Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypénteken az egyházi év legcsendesebb ünnepén, Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napján az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Urunk szenvedésének ünnepét 15.00 órától Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániájának udvarán, hívek jelenlétében tartotta. A szertartáson részt vettek az egyházközség papjai: Csordás Gábor plébános, Figeczki Balázs, Jakus Ottó, Szidor János atyák.

A szertartást – amely igeliturgiából, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából áll –, az egyházközség YouTube csatornáján élőben közvetítették.

A szertartás kezdetén a főpásztor és a papok a vértanúságra, mártírságra, a szenvedésre utaló piros miseruhában, az asszisztenciával együtt némán vonultak a tábori oltárhoz, majd letérdeltek előtte. A pap földre borulása, letérdelése az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgiában a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház Scholája férfi tagjainak művészi előadásában elhangzó Passió felemelő élményt nyújtott a jelenlévőknek. Soltész Béla kántor-karnagy vezetésével közreműködtek: Babicz Béla, Csizinszky László, Roska Krisztoffer.

Ezt követte Palánki Ferenc megyéspüspök homíliája. A főpásztor a két évvel ezelőtt elindított nagypénteki elmélkedéssorozatának harmadik állomásához érkezett. Minden évben az egyházi év legcsendesebb ünnepén Jézusnak a kereszten elhangzott hét szava egyikéről elmélkedik. Az elmúlt két évben a következő mondatok mélységét kutatta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34), majd Jézusnak a jobb lator számára adott válasza, miszerint: „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43), mondatok mélységét kutatta, az idei prédikációjának központi gondolta pedig: „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27).

Megdöbbentő ez a mondás, mert Jézus megfeszítve, haldokolva, levegőt alig kapva édesanyjára és a szeretett tanítványra gondol – kezdte homíliáját a főpásztor. Mária a kereszt alatt áll, teste nem roskad össze, nem ájul el, van benne tartás. Fáj, hogy fiát elveszíti, és talán az is érthetetlen számára, hogy az Isten Fia helyett egy ember fiút kap. Hisszük, hogy nemcsak egy embert, hanem Jánosban bennünket, mindannyiunkat gyermekévé fogadott. Vasadi Péter költő írja: „Rettenetes, de üdvösséges csere történik most. A természetes szálaknak el kell szakadniuk a természetfölötti szálakért.”

A csere, hogy Mária az Isten fia helyett, bennünket, embereket kapott, azt jelenti, hogy elveszítette a Fiát, hogy megtalálja a számtalan elkószált gyermekét. Csodálatos csere ez. Mária hitében nem volt fogyatkozás, és éppen ezért elfogadta Jánost, elfogadott bennünket.

Ugyanígy a szeretett tanítvány is ott áll a kereszt alatt, bátran megvallva a Mesteréhez, Jézushoz tartozását. A többiek elfutottak, de ő ottmaradt, az életét kockáztatva vállalta, hogy Jézusnak a tanítványa.

Így kapta meg az ajándékot, Isten anyját saját édesanyjául, és attól az órától fogva befogadta őt a házába. Édesanyát kapott és persze feladatot is, hogy vigyázzon az Isten anyjára. Ők ketten még nem tudták, hogy közösségükben elindult az Egyház. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Elindították azt a szeretetközösséget, az Egyházat, amelynek mi is a tagjai vagyunk.

Mária és Szent János apostol beteljesítették Jézus tanítását, aki azt mondta, „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,50). Mi is Jézusnak a testvérei vagyunk, ha teljesítjük az akaratát, keressük és megtaláljuk, hogy mit vár tőlünk, és megkapjuk a Szűzanyát égi édesanyánkul, hozzá feladatot is, hogy vigyázzunk rá, mert hisszük és tudjuk, hogy Mária elfogadott, segít bennünket, hogy életünk minden helyzetében, ezekben a nehéz időszakban is rátalálhassunk Isten akaratára, amit tejesítve Jézus Krisztusnak testvéreivé leszünk. 

Jézus vállalta értünk a kereszthalált, nem mondott le rólunk, útjáról nem térítette el semmi, az sem, hogy nem hittek benne, és hogy visszautasították. Ő végigjárta a keresztutat, a szeretet útját, életét adva értünk, hogy mi örökké élhessünk az Ő végtelen szeretetében, aki így szólt a keresztről: „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme, a te anyád!”

Jézus hozzánk is szól, kéri, hogy figyeljünk Máriára, egymásra, hogy mi is ennek a szeretetközösségnek lehessünk az élő tagjai – fejezte be elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök. 

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következtek, amikor lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Az idei évben a tavalyihoz hasonlóan, sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre nem kerülhetett sor a hívek kereszt előtti hódolatára, így a hívek sok helyen fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudtak belekapcsolódni a liturgiába.

A kereszthódolat után a szertartás a szentáldozással, majd a zárókönyörgés elmondásával ért véget.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„A nagypénteki liturgián, amikor a pap belép a szentélybe egész testével leborul, lefekszik az oltár előtt a padozatra, és így marad hosszú perceken át nagy csöndben. Ez a csöndes gesztus sokatmondó. Az ember elismeri semmisségét, és tényleg semmi mondanivalója nincs a kereszt szentséges misztériuma előtt. Csak alázatosan leborulhat és imádásba merülhet. Ez az imádás azonban nem nyomasztó, inkább a ráhagyatkozásra és a bizalomra nyitja meg az embert….

Az isteni csöndben nincsenek szavak, csak könnyek, mert az ember lelke legmélyén, létének abban a rétegében van megérintve, ahol Isten trónol.” (Robert Sarah bíboros)

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük Nagypénteken. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Dsida Jenő, Nagypénteki ima

„Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom”.

1924. április 18.

Fotó: 2020., Nagypéntek

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagypéntek az egyházi év legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Urunk szenvedésének ünnepét 15.00 órától Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániájának udvarán, hívek jelenlétében tartja. A szertartáson online is részt vehetünk az egyházközség You Tube csatornáján keresztül (https://www.youtube.com/results?search_query=magyarok+nagyasszonya+ny%C3%ADregyh%C3%A1za ).

Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök atya a nagypénteki szertartást 18.00 órától végzi a debreceni Szent Anna-székesegyházban, hívek jelenléte nélkül, amelyet szintén követhetünk online, az egyházmegye You Tube felületén (https://www.youtube.com/channel/UCQQy1JVWk5td9GSGHI9X7Ng ).

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük nagypénteken. A nagypénteki szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából (olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel), a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás szertartásából.

A liturgia színe már előre jelzi a szenvedéstörténetet. A piros szín, a vértanúság, a mártírság a szenvedés színe. A pap piros miseruhában, némán vonul az oltárhoz, majd leborul az oltár előtt. A pap földre borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló Krisztust jeleníti meg.

Az igeliturgia olvasmányai Jézus szenvedésének titkáról szólnak. Az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből hangzik el (Iz 52,13–53,12) az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól, akinek áldozatát Isten elfogadta. A szenvedő szolga az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A szentleckében Krisztus, mint az új szövetség igaz és tökéletes főpapja jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Ezután hangzik el a Passió. A János evangélium (Jn 18,1 – 19,42) drámai módon idézi fel Krisztus kínszenvedését, halálát és sírba tételét.

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következnek, amikor lélekben a kereszt alatt állva – könyörgünk az Anyaszentegyházért, a pápáért, a papságért, a hívekért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és különösen a szenvedőkért.

A kereszthódolat szertartása a liturgia második fő része. Az idei évben a tavalyihoz hasonlóan sajnálatos módon, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban nem kerülhet sor a hívek kereszt előtti hódolatára, mivel hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek sok helyen fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a liturgiába.

A kereszthódolat után következik a szentáldozás szertartása. A Miatyánk és az Isten Báránya elmondása után szolgáltatja ki a celebráns a szentséget. A zárókönyörgés elmondása után a liturgia befejeztével a pap teljes csendben távozik a templomból.

A helyi szokásoknak megfelelően ekkor következhet a lamentáció, Jeremiás siralmainak a felolvasása.

Nagypénteken az esti szertartást megelőzi a délután három órakor végzett keresztút. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de bennünket, hívőket biztosít arról, hogy nem a halálé az utolsó szó, hogy nagypénteket követi a feltámadás, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a szeretet győz a gyűlölet felett, a harmadnapra Feltámadt Krisztus győzelme hirdeti, hogy az utolsó szó Istené, aki maga az Élet.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek legfeljebb háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket az Örök Főpap iránt és a testi lemondás emlékeztet minket Jézus mindhalálig tartó szeretetére.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: 2020. Nagypéntek, Debrecen, Szent Anna-székesegyház

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtökön este az utolso vacsorára emlékezve Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentmisét mutatott be – dr. Krakomperger Zoltán általános helynök, Törő András, a Püspöki Hivatal irodaigazgatója, Markovics Balázs káplán, Kiss Miklós atya koncelebrálásával – a hívek jelenléte nélkül, a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyet online élőben követhettünk az egyházmegye You Tube oldalán.

Ezen a napon a Katolikus Egyházban délelőtt olajszentelési szentmisét is bemutatnak, amelyet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a járványügyi helyzet miatt későbbi időpontra tettek át. A megyéspüspök a személyes találkozást nélkülözve levélben köszöntötte az egyházmegye papságát, amelyet itt olvashatunk. http://www.dnyem.hu/index.php/item/3491-jezus-mint-ahogyan-petertol-csak-egy-dolgot-kerdezett-szeretsz-e-engem-palanki-ferenc-megyespuspok-levelben-kuldott-uzenetet-az-egyhazmegye-papjainak

Az utolsó vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe Jézus elárultatását és elfogatását, a szenvedéstörténet kezdetét tárja elénk. Jézus ezen a vacsorán adja a főparancsot: „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér - ezért van a pap fehér miseruhában -, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” bevezető sorait követően nagyszombat estig elnémulnak. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A néphagyomány szerint ilyenkor a harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

Az alábbiakban Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedését olvashatjuk.

Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, szeretetének a végső jelét, az Eucharisztiát adta, amelyben mindennapi kenyérként saját magát ajándékozta nekünk, az Egyháznak. A szentmise első könyörgésében azért fohászkodtunk, hogy ebből a nagy misztériumból, a szeretet és az élet teljességéből meríthessünk, amelyet Egyházára bízott. Jézus Krisztus nem valamit, hanem saját magát ajándékozta nekünk, hogy mi, emberek eljuthassunk az örök életre.

A nagycsütörtöki evangéliumban (Jn 13,1-15) olvassuk, hogy a háttérben munkálkodik a gonosz, a sötétség, „Vacsora közben történt, amikor az ördög már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el” (Jn 13,2), az előtérben pedig Isten végtelen nagy szeretete van jelen, ami túlnövi a gonoszságot, a bűnt.

Jézus  a szolgai munka közben, tanítványai lábát mosva párbeszédet folytat Péterrel arról, hogy mit jelent odaadni teljesen az életet, feltétel nélkül szeretni, és még az áruló lábát is megmosni: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted” (Jn 13,7). Péter további tiltakozására Jézus folytatja: „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem” (Jn 13,8), mert a szolgáló szeretet teszi a közösséget igazi közösséggé, Egyházzá. Péter ekkor még nem értette meg, hogy Jézusnak micsoda nagy tervei vannak vele, mert ezen az estén – amikor megmosta a tanítványok lábát, tanította őket a végtelen szeretetről, új parancsot adott, amelyben azt mondta, úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan Ő szeretett minket –, megalapította az Eucharisztiát és a papságot, az egyházi rendet.

Ettől kezdve lettek az apostolok igazán áldozat-bemutatók, akik a kenyértörésen bemutatták a szentmisét, és tesszük ezt mi is kétezer éven keresztül, emlékezve arra a nagy szeretetre, amelyben Jézus mint mindennapi kenyeret, feltétel nélkül kínálja, adja magát nekünk, hogy mi is képesek legyünk odaadni az életünket mások szolgálatára. Az Eucharisztia bemutatása, Isten bárányának a bemutatása a szentmise. Jézus ránk bízta ezt a nagyszerű és csodálatos titkot, misztériumot. Mint ahogyan az Eucharisztiára, úgy az Egyházra is azt mondjuk: Krisztus titokzatos teste.

Az Egyház közösségére van bízva, hogy továbbadjuk azt a szeretetet, amit Jézustól tanultunk. Talán most még nem értjük meg, de a gonoszságot, a körülöttünk, bennünk lévő bűnöket csak Jézus Krisztus szeretetének erejéből tudjuk legyőzni. Ezért táplál bennünket, adja és kínálja magát nekünk nap mint nap, hogy ebből a szeretetből éljünk, és merítsünk, ebből tudjuk embertársainkat feltétel nélkül szeretni, egymás lábát megmosni mindennapi szolgálatunkban.

Jézus egészen konkrét cselekedeteket vár tőlünk. Forduljunk oda a másik emberhez, legyünk hiteles tanúi annak, hogy az Ő testéből és véréből részesedünk, szeretetéből merítünk. Akarjuk élni az Ő életét  itt a földön. Jézus az Egyházat ezért alapította, hogy a szeretetét képviseljük. Az Egyház a láthatatlan és a látható közösség misztériuma. A láthatatlan közösséghez tartoznak azok a lelkek, akikért imádkozunk, szentmisét mutatunk be és azok, akik már eljutottak az élet teljességére, az örök életre. Az utolsó ítélet után már csak a megdicsőültek Egyháza marad, ide szeretnénk mindannyian eljutni, efelé zarándokolunk, amely út során megtapasztaljuk a háttérben a bűn sötétségét is. A gonosz leküzdéséhez szükségünk van a mindennapi lelki kenyér táplálékára mint erőforrásra, az Eucharisztiára, a közöttünk lévő Jézus Krisztusra.

Kérjük az Ő segítségét, hogy hiteles tanúi lehessünk egymás közt létének, szeretetének egymás szolgálata, a ránk bízott feladat, küldetésünk és annak a parancsnak teljesítése által, amely így szól: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (1Kor 11,24).

Életünk emlékeztesse a világot Jézusra, fedezzék fel szolgálatunk révén, hogy van igazi, tiszta, önzetlen szeretet, amely nem kötődik feltételekhez és gyakorlása által már itt a földön a megkezdett örök élet boldogságában élhetünk.

Laczkó Zsolt görögkatolikus atya Nagyhétre írt gondolataiban olvashatjuk: "Nem az számít, hogy mi történik kívül, hanem hogy mi történik belül". Ezt a belső ragaszkodást, az Istennel való személyes kapcsolatot az élet kenyere építi bennünk nap mint nap. Kérjük Jézus Krisztust, hogy mindig tiszta lélekkel, gyümölcsözőn vehessük Őt magunkhoz, és segítsen bennünket eljutni az élet és a szeretet teljeségére – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.

A liturgikus hagyomány szerint a szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. A hívek nélküli szentmisén ez a mozzanat elmaradt. Ezután történt az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtökön a Katolikus Egyházban délelőtt az olajszentelési szentmisét mutatják be, este az utolsó vacsorára való emlékezést ünneplik. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az olajszentelési szentmisét a járványügyi helyzet miatt későbbi időpontra tették át. Palánki Ferenc megyéspüspök a személyes találkozás nélkülözése miatt levélben köszöntötte az egyházmegye papságát.

Főtisztelendő Paptestvérek!

Az Eucharisztia alapításának napja egyben papságunk születésnapja is. Sajnos az idén sem tudjuk közösségben megünnepelni ezt a napot, el kellett halasztanunk az olajszentelési misét. Terveim szerint ismét összevonjuk a pap- és diakónusszenteléssel és akkor fogjuk megújítani a papi ígéreteinket is.

Mégis ez a nap alkalmat ad arra, hogy hálát adjunk Isten nagy ajándékáért, meghívottságunkért. Három gondolatot szeretnék veletek megosztani.

Az első: a személyes hivatásunk. Gondoljunk vissza meghívástörténetünkre és bepillanthatunk Isten misztériumába. Elcsodálkozhatunk azon, hogy Isten miért pont engem választott és hívott meg, de rácsodálkozhatunk az Ő szeretetére is, látva azt, hogy érdemeink nélkül, különleges képességek híján, mégis tanítványává, sőt barátjává fogadott minket (Jn 15,15). Személyre szabott szeretetével bensőséges kapcsolatra hívott. Nem kérdezte, hogy tudsz-e majd jól tanulni, tudsz-e majd prédikálni, tudsz-e majd hivatalt vezetni, közösséget szervezni. Csak egy dolgot kérdezett, mint Pétertől is: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21,15-17).

Ezt kérdezi tőlünk most is, nap mint nap, s az életünkkel kell válaszolnunk! Akkor tudunk „jó feleletet” adni, ha a legfontosabbat, a vele való személyes kapcsolatot ápoljuk, építjük. Mert nélküle semmit sem tehetünk! Egy virágvasárnapi anekdota szerint: „Két szamár sétált Jeruzsálemben, amikor az egyik megszólalt: »Tegnap Jézust vittem a hátamon, és az emberek énekeltek és kiáltoztak, és elém dobálták ruháikat, hogy azokon járjak, ma meg rám se hederítenek.« Mire megszólal a másik: »Ez már így van barátom… Jézus nélkül semmik vagyunk.«”

A mai napon (is) köszönjük meg az Úr személyre szabott szeretetét irántunk, és „szítsuk fel a kegyelmet, melyet a kézfeltétel által kaptunk” a szentelésben (2Tim 1,6).

A második: a küldetésünk, a missziónk, mely épp a szentelésünkből, a személyes Isten-kapcsolatunkból fakad. Szolgálatunk során Isten gazdag jóságának lehetünk tanúi. XVI. Benedek pápa írja: „A pap szégyenkezve tapasztalja meg, hogy az ő sete-suta szavaira az utolsó óráikat élők mosolyra derülnek; hogy az emberek a sok értelmetlenség közepette igazi értelmét kezdik látni az életüknek. Hálával élheti át, hogy szolgálata által Isten dicsőségére döbbennek rá az emberek. Megtapasztalja, hogy Isten az ő gyöngeségén keresztül visz végbe nagy dolgokat, és hogy Isten őt, a kicsinyt oly sok kegyelemmel árasztotta el.” Hányszor megtapasztalhattuk már „üres kezünk szelíd csodáit” (Bernanos)!

A harmadik: az áldozat. A szeretet mindig áldozattal jár. A pap sem kerülheti el Mestere sorsát. Egyesülnie kell a szenvedő Krisztussal. Mindannyiunknak bele kell kapcsolódnia konkrét módon is Krisztus áldozatába. Ez a bekapcsolódás hozza el a legvégső sikert, és adja meg az egész papi életnek az eucharisztikus karakterét.

Áldozunk, áldozatot hozunk, és áldoztatunk! Szent Ágoston mondja: „Krisztus adja Krisztust Krisztusnak”. A pap az áldozatban, a szenvedésben lesz igazi szolgája Krisztusnak. Jézus mondja: „Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám” (Jn 12,26). Ha Neki szolgálunk, ott lehetünk majd, ahol Ő van. Jézus Krisztus viszont ott van, ahol a szolgája szolgál. A pap szolga, de igazán akkor válik szolgává, amikor bekapcsolódik a keresztáldozatba. Minden nap fel kell vennünk a keresztünket, meg kell hoznunk kisebb-nagyobb áldozatainkat. Így leszünk a szeretetének legvégső jelét és teljességét nekünk ajándékozó Jézus Krisztus hiteles tanúi.

       Segítsük, támogassuk egymást bátorítással, biztatással és főként imádsággal, s bár tudjuk, hogy a kereszt mindig egyszemélyes, de azt is, hogy minden keresztút vége a feltámadás!

Főtisztelendő Oltártestvéreim!

Hálásan köszönöm mindennapi helytállásotokat, leleményes lelkipásztori szolgálatotokat, melyet imádsággal kísérek!

A feltámadás reményében és örömében megélt húsvétot kívánok szeretettel és főpásztori áldással:

+Ferenc püspök

Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye

Nagycsütörtökön a Katolikus Egyházban kettő liturgiára kerül sor, délelőtt az olajszentelési szentmisét mutatják be, este az utolsó vacsorára való emlékezést ünneplik.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében az olajszentelési szentmisét a járványügyi helyzet miatt későbbi időpontra tették át.

Az Utolsó vacsorára emlékezve Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 18.00 órakor mutat be szentmisét a hívek jelenléte nélkül a debreceni Szent Anna-székesegyházban, amelyen online részt vehetünk az egyházmegye You Tube oldalán keresztül (https://www.youtube.com/channel/UCQQy1JVWk5td9GSGHI9X7Ng ).

Nagycsütörtökön hagyományosan a katolikus egyház székesegyházaiban a főpásztorok az egyházmegyéjük papságával koncelebrálva délelőtt olajszentelési szentmisét vagy másnéven krizmaszentelési szentmisét mutatnak be. Ekkor szentelik meg azokat a szent olajokat, amelyeket a keresztség, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés vagy a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. Ezen a szentmisén az evangélium elhangzása után a papság megújítja a szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve ezáltal közösségét a főpásztorral és az egész Egyházzal. Az idei esztendőben hazánk számos székesegyházában ezt a szentmisét csak zárt körben tartják meg, van, ahol a papság közvetítésen keresztül kapcsolódik be a szertartásba

Az esti liturgia az Utolsó Vacsorát, Jézus elárultatását és elfogatását tárja elénk, a szenvedéstörténet kezdetét. Az Utolsó Vacsora az első szentmise és az Oltáriszentség alapításának az ünnepe. Jézus ezen a vacsorán adja a főparancsot: „szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Olyan tanítás ez, amelynek szolidaritásra és összetartásra vonatkozó üzenete a mai világban különösen is időszerű. Az ószövetségi olvasmány (Kiv 12,1–8. 11–14.) felidézi az egyiptomi kivonulás éjszakáját. A zsidó peszah, a húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe. A szentlecke (1Kor 11,23–26) az utolsó vacsora termét jeleníti meg, ahogy Jézus a tanítványainak ezt mondja: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem…” Jézus saját testét és vérét hagyja ránk, hogy lelkünket táplálja, vére által megszabaduljunk a bűntől és az örök haláltól.

A nagycsütörtöki evangélium (Jn 13,1–15) a lábmosást tárja elénk, azt a cselekedetet, amellyel Jézus, az Úr és Mester a legalantasabb munkát vállalva, mosta meg a tanítványok lábát. Ez a cselekedet örök időkre szóló példaadás, hogyan kell egymást alázatos szívvel szolgálni A lábmosás szertartása a hívek nélküli szentmisén az egyházmegyénkben elmarad ugyan, azonban annak alázatra hívó gesztusa enélkül is érvényes.

Az esti szentmise elején a jelképek az utolsó vacsora örömének hangulatát idézik. A liturgia színe fehér - ezért van a pap fehér miseruhában -, az öröm hangjaként szól a mise elején az orgona, és virág díszíti az oltárt. A „Dicsőség”-re minden templomban megszólalnak a harangok, a csengők, az orgona, majd a „Glória” bevezető sorait követően nagyszombat estig elnémulnak. A mély gyász jeléül ezután csak a kereplők szólnak. A néphagyomány szerint ilyenkor a harangok „Rómába mennek” és megjelennek a szomorúság, a fájdalom jelei is. Megrázó ellentét, ahogy Jézust azon az estén árulják el, amelyen szeretetének legnagyobb jelét adja.

A szentmise részeként az áldozás után az Oltáriszentséget a pap a templomon át elviszi őrzése helyére, egy mellékoltárhoz vagy egy kápolna tabernákulumába. Ez a cselekedet Jézus elfogatását, elhurcolását jelképezi. Ezután történik az oltárfosztás, amikor is eltávolítanak az oltárról minden díszt, beleértve az oltárterítőt is, emlékeztetve minket Jézus elfogatására és a passió kezdetére. A szertartás végén a csend jelzi a Jézus szenvedésével együtt érző fájdalmat.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: 2020., Nagycsütörtök, Debrecen, Szent Anna-székesegyház

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök – összhangban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia rendelkezéseivel, és figyelembe véve a járvány súlyosbodását – 2021. március 15-től hozott járványügyi rendelkezésének értelmében visszavonásig szünetelnek az egyházmegyénk templomain belül a nyilvános liturgiák.

A főpásztor ünnepi programja:

Április 1., Nagycsütörtök 18:00: Utolsó vacsora emlékünnepe — Debrecen, Szent Anna Székesegyház

Április 2., Nagypéntek 15:00 Urunk szenvedésének ünneplése — Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Április 3., Nagyszombat 17:00: Húsvét vigília szertartása — Debrecen, Szent Anna Székesegyház

Április 4., Húsvétvasárnap 11:00 Urunk feltámadásának ünnepe — Nyíregyháza, Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Dr. Krakomperger Zoltán általános helynök a következő ünnepi liturgiákat végzi

Április 2., Nagypéntek 14:30-tól Pandémia-keresztút, 18:00: Urunk szenvedésének ünneplése – Debrecen, Szent Anna-székesegyház – A szertartást dr. Krakomperger Zoltán általános helynök vezeti.

Április 4., Húsvétvasárnap 11:30: Urunk feltámadásának ünneplése – Debrecen Szent Anna-székesegyház – A szentmisét dr. Krakomperger Zoltán általános helynök mutatja be.

A LITURGIÁKBA ONLINE FELÜLETEKEN KERESZTÜL BEKAPCSOLÓDHATUNK:

A nagyszombati szertartást on online is részt vehetünk az egyházmegye You Tube felületén, valamint a Debrecen Televízió felvételről fogja közvetíteni azt húsvétvasárnap 11.30-tól, amelyet a dehir.hu-n követhetünk, valamint az egyházmegye You Tube csatornáján, facebook oldalán is megosztunk. 

Nagycsütörtökön, Nagypénteken, Nagyszombaton a meghirdetett időben az egyházmegye You Tube felületén követhetőek a szertartások.

A többi hétköznapokon reggel 7 órakor mutatnak be szentmisét a székesegyházban, amely szintén követhető a You Tube felületünkön.

A nyíregyházi társszékesegyház liturgiáin szintén van lehetőség online részvételre is az egyházközség You Tube csatornáján keresztül: https://www.youtube.com/results?search_query=magyarok+nagyasszonya+ny%C3%ADregyh%C3%A1za

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház további nagyheti szertartásai itt megtekinthető: http://magyaroknagyasszonya.dnyem.hu/nagyheti-szertartasok-gyonasi-lehetoseg-egyhazkozsegunkben/

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Szent László Imaszövetségbe eddig 1050 imádkozó kérte felvételét. Amint ismeretes, főpásztorunk, Palánki Ferenc püspök atya 2019 advent első vasárnapján alapította meg a Szent László Imaszövetséget azzal a céllal, hogy a tagjai minden nap imádkozzanak el egy tized rózsafűzért, és elsőcsütörtökönként vegyenek részt szentségimádáson, amelyet egyházmegyénk papjaiért és új papi hivatások születésért ajánlanak fel. A szentségimádást el lehet végezni akadályoztatás esetén a hét bármelyik napján is.

Szeretettel kérünk mindenkit, hogy népszerűsítsék ezt a kezdeményezést, és szorgalmazzák a hívek belépését az imaszövetségbe. Híveink ilyen formában is kifejezhetik, hogy felelősségteljesen szívükön viselik a papi hivatások szolgálatát egyházmegyénkben. Az aktuális tized rózsafűzért az imaszövetség szándékával a szentmisék előtt a hívek közösen is elimádkozhatják.

Az egyházmegye honlapján, és a Facebook felületünkön minden hónapban közzé tesszük Németh István atyának az imádkozandó tizedről szóló elmélkedését. Egy fohásszal mondjunk köszönetet István atyának a szolgálatáért, papi hivatásáért is!

Az alábbiakban az április hónapra vonatkozó elmélkedést olvashatjuk.

„Aki a mennybe felment”

„Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe. Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.” (Lk 24,50-52)

„E szavak után szemük láttára fölemelkedett és felhő takarta el őt szemük elől. Miközben merően nézték, miként emelkedik az égbe, egyszerre csak két fehér ruhás férfi termett mellettük. „Galileai férfiak, szólították meg őket, mit álltok itt égre emelt szemekkel? Ez a Jézus, aki közületek fölvétetett a mennybe, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára mennybe tért.” (ApCsel 1,9-11)

A mennybemenetel egyszerre vég és kezdet. Az evangéliumi elbeszélések végét jelenti, mint például Lukács evangéliumának is az utolsói szavai írják le a történetet. Ugyanakkor kezdet is, hiszen az Apostolok cselekedetei pedig a mennybemenetel elbeszélésével indít, az első fejezet első részében számol be róla a szerző. Úgyis lehetne mondani, hogy a mennybemenetel egy igazi fordulópont. Lezárja Jézus földi működésének azt a szakaszát, amikor napról napra a tanítványokkal volt, de egy teljesen új fejezetet nyit, amikor is a tanítványok elkezdik élni az életüket és hirdetik Jézust a világnak.

A tanítványoknak biztos nem volt egyszerű a mennybemenetel. Hiszen Jézus eddig végig ott volt velük, beszélt hozzájuk, segítette őket, megszabta nekik az irányt és egyszer csak eltűnik, felmegy a mennybe. Mégis úgy gondolom, hogy szükségük volt erre a változásra. Jézus egy kicsit hátrébb lépett és hagyta, hogy a tanítványok most már sokkal több önállósággal hirdessék az evangéliumot. Egy igazi nagy feladatot kaptak az apostolok a mennybemenetellel: most már ti jöttök. Rajtatok van a sor!

Milyen üzenete lehet a mennybemenetelnek a mi életünkben? Nekünk is sokszor szükségünk van fordulópontokra. Sokszor nehezen zárunk le történeteket és rengeteg mindenhez tudunk foggal-körömmel ragaszkodni. De így talán észre se vesszük, hogy beragadunk egy szinten, döcögősen tudunk csak előre jutni. Meg is tudjuk szokni életünknek az ilyen állapotait: érezzük, hogy nem teljesen jól működik minden, sokkal több van bennünk, még sok más mindent is meg tudnánk tenni, de inkább csak megmaradunk egy szinten, mert az kényelmesebb.

Kellenek a fordulópontok, amikor lezárjuk életünk egy bizonyos részét és egyből belépünk egy másikba. Biztos, hogy az új mindig kiszámíthatatlan, tele van nehézséggel, kockázattal. De a mennybemenetel üzenete az, hogy ebben az újban se hagyja el a tanítványokat Jézus, ő velük marad. A mennybemenetel szeretne minket is siettetni: nézd meg, mi az a te személyes történetedben, amit le kell zárnod, aminek a végére pontot kell raknod és merj egyből belemenni az újba. Jézus pedig mindig veled lesz.

Németh István atya

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye