Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Jézus tudja, hogy mi lakik az emberben, mi lakik bennem. Ismeri gyöngeségeimet, bűneimet, erényeimet, emberségemet és mégis szeret – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya nagyböjt harmadik vasárnapján, március 7-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. A főpásztor „A templom megtisztítása” (Jn 2,13-25) evangéliumi szakaszról elmélkedett.

Ferenc pápa – aki most Irakban építi Isten országát, a békét – egyik alkalommal a gyónással kapcsolatban így fogalmazott: „Isten szemében előbb vagyok én, akit szeret, és csak utána következnek a hibáim, a bűneim". Jézus azért jött el erre a világra, hogy megszentelje a templomot, amely az Isten háza és minden olyan hely, ahol Ő jelen van. Isten minden ember szívében ott akar lenni, így az ember szíve is templom.

Sokan úgy gondolják, hogy van olyan állapot, ahová nem kell beengedni Istent, és a mai világban már nincs szükség templomokra. Van, aki azt mondja, tudok úgy is hívő ember lenni, ha nem járok a templomba.

Mi a templom?

A templom az a hely, amely különbözik a profántól, szent, szakrális tér, benne Istennel találkozunk, aki megérinti a szívünket és megtapasztaljuk az Ő szeretetét.

A szent azt jelenti, hogy létezik, Istenhez tartozó. A világ fő problémája nem a járvány, a vírus, bármilyen szörnyű is az, hanem az Isten nélküli élet. Nélküle az ember bizalmatlan, és nem úgy tekint embertársára, ahogyan az Isten tekint a másikra, nem tud jól szeretni, elfeledkezik arról, hogy az emberség a legnagyobb dolog a földön.

Ha én vagyok a viszonyítási pont, minden viszonylagossá válik

Az ember tud gondolkodni, szeretni, áldozatot hozni, felelősséget vállalni másokért. De amikor nincs templom, viszonyítási pont, vagy éppen az ember saját maga az, akkor elveszíti Istent, és minden viszonylagossá válik, nem lesz biztos pont az életében. Amikor minden hozzá igazodik, elfeledkezik arról, hogy az igazi boldogság abban van, ha másokat szeret, másokért áldozatot hoz, Ferenc pápa szerint: amikor kilépve önmagamból elindulok a másik ember felé, amikor elindulok Isten felé.

Nem vita kérdése, hogy kell-e templomba járni

A jelen helyzetben a Magyar Katolikus Püspöki Kar visszavonásig felment a szentmise látogatás alól, így a vasárnapot otthonainkban is megszentelhetjük, de általában nagyon is fontos, hogy bekapcsolódjunk az Egyház közösségébe, a templomba. A nyugat-európai nyelveken a templomra és az Egyházra ugyanazt a szót alkalmazzák. A templom közösség.

Amikor templomba megyünk, bekapcsolódunk a közösségbe, akkor megvalósítjuk azt, amit Szent Péter apostol ír: „mint élő kövek, épüljetek lelki házzá” (1Pét 2,5). Mi mindannyian egy-egy élő kő vagyunk. De ne legyünk faragatlan kövek! A nagyböjti időben is faragjuk magunkat, hogy minél inkább bele tudjunk illeszkedni az Egyház közösségébe, abba, amit Jézus titokzatos testének nevezünk.

Az Egyház Jézus Krisztus titokzatos teste

Jézus erről a testről beszél, amikor azt mondja: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem” (Jn 2,19). Szent János apostol meg is jegyzi: „saját teste templomáról beszélt” (Jn 2,21). Jézus, amikor megtisztítja a templomot, prófétai cselekedetet hajt végre. Szerette a templomot, könnyezve jövendölte meg annak pusztulását, de már egy új templomról, új közösségről, Isten új népéről beszél. Ezt nevezzük mi Egyháznak. A templomban Istennel találkozhatunk, aki megérint bennünket. Benne növekszik a hitünk, és ott a figyelmünk az örök dolgokra, az örök életre irányul.

A tudomány mellett szükség van a hitre

Sokan mondják, hogy a mai világban nincs szükség a hitre, elég a tudomány. Fontos a tudomány jelenléte, de arra nem lehet mindent, a személyes életünket sem ráépíteni. Mit tud mondani a tudomány a szeretetről, a másik emberért hozott áldozatról, a szeretett személyről, az én édesanyámról? Minderről a hit képes beszélni. Nem a tudománnyal van a baj, hanem azzal, hogy ki akarjuk iktatni Istent az életünkből, tagadjuk, hogy létezik szakrális tér, szent hely. Nyugat-Európában sorra zárják be a templomokat, mert nincs szükség rá, és átalakítják éttermekké, könyvesboltokká, kiállító termekké, kávézókká.

Szívünk temploma szakrális térré teheti otthonainkat

De mi azt mondjuk, igenis szükség van arra, hogy Istennel találkozzunk templomainkban, hogy a hitünk növekedjen, a reményünk megerősödjön, hogy Jézustól megtanuljunk szeretni. Akkor a találkozás révén megszentelődünk, a mi szívünk temploma megtisztul, szent, szakrális tér lesz, és amerre járunk, otthonainkat is megszenteljük szeretetünkkel, jelenlétünkkel. Ez mind ahhoz segít hozzá, hogy építsük Isten országát.

Jézus meg akarja tisztítani a szívünk templomát, és meghív bennünket, hogy erősödjünk, és a feltámadás hitében szemléljük életünket, áldozatainkat, szenvedéseinket, szeretetünket, visszaemlékezve az Istennel való találkozásainkra. Hiszen „Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek ezekre a szavakra, s hittek…” (Jn 2,22).

Húsvét ünnepére készülünk, hogy majd életünk minden napján nekünk is eszünkbe jusson Jézus tanítása, és két lábon járó templomokként, krisztushordozókként, igazi keresztényekként tudjunk élni – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye