2021. április 02., péntek 07:43

Leborulva az isteni csöndben

Leborulva az isteni csöndben

„A nagypénteki liturgián, amikor a pap belép a szentélybe egész testével leborul, lefekszik az oltár előtt a padozatra, és így marad hosszú perceken át nagy csöndben. Ez a csöndes gesztus sokatmondó. Az ember elismeri semmisségét, és tényleg semmi mondanivalója nincs a kereszt szentséges misztériuma előtt. Csak alázatosan leborulhat és imádásba merülhet. Ez az imádás azonban nem nyomasztó, inkább a ráhagyatkozásra és a bizalomra nyitja meg az embert….

Az isteni csöndben nincsenek szavak, csak könnyek, mert az ember lelke legmélyén, létének abban a rétegében van megérintve, ahol Isten trónol.” (Robert Sarah bíboros)

Az egyházi év legmegrendültebb liturgiáját ünnepeljük Nagypénteken. Az Anyaszentegyház ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét ezen napon, mert maga az örök Főpap, Krisztus az áldozat a kereszt oltárán.

 

Dsida Jenő, Nagypénteki ima

„Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.

Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?

Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom”.

1924. április 18.

 

Fotó: 2020., Nagypéntek

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

 

  • Galéria:
    • 7M7A9108-1
Tovább a kategóriában: « Az Istennel való személyes kapcsolatot az élet kenyere építi bennünk nap mint nap Mária elveszítette a Fiát, hogy megtalálja számtalan elkószált gyermekét – Palánki Ferenc megyéspüspök nagypénteki elmélkedése »
Vissza a tetejére