január 2021

II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-20-ig tartó első magyarországi apostoli útja során augusztus 18-án Debrecenbe látogatott, és ökumenikus imádságon vett részt a református Nagytemplomban.

Ennek a történelmi jelentőségű látogatásnak a 30. évfordulójára a debreceni Szent Anna Főplébánia elhatározta, hogy a nagy pápát ábrázoló életnagyságú bronzszobrot állíttat a Szent Anna-székesegyház lépcsőjén.

 

Az egyházközség a szobor elkészítéséhez örömmel fogad adományokat.

Az adományozás történhet személyes befizetéssel a plébánia irodájában (Szent Anna u. 21.), postai csekken, illetve banki átutalással az egyházközség számlaszámára (10702064-70424368-51100005). A postai csekken és a banki átutalásnál, kérem a következőt tüntessék fel: szoborállításra.

Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, a székesegyház plébánosa nevében is hálásan köszönjük az adományokat!

 

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Az aratni való sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát...” (Lk 10,2)

„A jövő egyházáért mindannyian felelősek vagyunk a jelenben. Ezért most kell imádkoznunk azokért, akik igent mondanak Krisztus hívására, és vállalják, hogy Krisztus mellett átalakuljon szívük, gondolkodásmódjuk, mint az apostoloké és a tanítványoké. Ezért engedelmeskedve Krisztus akaratának, kérjük az aratás urát, hogy támasszon papi és szerzetesi hivatásokat az egyházmegyénkben élő családokból.

Ma különösen is átéljük, hogy mennyire szüksége van a világnak Krisztus megváltó örömhírére, még akkor is, ha ez a vágy gyakorta nem nyer kifejeződést, hiszen sokak nem találkozhattak Krisztussal. Ennek egyik fő oka, hogy egyházmegyénk közösségeiben is egyre inkább fogyatkoznak az Örömhír hirdetői. Hiszem, hogy Krisztus nem hagyja el az általa alapított Egyházat, de feladatul ránk hagyta, hogy hozzá forduljunk. Ebben a papi és szerzetesi hivatásokért esedező találkozásban Ővele formálódik a mi szívünk is, és egyre inkább megismerjük az Ő akaratát” – fordult az egyházmegye híveihez Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Szent László Imaszövetség alapításakor írt levelében. A levél teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2614-szent-laszlo-imaszovetseg

Palánki Ferenc megyéspüspök 2019 Advent I. vasárnapján azzal a különleges céllal alapította meg az imaszövetséget, hogy tagjai egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért imádkozzanak naponta egy tized rózsafűzért, elsőcsütörtökönként pedig szentségimádáson vegyenek részt. Azok, akik csatlakoznak, egy rózsafüzért kapnak tagságuk szimbólumaként az egyházmegyétől.

A rózsafüzér titkokat továbbra is minden hónap elején közzé tesszük egyházmegyénk honlapján Németh István, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja elmélkedésével.

 

2021. januári elmélkedés rózsafüzér titka: Aki érettünk a keresztet hordozta (ld. Jn 19,17).

Az alábbiakban Németh István atya elmélkedését olvashatjuk.

Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek” (Jn 19,17).

A kereszten való halál az egyik legbrutálisabb kivégzési módnak számított Jézus korában. Igazi szégyent jelentett, ha valakinek így kellett meghalnia. Jézus mégis a vállára tudta venni a keresztet és hordozta Jeruzsálem utcáin – teljesen ártatlanul.

1. Jézusnak nem számított az, hogy a többi ember mit gondol róla. Hányan nézhették végig Jézus keresztútját és könyvelték el magukban őt gonosztevőként. Jézus ennek ellenére szépen, csendben viszi a keresztet – a szégyen jelét – az emberek között, nem törődve azzal, hogyan gondolkoznak róla, mert tudta, hogy mit miért tesz.

Érdemes megnézni a saját életünkben azt, hogy mi mennyire vagyunk függők mások ítéletétől. Tudjuk-e magunkat függetleníteni attól, hogy ki mit mond rólunk a szemünkbe vagy éppen a hátunk mögött?

2. Jézus ezt a keresztet ártatlanul hordozta. Nem követett el semmilyen vétket, mégis óriási büntetést kellet elszenvednie.

Jó ezen is elgondolkoznunk, hogy mi mennyire tudjuk elviselni a minket ért igazságtalanságokat? Nem az lenne a cél, hogy teljesen tönkre tegyük magunkat és ne álljunk ki a saját igazunkért, amiről meg vagyunk győződve? Jézus is próbálta bizonyítani ártatlanságát a perében. De lehet, hogy el fog érkezni egy pont, amikor már nem tudunk mit tenni, amikor nekünk is vállunkra kell venni igazságtalanul kereszteket és azokat hordoznunk kell.

3. Jézus mindezt szeretetből tette, azért, hogy a megváltó művét értünk emberekért be tudja fejezni. Nem egy cél nélküli szenvedés volt a Jézusé. Nem is azt szerette volna megmutatni, hogy ő erre is képes. Mindent értünk tett, mert szeretett minket.

Amikor szenvedünk és kereszteket hordozunk sokszor be kell látnunk, hogy mindezt a szeretet kell, hogy vezérelje. Csak a szeretet adhat értelmet a mi mindennapi kereszthordozásunknak is.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök vasárnaponként továbbra is 11.30-kor mutat be szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyen online is részt vehetünk. A szentmisét élőben követhetjük a Debrecen Televízióban, a dehir.hu, az egyházmegye You-Tube, illetve Facebook oldalán.

 

Karácsony ünnepét követő második vasárnap bemutatott szentmisén a főpásztor arról a kérdésről elmélkedett, hogy befogadjuk-e Istent, az Ő bölcsességét az életünkbe, hogy az istengyermekség hatalmában részesülve örök életünk legyen (ld. Jn 1,1-18).

 

Az alábbiakban a főpásztor elmélkedését tesszük közzé.

Sirák fia könyvében olvashatjuk: „A maga dicséretét zengi a bölcsesség” (Sir 24,1). A bölcsesség Isten ajándéka, amelyet elküld minden embernek a közösségén, a választott népén keresztül. Az a kérdés, hogy az emberek befogadják-e az igazi bölcsességet, vagy az evilági okosságokkal, okoskodással élnek.

Szent Pál apostol magasztalja a bölcsesség lelkét, amely az emberi lélekben világosságot gyújt, gazdag reménységre hívott meg, fölséges örökséget ad az embernek (ld. Ef 1, 17-18). Ismét az a kérdés, befogadjuk-e, élünk-e vele.

Erről szól a csodálatos Logosz-himnusz (Jn 1,1-18). „Az Ige testté lett, közöttünk lakott” (Jn 1,14), emberré lett, megtestesült a bölcsesség. Befogadjuk-e Őt? „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek"  (Jn 1,11-12). Ez a központi gondolata ennek a szentírási szakasznak.

Az Isten tulajdonai vagyunk, akár tetszik, akár nem

„Minden általa lett” (Jn 1,3), Isten mindent az örök bölcsesség, a megtestesült Ige által teremtett. Szent Pál Krisztust magasztalva mondja: „minden benne áll fenn” (Kol 1,17). A valóság Krisztusban van, a világ és benne mi, emberek Jézusé, az Ő tulajdona vagyunk, akár tetszik, akár nem. Van, aki ezt nem veszi tudomásul.

Amikor Jézus eljött erre a világba, a tulajdonába, akkor az övéi nem fogadták be Őt. Ez a bűn valósága, amely nem csupán egy rossz cselekedet, hanem sokkal mélyebben gyökerezik, az Isten nélküli életet jelenti. A bűn az ember tragédiája, ahogyan Madách mondja. Aki Isten nélkül él, bármit tesz, kudarcra van ítélve, tönkre fog menni az élete. Akármilyen ügyes, okos, nagy tudománnyal rendelkezik, bármennyire jó szervező, ha nem Istennel építi világát, az életét, az kudarcot vall.

Az embernek a szabad akarata révén hatalma van arra, hogy visszautasítsa Istent. Ez a hatalom viszont csak a saját tönkretételéhez elegendő. Ám akik befogadták Őt, azoknak egy másfajta hatalmat, az istengyermekség hatalmát adta, akik nemcsak testből és vérből, hanem Istentől születtek erre a világra.

Mit jelent az, hogy Istentől születni, Isten gyermeki hatalmával élni, Istené lenni?

A valóság az, hogy ez a világ Jézusé, éppen ezért tragédia, hogy visszautasítják. Az embernek viszont esélye, lehetősége van arra, hogy befogadja Őt, és megkapja az istengyermekség hatalmát.

Tulajdonképpen ezt jelenti a vallásosságunk, amely nem más, mint Istené lenni. A vallásosság nem vallásgyakorlást jelent, hanem azt, hogy hitem szerint élek. Nem egy mellékes járulék, hanem a megismert hit szerinti, Istent, az Ő bölcsességét befogadó élet, amely emberségünk legmélyén határoz meg bennünket. Istené vagyok, az Övé kell hogy legyek.

Sok nehézséggel, testi-lelki betegséggel, gyásszal küzdünk, kereszteket hordozunk, de ezek nélkül is nehéz az életünk, mert sötétségben élünk. Mégis az a tény, hogy Isten emberré lett, közöttünk lakott – az eredeti szöveg szerint: közöttünk verte fel sátrát –, örömhírt, evangéliumot jelent számunkra.

Isten velünk, bennünk lakása nem egy távoli valóság, tanult hitigazság. Ez határozza meg az életünket.

Minden rossz dolog az életünkben egy nagyobb jónak a része

Vallásosságunk alapja, Jézus Krisztus követése. Ahogyan Ő élt, nekünk is úgy kell élnünk. Ha megnézzük földi életének utolsó három évét, láthatjuk, milyen sok rossz dolog történt vele. Mégis, amikor elköszönt tanítványaitól az utolsó vacsorán, azt ígérte, hogy helyet készít nekik (ld. Jn 14,3). Ez azt jelenti, hogy mind az a rossz, amely vele történt, az egy nagyobb jó, az üdvösségtörténetnek a része. Az én istengyermekségem is azt jelenti, hogy minden rossz dolog az életemben egy nagyobb jónak, az üdvösségtörténetemnek a része.

Ha így tekintünk a hitünkre, istenkapcsolatunkra, akkor belátjuk, hogy ez nem pusztán vallásgyakorlat, hanem az Isten által készített fölséges örökség valósága.

Jézus szenvedése előtt elmondta: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket” (Jn 14,3). Nem arról beszél, hogy mennyi mindent kell majd miattunk elszenvednie, hanem arról, hogy értünk vállalja mindezt, mert a nagyobb jó, az üdvösség, az örökélet felülmúl mindent. Minden sötétség, minden rossz egy nagyobb jó része.

Ez a nagyobb jó pedig attól függ, hogy befogadjuk-e Őt. A személyes üdvösségtörténetünk attól függ, hogy mellette döntünk-e. Ez az istengyermekségünk valósága.

Döntsünk a bölcsesség, Isten mellett, és akkor megtapasztalhatjuk azt a csodát, hogy életünk örök élet, az istengyermekség valódi hatalom, amely legyőzi a sötétséget, a bűnt és túlmutat arra a nagyobb jóra, amit Isten ajándékozni akar nekünk – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

 

Kovács Ágnes

sajtóreferens

 

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét 2021. január elsején, Újév napján, Szűz Mária istenanyaságának ünnepén a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban. A főpásztor a hívek köszöntésekor elmondta, az új esztendő első napján a Szűzanyát, Isten anyját köszöntjük, az ő közbenjárását kérjük, hogy segítsen bennünket Istennek tetsző életet élni az új esztendőben. Január elseje egyben a béke világnapja is, melynek kapcsán Ferenc pápa üzenetben fordult a hívekhez, melynek központi gondolata a gondoskodás, az egymás iránti szeretettel viseltetés.

Ünnepi elmélkedésében Palánki Ferenc püspök atya felhívta a figyelmet az új év első napja ünnepének gazdag jelentéstartalmára. Ezen a napon a Szűzanyát köszöntjük, mi, katolikus keresztények, akik szeretünk mindent Mária oltalmába helyezni, így az új esztendőt is vele kezdjük, őt köszöntjük és kérjük a segítő közbenjárását. A mai nap egyben a béke világnapja is, de ezen a napon hallhattuk azt a tanítást is az ószövetségi Szentírásból, amikor az első főpap, Áron utasítást kap, hogy áldja meg a népet (Szám 6, 22-27).

Áldani nem ráolvasást, nem babonát jelent – hangsúlyozta a főpásztor. Áldást mondani (lat.: benedictio) azt jelenti: jót mondani a másik fölött. Amikor az Egyház megáld bennünket, imádkozik értünk.  Az imádságra pedig nagy szükségünk van.

Amikor egy gyermek útra kel, elindul valahová, a szülei megáldják. A főpásztor ezt személyes példájával is megerősítette, hiszen amikor ellátogat családtagjaihoz, megáldja a gyermekeket és ő is áldást kér.

Fontos, hogy Istent hívjuk segítségül, hogy áldja meg az életünket, tegyen képessé terheink viselésére és arra, hogy jól tudjunk szeretni, hogy mindannyian Isten követségében járhassunk.

A boldogságos Szűz Mária, aki befogadta szívébe és méhébe Isten igéjét, képes volt arra, hogy mindig Isten akaratát teljesítse, ezáltal a legnagyobb áldást hozta el a világra. Példát adott nekünk arra, hogy legyünk mi is áldás a világ számára. Legyünk mi is áldás szeretteink, embertársaink számára! Mindezt akkor tudjuk megtenni, ha állandóan keressük Isten akaratát, ha megnyílunk Isten szava, kinyilatkoztatott igéje előtt, és szívünkben, – ahogyan azt a Szűzanya is tette –, gyakran el-elgondolkodunk azon, hogy mit üzen az Isten, mit kell tennem a mai napon, hogy áldás lehessek, szeretteim, embertársaim számára, akkor is, ha az kellemetlen, nehéz vagy keresztekkel jár. Ehhez kérjük a Szűzanya áldását és segítségét. Ő hatalmas pártfogónk, aki tud és akar is értünk imádkozni, hogy minden pillanatban kövessük az ő Szent Fiát – fogalmazott a megyéspüspök, majd elmélkedésének zárásaként Ferenc pápa, szintén a mai napon ünnepelt béke világnapjára írt üzenetét méltatta.

Fotó: Kardos György

Forrás: magyaroknagyasszonya.dnyem.hu

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2021. január 01., péntek 12:25

Szűz Mária, Isten anyja

A Boldogságos Szűz – akit nyelvünk szentségesnek mond – a legnagyobb a szentek között, mert neki adatott az a kegyelem, hogy anyja lett a megtestesült Igének. Már a 4. században megtalálható az „Isten Anyja” (Theotokosz) cím, amit az efezusi zsinat (431) tett dogmává. Ezt a hitigazságot ünnepeljük január 1-jén.

Január 1-je Caius Iulius Caesar rendeletétől kezdődően az év első napja (Kr. e. 45/46). (Korábban március 1-je volt.) A kereszténység főleg bűnbánati gyakorlatokkal kívánta felváltani a rómaiak tobzódásba merülő ünnepléseit, karácsony nyolcadának utolsó napjára és így a római naptári év első napjára helyezve az Istenszülőről való megemlékezést a görög szynaxisz mintájára.

Róma városának liturgiája az ősi időktől (már az efezusi zsinat előtt is) megemlékezett Szűz Máriáról mint Isten anyjáról, mégpedig a keleti kereszténységgel egyetemben. A 7. századtól kezdődően főleg a spanyol és gall liturgikus hagyományok hatására az ünnep háttérbe szorult, és átadta helyét az Urunk körülmetéléséről való megemlékezésnek, mely a 13. századtól következetesen kimutatható a római liturgiában. Mária anyasága liturgikus ünneplésének legkorábbi újkori nyomait Dél-Amerikában találjuk (1751). A 19. század folyamán több egyházmegyében is megünnepelték, más-más napon. Végül az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából Szent XI. Piusz pápa a Lux veritatis enciklikában elrendelte (1931. december 24.) a Boldogságos Szûz Mária anyaságának évenkénti ünneplését október hónap 11. napján. Szent VI. Pál pápa aztán a keleti szynaxiszünnepek mintájára helyezte az ünnepet január 1-jére 1969-ben, visszatérve ezzel a római Egyház kezdeti, ősi hagyományához. (A keleti szertartású katolikusok december 26-án ünneplik az Istenszülő Szűz Máriát, a koptok január 16-án.)

Az ünnepet a Krisztusról vallott hitigazságok fényében szemléljük. Ő valóságos Isten és valóságos ember. Születése Máriától emberi természetének bizonysága. De mert Jézus valóságos Isten, a Második Isteni Személy, azért illeti meg Máriát az Isten anyja elnevezés – ahogy ezt az efezusi zsinat leszögezte.

Jézus Krisztus a Boldogságos Szüzet édesanyánkul adta, ezért az év első napján az egész esztendőt az Ő anyai gondoskodásába ajánljuk.

Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

* * *

Az Egyház tanításában négy dogma szól Isten Anyjáról:

1. Mária Theotokosz, mondják a görögök, Mater Dei, mondják a latinok, Isten Anyja, mondjuk magyarul a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg. Minden, amit Máriáról hiszünk és hirdetünk, e misztériumban gyökerezik. Ezt ünnepeljük ma, január elsején.

2. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Már az apostoli hitvallás mondja: „Születék szűz Máriától”.

3. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Piusz pápa. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe: december 8.

4. Halála után Mária fölvitetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. 1950-ben hirdette ki ennek dogmáját XII. Piusz pápa. Ünnepe: Nagyboldogasszony napja, augusztus 15.

* * *

Az ószövetségi szentírásban jövendölések hangzottak el a Megváltó anyjáról:

– Kígyótipró asszony lesz: A bűnbeesés után a kígyó vereségét jelzi előre az isteni szó: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15).

– Szűz anya lesz: Ácház király kapta a jövendölést, ami a szabadulás jele: „Íme, anya lesz a szűz és fia születik, és Emmánuelnek fogják hívni” (Iz 7,14–16).

– Betlehemben fogja szülni a fiát: „És te, efratai Betlehem, kicsiny vagy ugyan Júda fejedelmei között, mégis belőled származik nekem az, aki uralkodni fog Izrael fölött. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre megy vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül az, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,1–5).

– A Megváltó anyja egy lesz az Úr szegényei közül: a Messiás országa ugyanis a kicsinyeké, a szegényeké lesz, akik nem hadakozással, hanem engedelmes szolgálatukkal nyerik el részüket ebben az országban (vö. Szof 3,12; Zsolt 149). Mária, a Messiás édesanyja, „az Úr szolgáló leánya” az első a kicsinyek között, akinek alázatos szolgálata megnyitotta az utat a megváltás előtt.

– Ujjongani fog a boldogságtól: Jövendölések szólnak Sion leányának, Jeruzsálem leányának boldogságáról, ami abból fakad, hogy benne lakik az Úr (vö. Szof 3,14–15; Mik 4,8,10; Jer 31,22). Ez a Szűz anyaságában vált valóra, akit ezért mond boldognak minden nemzedék, s hívjuk így mi is: boldogságos.

*

Az újszövetségi szentírás a következőket mondja el:

Születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Az evangéliumokban először élete nagy fordulópontján tűnik fel a názáreti szűz, kinek neve Mária.

Az evangélium tanúsága szerint Mária jegyese volt már a Dávid házából való Józsefnek, amikor Isten elküldte hozzá Gábor angyalt a megtestesülés örömhírével. Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, hogy meglátogassa Erzsébetet. Három hónapig maradt ott, majd visszatért Názáretbe.

József az álmában kapott angyali intés szerint magához vette őt, majd hamarosan útra keltek Betlehembe, hogy a népszámlálás császári parancsa szerint a származási helyükön írják össze őket. Miközben ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai és megszülte a Fiút. Így teljesedett az Úr szava: a Megváltó Betlehemben, Dávid városában született.

Nyolc nap múlva körülmetélték a Gyermeket és miként Mária is, József is hallotta az angyaltól, Jézusnak nevezték el. Amikor Jézus hathetes lett, a törvény előírása szerint fölvitték Jeruzsálembe, ahol Mária a tisztulásáért, József az elsőszülött fiú megváltásáért áldozatot ajánlott fel. Mária ekkor hallotta Simeon ajkáról a jövendölést Fiáról és a maga sorsáról.

Az Úr megmutatta az ő üdvösségét, nemcsak a pásztoroknak, nemcsak Simeonnak és Annának, hanem a pogányságot képviselő napkeleti bölcseknek is, akik az ég jeleit figyelve látták meg a csillagot, mely elvezette őket Betlehembe, a házba, ahol megtalálták Máriát és a Gyermeket. E látogatás következménye lett a betlehemi gyermekgyilkosság, amely során Heródes megölette a két év alatti fiúgyermekeket Betlehemben és környékén. Józsefet azonban az Úr angyala időben figyelmeztette: „Fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba...”

Mikor pedig Heródes meghalt, a Szent Család visszaköltözött, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek meg. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szülei fölvitték magukkal Jeruzsálembe, ahol a Gyermek elveszett. Hosszasan keresték, mert nem tudták, hogy Jézus „Atyja dolgaiban van”, végül megtalálták a templomban. Hazatért Máriával és Józseffel Názáretbe és engedelmes volt nekik.

Ezután eltelt közel húsz év imádságban, munkában, s közben Jézus felnőtt. József halála után Mária Jézussal együtt leköltözött Kafarnaumba, s egy ideig úgy ismerték őket mint a názáreti ácsot és özvegy anyját. Amikor pedig Jézus harmincéves lett, s elhangzott az Úr szava János felett, aki hirdetni kezdte a bűnbánat keresztségét, Jézus elbúcsúzott Máriától és megkezdte nyilvános működését.

Az evangélisták, amikor nyilvánvalóan Jézus Krisztusról írnak, Mária jelenlétét is tapasztalják és érzékeltetik:
– Mária ott van az első csodánál, a kánai menyegzőn;
– az emberek tudnak róla: „Boldog a méh.....”;
– a háttérben kíséri Jézust: „...anyád és rokonaid beszélni akarnak veled...”;
– ott van a kereszt alatt, ahol az Egyháznak is anyja lett;
– ott van a pünkösd várásában;
– ő a Napba öltözött asszony (Jel 12), kinek mennybevétele a bűn és a halál fölötti győzelem teljessége.

* * *

1968 óta minden év január 1-jén, a polgári év első napján ünnepeljük a béke világnapját, Szent VI. Pál pápa kezdeményezésére.

Példáját követve a pápák január 1-jén évtizedek óta a békére vonatkozó gondolatokkal fordulnak a világhoz, mindenkor konkrét elmélkedési témát adva az embereknek. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és az egész világgal.

Forrás: Magyar Kurír

 

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A debreceni Szent Anna egyházközség hívei Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel és lelkipásztoraikkal: dr. Krakomperger Zoltán plébános és Markovics Balázs káplán atyákkal együtt adtak hálát az elmúlt esztendőért december 31-én, a székesegyházban bemutatott szentmisén.

Az alábbiakban a főpásztor homíliáját olvashatjuk:

„…amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…” (Gal 4,4). Az idők teljessége, Jézus születése, karácsony szent ünnepe.

A karácsonyi ünnepkör nyolcadának előestéjén, a polgári év utolsó napján átgondoljuk az életünket, cselekedeteinket, életünk irányát. Ilyenkor, az idők határán az ember szeret megállni, kicsit elgondolkodni és keresi a kapcsolatot a természetfölöttivel, az isteni világgal.

7M7A6681

Mi, keresztények Krisztussal akarunk kapcsolatba kerülni, ezt a kapcsolatot szeretnénk rendezni, amikor értékeljük az eltelt időszakot, és bizakodva tekintünk az új időre, új évre, amely sok lehetőséget rejt magában. Isten világával kell kapcsolatban lennünk, mert akkor leszünk igazán boldogok. Jézus azért jött el – amikor elérkezett az idők teljessége –, hogy ezt a lehetőséget biztosítsa, megadja számunkra.

A Szentírásból olvassuk, hogy „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Jézus Krisztus Isten üzenetét hozta el, megmutatta az Ő szeretetét, aki velünk akar lenni: „Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1,23).

Ha visszatekintünk az elmúlt évre, sok nehézség, korlátozás jut eszünkbe, megtapasztaltuk, hogy milyen nehéz az életünk. Belegondoltunk-e már abba, hogy sokan vannak, akik rosszabb körülmények között élnek, mint mi? Országunk a világ leggazdagabb népeinek 20 százalékához tartozik. Vannak népek, akiknek gyermekei éhen halnak. Sokan hallottunk már Fodor Rékáról, az Afréka Alapítvány alapítójáról, aki afrikai orvosmissziója során – vállalva az ottani nehéz körülményeket – sok ember életét menti meg nap mint nap. Nagyszerű dolog, hogy vannak, akik észreveszik a szenvedő embert, és segítségükre sietnek. Azt is látjuk, hogy keresztények millióit üldözik a hitükért nap mint nap a világban.

7M7A6675

Ezekre a szenvedésekre tekintve a maszkviselés, a távolságtartás terhe már nem is olyan súlyos kereszt, mint ahogyan sokan gondoljuk. Ezek a nehézségek a javunkra válhatnak, ha tudnánk, hogy Isten ezzel is üzen nekünk. Ő meghívott bennünket, hogy vele legyünk közösségben. Jézus, aki elhozta Isten, a szeretet üzenetét, engedelmes volt egészen a kereszthalálig, példát mutatva abban is, hogy a szenvedés elfogadása nélkül nem lehetünk igazi krisztuskövetők.

A gondolkodásunkat, a cselekvésünket, a módot, ahogyan élünk, bizony sokszor meg kell változtatni. Keressük az Istent, a vele való kapcsolatot az idők határán, mert tudjuk azt, hogy Magadért teremtettél bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.” (Szent Ágoston)

Ha valóban Istenben éljük le az életünket, megnyugszik benne a szívünk, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten velünk van minden nehézségben. Ezért amikor visszatekintünk az elmúlt évre, akkor valóban hálásnak kell lennünk a nehézségeinkért, a keresztekért, az örömeinkért, eredményeinkért, és kérjük az erőt a következő évben is.

7M7A6700

Soha ne veszítsük el a reményt és a bizalmat! Ha szívünkben hordozzuk Krisztust, akkor ez minden nehézségen átsegít bennünket. Ha ezzel a bizalommal kezdjük az új esztendőt, akkor magunk is áldás lehetünk egymás számára. Isten megáldatja a népet a főpapokkal, és áldást akar osztani rajtunk keresztül is. „Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget! Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket” (Szám 6,27).
Legyünk tehát áldás családjaink, szeretteink számára, hogy Isten segítsége, ereje lehessünk a nehézségekben is! – fejezte be gondolatait a főpásztor.

A Palánki Ferenc püspök atya a homília után visszatekintett az elmúlt év néhány eseményére. Nehéz évet tudhatunk magunk mögött, amely miatt programok, rendezvények maradtak el, de voltak események, amelyekért hálásak lehetünk – fogalmazott. Március 16-tól be kellett zárni a templomokat, és új módját kellett keresni az evangélium hirdetésének, elkezdődtek tehát az online közvetítések. Mind az atyák, mind a hívek számára nehéz volt üres templomban, hívek nélkül megélni a húsvéti ünnepet.

602194768a8e459c848a96abe269a0b9 XL

Tavasszal elmaradtak a bérmálások, az olajszentelési szertartást is a pap- és diakónusszenteléssel együtt tartották, Szent László király, egyházmegyénk védőszentjének ünnepén, június 27-én a debreceni Megtestesülés-templomban. Ezen alkalmon a főpásztor áldozópappá szentelte Máté Péter és Szidor János diakónusokat és diakónussá Halász István akolitust.

A főpásztor mindenkit arra biztatott, hogy kapcsolódjanak be a Szent László Imaszövetségbe, amelynek tagjai naponta imádkoznak a papi és szerzetesi hivatásokért.

IMG 1172

2020. július 24-26. között megrendezték egyházmegyei ifjúsági találkozót és gyalogos zarándoklatot, amelybe közel száz fiatal csatlakozott be, hogy együtt tegyenek tanúságot Krisztusról, a vele való növekedésről. Azon a hétvégén kevesebb hívő jelenlétével ugyan, de megtartották az egyházmegyei búcsút is Máriapócson.

92384370c5f28a9df5322dcbb292db41 XL

A püspök atya szólt arról az egyházmegyénket érintő nagy megtiszteltetésről is, amelyben Ferenc pápa Felföldi Lászlót, egyházmegyénk pasztorális helynökét nevezte ki a Pécsi Egyházmegye megyéspüspökévé. A főpásztor kérte, hogy imádkozzunk László püspök további szolgálatáért. E kinevezés más személyi változásokat is vont maga után. A főpásztor dr. Krakomperger Zoltánt, a székesegyház plébánosát, a püspöki hivatal korábbi irodaigazgatóját kérte fel a püspöki helynöki feladatra, Törő András püspöki titkár pedig az eddigi feladatai mellett az irodaigazgatói feladatokat is ellátja majd.

7M7A6692

Ezt követően Krakomperger Zoltán plébános a Szent Anna egyházközség hitéletének 2020-as évi statisztikai adatait ismertette:

2020-ban a székesegyházban 87 gyermeket kereszteltek, 39 fiút és 43 leányt.

51 gyermek járult először az Oltáriszentséghez és 4 felnőtt bérmálkozott.

49 pár ígért visszavonás és feltétel nélküli hűséget egymásnak.

125 személyt kísértek utolsó földi útján nyughelyére. Üdvözítse őket az Úristen, és adja meg nekik a hitük és a szeretetük beteljesülésének örök jutalmát.

A fakultatív hittanosok száma 482, a hit és erkölcstan órára jelentkező száma 278 fő.

Egyházfenntartási hozzájárulásra 348 befizetésből összesen 8 475 600 Ft érkezett be, amelyért Zoltán atya háláját fejezte ki a híveknek, majd megköszönte az egyházközség papjainak, kisegítő lelkészeinek, a kántornak és a hitoktatóknak áldozatos munkájukat.

7M7A6709

A szentmise szentségimádással, majd szentségi áldással zárult. Az Oltáriszentség előtt Palánki Ferenc megyéspüspök a hála szavait Antoine de Saint-Exupéry: Fohász című gondolataival fejezte ki:

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a 
nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy 
kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére

Boldog új esztendőt kívánunk minden kedves testvérünknek!

 

Kovács Ágnes

sajtóreferens

 

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye