Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Ünnepi papi rekollekción köszöntötték a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye gyémánt, arany és ezüstmisés papjait május 26-án, Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társzékesegyházban.

Az 60 éves papi szolgálatát ünneplő gyémántmisés Varga János címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; 50 éves papi szolgálatát ünneplő aranymisés Fodor András pápai káplán, püspöki helynök és tanácsos, címzetes prépost és bihari főesperes; Barna Gyula hosszúpályi plébános; Keresztes László Miklós címzetes apát és kanonok, püspöki tanácsos, nyugalmazott plébános és Szenes József címzetes apát és kanonok, nyugalmazott plébános; 25 éves papi szolgálatát ünneplő ezüstmisés Molnár József nyírbélteki plébános főpásztoruk, Palánki Ferenc, valamint Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök atya  és paptársaik körében vettek részt az ünnepi alkalmon.

A rekollekciót Szabó József, az egri Érseki Papnevelő Intézet spirituálisa vezette, aki a Szent József-évhez kapcsolódóan tartott előadást, majd a 11 órától kezdődő ünnepi szentmise szónokaként – a megkezdett elmélkedését folytatva – Szent Józsefnek az identitásáról: a Jézus Krisztus és Szűz Mária iránti szeretetéről, a Szent Családnak ajándékozott életéről beszélt.

A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be, amelynek elején köszöntötte a jubiláns papokat. Néri Szent Fülöp ünnepén a főpásztor emlékeztetett Szent Fülöp derűs szolgálatára, aki a mennyországot, a nehézségekben is mindig erőt adó jobbik részt választotta, teljesítve küldetését, hivatását, Isten akaratát. Majd megköszönte a jubiláns atyák hűséges szolgálatát és Néri Szent Fülöp közbenjárását kérte, hogy mindannyian a mennyországot válasszuk, és el is jussunk oda.

„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” (Fil 4,4). Szabó József atya homíliájában Szent Pál apostol hálára hívó szavait idézte, amelyben nemcsak egyszerű buzdítás, hanem erő van. De mi az örömünk alapja? – tette fel a kérdést. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni” (Jn 15,5). Ez a hasonlat Jézus Krisztussal és a Szentháromsággal való mély, bensőséges, ontológiai egységet fogalmazza meg. „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen” (Jn 15,11).

Az örömünk igazi oka tehát maga Jézus Krisztus, az Ő személye, a vele való mély, személyes szeretetkapcsolat, nem pedig a mindig változó körülmények.

A spirituális atya a papi identitáson elmélkedve Szent József lelkületének példájára mutatott rá, aki az egész életét a Szent Családnak szentelte. Ez határozza meg legfőképpen az ő személyes identitását. Ahogyan Ferenc pápa fogalmazza, Szent József életét nem az önfeláldozás, hanem az önajándékozás lelkülete határozza meg. Az önfeláldozás negatív értelemben azt jelenti, hogy az Isten meghívja az embert valamire, aki keresztként éli meg ezt egész életében. Ez egyfajta belső szomorúsággal is jár. Az önajándékozás szituációja ugyanaz, de az Isten meghívásában részesülő ember ezt kitüntetésként éli meg, és általa az egész élete ajándékká válik, önként adja oda. A legnagyobb ajándék pedig az identitása, amelyben Jézus Krisztus iránti szeretetéről tesz tanúságot egész életében.

Ezt követően József atya II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa buzdításáról szólt. XVI. Benedek pápa 2005 májusában a papokhoz intézet beszédében így fogalmaz: „A pap akkor fedezi fel és éli meg teljesen önazonosságát, amikor elhatározza, hogy Krisztus szereteténél semmit sem helyez előbbre, és amikor Őt teszi élete középpontjává.”

II. János Pál pápa örökségeként a papi élet hitelességének titkát a Krisztus iránti szenvedélyes szeretetben látta, amely, ahogy a pápa fogalmazott: „Krisztus szenvedélyes hirdetéséhez vezet” (2005. Nagycsütörtöki levél, 7).

József atya hozzátette, ha egy pap elveszíti Jézus Krisztussal való mély szeretetkapcsolatát, nemcsak az identitását, hanem az életének az értelmét is elveszíti. Ezért a papi életet nem az határozza meg, hogy valaki mennyire jó pap, sokkal inkább az, hogy mennyire szereti Jézus Krisztust. Ebben benne van az elköteleződés, a hűség, az Istennek és az embereknek odaajándékozott élet, valamint a nehézségek ellenére is az örök visszatérés ehhez a szeretethez, amely az életünk középpontja.

„A Krisztussal való bensőséges kapcsolatot „lelkipásztori elsőbbségnek” tekintsük: Benedek pápa ezzel azt hangsúlyozza, hogy „Az Isten jelenlétében töltött időnek elsőbbséget kell élveznie a lelkipásztor életében, ezért ez a legfontosabb”.

II. János Pál pápa többször használja az imádság művészete kifejezést. Legfontosabb, hogy a papok az imádság művészei legyenek, vagyis professzionális szinten gyakorolják az imádságot, másrészt művészien tudják azt, hogyan lehet Jézus Krisztust és a Szűzanyát jól szeretni, kérni az ő segítségüket, és hogyan lehet ezt egy élettel kifejezni és megélni.

Hálaadáskor fontos kifejeznünk, mennyi mindent kaptunk az Istentől, ebben benne van az értékek melletti döntés is. A hálaadás egyfajta hitvallás, amelyben kifejezem a köszönetemet azért is, hogy Isten személyesen hívott meg a papi hivatásra.

Lukács evangélista kiemeli, hogy az apostolok kiválasztása előtt Jézus „Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.  Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket” (Lk 6,12-13). Megbeszélte az Atyával, hogy kit hívjon meg. Jézus tehát tudatosan választotta ki az apostolokat, személy szerint hívta meg őket. Ennek első lépése mindig a Jézussal való személyes kapcsolat, ebből fakad majd a küldetés. Sokszor nehéz megfelelni az elvárásoknak, és van úgy, hogy azt érezzük, szétszakadunk, de ha ez meg is történik, az Istentől soha nem szakadhatunk el, hozzá kell visszatérni, Ő az alap, a középpont, amelynek erejéből a saját életem, a hívekkel való kapcsolatom, a szolgálat is újjászületik.

Szabó József atya a papság lényegének kifejtésére ószövetségi példát hozott. Amikor Mózest az Úr meghívta, háromszor is mondja neki, hogy „Izrael fiainak a kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is” (Kiv 3,9). Nem Mózes érdemeire, vezetői készségére hivatkozva hívja meg őt, hanem  meghallgatta a nép kérését, és Mózes volt a kívánt személy.  Ő az imameghallgatás gyümölcse.

Amikor a hívek újabb papi hivatások születéséért imádkoznak, nem a darabszám a lényeg, hanem hogy az Úr küldjön olyan munkásokat aratásába, akik az evangéliumot hirdetik, a fiatalokat Istenhez vezetik, vigasztalják a szomorúakat, akik a zűrzavaros világban tisztán szeretik Jézus Krisztust és tisztán adják át az igazságot. Jézus azt mondta: „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,38).

A szeminárium spirituálisa kérte a jelenlévő híveket, imádkozzanak a papi hivatásokért, mert kevés a pap. Az Egri Szemináriumban jelenleg 19 fő készül a papi hivatásra ebből öt fő tartozik a mi egyházmegyénkhez.  

Záró gondolatként pedig arra a jelenségre mutatott rá, amely a fiatalok életét érinti, akik féltve a szabadságukat, nemcsak a papságra, hanem a házasságra sem mernek elköteleződni, pedig a világon a legnagyobb szabadságot az jelenti, ha valaki tiszta szívből szeret, és odaadja az életét akár a papságra, vagy házasságra.

Ha tehát tiszta szívből szeretjük Jézus Krisztust és Szűz Máriát odaajándékozva Istennek az egész életünket, akkor megvalósul Szent Pál gondolata: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek” – fejezte be elmélkedését Szabó József spirituális atya.

A szentmise végén az egyházközség Serra közösségének tagjai köszöntötték a jubiláló atyákat.

Kovács Ágnes

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye