Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Az aratni való sok, a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát...” (Lk 10,2)

„A jövő egyházáért mindannyian felelősek vagyunk a jelenben. Ezért most kell imádkoznunk azokért, akik igent mondanak Krisztus hívására, és vállalják, hogy Krisztus mellett átalakuljon szívük, gondolkodásmódjuk, mint az apostoloké és a tanítványoké. Ezért engedelmeskedve Krisztus akaratának, kérjük az aratás urát, hogy támasszon papi és szerzetesi hivatásokat az egyházmegyénkben élő családokból.

Ma különösen is átéljük, hogy mennyire szüksége van a világnak Krisztus megváltó örömhírére, még akkor is, ha ez a vágy gyakorta nem nyer kifejeződést, hiszen sokak nem találkozhattak Krisztussal. Ennek egyik fő oka, hogy egyházmegyénk közösségeiben is egyre inkább fogyatkoznak az Örömhír hirdetői. Hiszem, hogy Krisztus nem hagyja el az általa alapított Egyházat, de feladatul ránk hagyta, hogy hozzá forduljunk. Ebben a papi és szerzetesi hivatásokért esedező találkozásban Ővele formálódik a mi szívünk is, és egyre inkább megismerjük az Ő akaratát” – fordult az egyházmegye híveihez Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, a Szent László Imaszövetség alapításakor írt levelében. A levél teljes terjedelmében itt olvasható: http://www.dnyem.hu/index.php/item/2614-szent-laszlo-imaszovetseg

Palánki Ferenc megyéspüspök 2019 Advent I. vasárnapján azzal a különleges céllal alapította meg az imaszövetséget, hogy tagjai egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért imádkozzanak naponta egy tized rózsafűzért, elsőcsütörtökönként pedig szentségimádáson vegyenek részt. Azok, akik csatlakoznak, egy rózsafüzért kapnak tagságuk szimbólumaként az egyházmegyétől.

A rózsafüzér titkokat továbbra is minden hónap elején közzé tesszük egyházmegyénk honlapján Németh István, a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház káplánja elmélkedésével.

2021. januári elmélkedés rózsafüzér titka: Aki érettünk a keresztet hordozta (ld. Jn 19,17).

Az alábbiakban Németh István atya elmélkedését olvashatjuk.

„Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre, amelyet héberül Golgotának neveznek” (Jn 19,17).

A kereszten való halál az egyik legbrutálisabb kivégzési módnak számított Jézus korában. Igazi szégyent jelentett, ha valakinek így kellett meghalnia. Jézus mégis a vállára tudta venni a keresztet és hordozta Jeruzsálem utcáin – teljesen ártatlanul.

1. Jézusnak nem számított az, hogy a többi ember mit gondol róla. Hányan nézhették végig Jézus keresztútját és könyvelték el magukban őt gonosztevőként. Jézus ennek ellenére szépen, csendben viszi a keresztet – a szégyen jelét – az emberek között, nem törődve azzal, hogyan gondolkoznak róla, mert tudta, hogy mit miért tesz.

Érdemes megnézni a saját életünkben azt, hogy mi mennyire vagyunk függők mások ítéletétől. Tudjuk-e magunkat függetleníteni attól, hogy ki mit mond rólunk a szemünkbe vagy éppen a hátunk mögött?

2. Jézus ezt a keresztet ártatlanul hordozta. Nem követett el semmilyen vétket, mégis óriási büntetést kellet elszenvednie.

Jó ezen is elgondolkoznunk, hogy mi mennyire tudjuk elviselni a minket ért igazságtalanságokat? Nem az lenne a cél, hogy teljesen tönkre tegyük magunkat és ne álljunk ki a saját igazunkért, amiről meg vagyunk győződve? Jézus is próbálta bizonyítani ártatlanságát a perében. De lehet, hogy el fog érkezni egy pont, amikor már nem tudunk mit tenni, amikor nekünk is vállunkra kell venni igazságtalanul kereszteket és azokat hordoznunk kell.

3. Jézus mindezt szeretetből tette, azért, hogy a megváltó művét értünk emberekért be tudja fejezni. Nem egy cél nélküli szenvedés volt a Jézusé. Nem is azt szerette volna megmutatni, hogy ő erre is képes. Mindent értünk tett, mert szeretett minket.

Amikor szenvedünk és kereszteket hordozunk sokszor be kell látnunk, hogy mindezt a szeretet kell, hogy vezérelje. Csak a szeretet adhat értelmet a mi mindennapi kereszthordozásunknak is.

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye