Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Örömteli, felemelő szívvel ünnepelték a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház búcsúját október 8-án. Az egyházközség közösségei zenés áhítattal, egész napos szentségimádással, rózsafüzér imádkozással készültek az ünnepi szentmisére, amelyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatott be. A szentmise szónoka dr. Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt. Az Eucharisztia ünneplésében részt vettek többek között dr. Papp Tibor, a görögkatolikus Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, dr. Dobos András, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora, dr. Törő András, egyházmegyénk Püspöki Hivatalának irodaigazgatója, Csordás Gábor, az egyházközség plébánosa, az ünneplő közösség papjai, valamint a nyíregyházi esperesi kerület papsága.

A szentmisén a társszékesegyház éneklő közössége, a Bárdos Lajos Vegyeskar szolgált, vezényelt Gebri József.

Szent István a halála előtt 1038-ban, Nagyboldogasszony ünnepén Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntve az ünneplő közösséget a magyar uralkodó gesztusának jelentőségére tekintve azt hangsúlyozta, hogy ebben a felajánlásban mi magunk is benne vagyunk, ezért kell hogy Szent István király példájára mi is a Szűzanya oltalmába ajánljuk országunkat, népünket, életünket.

Tóth Tamás atya homíliájában a kétezer évvel ezelőtt történt Nagypéntekre emlékeztetett, amely mint mondta, egyszerre fájdalmas és csodálatos esemény: „Jézus Krisztus nagypénteki kínszenvedésével és halálával megváltott bennünket, keresztje alatt ott állt édesanyja, Mária és a szeretett tanítvány, János. Akkor Jézus, Máriára mutatva a szeretett tanítványhoz fordult és azt mondta: „Íme a te anyád” (Jn 19,27). Ezzel nemcsak az apostolokat, a tanítványi kört, hanem az egész Egyházat, mindnyájunkat a Szűzanya oltalmába ajánlotta. Onnantól kezdve mindannyian édesanyánkként tekintünk Szűz Máriára.”

Majd a szónok az ezután következő évszázadokra tekintett. Az Egyházban a Mária tisztelet mindig élő volt és egyre erősödő mértékben egyfajta vezérfonalként hatotta azt át keleten és nyugaton egyaránt: „Ezer évvel ezelőtt, amikor a magyarok megérkeztek ebbe a hazába és István király államot alapított, nem sokkal halála előtt rá kellett döbbennie arra, hogy nincs kire hagynia az országot. Akkor egy hasonló gesztussal azt tette, amit keresztény meggyőződésű uralkodóként a leginkább helyesnek gondolt, és az egész országot, benne mindannyiunkat a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta.”

Tamás atya gondolataiban továbbhaladva a történelemben elmondta: „Magyarország sok örömteli és fájdalmas eseményen ment keresztül, a boldog pillanatok mellett a keresztből is kijutott neki bőven, mígnem mintegy száz évvel ezelőtt Samassa József egri érsek ugyanazzal a gesztussal – mint történt kétezer és ezer éve – ő maga is fogadalmat és felajánlást tesz, a Szűzanya oltalmába ajánlva önmagát, valamint a rábízottakat. Így kezdte el a nyíregyházi templom építését.

Egy egészen konkrét gesztus révén összekapcsolódik a megváltás, az országfelajánlás és ennek a templomnak a kezdete” – fogalmazott Tóth Tamás atya,  majd annak felelősségére irányította a figyelmet, amely bennünket is arra kötelez, hogy önmagunkat is felajánljuk a Szűzanyának:

„Mi, akik Krisztus tanítványainak, Szent István országa polgárainak valljuk magunkat – néha büszkén, néha lehajtott fejjel –, föltehetjük a kérdést: Vajon mennyire tartjuk magunkénak azt, hogy Szűz Mária – akit mi Nagyasszonynak, Boldogasszonynak hívunk –, a mi patrónánk, édesanyánk, akinek mi már többszörösen is felajánlva vagyunk.

Vajon meg tudjuk-e ismételni önmagunkban ezt a gesztust? Hiszen bennünk is a sok örömteli pillanat mellett annyi kétség, nehézség és fájdalom van, ezért rászorulunk a Szűzanya oltalmára, párfogására. Vajon mi mennyire vagyunk készek arra, hogy ugyanezzel a felajánló gesztussal odahelyezzük önmagunkat, az életünket a Boldogságos Szűz elé? Merjük-e rábízni magunkat, és azt kérni, hogy fogja meg a kezünket és járjon velünk a Jézus Krisztushoz vezető úton?” – tette fel kérdéseit Tóth Tamás atya.

Minél távolabb van az embertől a saját születése és közelebb kerül a számadása napjához, egyre inkább érzi azt, hogy a léptei sokszor bizonytalanok. Tamás atya befejező gondolataiban arra utalt, hogy minél több élettapasztalatot szerzünk és minél több csalódás és öröm lesz az osztályrészünk, annál kevésbé vagyunk biztosak abban – ha nem vigyázunk –, hogy melyik út vezet Jézus Krisztushoz.

„Magyarok Nagyasszonya ünnepét ülve mi sem lehet számunkra természetesebb annál, minthogy követve az elődök példáját, a Szűzanyára tekintünk, oltalmába ajánljuk magunkat és kérjük, hogy bizonytalanná váló lépteinkben erősebben vezessen bennünket a Jézushoz vezető úton.

Kérjük a boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy segítsen, legyen bennünk bátorság és bizalom önmagunkat újra és újra a Szűzanyán keresztül Istennek ajánlani” – fejezte be elmélkedését Tóth Tamás atya.

A szentmise után Maczkó Mária eMeRTon-, Magyar Örökség- és Prima-díjas énekművész, Mária énekeket énekelt. A művésznő előadása egy ima volt, amelyben egészen a Szűzanya közelébe énekelte a jelenlévőket, hangot adva örömnek és fájdalomnak, a Szűzanya oltalmának.

A nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház történetéről itt olvashatunk: http://www.dnyem.hu/index.php/item/3831-a-magyarok-nagyasszonya-tarszekesegyhaz-bucsui-unnepet-tartjak-oktober-8-an

A búcsúi szentmise itt újra megtekinthető:

Kovács Ágnes

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye