Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 27 személynek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét május 23-án, pünkösd ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Felemelő érzés volt megtapasztalni a hívek örömteli jelenlétét, azt az ünnepi hangulatot, amelyben fiatal és felnőtt korúak fejezték ki elköteleződésüket a keresztény élet mellett és részesültek a Szentlélek ajándékainak kegyelmében. Örömünnep volt ez az egész egyházközség számára.

Az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket.

A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket, szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz, elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.

A homília előtt dr. Krakomperger Zoltán plébános atya kérte a főpásztortól a bérmálás szentségének kiszolgáltatását, és bemutatta az egyházközség bérmálkozóit, akikben megérlelődött az az elhatározás, hogy a nagykorúság szentségében részesüljenek. Őket a Szentlélek gyűjtötte össze – fogalmazott Zoltán atya, amely annak a különleges tapasztalata, hogy a Szentlélek egyesíti azt, ami összetartozik, de nem az ember szabad akarata ellenére.

Palánki Ferenc megyéspüspök beszédének kezdetén a Szentlélek kiáradásának ünnepét igazi örömünnepnek nevezte. Minden ember részesül az isteni ajándékban, amely nem más, mint a létezés. Az ember teste a világ anyagából van, de tudjuk, hogy az evilági létezéstől többre vagyunk hivatva, így az Istentől kapott életet a szeretetre tudjuk fordítani – hangsúlyozta a főpásztor.

Az a hivatásunk, hogy másokért éljünk, megvalósítva Isten szeretetparancsát. Ehhez segítő kegyelmet kapunk: „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,7) másoknak – tette hozzá püspök atya, hangsúlyozva, hogy nem magunkért, hanem szeretetben másokért élünk. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, ehhez szükségünk van segítő erőre, amely nem más, mint a kegyelem. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak húsvét vasárnap az emeleti teremben – amely az utolsó vacsora és később a Szentlélek kiáradásának a helye –, a küldetés előtt ajándékot ad: „…rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Jézus ezután adta a küldetést: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23).

A bérmálkozásra készülők megkapták Istentől a mások felé való nyitott szív ajándékát, hogy rátalálva hivatásukra, abban megerősödve másokért tudjanak élni, és megosszák azt a kegyelmet, amelyet Istentől kaptak.

Debrecen az ország második legnagyobb városa. Talán sokkal több fiatalnak kellene megnyitnia a szívét Isten kegyelmi ajándékai előtt – fogalmazott a főpásztor, majd feltette a kérdést: 15-16 évvel ezelőtt mennyi gyermeket kereszteltünk, közülük kik járultak az Oltáriszentséghez és a bérmálás szentségéhez? Majd így folytatta: ez a kis közösség a remény hordozója.

Már az ószövetségi Szentírásban is találkozunk a „szent maradék” kifejezéssel. Ők azok, akik Istenhez tartoznak, komolyan veszik a meghívását és elfogadják a kegyelmet ahhoz, hogy teljesítsék a hivatásukat, tanúskodjanak Róla, aki minden érdem nélkül megszólítja, megajándékozza az embert, és küldetést ad neki.

Ezután a főpásztor azon megválaszolandó kérdéseket emelte ki, amelyeket általában a fiataloknak tesznek fel: Mi leszel, ha nagy leszel? – ez fontos kérdés, mert nem mindegy, hogy valaki az Istentől kapott talentuma, tehetsége szerint milyen hivatást választ. De ennél sokkal fontosabb a következő kérdés: Milyen ember leszel ma? Ez meghatározza azt, hogy milyen emberré fog válni felnőtt korában.

A ma legfontosabb kérdése pedig, hogy a bérmálás szentségében részesültek hogyan fognak találkozni a szeretteikkel, lesz-e bennük bátorság arra, hogy béketeremtők legyenek. Amikor Jézus megjelent a tanítványoknak így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” (Jn 20,19).

Tudnak-e megbocsájtani, jó emberek lenni, jót tenni, másokért élni, valamit megosztani abból, amit Istentől kaptak? Van-e ehhez bátorságuk?

Az apostolok azt mondták, mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Bátran kimentek és hirdették az evangéliumot mindenkinek. Amikor Isten nagy tetteiről, szeretet-cselekedeteiről beszéltek, azt mindenki megértette. „Ti sem hallgathattok!” – bátorította a bérmálkozókat a püspök atya. „Meg kell vallanotok azt, amit Istentől kaptatok, befogadtatok, hogy a kegyelmével együttműködve épüljön az Ő országa és egyre boldogabbak legyenek az emberek.”

Az apostoloknak is voltak cselekedeteik, amelyekről a Biblia egyik könyve szól. Nektek is vannak cselekedeteitek, azok hangsúlyosak, hiszen nem mindegy hogyan élünk, hogyan osztjuk meg az isteni szeretetet. Megtartjuk-e magunknak, vagy élet fakad belőle?

Jézus a templomudvaron felkiáltott és azt mondja: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szava szerint, élővíz forrásai fakadnak” (Jn 7,38-39).

Mit jelent ez? Aki odamegy Jézushoz és merít az Ő szeretetének forrásából, akkor az ő szívéből is tovább tudja adni ezt a szeretetet. Ez minden ember hivatása, ehhez kapunk kegyelmet a Szentlélek által.

Egy misszionárius a beszámolójában arról ír, hogy a falut, ahol szolgált, szárazság sújtotta. Arra biztatta az embereket, hogy egy bizonyos ponton ássanak, és majd találnak vizet. Nagy lelkesedéssel nekiláttak a munkának, majd ahogy telt az idő, egyre többen elveszítették a reményt. A végén már csak néhányan maradtak és több héten keresztül ástak, míg végül vizet találtak. A misszionárius beszámolójából kiderül, hogy ebben a folyamatban az volt a legnehezebb, hogy rávegye az embereket – akik kitartottak a munkában – arra, hogy adjanak a vízből azoknak is, akik nem tartottak ki.

„Adjatok a vízből, ami ti megtaláltatok, azoknak, akikkel nap mint nap találkoztok! Adjatok abból az istenélményből, szeretetből, amit befogadtatok a szívetekbe, és akkor nem az lesz a kérdés: Mi leszel, ha nagy leszel, még az sem, hogy milyen ember leszel ma, hanem már csak az lesz a fontos, hogy – mint a Boldogságos Szűz Mária, aki igent mondott Isten akaratára, és így rajta keresztül a világra jött Isten szeretete –, ugyanúgy rajtad keresztül is a világra jön az Istennek a szeretete. Ehhez ad a Jóisten kegyelmet e szentség által a személyes pünkösdi ünnepeden. Mi, az Egyház közössége imádkozunk értetek, hogy nyitott szívvel fogadjátok Isten kegyelmét, és legyetek az Ő jóságának, szeretetének boldog hírnökei – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása előtt a bérmálkozók megújították a keresztségi fogadalmukat, felidézve azt a hitet, amelyet a keresztség felvételekor megvallottak, vagy a szülők, keresztszülők tettek meg helyettük az Egyházzal egységben.

A szentmisét élőben közvetítette a Debrecen Televízió, amely az egyházmegye You Tube oldalán keresztül visszanézhető: https://www.youtube.com/watch?v=rqkJ0v4FU60

Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében húsz egyházközségben összesen 374 személynek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét ebben az évben.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy önmagad légy. Önmagad egy olyan világban, amely próbál olyanná tenni, mint mindenki más. De sosem lesz senki olyan, mint te. Az Úristen egyedinek, utánozhatatlannak, megismételhetetlennek teremtett. A cél: olyannak lenni, amilyennek Isten lát, nem többnek, de nem is kevesebbnek!

Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész pünkösd ünnepére megfogalmazott – paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez – szóló üzenetét tesszük közzé.

Főtisztelendő Atyák, Kedves Testvérek!

Pünkösd kapcsán egy egyszerű gondolat jut eszembe: ha tele a kezem, nem lehet beletenni semmit. Ha tele vagyunk, telve valamivel, tele önmagunkkal, hogyan lehet átvenni bármit? Valamit le kell tenni. Otthagyni, mint a szamariai asszony a kútnál a korsóját (vö. Jn 4, 4-42). Megnyitni a szívünket. Jézus Krisztus is azért tudta a Szentlelket maradéktalanul befogadni, mert „kiüresítette Önmagát” (Fil 2, 7). De letenni, elengedni csak azt lehet, ami a miénk, amit fogunk. Mit kellene hátra hagynom? A régi életemet, a bűneimet, egy szenvedélyemet, ami megkötöz? A vágyaimat, az álmaimat? Az álarcaimat? Haragot, neheztelést? Mit? Ezt mindenkinek magának kell őszintén megválaszolnia. Az egyetlen hely, ahol fontos takarítanunk, az a saját lelkünk.

„Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek.” (Dan Millman)

A cél tehát: olyannak lenni, amilyennek Isten lát, nem többnek, de nem is kevesebbnek! Ez azt is jelenti, hogy életünk nem magunk körül, hanem Krisztus körül forog. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek. Ha nem lehet valamid, amit szeretnél, akkor akard azt, amid van. Légy önmagad és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet.

Szabadnak lenni annyi, mint megküzdeni az elénk gördülő akadályokkal, önmagunkat felülmúlva. Szabadnak lenni annyi, mint túl a korlátainkon és azoknak köszönhetően, végre önmagunknak lenni. Önmagunk világra hozása önmagunk által, az Isten segítségével. De ez a szabadság csak eszköz, a szeretet eszköze. Mert a szeretet a legnagyobb érték, ami létezik. A szabadság feláldozva magát a szeretetnek, kedvet kell, hogy kapjon a szeretetre. Minél jobban szeretek, annál szabadabb vagyok. Szabadságom arányosan növekszik a szeretetemmel. A szeretet elkötelezettség. Isten, mert tökéletesen szabad, kockáztatni akarta a szabadságát. Ő mindenen túl szabad. Elment a lehetőségek határáig, a lehetetlenség határáig. Elkötelezte magát. És ez a végtelen szeretet.

Nekünk is szól, amit a latin szertartású diakónus szentelés szertartásában hallunk, amikor a szentelő püspök átadja az evangéliumos könyvet a pár perccel korábban felszenteltnek: „Ügyelj arra, hogy amit olvasol, hidd; amit hiszel, azt tanítsd; és amit tanítasz, kövesd is.”

„Ha Istenbe nem gyökerezel: változhatsz, de meg nem javulhatsz.” (Kempis Tamás)

„Az evangélium nem ígér könnyű sikereket. Senkinek sem ígér kényelmes életet. Igényekkel lép fel… Az evangéliumban van egy alapvető paradoxon: ahhoz, hogy rátaláljunk az életre, el kell veszítenünk az életet; hogy megszülessünk, meg kell halnunk; hogy üdvözüljünk, vállalnunk kell a keresztet. Ez az evangélium lényegi igazsága, amely mindig és mindenütt tiltakozást vált ki az emberből… Isten nagyon jól ismeri teremtményeit! Tudja, hogy szeretetének mind nagyobb megnyilvánulása végül is felébreszti a bűnösben a bűn utálatát.” (Szent II. János Pál pápa)

„Kell szenvednünk, ha akarjuk, ha nem. Vannak, akik úgy szenvednek, mint a jobb lator, mások meg, mint a bal. Mind a kettőnek egyforma szenvedése volt. De csak az egyik tudta érdemszerzővé tenni: azzal, hogy az engesztelés szellemében viselte.” (Vianney Szent János)

„Ha valaki szeretetből szenved, a szenvedés maga is olyan édessé válik, mint a szeretet… Az angyalok csak azért féltékenyek ránk, mert ők nem szenvedhetnek Istenért. Csak a fájdalom árán mondhatja biztosan a lélek: Istenem, ugye látod, hogy szeretlek?!… A leghasznosabban töltött idő az, amit Isten dicsőségére és a lelkek üdvözülésére fordítasz.” (Pió atya) Vagyis ami szeretet.

„A szél ott fúj, ahol akar, hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy…” (Jn 3, 8). A Lélek is… Én sem ismerem a jövőt, a jövőmet. Várnak rám még a helyreállító műtétek, nem tudom mennyi fájdalom. De egyet tudok: vezetve vagyok, nem egyedül járok az úton. És szeretni akarok. Nekem ez elég.

Vezetni akar minket a Szentlélek, hagyjuk, kérjük. Tegyük üressé a kezünket, a szívünket, hogy az ajándékai eltölthessenek bennünket.

„Jöjj Szentlélek, töltsd el szívemet hétszeres ajándékoddal!

Jöjj bölcsesség Lelke, taníts meg, hogy minden gondolatomat és cselekedetemet egyedül Istenre irányítsam!

Jöjj értelem Lelke, hogy hitem igazságait és titkait üdvösen megértsem!

Jöjj tanács Lelke, hogy minden ügyemben és kételyemben a helyeset felismerjem és a jót válasszam!

Jöjj erősség Lelke, hogy a szerencsétlenségben és a bajban, a gonosz léleknek és a világnak a kísértései között mindig hozzád ragaszkodjam!

Jöjj tudomány Lelke, hogy mindig tanításaid ösvényén járjak!

Jöjj jámborság Lelke, hogy a jövőben buzgóbban szolgáljak neked, parancsaidat és sugallataidat hűségesen betartva Uramnak, Istenemnek egész szívvel szolgáljak!

Jöjj isteni Szent Félelem Lelke, hogy Isten szent fölségének jelenlétéről mindig és mindenütt megemlékezzem és szorgosan elkerüljek mindent, ami neked visszatetszik!

Jöjj Szentlélek, áraszd el lelkemet ajándékaiddal és erősíts meg a keresztény erényekben, hogy az üdvösség útján járhassak és majdan az Atyával és Fiúval Téged magasztaljalak mindörökké!”

Mert mindannyian jól tudjuk:

„Ha a Szentlelket a lélek békéjének hívják, és az is, a harag viszont a szív háborgása, ahogy mondják is róla, akkor semmi sem gátolja bennünk a Lélek jelenlétét annyira, mint éppen a harag.” (Létrás Szent János) 

„Szentlélek nélkül távoli az Isten, Krisztus a múlté, az evangélium holt betű, az egyház egyszerű szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek felidézése és a keresztény cselekvés rabszolgamorál. A Szentlélek által: a kozmosz fölemelkedik, az Isten országa megszületik, a feltámadt Krisztus itt van, az Evangélium életerő, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély szabadító szolgálat, a misszió új Pünkösd, a liturgia találkozás az Úrral, az emberi cselekvés Isten megdicsőítése.” (Ignátiosz metropolita)

„Semmi sem olyan megszokott a keresztények körében, minthogy azt mondják: ’Istenem szeretlek!’ – és talán semmi sem ritkább, mint Isten igazi szeretete.” (Vianney Szent János)

Isten Szentlelke vezessen minket!

Örök Pünkösdben élve, a Lélek adományait kívánva, áldott ünnepet kívánok! 

Laczkó Zsolt atya

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Nem lehetünk szigetek, egymástól elhatároltak, hiszen kölcsönösen alakítjuk egymás életét.”

Törő András atyával, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatalának irodaigazgatójával pünkösd ünnepéről, a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészületeiről Kanalas Ottilia, a Kelet-Magyarország napilap munkatársa beszélget. Az interjú, a napilap 2021. május 22-i, szombati számának Hitéleti oldalán jelent meg.

Pünkösd a harmadik legnagyobb keresztény ünnepünk, a Szentlélek ünnepe. A Szentlélek nagy titok, a hétköznapi ember számára a szeretetet jelképezi, a szeretet "kézzel fogható" jele. Hogyan értelmezzük, hogyan jelenik meg életünkben?

A Szentlélek legnagyobb titka, hogy folyamatosan jelen van és velünk van a hétköznapjaink valóságában. Amikor végezzük a ránk bízott feladatokat, amikor percről percre hozunk döntéseket, amikor embertársainkkal találkozunk, a Szentlélek kísér bennünket. Hogyan és mikor van ennek kézzel fogható jele? Akkor, amikor felfedezzük, hogy ott van mellettünk a Szentlélek, bevonjuk Őt, merünk táplálkozni az Ő jelenlétéből, és ezáltal tevékeny munkatársává válunk. Amikor ráhagyatkozunk a Szentlélekre, és Tőle merítünk erőt a tevékenységeinkhez, Tőle várunk bölcsességet a következő lépésekhez, Tőle kérünk bátorságot a jótettekhez és szeretetet az emberi kapcsolatokhoz, akkor tettekre váltjuk az Ő jelenlétét. Ezek mind olyan mozzanatok, amelyek a Szentlélekből fakadó szeretet kézzel fogható megnyilvánulásai. Kézzel foghatóak, hiszen ezek által nemcsak önmagunk, hanem a környezetünk is formálódik. A környezetünk formálása pedig nem más, mint a krisztusi út egyengetése, az evangélium tanúságtételen keresztüli hirdetése.

A húsvét utáni 50. napon, pünkösdkor három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, az egyház megalapítása, az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete is egyben. Ez utóbbiból bőven kivettük, és nagyon sokan szívvel-lélekkel kivették a részüket a járvány idején. Mit gondol erről?

A pandémia időszaka komoly feladatra hívta meg az egész világot. Közös gondolkodásra és közös cselekvésre szólította fel az emberiséget. A missziós lelkületet sokféleképpen lehet értelmezni, alapvetően célja a keresztény tanítás terjesztése, az Istentől kapott feladat és küldetés teljesítése. A világjárvány idején - még ha valamennyien nem is tudatosították magukban -, de sokan élték át a misszió lényegét. Vannak, akik ennek látványos munkatársaivá váltak, vannak, akik pedig a háttérben öltötték magukra a krisztusi magatartás jegyeit. Mire gondolok? Azzal, hogy a járvány krízise sokakat összefogásra, egységre, emberségre, mértékletességre, jó cselekedetekre és imára sarkalt, felfedezhettük azt, hogy milyen fontosak a keresztény értékek. Sokan azt gondolják, hogy a keresztény magatartás egy bonyolult szabályrendszer, holott egyszerűen csak meg kell tanulni emberré, majd napról napra jobbá válni. Ennek a jobbá válásnak lehettünk tanúi, amikor láttuk, hogy sokak szívvel-lélekkel veszik ki részüket a járvány diktálta küzdelemben.

Pünkösd ugyanakkor a megújulás és a remény ünnepe is. Változik-e a világ, változik-e az ember ezután a járvány után?  

Az emberiség alapvetően nem változik, de az emberek, mint egyének és személyek változnak, változhatnak. A tapasztalás, amit a járvány időszaka hozott, beépül az emberek mindennapjaiba, a családok, közösségek életébe, a hétköznapok történéseibe. Három dolgot szeretnék kiemelni:

• - Egyrészt, a járványt követően mindenkiben elmélyült annak a valósága, hogy az életnek vannak keretei, szabályai, amelyekre szükség van ahhoz, hogy legyen tartásunk. Fontos, hogy meglássuk, ezek nem akadályok, hanem útjelzők. A krisztusi tulajdonságok is ilyen mértékadók, útjelzők a jobbá váláshoz. Az egyik ilyen tulajdonság a fegyelmezettség, amelynek megismertük az ajándékait, és tovább kell vinnünk magunkkal, hogy amikor időszerű, be tudjuk építeni gondolkodásunkba, lépéseinkbe.
• - Másrészt, a pandémia idején felfedezhettük azt is, hogy milyen ereje van az emberek együttmozdulásának. Ehhez azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem lehetünk „szigetek”, egymástól elhatároltak, hiszen kölcsönösen alakítjuk egymás életét és boldogulását. Erre a változásra mindenképpen felszólította a világot ez a krízishelyzet.
• - A harmadik dolog, amelyet az egyháznál is élesen tapasztaltunk az az, hogy a hit tovább adásának, az evangélium hirdetésének nincsenek korlátai.  Egyértelműen fel kell fedezni az lehetőségeket, azt, hogy az adott élethelyzetben milyen eszközökkel vagyunk képesek Isten országát építeni. Láttuk, hogy a pandémia okozta felfordulásban fokozottan szükség van a lelki megerősödésre ahhoz, hogy a világ kiállja a fizikai próbát. Tétlenkedés nélkül megkerestük azokat a csatornákat, ahol lelki tartalmakkal tudjuk táplálni az embereket. Alkalmazkodnunk kellett, amely nem volt könnyű kihívás, de annál nagyobb kegyelmeket tartogatott számunkra. Amikor fizikálisan nem tudtak találkozni a közösségek, még nagyobb hangsúlyt kapott a mások iránti gondviselés, egymás szándékainak imába foglalása, a figyelmesség azok iránt, akik a hétköznapokban a frontvonalban küzdenek a szenvedők oldalán. Biztos vagyok benne, hogy a világ minden pontján összefogtak idősek és fiatalok, amely hatalmas ajándék, hiszen a mindennapokban egyre gyakrabban látjuk a szakadékot a generációk között. Az online szentmise közvetítések kimondottan ezt a kegyelmet hordozták magukban. Az idősek, akik nem tudtak ellátogatni a templomba, örömmel fogadták és becsülték a fiatalok agilitását az informatika világában. Mindeközben pedig az ifjúság – élvén a mai technika lehetőségeivel – megtapasztalta az idősek szilárd hitét és szolgálatát az egyházban.

Ezek mind olyan mozzanatok, amelyek formálják az emberek gondolkodását és változást hozhatnak a mindennapi élet színterén.

Hogyan segíthetjük lelki megújulásunkat? 

Személyes istenkapcsolatunk révén. Azt gondolom, a lelki megújulás egyik legfontosabb mutatója az Istennel való személyes és bensőséges kapcsolat. Amennyiben Krisztust a barátomnak tartom, akkor a vele való találkozás folyamatos épülés. Gondoljunk bele, egy számunkra fontos emberrel, baráttal való beszélgetést követően úgy érezzük magunkat, mint aki „megújult”. Erre mondjuk ma, hogy ez a „feltöltődés”. Ilyen az Istennel eltöltött minőségi idő is, a csend, az imádság, a szemlélődés, amelyben valóban találkozunk, új erőre és lelkületre találunk. Fontos pillanata a lelki megújulásnak, amikor felfedezzük azokat a dolgokat, amelyeket eddig természetesnek vettünk. Nem minden magától értetődő, ami bennünket körül vesz. Időről időre rá kell döbbenünk, hogy Isten rengeteg csodával ajándékozott meg bennünket, de ahhoz, hogy ezeket észrevegyük, szükség van a csendre, az imára, illetve olyan élethelyzetekre, amelyek rávilágítanak ezekre. A világjárványt követően, új értelmet nyertek a személyes találkozások, a közösségi élmények, a családdal töltött idők vagy az egészségi állapotunk. Ezek olyan dolgok, amelyeknek ismét fel kellett fedeznünk az Istentől ajándékozott mivoltát. Az Krisztussal való folyamatos kapcsolatunk, valamint a tanulságot közvetítő életesemények mind hozzájárulnak a lelki megújulásunkhoz.

Sokan járnak Magyarországról Csíksomlyóra, az idén megtartják a szentmisét, a búcsút, mégsem lesz a megszokott.....

Valóban nem lesz a megszokott, hiszen a járványügyi korlátozásnak megfelelően kerül megrendezésre. A lényeg azonban a közös ünnep, amelyben megmutatkozik az Istenbe vetett hit, ami összeköt bennünket, magyarokat. Erre az együtt haladásra pedig különösen szükség van ezekben az időkben. Fontos továbbá, hogy az ünnep is mindig egy olyan életesemény, amely segít bennünket a lelki megújulásban. Azzal, hogy egy ünnep kiemelkedik, kicsúcsosodik a hétköznapokból, segít, hogy erről a csúcsról letekintsünk és visszanézzünk, rendezzük magunkban, hogy hol a helyünk, merre tartunk, mi történt eddig és hogyan tovább. Ez a megállás, hálaadás és előretekintés az ünnep titka, amely a fizikai korlátok ellenére a szívünkben lezajlik és valósággá formálódik.

A Szentlélek kiáradásának történetét az apostolok cselekedetei (ApCsel 2,1-11) rögzíti. A leírás szerint az apostolok saját nyelvükön kezdték el hirdetni az evangéliumot, a közös hit összekapcsolta a különböző nyelven beszélő népeket, ezáltal született meg az egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli. Az egyház is ünnepli születésnapját ezen a napon, hogyan éli át, hogyan ünnepli a ma embere az első keresztények örömét?

„…Halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit” – valóban ezt olvassuk a Szentírásban. Azt gondolom, az egyház és a világ életében is nagyon fontos, hogy vannak formák és keretek, amelyek vezetnek bennünket, de nem szabad, hogy ez gátja legyen a személyes istenkapcsolat kialakulásának, az evangélium hirdetésének. Az, hogy az apostolok mindenkihez a saját nyelvükön szóltak, bennünket, a ma egyházát is arra hívja meg, hogy miközben ívében szemléli a világot, mindenhol találja meg a személyes utat az emberhez. Mindenkinek van saját megtéréstörténete, mindenki egyedi úton találja meg Istent. Ezért fontos az apostolok életén és munkálkodásán keresztül tudatosítanunk azt, hogy a ma embere is részesülhet az első keresztények örömében azáltal, ha megtaláljuk azt a „nyelvet”, amelyen keresztül megszólítható, amelyen keresztül megérintődhet Krisztus szeretetével. Papi hivatásom során fiatalokkal is foglalkozom. Látom, hogy mindenki, egytől-egyig egyedi és megismételhetetlen csoda. Ahhoz, hogy kísérni tudjam őket a hit útján, ebben az egyediségben, az ő saját nyelvükön kell megtanulnom megmutatni nekik Krisztus végtelen jóságát.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye május 31-én ünnepli alapítását. 1993-ban ez éppen pünkösd ünnepén vált élő valósággá. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, valamint Hajdú-Bihar megye területén élők ekkor megélték azt az örömöt, amely a sajátjuk, amely az ő egyediségük része. Azzal, hogy megalakult az egyházmegye, a helybéliek további felelősséget és küldetést kaptak, megbízást, hogy továbbra is építsék Isten országát, és felismerjék: itt és most van feladatuk.

Nagy eseményre  készülődnek, az 52. nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (ami tavaly a pandémia miatt maradt el) Budapest ad otthont szeptemberben, András atya a legelejétől részt vesz az előkészültekbe, most, hogy már azt is tudjuk, Ferenc pápa is ellátogat hozzánk, hol tart a felkészülés? 

Örömmel és hálával a szívünkben várjuk a Kongresszust, amelyet szeptember 5-12. között rendeznek meg a fővárosban. Tavaly a járványügyi helyzet nem tette lehetővé, hogy ilyen formában tanúságot tegyünk a világ számára, idén azonban nem marad el a találkozás. A készület jelenleg is folyik, amely folyamatos összehangolásra kerül az aktuális járványügyi korlátozásokkal. A Kongresszus programja elérhető, illetve a regisztrációs felület is a jelentkezők rendelkezésére áll. Nagy szeretettel ajánlom mindenki számára a szeptemberi eseményeket, ahol minden korosztály és közösség be tud kapcsolódni a programsorozatokba. A Kongresszus nyitómiséjén országos elsőáldozás lesz, a hétköznapokon tartalmas és értékes katekézisek várnak bennünket, idegen nyelvű szentmisék, valamint szentségimádás. A pénteki napon a fiatalokat szólítjuk meg a Forráspont eseményünk keretében, majd szombaton, családi napon, városi körmeneten vehetünk részt. Ez utóbbi egy országos ministráns találkozónak is otthon ad. A Kongresszus záró szentmiséje nagy ajándék az ország számára, hiszen a Szentatya látogat el hozzánk. Ez is abban erősít meg bennünket, hogy a hit továbbadásának nincsenek korlátai, bármilyen körülmények között is legyünk, meg kell találnunk az utat, amelyen keresztül tanúságot tehetünk Krisztusról. Jelenlétünkkel ezt üzenjük majd a világnak is idén szeptemberben.

Miben teljesedhet ki az Eucharisztiával való kapcsolatunk? 

Az Eucharisztiával, az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztussal való kapcsolatunk akkor teljesedik ki igazán, amikor nem csak magunkhoz vesszük Őt, hanem hagyjuk, hogy formáljon bennünket, és hatással legyen az életünkre. Amikor részesülünk az Eucharisztia csodájában, akkor Krisztust hordozzuk magunkban, tehát az Ő jegyeit, az Ő tulajdonságait öltjük magunkra. Ezek segítenek reagálni a mindennapok kihívásaira, örömeire, illetve felismerni, hogy amikor cselekszünk, előtte fel kell tennünk magunknak a kérdést: „mit tenne Jézus a helyünkben?” Ezekben a mozzanatokban teljesedik ki az Eucharisztia: átlényegülünk, és Krisztus válik minden rezdülésünk forrásává.

Forrás: Kanalas Ottilia/Kelet-Magyarország napilap

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a 11.30-tól kezdődő ünnepi szentmise keretében 27 fiatalnak szolgáltatja ki a bérmálás szentségét pünkösd ünnepén, május 23-án, a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

A szentmisét élőben közvetíti a Debrecen Televízió, amelyet a dehir.hu oldalon, az egyházmegye You Tube, valamint a Facebook oldalán keresztül is követhetünk.

Pünkösd ünnepével befejeződnek a székesegyházból történő vasárnaponkénti élő szentmise-közvetítések.

A Debrecen Televízió stábja 2020. november 15-től – a koronavírus-járvány miatti szigorúbb intézkedések bevezetésétől kezdődően – minden vasárnap folyamatosan jelen volt a 11.30-tól bemutatott szentmiséken, hogy a szentmise-közvetítéseken keresztül azok a hívek is megerősítést, vigasztalást és bátorítást nyerjenek, akik nem vehettek részt a liturgiákon.

A szentmiséket Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, április közepétől pedig – amikor az egyházmegyénkben megkezdődtek a bérmálkozások –, Krakomperger Zoltán általános helynök mutatta be.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hívei nevében köszönetet mondunk Palánki Ferenc megyéspüspök atyának, hogy a szentmise-közvetítésekhez biztosította a feltételeket, valamint a Debrecen Televízió munkatársainak, hogy hétről-hétre munkájukkal segítették e nemes cél megvalósulását.

Pünkösd ünnepén kérjük a Szentlelket, hogy árassza ki életükre ajándékainak bőséges kegyelmét!

Fotó: Öröm-hír Sajtóiroda  - A fotón a Debrecen Televízió munkatársai láthatóak, készült az Erőnk Forrása felekezeti magazinműsor 20. születésnapján

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, legnagyobb keresztény ünnepünk, amelyhez kapcsolódóan az ünnep előtti és utáni időszakban, valamint pünkösdvasárnap szolgáltatják ki a bérmálás szentségét a felnőtt keresztény élet mellett elköteleződött bérmálkozók részére.

Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében húsz egyházközségben összesen 374 személynek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét ebben az évben.

A debreceni Szent Anna-székesegyházban 23 fiatal részesül a Szentlélek ajándékainak kegyelmében pünkösd ünnepén, május 23-án, vasárnap a 11.30-tól kezdődő ünnepi szentmisében, amelyet élőben közvetít a Debrecen-Televízió. Követhetjük a dehir.hu oldalán, az egyházmegye You-Tube, Facebook felületén keresztül is.

***

A bérmálás a felnőtt keresztény élet mellett való tudatos döntést, elköteleződést jelent. A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket, és szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz, és elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.

Természetesen, akiben nincs meg a személyes odaadás, aki elzárja lelkét a Szentlélek elől, abban Ő nem tud működni. S aki a bérmálás után nem törekszik a nagykorú keresztény életre, az nem is tapasztalhatja meg annak kegyelmi hatásait.

Az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket.

Az első századokban az Egyház olyan fiatalokat, illetve felnőtteket fogadott be teljes értékű tagként közösségébe, akik éretten felkészültek a szentségek vételére, és készek voltak életüket adni Krisztusért és egyházáért. A krisztusi közösségbe való bevezetés szertartásaihoz tehát azokat a hitjelölteket engedték, akiket az Egyház megbízottjai érettnek találtak a nagykorú keresztény életre. A három „bevezető szentségben”, a keresztségben, bérmálásban és Eucharisztiában a felnőttek egyszerre részesültek húsvét vigíliáján.

A századok múltával egyre több keresztény házaspár kérte, hogy kis gyermekeik is részt vehessenek az egyházi közösség életében, ünnepein, s mindenekelőtt, hogy részesülhessenek a keresztségben. Mivel a hitvalló keresztény családok gyermekeinek jelentős része a tapasztalatok szerint a családban magáévá tette a krisztusi életet, az Egyház megengedte a gyermekek keresztelését.

Korábban együtt szolgáltatták ki a keresztséget és a bérmálást. Ekkoriban azonban megkezdődött a két szentség szétválása a nyugati egyházban. Azt mondták: a keresztség az Egyházba, a krisztusi életbe való bevezetés szentsége, amelyet csecsemők is megkaphatnak, ha szüleik vállalják komoly vallásos nevelésüket. A bérmálás viszont a keresztény nagykorúság, a személyes döntés szentsége, amelyet csak olyan korban szabad kiszolgáltatni, amelyben valaki képes éretten dönteni Krisztus és az Egyház mellett.

Aki megkeresztelkedett, az megkapta már a kegyelmi élet “csíráját”, részesedett már Jézus, a Szentháromság életében, s így megkapta a Szentlelket is. Mi újat tud akkor adni neki a bérmálás?

A bérmálás megerősít abban, ami a keresztségben elkezdődött. A bérmálásban a megkeresztelt - most már felnőttként - maga vállalja azt, amit a keresztségben szülei vállaltak helyette: a krisztusi életet és küldetést. S odaadására válaszul a Szentlélek új módon tölti el őt és megerősíti, hogy képes legyen a nagykorú keresztény életre.

Mi tehát a bérmálás? A bérmálás egyesülés a Szentlélekkel: a keresztény nagykorúság szentsége. „Megkapjátok a Szentlélek pecsétjét” (Ef 1,13)

Pünkösd ünnepének három fontos üzenete van: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek.

Az ünnepről részletesebben itt olvashatunk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3588-punkosd-a-husveti-idoszak-megkoronazasa

Forrás: Dr. Tomka Ferenc: Találkozás a kereszténységgel/katolikus.hu

Fotó: Domokosné Miterli Judit - Bérmálás, Pócspetri, 2021. május 16.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk, amelyet idén május 23-án ünneplünk. Az Ószövetségben is jelen van az ünnep, Húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét”, amelyet későbbi korok ógörögül pentékoszté-nak (ötvenedik) mondtak. Ebből ered az ünnep magyar elnevezése.

Az Ószövetségben kétféle értelmezése volt Pünkösd ünnepének. Kezdetben a hetek ünnepe volt, aratási ünnep, amely során az első termést felajánlották Istennek, de később, s Jézus korában már bizonyos, hogy új értelemmel gazdagodott: a törvényadás és a Sínai-hegyen kötött szövetség ünnepe lett. Azáltal, hogy a Szentlélek azon a napon áradt ki, amelyen az Istentől kapott törvényt ünnepelték, jelzi, hogy ennek az addigi ünnepnek a tartalmát gazdagítja: a törvény már nem csak kőtáblára van írva, hanem az Őt befogadó emberek szívébe is.

A keresztények kezdettől fogva a Húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek. Vannak, akik Szent Pál apostol megjegyzésében – „pünkösdig maradok Efezusban” (vö. 1Kor 16,8) – már a keresztény pünkösdöt értik. A IV. században már egyre több említés történik az ünnepről.

Pünkösd ünnepi napján három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele, mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ezek az események Urunk, Jézus Krisztus ígérete alapján történtek.

A Szentlélek kiáradásának történetét az Apostolok Cselekedetei (ApCsel 2,1-11) rögzíti. A leírás szerint miután a Szentlélek eltöltötte őket, az apostolok mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az Egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.

Pünkösd vigíliáján, előestéjén szerte a világban a Szentlélek eljövetelét kérik virrasztva és imádkozva a hívek, többek között egy ősi Szentlélek-váró himnusz szavaival:

Teremtő Lélek, szállj reánk,
ragyogd be lelkünk, tiszta láng,
ki alkotsz, éltetsz szíveket,
hozd nékik bő kegyelmedet!

Kit úgy hívunk: Vigasztaló,
kit ad nekünk az Alkotó,
te élő forrás, égi láng,
szent kenet, égből szállj le ránk!

Pünkösd előtti szombaton tartják a csíksomlyói búcsút, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. A Covid-19-világjárvány kapcsán kialakult egészségügyi helyzetre tekintettel, kérjük a híveket, aki teheti, idén is lélekben kapcsolódjon be az ünnepi szentmisébe és az egyéb liturgikus programokba. A Duna Televízió és a Mária Rádió élőben közvetíti a szentmisét, valamint a kegyhely honlapján is követhető lesz a búcsús szentmise: http://csiksomlyo.ro/

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia figyelembe véve a járványügyi szakemberek véleményét és a COVID-19 járvány harmadik hullámát követő és a beoltottak számának növekedése miatt életbe lépő enyhítéseket május 7-én közleményt adott ki, amelyben a vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alól (CIC 87. k. 1. §, 1245. k.) 521/2021. sz., március 5-én adott általános felmentést visszavonta.

Felhívják a figyelmet, hogy továbbra is felelősen és körültekintően kell eljárni, figyelembe véve a járványügyi előírásokat, különös tekintettel a fertőtlenítőszerek használatára, a maszk viselésére és a védőtávolság megtartására. Plébániai oktatások, közösségi összejövetelek is csak ezekre tekintettel tarthatóak. A nyilvános istentiszteletek végzésekor továbbra is be kell tartani a vonatkozó, járványhelyzetre hozott előírásokat.

Forrás: katolikus.hu

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szállítók rangsora az óvoda- és iskolatej program szabályozásáról szóló 19/2021 (V.5.) AM rendelet 4. sz. melléklete alapján.

II. János Pál pápa első magyarországi – 1991. augusztus 16-20-ig tartó – apostoli útja alkalmával augusztus 18-án látogatott Debrecenbe, ökumenikus találkozóra. A Református Nagytemplomban tartott ökumenikus igeliturgián elhangzott beszédében kiállt a katolikus egyház elkötelezetten képviselt egységtörekvései mellett. Nagy hatású beszédét követően, a Krisztusban hívő katolikusok és reformátusok kiengesztelődése jegyében, koszorút helyezett el a protestáns gályarab-prédikátorok emlékoszlopán a Nagytemplom mögötti Emlékkertben. Erre a történelmi jelentőségű ökumenikus találkozóra, a Szentatya jövőbe mutató beszédére és az emlékoszlop megkoszorúzásának önzetlen, alázatos és testvéri gesztusára felfigyelt az egész világ, és napjainkban is számon tartja. Érdekesség, hogy nem sokkal később az afrikai Gambiában megjelent egy bélyegsorozat, amelynek egyik darabja a debreceni ökumenikus találkozót örökíti meg.

Ennek a történelmi jelentőségű látogatásnak a 30. évfordulójára a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye és a debreceni Szent Anna Egyházközség szoborállítással, a látogatást felidéző kötet kiadásával és három napos programsorozattal készül, amelyről dr. Krakomperger Zoltán plébánost, általános helynök atyát, a debreceni megemlékezés szervezőjét kérdeztük.

— Szent II. János Pál pápa életnagyságú bronzszobrának készítése már folyamatban van, Kovács Jenő szobrászművészt bízták meg a szobor elkészítésével. Hol lesz elhelyezve a szobor?

— A tervek szerint a szobor a Szent Anna-székesegyház lépcsőteraszának jobb oldalán, a Csáky Imre-szobor pandantjaként fog állni. A bronzszobor mérete talapzat nélkül 220 cm, azaz életnagyságú, talapzata 90 cm magas mattcsiszolt felülettel süttői keménymészkőből készül.

— Az egyházmegyénk néhány templomában (Debrecen, Szent Anna-székesegyház, a Szent László-templomhoz tartozó II. János Pál Intézet; Ajak; Nyíracsád) találkozhatunk a nagy pápa debreceni látogatásának emlékét idéző II. János Pált ábrázoló domborművel. A pápát szállító helikopter leszállásának színhelyét, a Nagyerdei Stadion déli kapujához közeli szabad területet Debrecen, Megyei Jogú Város Önkormányzata II. János Pál pápa térnek nevezte el 2015-ben, a Debreceni Katolikus Újjászületés 300. évfordulóján.

Milyen célt szolgál majd a szobor elhelyezése?

– A szoborállításnak háromszoros célja van: Legyen jelen a debreceniek és a Debrecenbe érkezők tudatában a pápa debreceni látogatásának egyháztörténelmi jelentősége; tegyük láthatóvá látogatásának egyik igen meghatározó áldását: egyházmegyénk 1993. május 31-én történt alapítását; és merítsünk minél több ihletet az ő igen gazdag és újrafelfedezésre váró életművéből, amellyel profetikusan értelmezte az idők jeleit.

– Kovács Jenő szobrászművész alkotásai között már találkozhattunk a nagy pápát ábrázoló szoborral Miskolcon, a II. János Pál pápa téren. A debreceni szobor egyedi alkotás lesz? Mire utal, mit fejez ki a most készülő ábrázolás?

– A szobor külső jellemzői fontos üzeneteket közvetítenek. Legelőször szenteljünk figyelmet Szent II. János Pál pápa szobra térbeli elhelyezésének. A szobor a Szent Anna-székesegyház lépcsősorát lezáró teraszon kap helyet, a jobb oldali mellékbejárattól jobbra. Ezzel az elhelyezéssel a szobor mintegy párbeszédbe lép a Szent Anna-templom alapítójának és a debreceni katolikus hitélet újraszervezőjének, gróf körösszegi és adorjáni Csáky Imre (1672–1732) váradi püspök, kalocsai érsek, bíboros és Bihar vármegyei örökös főispánja szobrával.

– II. János Pál pápa alakjának dinamikus ábrázolása is közvetít üzenetet.

– Az alkotás vonalvezetéséből áradó lendület esztétikailag jól illeszkedik a székesegyház barokk stílusához. A korunkra oly jellemző dinamika, amely esetenként elnyomja, sőt száműzi a stabilitás és statikusság értékeit, gyönyörű összhangban egyesül a szobor letisztult és harmonikus formavilágával.

A dinamikus alakábrázolás emléket állít Szent Péter apostol 263. utódának, az egyetemes egyház világjáró pásztorának és Róma utazó püspökének, aki bejárta a földet, hogy küldetését, testvéreinek megerősítését a hitben Isten egész népe körében teljesíthesse. Ezt idézi fel a pápa alakjának íve és a lábak ábrázolása lépés közben.

A lépést idéző mozdulat, a lábak ábrázolása lépés közben arra emlékeztet, hogy csak vándorok vagyunk ezen a világon, zarándokúton járunk örök mennyei hazánk felé. Ezt a hitigazságot a Mindenszentek ünnepén elhangzó szentmise prefációja az alábbi fennkölt szavakkal vallja meg: „Mi valamennyien, akik a hit fényében a földi élet zarándokútját járjuk, nagy buzgósággal törekszünk a mennyei Jeruzsálembe, amely anyánk és végső célunk, hol megdicsőült testvéreink kórusa mindörökké magasztal téged.”

Lelki és szociális egészségünk érdekében jó azonosulnunk azzal, amit Szent Pál apostol így fogalmazott meg: „A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust” (Fil 3,20), és „Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.” (2Kor 5,1).

Lábainak lépésben történő ábrázolása láthatóvá teszi azt is, amit 1978. október 16-án – a konklávé lezárultakor — Stefan Wyszyński, Lengyelország bíboros prímása mondott Róma frissen megválasztott püspökének: „Te fogod átvezetni az új évezredbe az Egyházat.” Ez a próféciával felérő cselekvési program végigkísérte Karol Wojtyła pápai szolgálatát.

A szobrász II. János Pál pápát üdvözlésre emelt jobb karral ábrázolja. Az üdvözlés mellett a pápa alakja a székesegyház előtti profán tér irányába előrenyújtott jobbjával háromszoros meghívást is közvetít felénk, kifejezve Péter utódának misszióját, és emlékeztetve minden Krisztusban hívőt a személyes küldetésére.

II. János Pál pápa első magyarországi útja során Debrecenbe is ellátogatott és ökumenikus találkozón vett részt a református Nagytemplomban - Fotó: Szent Anna Egyházközség archivuma

– Kiket és mire hív meg Péter utóda?

Háromszoros meghívásában koncentrikus elrendeződést ismerhetünk fel. Belülről kifelé haladva: a Krisztusban hívőkhöz, az európai népekhez és minden jóakaratú emberhez intézett meghívása.

Az első meghívás valamennyi Krisztus-hívő megtérésére irányul hazánk újraevangelizálása érdekében, amelyet a pápa a Nagytemplomban megtartott ökumenikus igeliturgián beszédében így fejezett ki: „Nincs vesztegetni való időnk az újraevangelizálás küldetésében. Ezért sürgős a keresztény egység művének előmozdítása, mivel «az a tény, hogy a kiengesztelődés örömhírét egymás között megosztott keresztények hirdetik, gyengíti tanúságtételünket» (Redemptoris missio 50). (…) A megtérés szelleme segít bennünket abban, hogy elvessük a másokról alkotott torzképeket és minden kísértést arra, hogy meghamisítsuk nézeteiket. Tudatára ébreszt majd bennünket annak a jónak, amit a Szentlélek cselekszik bennünk. A megtérés szellemében Krisztus minden követője képessé válik arra, hogy más keresztény közösségek tagjaira tárgyilagosabban, előítéletek nélkül tekintsen, hogy törekedjék alaposabb megismerésükre: úgy tekintse őket, ahogyan ők saját magukat. A megtérés szelleme elengedhetetlen ahhoz, hogy előkészítsük az utat kollektív emlékezetünk megtisztuláshoz, úgy, hogy az egység felé való haladásunk minden lépésében egyedül az igazság vezéreljen minket.”

A második meghívás Európa népeihez szól közös házuk (az Európai Unió) keresztény alapjainak helyreállítására és védelmére. Ez így hangzott el a pápa Nagytemplomban tartott beszédében: „Nem lehet tartós békére, igazságosságra és az egyházak s a népek közti szolidaritásra épülő Európát létrehozni Jézus Krisztus és Evangéliuma nélkül, amely «Isten üdvösséget hozó ereje» (Róm 1,16). Európának többnek kell lennie, mint közös megegyezéssel elfogadott érdekközösségnek. Népei igazában arra kaptak közös hivatást, hogy Krisztusban Isten gyermekeinek egyetlen nagy családját alkossák. A mai változások közepette különösen értékes a keresztények készsége arra, hogy közösen együtt dolgozzanak Európa keresztény alapjainak helyreállításában. Mindemellett a Magyarország és Európa előtt álló feladat nagyobb, mint mindaz, amit anyagi és kulturális erőinkkel megvalósíthatunk. Az imádság ezért életbevágóan fontos.”

A harmadik meghívást II. János Pál pápa ekként intézte minden jóakaratú emberhez 1978. október 22-én, beiktatási szentmiséjének homíliájában: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy «mi lakik az emberben». De egyedül ő tudja ezt! Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!”

— A szobor készítésével párhuzamosan már készül Zoltán atya szerkesztésében a pápa Debrecenben tett látogatását felidéző, bemutató, a látogatás áldásairól szóló emlékkötet. Milyen koncepcióra épül a 30 évvel ezelőtti eseményekre visszatekintő könyv?

– Az emlékkönyv 3 részből és egy fényképalbumból fog állni. Az 1. rész 1. fejezete II. János Pál pápa életútját mutatja be. A 2. fejezet elénk tárja a világjáró pápa apostolkodásának stílusjegyeit és a 3. fejezet képet alkot II. János Pál pápa debreceni látogatásának vatikáni és hazai előkészületeiről.

II. János Pál pápa a debreceni református Nagytemplomban 1991. augusztus 18. Fotó: Szent Anna Egyházközség archivuma

A 2. rész 1. fejezete bemutatja lépésről lépésre a Szentatya debreceni látogatásának minden mozzanatát azzal kezdődően, hogy augusztus 18-án kevéssel 17 óra előtt szállt le a pápát és kíséretét szállító helikopter a Nagyerdei Stadion déli kapujához közel eső területen. Ebben a fejezetben olvashatjuk a teljes ökumenikus igeliturgiát, a vendéglátó Kocsis Elemér református püspök köszöntőbeszédét és a Szentatya elhangzott homíliáját, valamint a Gályarab-prédikátorok emlékoszlopa megkoszorúzásához vezető sajátos fejleményeket.

Ennek a résznek a 2. fejezetében olvashatjuk 22 római és görög katolikus, valamint református szemtanú élményszerűen megírt visszaemlékezését.

A 3. rész 1. fejezete időrendi sorrendben gyűjti össze a pápalátogatás Debrecen kultúrájában és hitéletében megérett áldásait. A 2. fejezet ismerteti, milyen lelki táplálékhoz juthat, és milyen szellemi útravalót kaphat II. János Pál pápa köztéri szobrának szemlélője?

Az emlékkönyv utolsó egysége a pápa debreceni látogatásáról készült válogatott fényképfelvételek albuma.

II. János Pál pápa debreceni látogatásának célja a református testvérekkel való egységre törekvés, kiengesztelődés volt, a Szentatya az ökumenikus alkalomra ennek emblematikus helyszínét, a református Nagytemplomot választotta. Ez a látogatás a református testvérek előtt is kiemelkedő jelentőségű volt.

Ökumenikus találkozóra tekintünk vissza. Az előkészületekben, a tervezett program részleteiben is megnyilvánul ez az egység.

Megemlékezés II. János Pál pápa debreceni látogatásának 30. évfordulójáról: programtervezet a mellékletben található.

A DEBRECEN-NYÍREGYHÁZI EGYHÁZMEGYE ÉS A DEBRECENI SZENT ANNA EGYHÁZKÖZSÉG MEGKÖSZÖNI A SZOBORÁLLÍTÁSHOZ EDDIG BEÉRKEZETT ADOMÁNYOKAT!

TOVÁBBI FELAJÁNLÁSOKAT IS ÖRÖMMEL FOGADNAK: 10702064-70424368-51100005

 A postai csekken és a banki átutalásnál kérjük feltüntetni: SZOBORÁLLÍTÁSRA

 Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Kikapcsolódást, egymás megismerésének lehetőségét, szórakozást kínál az egyházmegyei ministránsok számára a nyári tábor, amelyre a szervezők: Kálmán József debreceni plébános, ministráns referens, Papp Tamás újfehértói káplán atya, valamint az egyházmegyénk kispapjai várják a jelentkezőket.

A tábort idén Nyíregyházán a Szent Imre Kollégiumban rendezik meg július 5–9-ig (hétfő 9 órától – péntek ebédig).

A szervezők biztosítanak:

- napi 3x-i étkezést (a kollégium konyháján)

- szállást, ágyneműt a kollégiumban

- belépőjegyeket a programokra

- édességet/gyümölcsöt minden napra

A résztvevők hozzanak magukkal:

- kényelmes, sportos öltözetet

- cipőt, amit nem sajnálnak a focizáshoz

- naptejet, fürdőruhát és sapkát a nap ellen

- tisztálkodási felszerelést

- némi költőpénzt a strandra

A szervezők nyomatékosan kérik, hogy a ministránsok NE hozzanak magukkal:

laptopot, tabletet, mp3 lejátszót, stb., vagyis olyan eszközöket, amely elvonják a figyelmüket a közösségtől.

Programok:

- Sóstó – strand, Nagykálló - strand

- vetélkedők és sorverseny, számháború

- kirándulás, túrázás / Eger, Felsőtárkány, Stimecz-ház /

- csocsó, pingpong, kosárlabda társasjátékok…minden nap

- esténként „mozi-filmvetítés”

- FOCI ( fedett, vagy kinti pályán ) minden nap

- péntek de. ugrálóvár, trambulin, egyéb játékok

- a város megtekintése

- szentmise, ahol lehetőséged van ministrálni és találkozni fiatal vendég atyákkal.

- erdőlátogatás, tanösvények felfedezése („Kinek van több szúnyogcsípése” verseny J J)

- és még néhány MEGLEPETÉS

Költségek: Az egyházmegye és a plébániák támogatják a táborozás költségeit, így a ministránsok részvételi díja: 6 000 Ft, amely a program összes költségét tartalmazza.

Kálmán József, Papp Tamás atyák és a kispapok

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A 12.a osztályban két képzési típus - informatika és humán terület - közül választhattak a diákok, amikor az intézménybe jelentkeztek. Iskolai műsorok szereplőiként vállaltak szerepet a közösségi programokban.

A 12. d osztály tanulói ötéves nyelvi képzésben vettek részt, melynek eredményeként számos közép- és felsőfokú nyelvvizsga tulajdonosai lettek az osztályban tanulók. Aktív részesei voltak a hitéleti programoknak, az iskola közösségi életének.

A 12. f osztály végzősei 10 évesen kerültek az intézménybe. A nyolcosztályos képzés során büszkén képviselték az iskolát nemzetközi és országos tanulmányi- és sportversenyeken kimagasló eredménnyel.

Rácz Tiborné intézményvezető

Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye