Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Gianantonio Guardi: A Szűz és a Gyermek
Szent Domonkossal és Limai Szent Rózával (18. század)

Október a rózsafüzér hónapja Egyházunkban, október 7. Rózsafüzér Királynője (Regina Rosarii), az „Olvasós Boldogasszony” emléknapja: hálaünnep Mária közbenjárásáért, Isten segítségéért.

A rózsafüzér a 15. században nyerte el mai formáját, imádkozását a domonkosok népszerűsítették.

A törökök feletti Lepantónál aratott győzelem (1571. október 7.) után Szent V. Piusz pápa, aki domonkos szerzetes volt, az ég iránti hálából az évfordulóra elrendelte a Győzelmes Miasszonyunk ünnepét (Festum B. M. V. de victoria), és a loretói litániába bevezette a „keresztények segítsége” megszólítást. A diadalt az egész keresztény világ a rózsafüzér imádkozásának és a Szűzanya segítségének tulajdonította. Maga a pápa is a rózsafüzért imádkozta az ütközet ideje alatt, s közben látomása volt a győzelemről.

Az ünneplést XIII. Gergely pápa terjesztette ki, kezdetben csak azon templomok számára, mégpedig október első vasárnapján, amelyek rendelkeztek rózsafüzér-oltárral. Majd 1716-ban, a szintén a törökök felett aratott péterváradi győzelem után XI. Kelemen kiterjesztette az egész egyházra, Szent X. Piusz pedig 1913-ban visszahelyezte október 7-ére. A Rózsafüzér Királynője nevet Szent XXIII. János pápa adta az emléknapnak 1960-ban.

„Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét. Szívesen bízom ma ennek az imádságnak hatékonyságára a világ békéjét és a családokat.”

(Részlet II. János Pál pápa Rosarium Virginis Mariae
kezdetű apostoli leveléből)

A hagyomány szerint a rózsafüzér neve onnan ered, hogy az első rózsafüzéreket Szent Domonkos összepréselt rózsaszirmokból készítette: „koszorút font” a Szűzanya számára.

„Mi is a rózsafüzér? Az evangélium esszenciája. Újra és újra Krisztus életének legfontosabb eseményeihez vezet minket. Azt mondhatnánk: a rózsafüzéren keresztül belélegezzük Krisztus misztériumát. A rózsafüzér a szemlélődés kiváltságos ösvénye, nem más, mint Mária útja. Létezik-e, aki jobban ismeri és jobban szereti Krisztust Máriánál?” (II. János Pál pápa beszédéből, melyet a pompeji Rózsafüzér Királynője-szentélyben mondott 2003 októberében)

Kérünk téged, Úristen, a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen 

Forrás: Magyar Kurír

Öröm-hír Sajtóiroda

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Országos irodalmi sikereket értek el egyházmegyénk diákjai. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, készülődve a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, a Katolikus Kulturális Hetek keretében vers- és novellaíró pályázatot hirdetett meg A család Istentől rendelt közösség címmel.

A beérkezett 250 pályázatból közel 40 aranytollú diákot ünnepelhetünk és közülük a legtöbb díjazott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből került ki. A következő napokban az elismerésben részesült diákjaink írásait tesszük közzé, amelyek a Magyar Kurír oldalán is megjelennek.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Az alábbiakban Tóth András Ferenc (Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda), aki a 15–18 éves korosztályban, a novella kategóriában különdíjat nyert,  Az Útkereszteződés

című novelláját olvashatjuk.

Útkereszteződés

Lyukaszseb Ernő szegény családból származott, de nagy szeretetben és boldogságban élt a szüleivel. Egyke gyermek volt, így a szabadidejét tanulással töltötte el, ezért is volt a legokosabb és legműveltebb a diákok között. Édesanyja, édesapja gyári munkások voltak, kevés időt töltöttek el együtt.

Ernő az iskolában soha sem érezte jól magát, a gazdag gyerekek különcként kezelték. A tanárok nem igazán vették észre, hogy a gyenge fiút kiközösítik társai, mivel a jegyein és órai viselkedésén nem látszott mindez. Ha ebédre került a sor, ő mindig egyedül, magában fogyasztotta el otthonról hozott kevéske ennivalóját. Egy napon Aranyhegedűs Barnabás a szokásos csapatával érkezett óráról, de valami furcsa dolog történt. A barátai irigyek lettek Barnabásra a labdája miatt, ezért ő is egyedül maradt. Észrevette, hogy Ernő egymaga ül az asztalnál. Odament és megkérdezte tőle

– Szia Ernő, leülhetek melléd?

A gyermek, aki eddig sose jött ki jól osztálytársaival, kapott az alkalmon, hogy az egyik leggazdagabb társával egyen. Remegő hangon válaszolt:

– Szia, nyugodtan, ha neked nem probléma.

Beszélgettek, jobban megismerték egymást és ezentúl mindig együtt ebédeltek. Miután már szoros kapcsolat alakult ki köztük, szóba hozódott szüleik foglalkozása. Ernő eleinte szégyellte szülei munkáját, különösen, miután hallotta, hogy Barnabás édesapja remekül bánik a hegedűvel, híres ember, és több előadása is volt már. Ugyanakkor szomorú volt, hogy az édesanyját születésekor elvesztette. Mikor úgy gondolta, hogy már állnak annyira szoros kapcsolatban, ő is elmondta, hogy az ő szülei egyszerű emberek, egy gyárban dolgoznak, de hozzátette, hogy születése előtt anyukája szolgálónő volt, egy helyi tehetős családnál.

Eltelt egy hét, Barnabás izgatottan várta Ernőt az iskola előtt, de nem jelent meg. A nap első óráján az osztályfőnökük elmondta, hogy ne számítsanak Ernőcskére, mivel édesapja elhunyt a gyárban történt robbanás miatt. A gazdag gyermek szomorú lett, így az első útja iskola után a pajtása házához vezetett. Az özvegyasszony nyitotta ki az ajtót, meglepődött a látogatón. Ismerős volt az arca, emlékeztette a régi munkáltatójára. Beengedte, és odavezette a fiához. Az édesanya kíváncsiságból megkérdezte az édesapja nevét. A nő megdöbbent a név hallatán. Lepergett előtte a fiatalkora. Még mindig a szeme előtt lebeg, mikor elmenekült a férfitól, mert nem tudta neki megadni azt, amit szeretett volna, egy gyermeket. Esett az eső, csak futott, amíg el nem botlott. Elájult. Felkelt, azonban nem azt látta, amit várt. Isten jelent meg neki. Megáldotta egy fiúval, de már nem tudott visszafutni régi szerelméhez, így új életet kezdett egy másik, derék emberrel, aki elfogadta őt is, a gyermekét is.

A két barát nem értette az özvegy reakcióját. Miután Barnabás hazaért, elmesélte apjának, hogy hol járt és kikkel találkozott. A hegedűsnek megesett a szíve a szegény családon, és úgy döntött, hogy ellátogat hozzájuk és segít rajtuk. Egy meleg pénteki napon elindultak Aranyhegedűsék Lyukaszsebékhez. Mikor odaértek, a nő nyitott újra ajtót. A felnőttek egymásra szegezték a tekintetüket és csak álltak némán. A két gyermek csivitelése rázta fel őket. Az édesanya elküldte a fiúkat játszani, és zokogva hívta be a férfit a nappaliba. Egy óra múlva behívták a gyerekeket, és elmondták nekik az igazat. A fiúk is sírni kezdtek, és már megértették az Ernő édesanyja múltkori meglepődöttségét.

Megölelték egymást, és esküt tettek: – Soha nem hagyjuk el egymást, testvérek maradunk egy életen át. Egybefonódott a két család és együtt élték le a hátralévő életüket boldogan, egészségben.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

„Örvendezzél, Isten Anyja, szíved mélyén. Boldog vagy, Magyarország, hogy Szűz Mária szent napját ünnepled. Ujjongjon az ég, a föld s a tenger!” (Az ünnep Magnificat-antifónája az I. Esti dicséretből)

Zenés áhítattal, egész napos szentségimádással készülnek a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyház búcsújára október 8-án, pénteken Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepén. A búcsúi szentmise este 6 órakor kezdődik, amelynek szónoka dr. Tóth Tamás, az MKPK titkára lesz. A szentmisén részt vesznek többek között Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök, Szocska Ábel görögkatolikus nyíregyházi megyéspüspök, dr. Törő András, a Püspöki Hivatal irodaigazgatója, Csordás Gábor, az egyházközség plébánosa, a nyíregyházi esperesi kerület papsága, valamint az egyházközség hívei.

***

A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház

Nyíregyháza egyik legismertebb épülete a főtéren található, kéttornyú, román stílusú székesegyház, Samassa József egri érsek fogadalmi temploma. Samassa érsek – 1902-ben, az aacheni székesegyház magyar kápolnájában bemutatott aranymiséje emlékére – ezzel a monumentális templommal ajándékozta meg az akkori Szabolcs megye székvárosát, Nyíregyházát. A Magyarok Nagyasszonya-templom, mely 1993 óta a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társszékesegyháza, kettős tornyával, arányaival, szerkezeti tökéletességével és tiszta stílusával a hazai egyházi építészet kiemelkedő alkotása, műemlék. Maga Samassa érsek szentelte fel 1904. augusztus 20-án.

A templom külső képe – gazdag tagoltságával, támpilléreivel, dekoratív elemeivel – lebilincselő. Hazánkban, hasonló külső gazdagsággal képzett templomot alig találunk. A két hatalmas négyszögű torony magassága – mely három emeletre tagozódik – 43,6 méter. A két torony közt található a gazdag kiképzésű főbejárat és a hatalmas oromfal. A főbejárat timpanonjában lévő dombormű a Boldogságos Szüzet ábrázolja a gyermek Jézussal – Szent József és Keresztelő Szent János társaságában – amint Szent István és Szent László királyok hódolnak előtte.

A déli torony falában kialakított fülkében helyezték el a templomépítő, Samassa bíboros mellszobrát, amely 2002-ben készült Tóth Sándor szobrászművész alkotásaként.

A templom külső megjelenése eredeti állapotában van, azzal a kivétellel, hogy 1970-ben Csépányi Ferenc plébános az egész templom tetőzetét osztrák műemlék palára cserélte, majd 1983-ban új, elektromos vezérlésű toronyórát üzemeltetett be, majd 1995-ben Váradi József plébános a támpilléreket és a lábazati köveket renováltatta.

Belépve, a templom külsejéhez hasonló változatosságot találunk, a román stílus minden szépségével. A jobb és baloldali pillérek hat kisebb és a kereszthajónál egy nagyobb mezőből álló keresztboltozatot hordoznak. A főhajónak 5-5 közös ívvel összefoglalt színes ablak ad kellemes fényt. A templomnak monumentális jelleget ad a kereszthajó, azon túl pedig a szentély, melynek hét félköríves ablak ad világosságot. A középső ablakon látható a fogadalmi kép, mely a templomépítő Samassa érseket ábrázolja, amint a Szent Család előtt hódolva Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya pártfogásába ajánlja a templomot, miként tette azt Szent István királyunk is koronájával, hazájával a halála előtt. A fogadalmi kép Róth Miksa császári és királyi, udvari üvegfestő és mozaikművész alkotása.

A szentélyt körfolyosó övezi (sekrestye és szertár). A mellékhajók, melyek félszer olyan magasak és szélesek, mint a főhajó, 3-3 félköríves ablakon át kapnak világosságot. Ezek teljes felújítását 2000-ben Mezősi Eszter restaurátor művész végezte el. A templom főoltára márvány, felsőrésze tölgyből faragott. A szentségháztól jobbra Szent István, Szent László, Szent Imre, Szent Jeromos, Árpádházi Szent Erzsébet és Árpádházi Szent Margit szobrai láthatók. Az oltár felső részén jobbra 3-3 imádkozó angyal szobor. A főoltár közepén, az oltárképet helyettesítő hatalmas feszület, karéjos végeiben az evangélisták jelvényei. Mindezek Kopits János szobrászművész hársfából faragott művei.
Az új liturgikus tér középpontjában áll a márvány szembeoltár, melyet az egri Angolkisasszonyok kápolnája főoltárának elemeiből építettek 1971-ben, Csépányi Ferenc plébánossága idején. 2000-ben padlófűtés és márvány padlózat készült.

A kereszthajó déli apszisában van a Szűz Mária-oltár (Stefin János festőművész képeivel és Kopits János Szűz Mária szobrával), az északi apszisban pedig a Szent József-oltár (ugyancsak Kopits János Szent József szobrával és Stefin János festményeivel). A márvány szószék hatalmas márványoszlopon nyugszik, oldalán a négy evangélista alakja (Kopits János műve).

A keresztelőkút ugyancsak márvány, és öt márványoszlopra helyezték el. Az orgona Angster József és Fia pécsi orgonakészítő műhelyéből származik. Az eredetileg két manuálos, 24 fő- és 20 mellékváltozatú orgonát bővítették 27 regiszteresre 1984-85-ben Csépányi Ferenc plébános, illetve 1997-ben Váradi József plébános idején. A templom belső festése XIII. századi román stílusú templomfestésre emlékeztet.

Az 1984-es felújítás során a falakat újrafestették úgy, hogy az eredeti ornamentikán és színeken nem változtattak, megőrizve ezzel az utókor számára a templom eredeti stílusjegyeit.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Több vagy, ha adsz! A 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes ifjúsági akciót idén október 7-10-ig rendezik meg a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében.

A háromnapos program megnyitóit az ország különböző pontjain tartják, összefogva a helyi kezdeményezések résztvevőit. Egyházmegyénkben a 72 óra kompromisszum nélkül megnyitó rendezvénye 2021. október 8-án, 15:30-tól Kisvárdán, a Szent László katolikus köznevelési intézmény ebédlőjében (4600 Kisvárda, Flórián tér 3.) lesz, amelyre a szervezőket várják.

A megnyitón zenés, táncos műsor, megnyitó beszédek, élő zene, játékok, kötetlen beszélgetés, uzsonna várja a résztvevőket.

Köszöntőt mond: Dr. Törő András, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye ifjúsági referense

A program fővédnökei: Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspöke és Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere.

A 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes program során országszerte fiatalok kisebb-nagyobb csoportjai három napon, azaz 72 órán keresztül teljesítenek közhasznú feladatokat: intézmények, játszóterek felújítása, erdőtakarítás, szociális segítségnyújtás, kulturális műsorok szervezése különböző közösségeknek (fogyatékkal élők, idősek stb.).

Egyházmegyénk területéről is számos közösség, a köznevelési intézmények diákjai kapcsolódnak be a kezdeményezésbe, hogy tevékenységeikkel erősítsék az önkéntes feladat- és szerepvállalás fontosságát, amely a feltétel nélküli szeretetről és odaadásról tesz tanúságot.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Országos irodalmi sikereket értek el egyházmegyénk diákjai. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, készülődve a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, a Katolikus Kulturális Hetek keretében vers- és novellaíró pályázatot hirdetett meg A család Istentől rendelt közösség címmel.

A beérkezett 250 pályázatból közel 40 aranytollú diákot ünnepelhetünk és közülük a legtöbb díjazott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből került ki. A következő napokban az elismerésben részesült diákjaink írásait tesszük közzé, amelyek a Magyar Kurír oldalán is megjelennek.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Az alábbiakban Balogh Dzsenifer (Báthori István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium), aki a 15–18 éves korosztályban, novella kategóriában különdíjat nyert,  A szivárvány mögött című novelláját olvashatjuk.

A szivárvány mögött

   Az ablakon beáradó napfény egyenesen az asztalon lévő naptárra vetette sugarait. Július 16. Ma egy éve, hogy megöltem a testvéremet.

Mindenütt ijedt, megvető tekintetek. Minden porcikámban éreztem a szégyen marcangoló karmait. Küzdelmet vívtam forró könnyeimmel, de végül elárasztották vörösre festett arcom.

– Emma! Emma, menjünk haza! – harsogott bátyám, miközben csuklómat rángatta.

   A férfi kivel három hónapja randevúzom az imént hagyott faképnél, miután testvérem nyakon öntötte a felszolgált vörös borral.

– Elég volt! – üvöltöttem, mire az étteremben síri csend lett. Nem volt elég, hogy gyermekkorunkban magadnak tulajdonítottál minden szeretetet? Muszáj most is megfosztanod ettől az érzéstől? Anyánk volt a legkegyetlenebb, mikor magamra hagyott veled – jelentettem ki, majd méregtől fűtve levágtáztam a lépcsőn és kirontottam az épületből.

   A parkolóba érve mély levegőt vettem, aztán tudatosult bennem tettem súlya. Mikor visszafordultam egy hatalmas robbanás ütötte meg fülem, minek hatására a földre rogytam.

Fájdalmas emlékeim felidézve elővettem bátyám hátizsákját, mit a baleset után adtak át nekem. Teljesen szétégett, épp hogy pár szövet egyben maradt. Még most is fülembe cseng az áldozatok hozzátartozóinak keserves zokogása. Nem vagyok ember, egy szörnyeteg vagyok. Magára hagytam az autizmussal élő testvérem, ezt még Isten sem bocsájtja meg nekem. Könnyeim elárasztották a lyukas, kormos táskát.

Ikerbátyám és én tizenötödik életévünktől kezdve árván éltük mindennapjainkat. Apánk elhagyott minket gyermekkorunkban, édesanyánk pedig elhunyt agyvérzésben. Huszonhárom éves korunkig szeretett nagymamánk gondoskodott rólunk. Hála neki el tudtam végezni a középiskolát, munkát szerezhettem, mely igaz, nem fizetett sokat, de testvéremnek és nekem a megélhetéshez pont elég volt. Bátyám betegsége nem könnyített dolgomon. Volt, hogy a poklok kínján mentem keresztül miatta, különösen anyánk halálakor. Egy felnőtt testbe ragadt gyermekkel éltem együtt, kire oly sokáig teherként tekintettem. Emiatt mai napig a bűntudat sötét árnya üldöz.

Könnyeimet letörölve feltápászkodtam, majd előkészítettem a már bepakolt bőröndöket. Nem voltam képes továbbra is abban a házban élni, minek minden zuga testvérem emlékét idézte fel bennem. Utam egyenesen Kőszegre vezetett, ugyanis ott kaptam egy kedvező állásajánlatot.

Miután végeztem a kipakolással, elmentem egy közeli bevásárlóközpontba. Tekintetem megakadt az érett epreken, miket bátyám olyannyira szeretett. Épp nyúlni készültem egy dobozért, mikor valaki nekicsapódva vállamnak megelőzött ebben.

• Nem tudna óvatosabb lenni? – vetettem szúrós pillantást a tolakodó idegenre, majd a

látvány, mely fogadott, elállította lélegzetem. Elém tárult a már jól ismert arc, mit azt hittem soha többé nem láthatok.

Képzelődöm? Mégis miféle démon űz velem ily csúf játékot? Lehetetlen! Éreztem, ahogy végtagjaim lassan elgyengülnek. A kosár hangos ricsaja ébresztett fel, mely kiesett remegő ujjaim közül. Lábaimat vonszolva a férfi irányába eredtem, kit oly sokszor láttam álmaimban. Gyors léptekkel haladt egy idős párhoz, kik szorosan átölelték őt, aztán elindultak a pénztár irányába. Pakkomat hátrahagyva követtem őket, míg azon nem kaptam magam, hogy egy idegen ház ajtaja előtt állok. Sokkos állapotomból feleszmélve visszamentem a bevásárlóközpontba, majd hazakullogtam. Álomra hajtottam fejem, azonban elvesztem gondolataim örvényében. Ma valóban bátyámat láttam volna? Képtelenség…

Reggel elindultam új munkahelyemre, viszont a történtek egyre jobban nyugtalanítottak. Képtelen voltam munkámra összpontosítani, egyfolytában az óramutató járását figyeltem, melynek kattogása minden másodpercben szeget ütött fejembe. Munkaidőm lejártakor egyenesen a tegnap látott házhoz vezetett utam, ugyanis szívemben a remény éltető lángja nem akart csillapodni.

Nagy levegőt vettem, majd hosszasan megnyomtam a csengőt. Egy idős hölgy nyitott ajtót, akin látszott, meglepődött érkezésemen.

– Jó napot kívánok! Esetleg tartózkodik itt egy harmincas éveihez közeledő, autizmussal élő férfi?

– Ki maga? – kérdezte, mialatt végigmért szemeivel.

– Kovács Emma vagyok, Kovács Antal húga – válaszoltam, majd átnyújtottam névjegykártyám.

– Egyedül élek a férjemmel. Kérem, távozzon! – zárta be előttem az ajtót.

   Mereven bámultam magam elé, és könnyek lepték el szemeim.

– Kérem! Kérem, hadd láthassam őt legalább egyszer! Tudom, hibát követtem el, melyre nincs mentségem… Kérem, csak egy percre hadd lássam őt újra! – borultam földre, miközben utat engedtem könnyeimnek.

Az ajtó lassan kinyílt előttem, majd tekintetem felemelve megpillantottam a fal mögül leskelődő fiú alakját. Feltápászkodtam, aztán nehézkes léptekkel megindultam felé.

– Kérlek, nézz rám! – kutattam fel tekintetét bátyámnak, ki a talajt kémlelte. Óvatosan karjaimba zártam őt, viszont kibújt ölelésemből, majd besietett egy szobába.

Éreztem, ahogy a szívemben lévő űr végleg felfal engem. A fájdalom hatására mellkasomhoz kaptam, miközben nekitámaszkodtam a falnak. Később a hölgy hellyel és teával is kínált. Mint kiderült, ők is ott voltak aznap a baleset helyszínén. Elmesélte, hogy Tonit az épület mögött találták meg sírás közepette, majd azt gondolván szülei sorsára hagyták, magukkal vitték őt.

– Isten valóban csodálatos! – sóhajtottam fel, miközben könnyeimmel küzdve belekortyoltam a forró teába.

Időérzékünket elveszte beszélgettünk a bátyámról, majd mielőtt elindultam volna tollat és papírt ragadtam. Készítettem egy rajzot a hozzám vezető útról. Felvázoltam milyen épületek, üzletek előtt kell elhaladnia, hogy a házamra leljen, valamint leírtam, hol találja a kulcsot, majd becsúsztattam a lapot Toni ajtaja alatt. Megköszöntem a vendéglátást, aztán fájó szívvel ismét hátat fordítottam testvéremnek.

Még bocsánatot sem kértem. Szóról szóra elterveztem, mit fogok mondani, végül minden kudarcba fulladt. A fő, hogy életben van, és jó emberek veszik körül, jobbak, mint én…

Hazaérve egyből befeküdtem az ágyba, majd nyüzsgő gondolataim közepette álomba szenderedtem.

Reggel hatalmas lármára ébredtem, mely a konyha irányából jött. Fegyver gyanánt felkaptam a seprűt, amit takarítás közben a szobámban felejtettem, lassan lenyomtam az ajtókilincset, és óvatosan kisomfordáltam a konyhába. Szemeimet megdörzsölve próbáltam megbizonyosodni a látványról, mely fogadott; bátyám állt a konyhapultnál, és a minap vásárolt eperből lakmározott. Rám emelte tekintetét, majd szégyenlősen megállt velem szemben.

– Toni nagyon sajnálja, amit tett. Többé nem fog így viselkedni – közölte, mialatt megvakarta tarkóját és a kezembe nyomott egy epret.

Nagyra nyitott szemekkel figyeltem a történéseket, majd szorosan átöleltem testvéremet.

– Nem! Én sajnálom! Minden az én hibám! – mondtam, miközben szemeimből örömkönnyek áradtak.

Toni mindig érezte, hogy én mit érzek. Mindig mellettem volt, és a maga módján szeretett engem. Ő az én szivárványom, mely nap, mint nap beragyogja borús égboltom.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Csodálatos napunk volt szeptember 5-én, vasárnap, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus NEK nyitómiséjén, a középső fiúnk, Ádám elsőáldozásának ünnepén. A Jó Isten igazán kegyes volt velünk, minden a tervezetten felül, nagyon jól alakult. A család összes tagja egy szektorban, közvetlen közelről vehetett részt a nyitómisén (ezt a lehetőséget a beléptetés pillanatában kvázi ajándékként kaptuk az önkéntesektől).

A gyülekezés ideje alatt gyorsan repült az idő, a színvonalas zenés-táncos műsorok, értékes gondolatmegosztások segítettek a lelki töltekezésben és ráhangolódásban. Felemelő élmény volt látni, ahogy a résztvevők folyamatosan kisebb-nagyobb csoportokban érkeznek a Hősök terére, a nyitószentmise helyszínére. A légifelvételeken keresztül láthattuk (2 kivetítőn követhettük a különböző kameraállások közvetítéseit), hogy sok ezer ember gyűlt össze ezen a vasárnapon a Hősök terén, az Andrássy úton és a környező utcákban.

Szervezetten, sok önkéntessel, fegyelmezetten zajlottak egymás után az események.

Közel 1200 kis elsőáldozó várta izgalommal a nagy eseményt, az első találkozást Jézussal. Többször köszöntötték őket a szentmise folyamán. Angelo Bagnasco bíboros, hozzájuk szólva így fogalmazott: „ti vagytok az egyház tavasza”, akiknek most Isten „betér” a szívébe. Isten „veletek marad, olyan barátotok lesz, aki soha nem árul el benneteket”.

Szép és örök emlékként megmaradó ajándékokkal kedveskedtek az elsőáldozóknak a NEK szervezői – mindenkit 2 csomag várt az ülőhelyén, ezt megelőzően pedig hófehér, hímzett elsőáldozó ruhát kapott minden gyerek.

A ragyogó napsütés, az ünnepi szertartás, a közös imádság és éneklés, a kis elsőáldozók keresztségi fogadalmánal megújítása, a NEK himnuszának együtt-zengése tette felemelővé, meghitté, felejthetetlenné és lelkiekben gazdaggá ezt a napot.

Hálásan köszönjük a Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Plébánia kedves ajándékát, melyet Ádám a szentmisét követően vehetett át!

Leskovics-Boros Gréta, Leskovics Ádám édesanyja

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Ajánló a tartalomból:

Ünnepi és hálatelt szívvel tekintünk vissza a Budapesten szeptember 5-12-ig megrendezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK). Az Öröm-hír újság 21 oldalon keresztül interjúkkal, képekkel, élménybeszámolókkal idézi fel az eseményeket.

Valami elkezdődött! Palánki Ferenc megyéspüspök atyával készült interjúban a főpásztor arról is beszél, hogy történt valami az Eucharisztikus Kongresszuson, amelyet nehéz megfogalmazni. Titok, misztérium, hogy mindenki ugyanazon élménnyel tért haza a keresztény világtalálkozóról.

Dr. Törő András irodaigazgató atya élménybeszámolójában többek között azt fogalmazta meg, hogy a NEK forrásként tört fel a hivatásának megerősödésében is. A kongresszuson megélt találkozások mind-mind a Krisztussal való találkozásra készítették fel őt is.

„Egyek vagyunk…!” Szabó Gábor diakónus számára életre szóló élményt jelent a NEK. A több ezer résztvevő között az egyházmegyei identitástudata, az összetartozás, az egység tudata is erősödött.

„Időnként meg kell állni, táplálkozni, tanulni kell egymás hitéből, hogy a tűz, a vágy, amely pappá szenteléskor lángra lobbant a szívemben ne aludjon ki” – fogalmazott Papp László egyeki plébános az élménybeszámolójában.

***

A lap második részében szintén egy történelmi esemény tárul elénk. Szent II. János Pál pápára emlékezve a Szentatya debreceni látogatásának 30. évfordulójára tekintünk. A háromnapos ökumenikus programsorozatról szóló beszámolók színes, képekben, mély gondolatokban gazdag üzeneteket tárnak elénk.

***

Ezt követően a Veni Sancte szentmisével egybekötött egyházmegyei tanévnyitóról számolunk be. A köznevelési intézményeink színes palettáját számokban is megismerhetjük Némethné Székely Julianna és Türk László EKIF főigazgatók előadásáról olvasva.

Végül portréinterjúban is kifejezzük köszönetünket Molnár Katalin leköszönő EKIF főigazgatónak, aki 40 évnyi pedagógusi szolgálata után nyugdíjba vonult.

Az Öröm-hír újság megtalálható egyházmegyénk templomaiban.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

4024 Debrecen, Varga u. 4.
30/240-1482
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Web: www.dnyem.hu
https://www.facebook.com/dnyem/

Országos irodalmi sikereket értek el egyházmegyénk diákjai. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, készülődve a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, a Katolikus Kulturális Hetek keretében vers- és novellaíró pályázatot hirdetett meg A család Istentől rendelt közösség címmel.

A beérkezett 250 pályázatból közel 40 aranytollú diákot ünnepelhetünk és közülük a legtöbb díjazott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből került ki. A következő napokban az elismerésben részesült diákjaink írásait tesszük közzé, amelyek a Magyar Kurír oldalán is megjelennek.

Gratulálunk a díjazottaknak!

Az alábbiakban Kovács Zsuzsanna (Kisvárda, Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda), aki a 15–18 éves korosztályban, vers kategóriában I. helyezést ért el,  A Nagyszüleim hite erősít című versét olvashatjuk.

Nagyszüleim hite erősít

Még ifjú lelkem sokszor megrendül,

S gyermek szívem olykor elgyengül.

Tudtam, ha elesek, ők ott lesznek,

Reszkető kézzel karjukba vesznek.

Zord, melankolikus napok,

Sokszor magány, kudarcok.

Mindvégig erősítették lelkem,

Hisz velük sohasem félhettem.

Most miért is lennék gyenge?

Miattuk hitem sosem volt enyhe.

Este hálásan imára hajtom fejem,

Vallásos életük örök példa nekem.

Fáradt tegnap reméli a félhomályban,

Hogy jobb holnap lép a nyomdokába.

S mondták: Bárhova visz az élet

Szíved csakis igaz útra térhet!

Lelkem küszöbén egy emlék kopogtat,

Nem téríthet el akárminő fondorlat.

És nagypapám értem már…

Hitted, minden perc tartogathat szépet.

És nagymamám értem már…

Hitted, a szeretet megér minden kincset.

Látod, az ég is szebb most, mint régen.

Hiszek, mert mindig is hittetek bennem.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A Katolikus Karitász idén is elindította Legyen öröm az iskolakezdés elnevezésű segélyakcióját. A felajánlásokat jó szándékú adományozók több formában tehették meg, bizonyítva az összefogás erejét. A helyi Karitász szervezetek önkéntesei országszerte több mint 800 településen látogattak meg nélkülöző családokat, és tanszerek mellett élelmiszercsomaggal is segítették őket, enyhítve ezzel az iskolakezdés terheit.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében a központi (Katolikus Karitász), az Egyházmegyei Karitász támogatásának, valamint egyéni felajánlásoknak köszönhetően mintegy 670 gyermek részesült iskolakezdési támogatásban.

A tanév kezdete minden évben nagy anyagi megterhelést jelent a kisgyermekes családoknak. Az iskolatáska, tanszerek, tornafelszerelés és egyéb szükséges eszközök, valamint a megfelelő ruházat beszerzése sok családnak komoly nehézséget jelent. A Katolikus Karitász országos akciót indított a gyermekekért, hogy személyre szabott segítséget nyújtson.

A Karitász országos központja saját forrásból 20 millió forint értékben, a Karitász egyházmegyei központjai több mint 17 millió forint értékben nyújtottak iskolakezdési támogatást utalvány formájában. Az augusztusban indult segélyakció során Budapesten, vidéken, de határon túl is több száz kisdiák kapott támogatást. A támogatottak száma közel 10 000 fő, a jó szándékú adományozók segítségével iskolatáskát, tolltartót, füzeteket, illetve akár ruhát, komplett számítógépet is tartalmazott a részükre eljutatott segítség.

A segélyszervezet határon túli magyar településeken is támogatást nyújtott a diákoknak. A Karitász szeretné, hogy ha a szülőföldjükön maradó, magyar nyelvet és kultúrát őrző családok gyermekeinek is könnyebb lenne az iskolakezdés, ezért a szórványban élő önkéntesek szervezésével külön is támogatta azokat, akik magyar nyelvű osztályban, vagy iskolában kezdték a tanévet.

Az akció gyűjtési időszaka szeptember 15-én lezárult, de a családok támogatása tovább folytatódik, hisz a tanév első hónapjaiban még sokaknak nincs meg minden felszerelése. A Katolikus Karitász hálás szívvel köszöni mindazok támogatását, akikkel megvalósulhatott idén is Magyarország legnagyobb iskolakezdési segélyakciója, melynek keretén belül rekord értékű adományt juttatott el a családoknak.

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán tudósítását olvashatjuk   

Október elsején pénteken délelőtt 9 órakor Kurt Koch bíboros a római Szent Ignác templomban pappá szentelte a Német-Magyar kollégium két német diakónusát, egyúttal pedig diakónussá szentelt három magyar és egy horvát papnövendéket.

Két német, három magyar és egy horvát diák szentelése 

A svájci származású Kurt Koch bíborost, a Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnökét kérték fel az idén a Germanicum et Hungaricum pap- és diakónusszentelési szentmiséjének a bemutatására, amelyet német nyelven tartottak, ám az olvasmányok és az énekek a kollégium diákjainak a nyelvén, így most magyarul, horvátul és németül hangzottak el. Fabian Bruns a limburgi, Johannes Bruno Frost pedig a kölni egyházmegye diakónusaként nyerte el a papszentelés kegyelmét. Velük együtt lépett a papi rend diakónus fokozatába négy növendék: Fülöp Tamás a győri, Solymos András a veszprémi, Tóth László Gábor a Debrecen-nyíregyházi egyházmegyéből, valamint a horvát Ivo Markić a dubrovniki egyházmegyéből.

Gernot Wisser osztrák jezsuita atya a római Német-Magyar kollégium új rektora 

A Német-Magyar kollégium új rektora, az osztrák Gernot Wisser jezsuita atya kérte a diákok szentelését Koch bíborostól. Személyében most olyan vezetője van a kollégiumnak, aki korábban pár hónapot magyarul is tanult, méghozzá Magyarországon, így a szomszédság mellett nyelvileg is közelebb van a római Német-Magyar kollégium legnagyobb létszámú nemzeti közösségéhez. Az egyes szentelendők közvetlen családtagjain és barátain kívül az egyházmegyék küldöttei is részt vettek a szentelésen, így a Debrecen-nyíregyházi egyházmegyéből maga Palánki Ferenc megyéspüspök, a veszprémi érsekségből Takács István atya, általános helynök, a kollégium egykori diákja jött el, Kiss László hévízi esperes-plébánossal együtt.                    

A mai válság ellenére lehet igent mondani Isten hívására  

A szentelést megelőző, német nyelvű homíliájában Kurt Koch bíboros a világ és benne az egyház mai kihívásairól és válságairól beszélt, mint az állandósult politikai konfliktusok, a világjárvány, a környezetszennyezés mind égetőbb problémája. Az egyház mai valóságában a szentelésre jelöltek is tudatában vannak a gondoknak és nehézségeknek, ám mégis „Igent” mernek mondani azokra a kérdésekre, melyek a diakónusi és papi szolgálat feltételei, mint a püspök iránt engedelmesség, a jézusi szegénység és a cölibátus vállalása, elköteleződés a papi zsolozsma hűséges imádsága, az örömhír hirdetése és a szentségek szolgálata mellett, valamint a rászorulók megsegítése terén. 

Jézus ígérete az alapja a diakónusi és papi szolgálatnak: Én pedig veletek vagyok minden nap!

Vállalásuk mégsem vakmerőség, hanem bizalom – hangsúlyozta Koch bíboros, utalva a jézusi missziós parancs felolvasott evangéliumára. Az Úr Krisztus ugyanis a misszióba küldés – Menjetek! – felszólítása után hozzáteszi: „Én pedig veletek vagyok minden nap a világ végéig”. Ez a jézusi ígéret az alapja a vállalásnak és a szolgálatnak, amit olyan nagy bizalommal végeznek, hogy egyenesen a Megváltó nevében szólnak: „Én téged megkeresztellek…, Én feloldozlak téged…, Vegyétek és egyétek...” Koch bíboros idézte Szent Ágoston gondolatát, aki Keresztelő János szolgálatáról mondta, hogy ő lett a hangja az Örök Igének, ő a Vox Verbi, a Stimmen des Wortes. A diakónus és a pap is ezt az igehirdetői szolgálatot folytatja, jeles módon a szentségek celebrálásával.

Szent Ignác tapasztalata: „Rómában kegyes leszek hozzátok”

A szentelést megelőzően a földre boruló szentelendők fölött elimádkoztuk a Mindenszentek litániáját, benne a sajátos kéréssel, hogy „Szent Ignác atyánk” is könyörögjön a kollégium diákjaiért. E kérés Szent Ignác életének egyik jelentős eseményéhez kapcsolódik, melyet a Szent Ignác templom főoltárképe is ábrázol, aki 1537-ben Velencéből Rómába indult a társaival, hogy a római pápa szolgálatára álljanak. A Róma északi határában álló La Storta helység kicsi kápolnájában megjelent neki a keresztjét hordozó Krisztus, aki a zarándok Ignácot és társait mennyei Atyja oltalmába ajánlotta, aki e szavakkal erősítette meg Ignácot: „Ego vobis Romae propitius ero”, „Rómában kegyes leszek hozzátok”. Három évvel később megszületett a Jézus nevét viselő rend, majd a római kollégium mintájára először a Collegium Germanicum, majd külön a Collegium Hungaricum, amiket később 1580-ban összevontak. A magyar Szent Korona országaiból és az egykori Német-Római Birodalomból érkező diákok a római Német-Magyar kollégiumban ezért tekintik „saját atyjuknak” Szent Ignácot. 

Urunk áldd meg Tamás, András és László diakónus szolgáidat és add, hogy hűségesen és örömmel szolgáljanak Neked és a te népednek!                                

P. Vértesaljai László SJ/Vatikáni Rádió

Fotó: Collegium Germanicum et Hungaricum Facebook-oldala

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye