Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

„Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”( Mt. 25,40 )

„…..Kedves Mónika, kérem ne haragudjon, hogy ilyen későn zavarom. Ezúton szeretnék még egyszer köszönetet mondani mindazért, amit Édesanyánkért kórházi ágya mellett tett. Sajnos ma délután kaptuk a szörnyű hírt, hogy meghalt, elkéstünk. Örökké hálásak leszünk Önnek, hogy mellette volt, àldja meg a Jóisten érte. Üdvözlettel,….”

A múlt héten szerdán késő este kaptam egy kétségbeesett hívást Németországból. Egy hölgy keresett, aki az interneten akadt rá az elérhetőségemre, és az édesanyjával kapcsolatban kért segítséget – nem tudják elérni, nem tudják, mi van vele, csak annyit tudnak, hogy Debrecenben a Klinikán fekszik.

Másnap Geréné Sárga Monika beteglátogató kolléganőm reggel felkereste a beteg hölgyet, és felvette a kapcsolatot a lányával, aki ettől a beszélgetéstől kicsit megnyugodott. Tervezték, hogy a testvérével haza indulnak az édesanyjukhoz, aki teljesen egyedül élt Magyarországon.

A fenti sms üzenet ma éjjel érkezett a kolleganőm részére.

Az élet és halál egymás kiegészítői. A modernizáció a halál rítusait átalakította - talán nincsenek is már rítusok az életünkben – mégis valahogyan meg kellene találni annak a lehetőségét, hogy együtt legyünk azokkal, akik az útjuk végéhez érkeztek. Sajnos nem mindenkinek adatik ez meg, és talán egy–egy ilyen helyzet értékeli fel a beteglátogató szolgálatát a betegágy mellett.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni: hogy nincs élet halál nélkül, és hogy a búcsúzás lehetőségét, mint visszahozhatatlan pillanatot mindig meg kell becsülni. Sokszor erre csak akkor jövünk rá, amikor már nincs lehetőségünk búcsút venni a szeretett embertől.

Azt gondoljuk, velünk ez nem történhet meg, elindulunk, de nem érünk oda.

Vannak halálok, amelyek elfogadhatóbbak a túlélők számára: könnyebb elengedni azt, aki egy teljes életút végén búcsúzik. De egy gyermek halála, egy baleset, vagy erőszak során bekövetkezett halál nem ilyen. Egy idős szülő elvesztése, akit talán már évek óta nem láttunk, nem ilyen.

Ugyanakkor szembesítenek bennünket azzal, hogy bármennyire tagadunk, hárítunk, nem beszélünk róla, a halál lehetősége velünk van a mindennapjainkban. Nincs ráhatásunk, hatalmunk felette, nem csaphatjuk be, és nem rejthetünk el előle senkit, még azt sem, akit a legjobban szeretünk a világon.

Azt tehetjük, hogy számolunk vele, és abban bízunk, hogy lesz időnk elbúcsúzni egymástól, mert nincs ennél fontosabb, sem a távozók, sem az itt maradtak számára.

Ez az időszak, a pandémia nem segít nekünk ebben a folyamatban. Sokaktól hallom, hogy nem tudott elbúcsúzni a szeretett személytől, talán soha be nem gyógyuló sebet cipelve magával.

Hogy lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant? Az elmúlt évek tapasztalatai azt tanították meg számomra, hogy sehogy. Meg tudunk tanulni együtt élni a veszteséggel, de el kell fogadni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint előtte.

Most, amikor sok esetben nincs rá módunk, eszünkbe jut, hogy mintha elfelejtettük volna tisztelni a haldoklás folyamatát. Pedig az egy olyan közösen bejárt út lehetne, amire később sokkal könnyebb visszanézni, mint arra, amikor nem voltunk jelen. Mert nem mentünk be a szobába, hisz nem bírjuk nézni a szenvedést. Amikor nem tudtuk elviselni és elfogadni, hogy amit látunk, az már az élet végét jelenti. Mert nem tudtuk mit mondjunk, hogyan búcsúzzunk. Ez talán érthető is, hiszen ahogy fentebb írtam, nincsenek erre rítusok, amik segítenének bennünket. Nem tanuljuk meg a búcsúzás hogyanját, nem találjuk a szenvedés helyét az életünkben.

Ha a mindennapi emberi kapcsolatainkat nem tudjunk érdemben lezárni, hogyan is tudnánk egy végleges elválással mit kezdeni? Hogyan legyen tovább? Honnan kaphatok erőt?

Közeledve Húsvét ünnepéhez talán érdemes ezeken a kérdéseken is elgondolkoznunk, és válaszokat keresni rájuk saját életünkben.

Áldott nagyböjti készületet kívánok Mindnyájunknak!

A beteglátogató munkatársak elérhetősége ITT található.

Berényiné dr. Felszeghy Márta

koordinátor – Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye