Mindezek alapján elrendelem a következőket:
1. cím
Általános utasítások
1. cikkely – Alkalmazási terület
1. §. Jelen szabályok alkalmazandók abban az esetben, ha klerikusokat, a megszentelt élet
intézményeihez vagy az apostoli élet társaságaihoz tartozó személyeket illetően bejelentés érkezik a következő
témákban:
a) bűncselekmények a hatodik parancs ellen, mégpedig
I. valakinek erőszak vagy fenyegetés, illetve tekintéllyel való visszaélés által arra kényszerítése, hogy szexuális cselekményt hajtson végre vagy szenvedjen el;
II. szexuális cselekmény végrehajtása kiskorúval vagy kiszolgáltatott személlyel;
III. gyermekpornográfiát tartalmazó anyag előállítása, felajánlása, forgalmazása vagy birtoklása, akár telekommunikációs és informatikai úton, csakúgy, mint kiskorú vagy kiszolgáltatott személy pornográf bemutatásban való részvételre csábítása vagy rábírása.
b) azon cselekvésmódok, amelyek a 6. cikkelyben megnevezett személyek által megvalósulnak, legyenek akár cselekvések vagy mulasztások, azzal a céllal, hogy az 1. §. a) pontjában megjelölt bűncselekmények ügyében a klerikus vagy a szerzetes elleni civil vagy az egyházjogi, közigazgatási vagy büntetőjogi vizsgálatokat befolyásolják vagy kijátsszák.
2. §. Jelen normákat illetően
a) „kiskorú”: mindenki, aki a 18. életévét még nem töltötte be vagy a törvény erejénél fogva a kiskorúval egyenlő elbánás alá esik;
b) „kiszolgáltatott személy”: az a személy, aki beteg, fizikailag vagy pszichésen korlátozott, vagy személyes szabadságától meg van fosztva, ami által ténylegesen akár alkalmilag, a felfogás és az akarás képességében, de legalábbis a sérelem elleni ellenállás képességében korlátozott;
c) „gyermekpornográf anyag”: kiskorú személy bármely ábrázolása, függetlenül az eszköztől, amelyet felhasználtak a kifejezett szexuális cselekvés során, legyen az valós vagy szimulált, vagy kiskorúak nemi szerveinek ábrázolása túlnyomórészt szexuális célból.
2. cikkely – A bejelentések fogadása és az adatok védelme
1. §. Azon irányelvek figyelembe vételével, amelyeket az adott püspöki konferenciák, patriarchális egyházak és nagyérseki egyházak püspöki szinódusai vagy a saját jogú metropolitaegyház esetén a hierarchák tanácsa elrendeltek, az egyházmegyéknek és az eparchiáknak – külön vagy közösen –, jelen szabályok hatályba lépését követően egy éven belül a bejelentések kezelésére egy vagy több állandó rendszert kell felállítaniuk,
amely állandó, nyitott és mindenki számára könnyen hozzáférhető: ez megvalósulhat egy külön egyházi hivatal felállítása által is. Az egyházmegyék és az eparchiák informálják a Szentszék képviselőjét arról, hogy a jelen paragrafusban elrendelt rendszer felállítása megtörtént.
2. §. Az információkat, amelyekről ebben a cikkben szó van, úgy kell védeni és kezelni a CIC 471. kánonjának 2. pontja és a CCEO 244. kánonjának 2. pontja értelmében, hogy ezáltal a biztonság, a sértetlenség és a diszkréció biztosított legyen.
3. §. Fenntartva a 3. cikkely 3. §.-ának rendelkezését, az ordinárius, akinek tudomására jutott a bejelentés, azonnal továbbítsa azt azon terület ordináriusa részére, ahol a cselekményre állítólag sor került, csakúgy, mint a feljelentett személy ordináriusa részére. Mindketten a jog azon normái szerint kötelesek eljárni, amelyek az adott sajátos esetre elő vannak irányozva.
4. §. E pont értelmében az eparchiák az egyházmegyékkel egyenértékűek, csakúgy, mint a hierarcha az ordináriussal.
3. cikkely – A bejelentés
1. §. Kivéve a CIC 1548. kánonjának 2. §.-ban és a CCEO 1229. kánonjának 2. §.-ban meghatározott eseteket, a klerikusnak, a megszentelt élet intézményéhez vagy az apostoli élet társaságához tartozó személynek minden alkalommal, ha ilyen cselekmény a tudomására jut vagy nyomós oka van feltételezni, hogy az 1. cikkelyben meghatározott cselekedetre sor került, kötelessége jelenteni a tényállást idejében a helyi ordináriusnak, ahol a cselekedet történt, vagy azon ordináriusok egyikének, akiket a CIC 134. kánonja vagy a CCEO 984. kánonja említ, fenntartva a jelen cikkely 3. §.-ának rendelkezését.
2. §. Bárki tehet bejelentést az 1. cikkelyben megfogalmazott cselekvésekre vonatkozóan, az előző cikkelyben meghatározott vagy más megfelelő módon.
3. §. Ha a bejelentés a 6. cikkelyben felsorolt személyekre vonatkozik, akkor azt a tényállás szerint a 8. és 9. cikkelyben felsorolt hatósághoz kell intézni. A bejelentést mindig lehet közvetlenül a Szentszékhez intézni vagy a Szentszék képviselője által.
4. §. A bejelentés tartalmazza a lehető legtöbb részletet, vagyis a cselekmény helyét és idejét, a részt vevő vagy informált személyeket, valamint minden más körülményt, amelyek segíthetik a cselekedet pontos megítélésének biztosítását.
5. §. Információk ex officio is szerezhetők.
4. cikkely – A bejelentéstevők védelme
1. §. A 3. cikkely szerinti bejelentés megtétele nem jelenti a hivatali titok megsértését.
2. §. Fenntartva a CIC 1390., valamint a CCEO 1452. és 1454. kánonjának előírásait, tilos a bejelentés miatti mindennemű előítélet, megtorlás vagy diszkrimináció alkalmazása, valamint az idevágó cselekvések listája az 1. cikkely 1 §. b) pontja szerint kiegészíthető.
3. §. A bejelentéstevő személynek a bejelentés tartalmára vonatkozóan semmiféle hallgatási kötelezettséget nem szabad elrendelni.
5. cikkely – A gyógyítás
1. §. Az egyházi hatóságok szálljanak síkra azért, hogy tisztelettel és méltósággal bánjanak azokkal és családjukkal, akik azt állítják, hogy sérelmet szenvedtek el; és ajánljanak fel nekik különösen is:
a) nyitottságot, meghallgatást és kísérést, akár speciális segítség által is;
b) lelki segítséget;
c) a sajátos esetnek megfelelően orvosi, terápiás és pszichológiai segítséget.
2. §. Az érintett személyek jó hírnevét és magánszféráját, továbbá a bizalmas személyes adatokat ugyanúgy védeni kell.
2. cím
Püspökökre és velük egyenrangú személyekre vonatkozó rendelkezések
6. cikkely – A rendelkezés alanyai
Jelen cím eljárási normái az 1. cikkelyben felsorolt magatartásokat illetően az alábbi személyekre vonatkoznak:
a) bíborosok, pátriárkák, püspökök és pápai küldöttek;
b) olyan klerikusok, akik egy részegyház vagy azzal egyenrangú latin vagy keleti rítusú egyházi struktúra vezetői vagy korábban vezetői voltak, ide értve a személyi ordináriusokat, a hivatali idejük alatt (durante munere) elkövetett cselekedeteke vonatkozóan;
c) olyan klerikusok, akik egy személyi prelatúra vezetői vagy korábban vezetői voltak, a hivatali idejük alatt (durante munere) elkövetett cselekedetekre vonatkozóan;
d) mindazok, akik a megszentelt élet intézményeinek vagy az apostoli élet pápai jogú társaságainak legfőbb előljárói (moderator supremus), éppúgy, mint akik a saját jogú monostorok vezetői vagy korábban vezetői voltak, hivatali idejük alatt (durante munere) elkövetett cselekedetekre vonatkozóan.
7. cikkely – Az illetékes dikasztérium
1. §. A jelen cím vonatkozásában „illetékes dikasztérium” alatt a Hittani Kongregáció értendő, a hatályos normák szerint a Kongregációnak fenntartott bűncselekmények tekintetében. Továbbá minden más esetben, a maguk illetékességi körében a Római Kúria saját joga alapján az alábbi kongregációk:
– a Keleti Egyházak Kongregációja;
– a Püspöki Kongregáció;
– a Népek Evangelizációjának Kongregációja;
– a Klérus Kongregációja;
– a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja.
2. §. A jobb koordináció érdekében az illetékes dikasztérium a jelentésről és a vizsgálat kimeneteléről informálja az Államtitkárságot és a többi, közvetlenül érintett dikasztériumot.
3. §. E címben jelzett, a metropolita és a Szentszék közötti kommunikáció a pápai képviselők által történik.
8. cikkely – Alkalmazandó eljárásmód, ha a bejelentés a latin rítusú egyház egyik püspökét érinti
1. §. A hatóság, akinek jelentik az esetet, azonnal közvetíti azt a Szentszékhez és azon egyháztartomány metropolitájához, amelynek területén a feljelentett személy lakóhelye található.
2. §. Ha a jelentés a metropolitára vonatkozik vagy a metropolita hivatala széküresedésben van, a bejelentést a Szentszékhez, valamint kinevezésük szerint a legidősebb szufragáneus püspöknek kell továbbítani, akire ebben az esetben a metropolitára vonatkozó rendelkezések érvényesek.
3. §. Ha a jelentés egy pápai követre vonatkozik, akkor azt közvetlenül az Államtitkárságnak kell továbbítani.
9. cikkely – Alkalmazandó eljárásmód abban az esetben, ha a bejelentés a keleti egyházak püspökeit érinti
1. §. Abban az esetben, ha a jelentés egy pátriárkai egyház, egy nagyérseki egyház vagy egy saját jogú metropolitai egyház püspökét érinti, azt az illetékes pátriárkának, nagyérseknek vagy a saját jogú egyház metropolitájának kell továbbítani.
2. §. Abban az esetben, ha a jelentés egy pátriárkai vagy nagyérseki egyház metropolitáját érinti, aki hivatalát ezen egyház területén belül gyakorolja, akkor azt az illetékes pátriárkának vagy nagyérseknek kell továbbítani.
3. §. A fent említett esetekben a hatóság, aki megkapta a jelentést, a Szentszéknek is továbbítja azt.
4. §. Ha a feljelentett személy olyan püspök vagy metropolita, aki a pátriárkai egyház, a nagyérseki egyház vagy a saját jogú metropolitai egyház területén kívül van, a jelentést a Szentszéknek kell továbbítani.
5. §. Ha a feljelentés egy pátriárkára, egy nagyérsekre vagy egy sajátjogú egyház metropolitájára vagy más saját jogú keleti egyház püspökére vonatkozik, azt a Szentszéknek kell továbbítani.
6. §. A következő, metropolitára vonatkozó rendelkezések arra az egyházi hatóságra is vonatkoznak, aki a jelen cikkely alapján továbbítja a bejelentést.
10. cikkely – A metropolita előzetes kötelezettségei
1. §. Hacsak a bejelentés nyilvánvalóan nem alaptalan, a metropolita haladéktalanul megbízatásért folyamodik az illetékes dikasztériumhoz, hogy megindíthassa a vizsgálatot. Amennyiben a metropolita a bejelentést nyilvánvalóan alaptalannak találja, erről tájékoztatja a Szentszék képviselőjét.
2. §. A dikasztérium haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket, azaz azt követően, hogy a pápai képviselő részéről megérkezett az első jelentés vagy a metropolita részéről a megbízatás megkérése, harminc napon belül ellátja őket megfelelő útmutatásokkal a konkrét esetben követendő eljárást illetően.
11. cikkely – A metropolitától eltérő személy vizsgálattal való megbízása
1. §. Amennyiben az illetékes dikasztérium úgy ítéli megfelelőnek, hogy a metropolitától eltérő személyt bízzon meg a vizsgálattal, úgy erről őt informálja. Ebben az esetben a metropolita minden lényeges információt és dokumentumot átad a dikasztérium által megbízott személynek.
2. §. Az előző paragrafusban tárgyalt esetben a metropolitára vonatkozó rendelkezések arra a személyre alkalmazandók, akit a vizsgálattal megbíznak.
12. cikkely – A vizsgálat lefolytatása
1. §. A metropolita, miután az illetékes dikasztérium részéről megkapta a megbízást, a megadott útmutatások figyelembevételével személyesen, illetve egy vagy több alkalmas személy segítségével:
a) összegyűjti a releváns információkat a cselekményeket illetően;
b) áttekinti a vizsgálathoz szükséges információkat és dokumentumokat, amelyeket az egyházi hatóságok archívumaiban őriznek;
c) amennyiben szükséges, más ordináriusok vagy hierarchák segítségét veszi igénybe;
d) informálódik – egyházi és civil szférában – azon személyek és intézmények körében, akik, illetve amelyek a vizsgálathoz szükséges információval rendelkeznek.
2. §. Amennyiben kiskorú vagy kiszolgáltatott személy meghallgatása szükséges, azt a metropolita alkalmas és helyzetüknek megfelelő módon tegye.
3. §. Amennyiben reális veszély áll fenn arra nézve, hogy a vizsgálattal kapcsolatos információkat vagy dokumentumokat megsemmisítik vagy eltüntetik, a metropolitának meg kell tennie a szükséges intézkedéseket azok megóvására.
4. §. Abban az esetben is, ha más személyeket von be, a metropolita marad a vizsgálat vezetésének és lebonyolításának a felelőse, illetve ő felel a 10. §. 2. pontjában megfogalmazottak szerinti útmutatások pontos végrehajtásáért is.
5. §. A CIC 483. kánon 2. §. 2. pontjának és a CCEO 253. kánonja 2. §.-ának megfelelően a metropolitát a vizsgálat során egy szabadon választott jegyző segíti.
6. §. A metropolitának részrehajlás nélkül és elfogulatlanul kell eljárnia. Abban az esetben, ha úgy gondolja, hogy érdekkonfliktusba került, vagy ha nem áll módjában a vizsgálat integritásához szükséges pártatlanság biztosítása, kötelezve van arra, hogy a vizsgálattól tartózkodjon és ezt a körülményt az illetékes dikasztériumnak jelentse.
7. §. A vizsgálat alá vont személyt megilleti az ártatlanság vélelme.
8. §. A metropolita, amennyiben az illetékes dikasztérium előírja, a gyanúsított személyt informálja a vizsgálatról és a felhozott vádakról, meghallgatja a tényállásról és felkéri arra, hogy írásos nyilatkozatot tegyen a saját védelmében. Ebben az esetben az a személy, aki ellen feljelentést tettek, jogi segítséget igényelhet.
9. §. A metropolita harmincnaponként írásban informálja az illetékes dikasztériumot a vizsgálat állásáról.
13. cikkely – Szakemberek bevonása
1. §. A püspöki konferenciák, a püspöki szinódusok vagy a hierarchák tanácsa által a metropolitának a vizsgálat során rendelkezésre álló segítség módjáról megfogalmazott esetleges direktíváinak megfelelően az adott egyháztartomány püspökei egyenként vagy közösen listát állíthatnak össze szakemberekről. Ezek közül a metropolita kiválaszthatja a legmegfelelőbbeket, akik őt a vizsgálat során az adott eset igényeinek leginkább megfelelő módon támogatják, különösen is figyelembe véve a laikusok közreműködését szabályozó CIC 228. és CCEO 408. kánonjait.
2. §. A metropolita szabadon választhat más, hasonlóan képzett szakembereket.
3. §. Mindenkinek, aki a metropolitát a vizsgálat során segíti, pártatlannak és elfogultságmentesnek kell lennie. Amennyiben az illető személy érdekkonfliktusba kerül, vagy ha nem áll módjában a vizsgálat integritásához szükséges pártatlanság biztosítása, kötelezve van arra, hogy tartózkodjon a vizsgálattól és ezt a körülményt a metropolitának jelentse.
4. §. Azon személyek, akik a metropolitát segítik, esküt tesznek megbízatásuk hűséges és az előírt módon való teljesítésére.
14. cikkely – A vizsgálat időtartalma
1. §. A vizsgálatot kilencven napon belül vagy a 10. §. 2. pontja szerinti útmutatások alapján meghatározott időtartam alatt be kell fejezni.
2. §. Amennyiben indokolt, a metropolita az illetékes dikasztériumtól a vizsgálat idejének meghosszabbítását kérheti.
15. cikkely – Elővigyázatossági intézkedések
Amennyiben a tényállás vagy a körülmények ezt megkövetelik, a metropolita megfelelő megelőző és elővigyázatossági intézkedéseket javasol az illetékes dikasztériumnál a feljelentett személlyel szemben.
16. cikkely – Pénzalap létesítése
1. §. Az egyháztartományok, a püspöki konferenciák, a püspöki szinódusok és a hierarchák tanácsa pénzalapot hozhatnak létre azzal a céllal, hogy a vizsgálati kiadásokat fedezzék. Az alapot a CIC 116. és a CIC 1303. kánonjának 1. §. 1. pontjának és a CCEO 1047. kánonjának előírása szerint kell létrehozni és a kánonjog szabályai szerint kezelni.
2. §. Az alap kezelője a megbízott metropolita kérésére a vizsgálat céljából szükséges forrásokat rendelkezésre bocsátja, fenntartva azt a kötelezettséget, hogy a metropolita a kezelő felé a vizsgálat végeztével elszámolással tartozik.
17. cikkely – Az akták és az állásfoglalás (votum) továbbítása
1. §. A vizsgálat befejezését követően a metropolita az illetékes dikasztérium felé továbbítja a dokumentációt, kiegészítve az eljárás eredményére vonatkozó saját állásfoglalásával, illetve válaszolva a 10. cikkely 2. § szerinti útmutatásban esetleg megfogalmazott kérdésekre.
2. §. Hacsak az illetékes dikasztériumtól más rendelkezés nem érkezik, a metropolita megbízatása a vizsgálat befejeztével megszűnik.
3. §. Tekintettel az illetékes dikasztérium útmutatásaira, kérésre a metropolita informálja a vizsgálat kimeneteléről a személyt, aki azt állítja, hogy sérelem érte vagy az illető személy jogi képviselőit.
18. cikkely – További intézkedések
Az illetékes dikasztérium, hacsak nem rendel el kiegészítő vizsgálatot, a sajátos esetre vonatkozó jog szabályai szerint jár el.
19. cikkely – Az állami törvények betartása
Jelen jogszabályok az adott állami jogok és kötelezettségek sérelme nélkül alkalmazandók, különös tekintettel azon előírásokra, amelyek a civil hatóságok felé történő esetleges bejelentési kötelezettségekre vonatkoznak. Jelen jogszabályok három évre, ad experimentum kerülnek jóváhagyásra. Elrendelem, hogy a jelen apostoli levél motu proprio formájában, a L’Osservatore Romano-ban kerüljön kihirdetésre 2019. június 1-i hatályba lépéssel, majd pedig a későbbiekben az Acta Apostolicae Sedis-ben is tegyék közzé.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 2019. május 7-én, pontifikátusom hetedik évében,
Ferenc pápa.
