Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

A családapának fel kell vállalni a felelősséget, a szőlőtőke szerepét, amelyből a fajtaazonos nemes származik. Nevelni, védeni, irányítani kell mindenáron, kitűzni, hogy magamnál különbet vagyok képes alkotni, és ezt Istennek–embernek büszkén felmutatni! Egy talentumból legalább kettőt illik visszaadni! – vallja Lipták Béla, aki feleségével, Júliával napkori munkatársakként több mint 25 éve építik az egyházmegyei cursillós közösségét.

A gépészmérnök  végzettségű családapa, jelenleg a napkori Almacentrum KFT ügyvezető igazgatója, a civil életében is tanúságot tesz hitéről, a családjában megélt alapvető keresztény, ezen belül a többgenerációs együttélés értékeiről. Lipták Bélával Zsirosné Seres Judit, újfehértói munkatársunk beszélget.

– Sváb őseik még az óhazából hozták az erős hitük és akaratuk magvát, és itt, a napkori „földben” elvetették. A családban hogyan él tovább az örökség?

– Sváb nagyszüleim élő emlékének tiszteletén keresztül „kötelező” az emlékek megőrzése, főként katolikusságunk mindennapi megélésével, valamint a családi egység mindenhatóságán át. Sajnos, az elmúlt rendszerek elvették a sváb életmód mélyebb átörökítésének a lehetőséget.

– Mi egy apa öröksége?

– Minden felelősség az édesapáé. Nem lehet másra mutogatni, mentegetőzni. Manapság ettől erjed és bukik meg a család, a nemzet és a világ is. Fel kell vállalni a felelősséget, a szőlőtőke szerepét, amelyből a fajtaazonos nemes származik. Nevelni, védeni, irányítani kell mindenáron, kitűzni, hogy magamnál különbet vagyok képes alkotni, és ezt Istennek–embernek büszkén felmutatni! Egy talentumból legalább kettőt illik visszaadni!

A példa nevel! A mai világ butasága ellen nincs más fegyver, mint az, hogy megmutassam, hogy amit én élek, ígérek, az működik, és túlmutat a liberális létformán.

– A cursillóban rektorként vagy munkatársként, közvetlen, de szenvedélyes hangon, lelkesen beszél a hitéről, a barátságról, apaságról és a gyermekeiről. Több alkalommal, több száz ember előtt tanúságot is tett erről.

– Ha én nem beszélek, nem teszem meg a képességeim szerint azt, amivel szüleim megbíztak, amit Isten elvár tőlem, és magammal szemben is elvárok, akkor több helye marad a haszontalan kesergésnek, és majd jön más, aki még hangosabban hirdeti a rosszat. Be kell töltsem azt a teret, ahová születtem, ahová rendelve vagyok, és meg kell határoznom, hogy önmagam, a családom és a környezetem hogyan nézzen ki.

– A szorgalom, a munka szeretete és értéke, a szüntelen igyekezet, a végletekig kitartó vallásosság megmutatkozik a család életében.

– A sváb gyökerek erre is elegendő energiát adtak számomra. Nem ismerek olyan munkát, amit ha tisztességgel, lelkesen és okosan végzünk el, eredménytelen lenne. Ha nem is azonnal, de életünk során valamikor megjön az eredménye. Ezért szerettem pl. egész életemben fát ültetni.

Nálunk a család és a munka egy és ugyanaz, együtt éljük és végezzük. Óriási élmény, ahogy a családom segít, aggódik az eredményért, és az unokák felnövekedve értékelik és elismerik azt. Ez a példa lesz az alapja az ő életüknek, kerüljenek bárhová.

A sűrű időbeosztás mellett szükség van az elcsendesedésre is. A falusi életforma még ma is tartogat olyan értékeket, amelyek pihentetőek. A kertek, az erdők, a falusi emberek, barátok csodálatos keretet adnak az életemnek, ahol családommal boldogan élhetek. Isten pedig leginkább a gyümölcsöskertjeimben szólít meg.

– Egy erős férfi is rászorul a bátorításra, vigasztalásra?

– Feleségem lelke és pedagógiai zsenialitása minden helyzetben mérnöki pontossággal van jelen az éltemben. Egy férfinak is egyformán jelent terhet a „sok” és a „kevés” is. Ő megvalósítja az ideális társ kizárólag rám szabott, nekem szóló, engem kényeztető szerepét. Szerintem nincs olyan erős férfi, aki segítő háttér nélkül tartósan sikeres és főként boldog tudna lenni.

– A családjában a generációk együttélésének hagyománya is jelen van. Ennek fontosságára utal a Ferenc pápa által első ízben – Szent Joachim és Szent Anna liturgikus emléknapjához közel eső vasárnapra – bevezetett nagyszülők és idősek világnapja. Milyen gazdagságot ad ez?

– A gyermeknek háromgenerációs családban élve van módja leginkább arra, hogy megtanulhasson, megtapasztaljon mindent, ami egy élethez kell. Tekintélyt, tiszteletet, helyes sorrendet, munkát, szeretetet, anyagiak-szellemiek helyes arányát, és életünknek minden fontos sarokkövét. Akinek ez megadatik, az valóban gazdagság. Velem ez a csoda maradéktalanul megtörtént. Nagyszüleim mindkét ágon az életük legértékesebbjét oltották belém, amiért talán nem is tudtam eléggé hálás lenni életükben. Ezért dicsekszem velük olyan hangosan halálukban, hogy a mai kor emberei is meghallják. A nagyszülők és az idős emberek bölcsessége nélkül a világ, és benne mi magunk csak felfuvalkodott, kényeskedő, tiszteletlen akarnokok lehetnénk, akik az első igazi akadály előtt depresszióba, vagy térdre esünk. Ezért nem csak az emléknapon, de minden nap tisztelnünk kell nagyszüleinket, idősebb családtagjainkat, és örökké emlékezni rájuk.

A mai világ erkölcsi berendezkedése és a fiatalok kényszerű versenyfutása elvonja a figyelmet a nagyszülők családban betöltött fontos szerepéről, értékéről. Pedig ennek a versenyfutásnak az eredménye messze elmarad a szerető és szorgalmas nagyszülők által családban „kitermelt" eredményétől.

– A család hagyományaihoz hozzátartozik a napkori római katolikus templom előtt felállított kereszt örökös gondozása is.

– A templom előtti kereszt által a családfa is követhető. Ez katolikusságunk szimbóluma. Még az I. világháborúból hazatért családfő állította, majd a nagyapám felújíttatta. Az édesapámtól magam vettem át ezt az örökséget, és 2013-ban én is felújíttattam. Unokáim naponta eljárnak a kereszt előtt, és jólesik látni, hogy tisztában vannak a jövőbeni kötelességükkel az éltes keresztet illetően.

– A római katolikus templom felújításakor az új ólomüveg ablakok szintén családi felajánlásokból újulhattak meg. A Szent Imre ablak Lipták Béla és családja adománya.

– A felajánlást tevő barátaim választottak előbb ablakot, de az ember a sorsát nem kerülheti el. Szent Imre számomra az engedelmes és nagyreményű fiúnak az apa iránti feltétlen tiszteletét üzeni. Ugyanakkor ott sejtem az ablak üvegébe vésve Szent István intelmeit, de a magyar nemzet későbbi fájdalmas tragédiáit is hordozza Szent Imre herceg sorsa.

– Mint hitben élő ember, a férfikorról, az élet szépségéről, értékeiről, az átélt, vagy megtörtént eseményekről őszintén, mélyrehatóan ír verseiben. A Jóisten az írás talentumával is megajándékozta.

– Gyermekkoromban fedeztem fel a magyar nyelv csodálatos gazdagságát, ahogyan a rímek, vagy az alliterációk megemelik az emberi lelket. Naivan, mesterkéltség nélkül rögzítem néha papírra, amit egyszer csak nem bírok már a szívemben cipelni. Az emberi világunk mérhetetlen szépsége, felfokozott élménye késztet, hogy ünnepi formában fogalmazzam meg önmagamnak és barátaimnak.

– Az egyéni és a közössége sikereit fontosnak tartja, a közösségekben pedig nagyra tartják a gondoskodását, együttérzését. A cursillós cigányközösség összefogása is az ön nevéhez fűződik.

– Az ember gyarló korlátok között él. Meggyőződésem, hogy az emberben sokkal több van, de képtelenek vagyunk ezt önmagunkban és közösségeinkben kiteljesíteni. Jó lenne sikeres közösségeket építeni, fenntartani, mert ez boldoggá tenné az egyént is, de sajnos a mindennapi gyarlóságaink nem engedik. Vannak felemelő, biztató történések, aztán visszasüllyedünk a valóságba. A cigányközösséget nem én hoztam létre, de nekik is kell az erő, a pártfogás, az elismerés. Ebben segítem Őket.

A cursillo szellemiségét öregkoromban is igyekszem vidáman és pozitívan megélni. Az egyházmegyei és helyi közösségekben képességem szerint aktívan és tevékenyen dolgozom azért, hogy a Cursillo mozgalom fennmaradjon, fejlődjön, hogy késői utódainknak is élmény lehessen az a színes – pompás közösségi – és keresztény életforma. Önzés lenne tőlünk, ha éppen mi felejtenénk el ezt a kötelességünket.

– Honnan a rengeteg lelki tartalék, amiből másoknak is adni tud?

– Isten annyira nyilvánvalóan kényeztetett egész életemben, hogy komoly tartozásom van. Nem a jólétben volt velem bőkezű, hanem mert a kezdetektől bizalmába fogadott. Ezért gyakran azon kapom magam, hogy közvetítem mások felé az Ő feltétel nélküli szeretetét. Ezzel is dicsőítem Istent, ápolgatom különös viszonyunkat.

Isten nem csak azért teremtett, hogy velem is benépesítse a Földet. Személyes terve van velem, és minden vágyam, hogy ne csalódjon bennem! Egyszerű közkatonája vagyok, de ahová állított, abban a feladatban szeretném a tervét megvalósítani, akár gyümölcsfát, vagy unokát nevelek, ha barátokkal vigadok, vagy traktorral permetezek, mindig erre gondolok.

– Napkor csendes, a természet minden szépségével megáldott hely. Mit jelent Önnek e település?

– Szülőfalum egyúttal sorsom is, gyökereimnek nyugvó helye, mindenem, aki vagyok, és amiért születhettem. Büszke lehetek katolikus kitartására, még akkor is, ha a mai világ más mutatók alapján készíti a sikerstatisztikát. A múló évekkel halványul majd a mai embert megkísértő szuper-élet kábulatba ejtő fénye, újra értéke lehet a 100 esztendős útszéli keresztfának, és a világ annak üzenete szerint rendezi be majd életét.

Napkor a Mária-út egyik állomása, évek óta elzarándokolunk Máriapócsra a napkori egyházközség tagjaival, ennek évszázados hagyományai vannak. Mi csak folytatjuk ezt a hagyományt, hogy Napkoron fennmaradjon a Mária-tisztelet.

– Mit jelent életében az Eucharisztia, az Oltáriszentség?

– Annak az ismételt eskütételnek az ízét és hangulatát érzem, amikor édesanyám elkísért az elsőáldozásomra. Végigbukdácsolom lassan az életemet, de ez az íz itt van, és én újra és újra esküdhetek, hogy Isten gyermeke akarok maradni. Eszerint kelek és fekszem, dolgozom és imádkozom, amíg csak élek.

Zsirosné Seres Judit

sajtóapostol

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye