Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson napról napra egyre nagyobb számú részvevővel kezdődnek a programok. A Hősök terén bemutatott nyitó szentmisén közel 20 ezer hívő ember ünnepelt, a Hungexpo területére koncentrálódó napi nagyrendezvényeken szintén több ezer ember mélyül el a Jézussal való találkozás örömében. A nemzetközi konferencián különleges előadások, tanúságtételek, ünnepi szentmisék, párhuzamosan fotó fakultatív programok, valamint a főváros különböző helyszínein, templomaiban a kongresszust kísérő szintén nagyrendezvények, koncertek vezetik a zarándokokat egyre közelebb az Eucharisztiához.

Napról napra újabb és újabb ismerős arcokat fedezhetünk fel, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye területéről is érkeznek papok, hívek a nemzetközi keresztény találkozóra. Palánki Ferenc, egyházmegyénk püspöke is részt vesz a kongresszuson, a főpásztorral ma fogunk beszélgetni. Papp László egyeki plébános is a nyitó szentmisétől kezdve jelen van a nemzetközi eseményen. A plébánost a szünetben többek között arról kérdeztük, hogy papként mit jelent számára a találkozó.

– Számomra nem volt kérdés az egész kongresszuson való részvétel. Bökő Péter püspökladányi plébános és Sziklai Dávid rakamazi káplán atyák, egyházmegyés paptársaim társaságában is megoszthatom a napi élményeimet.

A részvételemnek a különleges oka az, hogy pap vagyok, aki az Eucharisztiával a legbelsőségesebb kapcsolatban lehet. Amikor bejelentették, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust Budapesten rendezik meg, már akkor megszületett bennem az elhatározás, hogy az elejétől a végéig jelen leszek a világeseményen. Papként felfrissítem az ismereteimet, megerősödök a tapasztalatokban, táplálkozok a jelenlét élményéből, hogy mindezt beépítve a magam életébe átadjam a rám bízottaknak is.

– Az előkészületi évek is segítettek abban, hogy megfelelő lélekkel vegyünk részt a nagy eseményen. 

– A készületet is ugyanilyen fontosnak tartottam. Amikor meghirdették a világméretű szentségimádási alkalmakat, mi, az egyeki egyházközség is csatlakoztunk a kezdeményezéshez. Kicsit fájdalmas tapasztalatként éltem meg azt, hogy a sok-sok hirdetés ellenére az alkalmakon kevesen vettek részt, nagyfokú passzivitást tapasztaltam, annak ellenére, hogy nálunk minden közösségi megmozdulás, program nagy népszerűségnek örvend. Igazán nem értettem az okát. Mindettől független a kongresszuson való részvételi szándékomtól nem tántorított el, amely számomra egyben egy nagy lelkigyakorlat is.

Elsősorban tehát magam miatt vagyok itt. A hétfői szentmise homíliájában Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke egyik gondolata szíven ütött. Azt hangsúlyozta, hogy nemcsak az a fontos, hogyan mutatom be a szentmisét, hanem, hogy utána hogyan élek. Azt szoktam mondani, jó, ha egy pap sok mindenhez ért, de mi mégis csak a liturgia szakavatottjai vagyunk. Minden szakmának megvan a maga mestere, de nekünk, papoknak a liturgia a területünk. Viszont vigyáznunk kell arra, nehogy abba a hibába essünk -ahogy a magyar mondás is kifejezi -,  „Suszternak nincs jó cipője, ácsnak rossz a kerítése”. Tudnunk kell tehát úgy élni a szentmiséből, ahogyan egy papnak élnie kell.

Mindenekelőtt tehát a magam épülése a cél, hogy az a tűz, vágy, amely közel 20 évvel ezelőtt a pappá szentelésemkor lángra lobbant, megszületett a szívemben, ne aludjon ki, valamint újra és újra lángra lobbanjon. Időnként meg kell tehát állni, táplálkozni, tanulni egymás hitéből.

A közmédiában a kongresszust megelőző héten egy nyolc részből álló 7-8 perces adásban a szentmise titkáról beszélgettek. Barsi Balázs OFM atya az első részben mondta, sokan azért panaszkodnak, hogy mennyire unalmas a szentmise, nem értik a liturgia egyes részeit. Balázs atya ott kifejtette, sok szentmisén kell részt venni, hogy egy az én szentmisém legyen, ami megérint, nekem szól és felforrósítja a szívemet. Ehhez a szentmiséken nekem is oda kell tennem magam, hogy Isten beépüljön az életembe. Az a tapasztalatom, hogy a külső keretek segítenek a misztérium közelében maradni. Ezt pedig nem nekem kell kitalálni, rögtönözni, hanem az előírt mozdulatokkal, intencióval, beleértve a szentmise szándékot is, úgy álljak, oda, hogy majd nekem is legyen istenélményem.

Itt a kongresszuson a maga méltóságával, összeszedettségével minden a helyén van, és a szentmisére irányul. Ezek a keretek megkönnyítik a találkozást. A hétköznapi életben is egy találkozásra készülve, megteremtem a szükséges körülményeket ahhoz, hogy megszülessen a találkozás élménye. A külső intenzíven visszahat a belsőre, ha megteremtjük a méltó külsőséget a bensőnk is ünneplőbe öltözik, boldogságot, örömet tapasztalhatunk meg.

– Reggel 8:45-től egészen este 10 óráig számtalan előadás, program segít ebben az elmélyülésben. A döntés is nehéz, hiszen vannak párhuzamosan futó fakultatív programok.

– Az ember a saját igényének megfelelő lehetőséget választja, éppen ezért az elmélyülés saját szintünkhöz mért.

Tegnap az egyik fakultációt Damian Stayne, a Cor et Lumen Christi katolikus karizmatikus közösség alapítója tartotta. Előadásában rácsodálkoztam arra, hogy Jézus nevének mekkora ereje van. Ha beszélgetésben Jézus nevét hittel megemlítem, akkor ott megváltozik valami. Elkoptatjuk a szavainkat és Jézus neve is elkophat egy papnak az ajkán. Akkor most legyen újra íze Jézus nevének az ajkamon, a szívemben, hogy úgy tudjak beszélni róla, mint kedvesemről, szerelmemről, kincsemről! Ezek mind-mind hatalmas töltést adnak. 

Mindennek a megélésében a háttérben segít az a profizmus amivel itt találkozunk. E monumentális rendezvény megszervezése emberileg szinte kivitelezhetetlennek tűnik. Köszönjük minden egyes munkatársnak, önkéntesnek a munkáját, a háttérimákat, amelyek tartják a rendezvényt. A világ ránk figyel, és büszkék lehetünk önmagunkra, keresztény hitünkre.

– Éppen ma, Louis Raphael Sako bíboros, bagdadi érsek atya előadásában arról beszélt, hogy míg a kereszténység bölcsőjében, Közel-Keleten az üldöztetést elszenvedő keresztények – akik a vértanúságig harcolnak a hitükért –, büszkék a kereszténységükre, addig a nyugati világ embere sokszor szégyelli azt megvallani.

– Igen ezt mi is tapasztaljuk, az elmúlt évben sok szenvedést okozott a járvány, de ez sem volt elég sokaknak. Az emberek hite nem megerősödött, hanem eltávolodtak az Egyháztól. Pontosan ezért is vagyok itt, hogy tegyek ez ellen, hogy a tűz ne csak az én szívemben lobbanjon fel.

– A harmadik nap vége felé járunk, és mindannyian tapasztaljuk az út egyre nagyobb mélységét.

– Már a nyitó szentmisén hálatelt szívvel mondtam köszönetet azért, hogy papként lehettem jelen. Pünkösd élményeként hatott rám az, hogy több száz lelkipásztorral együtt ünnepeltük a Jézussal való találkozást. Megélhettük, megmutathattuk a világnak az Egyház erejét, lendületét. Sokan azt mondják nincs jövője az Egyháznak, de ez nem így van.

Minden egyes nap ajándék a nemzetközi világeseményen. Csak kifejezetten Jézussal foglalkozhatok, semmilyen hétköznapi gond, egyéb feladat nem vonja el Róla a figyelmem. Ez egy utazás a nyitó szentmisétől a Stacio Orbit záró pápai szentmiséig. A számtalan gazdag programokkal teli hét csak segít az út egyre mélyebb megélésében.

A NEK programjairól a közmédia csatornáin, a Magyar Kurír oldalán, a NEK You Tube felületén folyamatos tájékoztatást kaphatunk.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Képriport a keddi előadásokról, szentmiséről