Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Azon a napon, szeptember 12-én több mint 250 zarándok indult útnak Kisvárdáról. A kisvárdai Szent László köznevelési intézmény tanulói, pedagógusai, dolgozói a Statio Orbis szentmisére igyekeztek.

A Statio Orbis a Szentatyával – a kongresszus zárómiséje koronázta meg készülődéseinket.

Voltak közülünk, akik már pénteken, a Forráspont ifjúsági estre eljöttek. Többen egy röpke nap erejéig hazatértek, hogy vasárnap újra útnak induljanak. Sokan a fővárosban töltötték a szombatot is, a Margit-szigeti családi napon és a fáklyás körmeneten is meghatározó élményekben részesültek. Voltak, akik a családjukkal, mások egyházközségükkel, ismét mások lelkiségi csoportjukkal, de legtöbben az iskola közösségével vettek részt a kongresszus zárómiséjén.

Böjte Csaba testvér gyakran emlékeztet minket, hogy a találkozás a nyolcadik szentség.

Vajon hogyan és kivel volt nekünk alkalmunk találkozni?

Béres Tamás kollégiumvezető így idézi föl élményeit: „Találkozz Jézussal Budapesten!” – hangzott az Eucharisztikus Kongresszus meghívása. Ahogyan az üdvtörténeti találkozásoknak különleges jelentősége van a Szentírásban, ugyanúgy a személyes életünket is meghatározzák a nagy találkozások. A keresztény ember számára pedig a szentháromságos Isten eucharisztikus jelenléte a legnagyobb találkozás.

Tudtam, hogy sok ismerőssel fogok találkozni a fővárosi események folyamán. Amikor elhangzott, hogy a záró szentmisén Kárpát-medencén túli magyar testvéreink is vannak, régen látott moldvai csángó ismerőseim jutottak eszembe, akikkel a 2000-es évek elején több alkalommal együtt lehettem egy tiszadobi hagyományőrző táborban.

Az utazás és a helyszínre való bejutás izgalmai némileg elterelték a figyelmemet a lényegről. A szentmise alatt mély megnyugvás, lelki béke töltött el. A lényegre tudtam figyelni és a nagy misztérium betöltötte lelkemet. Ezekben a pillanatokban az evangélium alatt megpillantottam tőlem néhány méterrel arrébb, két népviseletbe öltözött csángó asszonyt, akiknek egyike az a több mint 15 éve látott ismerősöm volt a moldvai Külsőrekecsinből, akire percekkel előbb gondoltam. Hamarosan találkozott a tekintetünk és valószínűleg mindketten ugyanarra gondoltunk… a tiszadobi emlékekre, a közös imádságokra, a sok-sok Mária- és Szent István-énekre. Tekintetéből sugárzott a jelen esemény élő valósága, a tiszta hit, bizalom és a keresztény magyar egység megélésének boldog pillanatai…

Izgalomból lelki béke lett, távolságból közelség, szétszakítottságból egység a szentségi Krisztus jelenlétében. Isten és ember közvetlensége mellett ezt jelentette számomra ez a találkozás.

Jó hívőnek lenni, és jó Krisztushoz tartozni!

Máté Eszter és Gergő meghatározó élményei a következők:

Vasárnap reggel, ahogy együtt gyalogoltunk a Hősök tere felé a sok ezer emberrel, gyerekkel, fiatalokkal és idősebbekkel, hogy a hozzánk érkező Szentatyával, Ferenc pápával részt vegyünk az Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén, ugyanaz az érzés fogott el bennünket, mint a Forrásponton, hogy jó hívőnek lenni, és jó Krisztushoz tartozni. Visszagondolva az eseményre, két különleges pillanatot szeretnénk kiemelni: Az egyik, amikor a pápa beszédében magyar nyelven köszöntötte a híveket, mindenkinek mosolyt csalva ezzel az arcára. A másik, amikor a szentmise végén felcsendült a Himnusz, és a nagy kivetítőkön egy pillanatra madártávlatból tekinthettünk rá a nagy tömegre. Ekkor mindannyian elérzékenyültünk, látva a rengeteg embert, akit ugyanaz a cél gyűjtött egybe.

Mészáros Regina és Bakó Mónika szintén három napot töltött a fővárosban. Így gondolnak vissza a zárómisére:

Vasárnap reggel fáradtan, de izgatottan vártuk az aznapi misét, amely tényleg nagyon emlékezetessé tette a hétvégénket, mivel láthattuk a pápát, még ha csak távolról is.

Kolozsi Imre, a diákönkormányzat elnöke egész hétvégén ott lehetett a kongresszuson. Lelkesedéssel írt szombati, ministráns találkozós élményeiről:

„Együtt beöltözve, együtt imádkozva, egymást tisztelve, régi barátokkal találkozva, és új barátokat szerezve adtunk hálát a Jóistennek a csodás szentmisében.

Ami pedig szívszorító és felejthetetlen élmény volt számomra, az a körmenet, amelytől festeni szebbet nem lehetett volna, szavakba önteni soha nem fogom tudni, amilyen érzéseket átéltem. Több százezer emberrel együtt kísértük az Oltáriszentséget, az érsek atyával, a püspökökkel, papokkal, hívekkel, és szállt az ének az „ég felé”, emelkedtek a karok a mécsesekkel a fejek fölé.

Kilométereket gyalogoltunk, de nem éreztem, fáradtságot sem észleltem. Ilyen összetartozást amióta élek, még nem tapasztaltam. Mintha egy angyal szállt volna a földre, és világbékét, egységet teremtett volna az ott lévők szívében."

Ignácia és Franciska orsolyita nővéreink mindig lelkesedéssel beszélnek a Szent Orsolya Rend Kisvárdai Házának krónikájáról. Az 1938-as évet megörökítő krónika több oldalon keresztül mutatja be az Eucharisztikus Kongresszusra utazó növendékek élményeit, többnapos pesti zarándoklatuk eseményeit. Így találkozott tehát múlt és jelen. Szép ritmusú ismétlődést láthatunk az 1938-as kongresszusra utazó diákok és a mi diákcsoportjaink között a választott kulturális programokban: felkerestük a Vajdahunyad várában a jáki Szent László-kápolnát, a Szent István-bazilikában pedig megtekintettük a Szent Jobb ereklyét.

A Győzelemről énekeljen… kongresszusi himnusz közös éneklésében rejlő erő pedig mára sem változott.

Kaszásné Tóth Judit intézményvezető

Szent László Katolikus Gimnázium, Technikum, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium és Óvoda – Kisvárda

Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye