ad arra, hogy a mi körülményünkben is lehet békében, szeretetben, egyfajta nyugodt boldogságban élni. Kétségek vannak, ha ki kell mennünk az otthonunkból, de a Szent Család jelenléte erősít abban, hogy a Jóisten vigyáz ránk.” (Cz. A.)

„Nagyon köszönöm, hogy megkaphattam a Szent Család-szobrot, nagyon örültem neki. Nagyon hálás vagyok a nővéremnek, akire mindig is felnéztem, és büszke vagyok rá, hogy ezt a csodálatos szobrot elhozta családunkba.” (Pné B.)

„Örülök neki, hogy csatlakoztunk az imalánchoz. Azt vettem észre, hogy a férjem és a gyerekek is szívből jönnek a közös imára. Külön öröm számunkra, hogy a lányunk szerette volna mindkét nap felolvasni az imát, ami nagyon szép és tartalmas. Mi még imánkba foglaltuk a határon túl élő családokat és családtagjainkat is, akik nagyon hiányoznak.” (F. E.)

„Már egy jó ideje nézegetem ezt a gyönyörű kis szobrot, és azon tűnődöm, hogy mennyi érzést és gondolatot váltott ki belőlünk! […] Két napja ’lakik’ nálunk a Szent Család, és bennem most tudatosult, hogy egész életemben - még akkor is, amikor dacoltam ellene -, mindig az ő példáját igyekeztem követni gyerekként, majd feleségként és családanyaként is, több-kevesebb sikerrel… Tegnap még egyedül imádkoztam, ma már hárman voltunk, és hol van még a hónap vége! Mire nem képes ez a kis szobor!” (Tné Zs.)

A Szent Család oltalmát kérjük mindenkire, és az egész egyházmegyének a mostani helyzetben is áldott Nagyböjtöt és Húsvéti Ünnepet kívánva szeretettel:

Nagy Csaba plébániai kormányzó és a Szent Család Imalánc eddigi láncszemei

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából állami díjakat adományozott egyházi személyeknek.

Palánki Ferenc, egyházmegyénk főpásztora mások mellett a Magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült több évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papnövendékek szellemi és lelki felkészítését szolgáló nevelői tevékenysége elismeréseként.

Főpásztorunk egyház- és nemzetszolgáló küldetésének, valamint személye ilyen formában is megnyilvánuló nagyratartásának és megbecsülésének elismerése hozzon százszoros termést Isten szántóföldjének (vö. 1Kor 3,9) debrecen-nyíregyházi parcelláján. Ad multos annos!

Apostolutódnak kijáró tisztelettel gratulálunk kitüntetéséhez egyházmegyénk papsága és hívei nevében - fogalmazott köszöntő gondolataiban dr. Krakomperger Zoltán általános helynök.

Áder János köztársasági elnök nemzeti ünnepünk alkalmából további egyházi és világi személyeknek adományozott állami díjakat.

Széchenyi-díjat adományozott mások mellett Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során az egyetemes és a magyar művészettörténet területén folytatott kiemelkedő színvonalú munkája, mély hivatástudatát megfellebbezhetetlen szakmai tudással ötvöző, könyvek, publikációk és ismeretterjesztő előadások sorát felvonultató életműve elismeréseként dr. Prokopp Mária művészettörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritája részére; Magyarország számára kivételesen értékes tudományos pályafutása során az ókori, illetve középkori magyar történelem írott forrásainak kutatása, feltárása és kiadása területén végzett értékőrző munkája, valamint a nemzetközi tudományos együttműködés keretében megvalósuló, A magyarországi középkori latinság szótára című kötet elkészítésében vállalt kimagasló szerepe elismeréseként dr. Szovák Kornél Fraknói Vilmos-díjas klasszika-filológus, középkorkutató, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézete Medievisztika Tanszékének egyetemi docense részére.

Magyar érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a bánsági és partiumi történelmi régiókban élő magyarság körében végzett lelkipásztori szolgálata, valamint identitásuk, illetve kulturális örökségük megőrzésében vállalt szerepe elismeréseként Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke részére;

a diaszpórában élő magyar nemzettársaink anyanyelvű hitéletének biztosítása, valamint a keresztény értékek továbbadása érdekében végzett több évtizedes, odaadó szolgálata elismeréseként dr. Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom–budapesti segédpüspök, a Magyar Diaszpóra Tanács Egyházi és Cserkész Szervezetek Regionális Ülésének társelnöke részére; 

a katolikus egyház társadalmi tanítását valóra váltó, a roma kisebbséget önzetlenül felkaroló lelkipásztori szolgálata, valamint a magyarországi vallási felekezetek közötti párbeszéd elmélyítésében vállalt szerepe elismeréseként dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke részére;

több évtizedes, odaadó lelkipásztori szolgálata, kiemelkedő egyházdiplomáciai szerepe, valamint a katolikus nevelés érdekében végzett munkája elismeréseként dr. Ternyák Csaba metropolita, az Egri Főegyházmegye érseke részére.

Magyar érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a pedagógusképzés iránti elkötelezettsége, valamint elhivatott oktatói és kimagasló színvonalú oktatásirányítói tevékenysége elismeréseként dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Oktatási Hivatal korábbi elnöke, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt helyettes államtitkára részére; az Egri Főegyházmegye és a helyi közösségek szolgálata, különösen a szegények felkarolása iránt elhivatott lelkipásztori pályája, valamint keresztény kulturális szervezőtevékenysége elismeréseként Mikolai Vince pápai prelátus, címzetes prépost, főszékesegyházi kanonok, a Miskolc-Diósgyőr Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat létrehozásában, illetve a hátrányos helyzetűek, a fiatalok és a családok felkarolásában vállalt szerepe, valamint a görögkatolikus egyház értékeit a hazai és határon túli magyar közösségekben képviselő szolgálata elismeréseként dr. Seszták István Pál, a Hajdúdorogi Főegyházmegye főhelynöke részére; a biológiai motiváltságú vizuális érzékelőkkel kapcsolatban folytatott, nemzetközi szinten is elismert kutatási tevékenysége, valamint az egyetemi oktatás és a doktori képzés területén végzett kiemelkedő munkája elismeréseként dr. Zarándy Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet tudományos tanácsadója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának egyetemi tanára részére.

Magyar érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett több évtizedes papi szolgálata során a Magyarországon élő horvát nemzetiség lelkipásztori ellátása, valamint a hitoktatás és a közösségépítés területén végzett munkája elismeréseként Bacsmai László, a Mohácsi Esperesi Kerület esperese, a Mohácsi Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a hazai katolikus felsőoktatásban, mindenekelőtt a papnevelésben betöltött kiemelkedő szerepe, valamint Balatonkenesén, illetve a környékbeli településeken végzett több évtizedes, példaértékű lelkipásztori szolgálata elismeréseként dr. Balázs Pál címzetes apát, nyugalmazott plébános, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola volt rektora részére; 

a Magyar Katolikus Egyház szolgálatában végzett magas színvonalú jogászi munkája, az egyházi szervezetek és a civil szféra jogi kereteinek kialakításában vállalt szerepe, valamint a hazai média és hírközlés területén végzett emberjogi tevékenysége elismeréseként dr. Bodonovich Jenő ügyvéd, volt média- és hírközlési biztos, az Országos Katolikus Rádió Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi jogi képviselője részére; négy évtizedes lelkipásztori szolgálata során a hátrányos helyzetű, állami gondozott gyermekek, illetve fiatalok felkarolása, nevelése és hitoktatása érdekében végzett odaadó munkája elismeréseként Galsi János római katolikus lelkipásztor, az ajaki Nagyboldogasszony Plébánia lelkésze részére; a belgiumi, hollandiai és luxemburgi diaszpórában élő magyarság összefogása iránt elkötelezett lelkipásztori, tanítói és közösségépítő szolgálata elismeréseként Havas István Zoltán, a Brüsszeli Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora részére; a Gyulafehérvári Érseki Levéltár korszerű nyilvántartó rendszerének kidolgozásában, valamint a szamosújvári katolikus templom felújításában vállalt szerepe elismeréseként Küsmődi Attila, a szamosújvári Alkantarai Szent Péter Plébánia plébánosa részére; a magyar görögkatolikus közösségeket évtizedek óta szolgáló lelkipásztori tevékenysége, valamint szépirodalmi témájú ismeretterjesztő írásai elismeréseként dr. Legeza József, a Budapest-Újpesti Görögkatolikus Parókia parókusa, a Görögkatolikus Szemle havilap egyik alapítója részére; közel öt évtizedes lelkipásztori szolgálata, kiemelkedő egyházközség-szervezői tevékenysége, a miskolci egyetemi hitoktatói képzés elindítása, valamint az Egri Főegyházmegye érdekében végzett odaadó mukája elismeréseként Mándy Zoltán Pál pápai prelátus, címzetes apát, főszékesegyházi kanonok, a Horti Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; 

a határon túli magyarság körében végzett elkötelezett szolgálata, valamint a hazai görögkatolikus hívők összefogását szolgáló, kiemelkedő közösségépítő munkája elismeréseként Orosz István görögkatolikus pap, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója részére; az újonnan alapított egyházmegye intézményi rendszerének kialakításában és bővítésében vállalt szerepe, több mint két évtizedes lelkipásztori szolgálata, valamint a papi hivatást népszerűsítő, nagy hatású hittanári munkája elismeréseként dr. Papp Tibor görögkatolikus pap, a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke részére; a maradandó közösségek létrehozása, valamint az egyházi épületek fejlesztése és igényes felújítása iránt elhivatott, több évtizedes lelkipásztori és tanítói szolgálata elismeréseként Pásztor Bazil Tibor nyugalmazott görögkatolikus esperes-parókus, a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend káplánja részére; több évtizedes egyház-, illetve közösségépítő munkája, valamint a kapuvári keresztény szellemiségű oktatás és nevelés intézményi kereteinek kialakításában vállalt szerepe elismeréseként Radó Tamás, a kapuvári Szent Anna Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a temesvári magyar katolikus közösség körében végzett példaértékű szolgálata elismeréseként Szilvágyi Zsolt püspöki helynök, a Temesvár-Józsefváros Római Katolikus Plébánia plébánosa részére; a Budaörsön élő német kisebbség hagyományainak ápolása, illetve a település katolikus templomának és szakrális emlékeinek megóvása érdekében végzett, a rábízottakat több mint hat évtizede elkötelezetten szolgáló lelkipásztori tevékenysége elismeréseként Varga János kanonok, főesperes, a budaörsi Nepomuki Szent János Plébánia plébánosa részére; a környezetjog, illetve -politika területén végzett több évtizedes, magas színvonalú kutatói-oktatói munkája, valamint a teremtett világ védelmének fontosságát hirdető, szemléletformáló tudományos pályafutása elismeréseként dr. Zlinszky János szakbiológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Víz- és Környezetpolitikai Tanszékének egyetemi docense, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara Környezetjogi és Versenyjogi Tanszékének egyetemi docense részére.

Magyar arany érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a hátrányos helyzetű gyermekek oktatása és tehetséggondozása érdekében kreatív pedagógiai módszerek alkalmazásával végzett munkája elismeréseként Barta József István, az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetője részére; a mohácsi csata egykori helyszínének kutatása során végzett fáradhatatlan munkája, valamint jelentős nemzetközi régészeti feltárásokban vállalt szerepe elismeréseként dr. Bertók Gábor régész, a Janus Pannonius Múzeum főmuzeológusa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészetés Társadalomtudományi Kar Régészettudományi Intézete Roncsolásmentes Régészeti Tanszékének adjunktusa, megbízott tanszékvezetője részére; az erdélyi magyar fiatalok nevelése, illetve identitásának megőrzése érdekében végzett odaadó munkája elismeréseként Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum lelki igazgatója, a Romániai Magyar Cserkészszövetség római katolikus lelkivezetője részére; a Magyarországon élő ruszin közösség összefogásában, illetve képviseletében vállalt szerepe, valamint kultúrájának ápolását és széles körű népszerűsítését szolgáló tevékenysége elismeréseként Szónoczki János Mihály, a Miskolci Egyházmegye nyugalmazott görögkatolikus papja, a Magyarországi Ruszinok/Rutének Országos Szövetségének elnökhelyettese részére; a hamiltoni magyar katolikus közösség körében, illetve az észak-amerikai magyar cserkészet keretein belül végzett nyelv-, kultúra- és hagyományőrző tevékenysége elismeréseként Szőke Zsigmond Zsófia, a hamiltoni Arany János Magyar Iskola igazgatója részére; 

a keresztény értékrenden, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztésén alapuló organikus pedagógiai módszer képviselőjeként végzett kiemelkedő tudományos és oktatói munkája elismeréseként Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai docense, a Keresztény Neveléstudományi Kutatóműhely vezetője részére. 

Magyar ezüst érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült mások mellett a Magyar Katolikus Egyház és a média világa közötti kommunikáció koordinálása terén végzett színvonalas munkája elismeréseként Fritzné Tőkés Éva sajtóreferens, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának vezetője részére; közel négy évtizedes pedagógusi pályafutása, valamint a nehéz sorsú diákok körében folytatott tehetséggondozó tevékenysége elismeréseként dr. Kissné Jankovics Rozália, a Dabas-Sári Szent János Katolikus Általános Iskola tanára részére; közel három évtizeden át odaadóan végzett intézményvezetői munkája elismeréseként Veisz Endréné, a pápai Szent Anna Római Katolikus Óvoda nyugalmazott vezetője részére.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyböjt negyedik vasárnapja az örvendezés vasárnapja, de mintha az örömünket beárnyékolná a jelenben megélt nehéz helyzet. Éppen ezért Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az evangélium szívében, középpontjában olvasható örömhírt osztotta meg a hívekkel, amely ennek a napnak is üzenete: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Ez kell, hogy erősítsen, bátorítson bennünket ebben a nehéz helyzetben is – fogalmazott a főpásztor március 14-én, a debreceni Szent Család-templomban bemutatott szentmise homíliájában. A püspök atya ezt a szentmisét a betegek gyógyulásáért, valamint a gyógyításban részt vevő egészségügyi dolgozókért ajánlotta fel, hogy megkapják a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy legyen erejük, bátorságuk szolgálni a másik emberben Istent.

Az alábbiakban a főpásztor elmélkedését olvashatjuk.

Az ószövetségi olvasmány (2Krón 36,14-16; 19-23) a fogságban lévő választott népről szól, aki elhagyta Istent, és bűnei, hűtlensége miatt nehéz helyzetbe került, közülük sokan meghaltak, vagy fogságba estek. De felcsillant a remény számukra, amit Jeremiás próféta így fogalmaz: „reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11). Az Úr „fölébresztette Kürosznak, a perzsák királyának lelkét”, aki elküldi a választott fiait, hogy építsék újjá a templomot Jeruzsálemben.

A mi örömhírünk, hogy nekünk is újjá kell építeni az életünket, reményteli jövőt kell hogy lássunk magunk előtt, mert Jézus Krisztus eljött erre a világra, és vállalta értünk a keresztáldozatot, megnyitva előttünk az örök élet kapuját. Ne pusztán a földi életben bízzunk, hogy megússzuk ezt a járványt, hanem abban, hogy elnyerjük az örök életet. Ez az igazi ünnep, a húsvétnak, a feltámadásnak az örömhíre.

A szentleckében (Ef 2,4-10) Szent Pál apostol azt írja, hogy a jótettekre vagyunk teremtve, küldetésünk, feladatunk van ebben a világban, amely Istentől jött, és amit Jézus Krisztusban élve érthetünk meg. A keresztény ember Krisztusban élő ember. Krisztus életét éli, nevében él, szeret, teszi a jót, vigasztal, bátorít, segíti a földön. Mint ahogyan a tartós élelmiszergyűjtés felhívásra is sokan elhozták adományaikat a szegények javára, mert jótettekre vagyunk teremtve.

Az evangélium (Jn 3,14-21) központi gondolata három pontban foglalható össze:

Úgy szerette Isten a világot, vagyis téged, hogy egyszülött Fiát adta érted.

Egy graffiti falfeliraton a következő olvasható: A világ számára te csak valaki vagy, de valaki számára te vagy a világ. Úgy szerette Isten a világot, vagyis téged, hogy egyszülött Fiát adta érted. Amikor meghalljuk ezt a mondatot, rácsodálkozhatunk Isten szeretetére, arra hogy egyenként szeret, megvált bennünket. Ezzel Isten nem ránk akarja magát erőszakolni, hiszen az evangélium, az igazi szeretet felkínálja magát. Jézus Krisztus valóban szeret bennünket, megváltoztat mindenkit, elhozta az élet világosságát. De csak az jut el a teljességre, aki befogadja Őt.

Az ítélet.

Isten az embert nem az elképzelésünk szerint, bírói székben ítéli el. Mi fogjuk magunkat elítélni. Ő felkínálta nekünk a szeretetét, és aki nem fogadja be, a szeretet maga fog ezzel szembesülni az utolsó ítéleten. Tehát mi magunkat fogjuk elítélni. Pilinszky János egyik gondolatában arról ír, hogy az utolsó ítéleten mindenki kap az angyaloktól egy táblát, amire rá lesz írva, hogyan élt. Azzal fogunk tehát szembesülni, hogy amit Isten felkínált nekünk: életet, világosságot, örömhírt, szeretetet, arra hogyan válaszoltunk.

Befogadjuk-e a világosságot, az evangélium fényét? Ezen múlik minden.

Jézus Krisztus az isteni fényt, a szeretet fényének ragyogását, az igazi világosságot hozta el a bűn sötétségébe. A fény legyőzi a sötétséget. Ezt ünnepeltük karácsonykor és húsvétkor is. Nagyszombat éjszakáján a fény liturgiájában meggyújtjuk gyertyánkat a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyáról, hogy hasonlítsunk a szeretet, a világosság forrására, és mi is továbbadjuk a szeretet fényét.

Ebben nemcsak az az örömhír, hogy Isten engem szeret és értem elküldte a Fiát, hanem az, hogy úgy szerette az én szeretteimet, családomat, a rám bízottakat, hogy engem akar értük odaadni, küldeni, nekem van feladatom, felelősségem.

Ez az igazi evangélium. Isten szeret minket, nekünk adta az életét, és küldetést adott, hogy mi is az Ő szeretetével szeressünk.

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte, és úgy szerette az embertársainkat, hogy személy szerint minket, engem akar odaadni értük, hogy teljesítve küldetésünket – amely abból fakad, hogy jótettekre vagyunk teremtve –, Istennek tetsző módon, remény szerint újjáépítsük az életet, ezt a világot, környezetünket – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

A súlyosbodó járványügyi helyzet miatt Palánki Ferenc megyéspüspök rendelkezése értelmében a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye templomaiban holnaptól, azaz március 15-től a nyilvános szentmisék szünetelnek.

A vasárnapi szentmise közvetítés helyszíne is változott, ma, március 14-én, és március 21-én szintén a debreceni Szent Család–templomban mutat be szentmisét a főpásztor, amelyet a szokott időben 11.30-tól közvetít felvételről a Debrecen Televízió.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye