Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök 27 személynek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét május 23-án, pünkösd ünnepén a debreceni Szent Anna-székesegyházban.

Felemelő érzés volt megtapasztalni a hívek örömteli jelenlétét, azt az ünnepi hangulatot, amelyben fiatal és felnőtt korúak fejezték ki elköteleződésüket a keresztény élet mellett és részesültek a Szentlélek ajándékainak kegyelmében. Örömünnep volt ez az egész egyházközség számára.

Az első bérmálás pünkösdkor volt, amikor az apostolok megkapták a Szentlelket. Ők érett felnőttek voltak ekkor. Hosszú imával és várakozással készültek pünkösdre. Lelkükben pedig ott volt a készség, hogy Krisztusért és születő Egyházáért adják életüket.

A bérmálásban a keresztények megkapják a Szentlélek szavakkal ki nem fejezhető ajándékát, amely sajátos erővel ruházza fel őket, szentségi jegyet vés beléjük, hogy szorosabban kapcsolódjanak az Egyházhoz, elkötelezve érezzék magukat, hogy mint Krisztus igazi tanúi, a hitet szóval és tettel terjesszék és megvédjék.

A homília előtt dr. Krakomperger Zoltán plébános atya kérte a főpásztortól a bérmálás szentségének kiszolgáltatását, és bemutatta az egyházközség bérmálkozóit, akikben megérlelődött az az elhatározás, hogy a nagykorúság szentségében részesüljenek. Őket a Szentlélek gyűjtötte össze – fogalmazott Zoltán atya, amely annak a különleges tapasztalata, hogy a Szentlélek egyesíti azt, ami összetartozik, de nem az ember szabad akarata ellenére.

Palánki Ferenc megyéspüspök beszédének kezdetén a Szentlélek kiáradásának ünnepét igazi örömünnepnek nevezte. Minden ember részesül az isteni ajándékban, amely nem más, mint a létezés. Az ember teste a világ anyagából van, de tudjuk, hogy az evilági létezéstől többre vagyunk hivatva, így az Istentől kapott életet a szeretetre tudjuk fordítani – hangsúlyozta a főpásztor.

Az a hivatásunk, hogy másokért éljünk, megvalósítva Isten szeretetparancsát. Ehhez segítő kegyelmet kapunk: „A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele” (1Kor 12,7) másoknak – tette hozzá püspök atya, hangsúlyozva, hogy nem magunkért, hanem szeretetben másokért élünk. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, ehhez szükségünk van segítő erőre, amely nem más, mint a kegyelem. Amikor a feltámadt Jézus megjelenik az apostoloknak húsvét vasárnap az emeleti teremben – amely az utolsó vacsora és később a Szentlélek kiáradásának a helye –, a küldetés előtt ajándékot ad: „…rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). Jézus ezután adta a küldetést: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23).

A bérmálkozásra készülők megkapták Istentől a mások felé való nyitott szív ajándékát, hogy rátalálva hivatásukra, abban megerősödve másokért tudjanak élni, és megosszák azt a kegyelmet, amelyet Istentől kaptak.

Debrecen az ország második legnagyobb városa. Talán sokkal több fiatalnak kellene megnyitnia a szívét Isten kegyelmi ajándékai előtt – fogalmazott a főpásztor, majd feltette a kérdést: 15-16 évvel ezelőtt mennyi gyermeket kereszteltünk, közülük kik járultak az Oltáriszentséghez és a bérmálás szentségéhez? Majd így folytatta: ez a kis közösség a remény hordozója.

Már az ószövetségi Szentírásban is találkozunk a „szent maradék” kifejezéssel. Ők azok, akik Istenhez tartoznak, komolyan veszik a meghívását és elfogadják a kegyelmet ahhoz, hogy teljesítsék a hivatásukat, tanúskodjanak Róla, aki minden érdem nélkül megszólítja, megajándékozza az embert, és küldetést ad neki.

Ezután a főpásztor azon megválaszolandó kérdéseket emelte ki, amelyeket általában a fiataloknak tesznek fel: Mi leszel, ha nagy leszel? – ez fontos kérdés, mert nem mindegy, hogy valaki az Istentől kapott talentuma, tehetsége szerint milyen hivatást választ. De ennél sokkal fontosabb a következő kérdés: Milyen ember leszel ma? Ez meghatározza azt, hogy milyen emberré fog válni felnőtt korában.

A ma legfontosabb kérdése pedig, hogy a bérmálás szentségében részesültek hogyan fognak találkozni a szeretteikkel, lesz-e bennük bátorság arra, hogy béketeremtők legyenek. Amikor Jézus megjelent a tanítványoknak így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” (Jn 20,19).

Tudnak-e megbocsájtani, jó emberek lenni, jót tenni, másokért élni, valamit megosztani abból, amit Istentől kaptak? Van-e ehhez bátorságuk?

Az apostolok azt mondták, mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk. Bátran kimentek és hirdették az evangéliumot mindenkinek. Amikor Isten nagy tetteiről, szeretet-cselekedeteiről beszéltek, azt mindenki megértette. „Ti sem hallgathattok!” – bátorította a bérmálkozókat a püspök atya. „Meg kell vallanotok azt, amit Istentől kaptatok, befogadtatok, hogy a kegyelmével együttműködve épüljön az Ő országa és egyre boldogabbak legyenek az emberek.”

Az apostoloknak is voltak cselekedeteik, amelyekről a Biblia egyik könyve szól. Nektek is vannak cselekedeteitek, azok hangsúlyosak, hiszen nem mindegy hogyan élünk, hogyan osztjuk meg az isteni szeretetet. Megtartjuk-e magunknak, vagy élet fakad belőle?

Jézus a templomudvaron felkiáltott és azt mondja: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szava szerint, élővíz forrásai fakadnak” (Jn 7,38-39).

Mit jelent ez? Aki odamegy Jézushoz és merít az Ő szeretetének forrásából, akkor az ő szívéből is tovább tudja adni ezt a szeretetet. Ez minden ember hivatása, ehhez kapunk kegyelmet a Szentlélek által.

Egy misszionárius a beszámolójában arról ír, hogy a falut, ahol szolgált, szárazság sújtotta. Arra biztatta az embereket, hogy egy bizonyos ponton ássanak, és majd találnak vizet. Nagy lelkesedéssel nekiláttak a munkának, majd ahogy telt az idő, egyre többen elveszítették a reményt. A végén már csak néhányan maradtak és több héten keresztül ástak, míg végül vizet találtak. A misszionárius beszámolójából kiderül, hogy ebben a folyamatban az volt a legnehezebb, hogy rávegye az embereket – akik kitartottak a munkában – arra, hogy adjanak a vízből azoknak is, akik nem tartottak ki.

„Adjatok a vízből, ami ti megtaláltatok, azoknak, akikkel nap mint nap találkoztok! Adjatok abból az istenélményből, szeretetből, amit befogadtatok a szívetekbe, és akkor nem az lesz a kérdés: Mi leszel, ha nagy leszel, még az sem, hogy milyen ember leszel ma, hanem már csak az lesz a fontos, hogy – mint a Boldogságos Szűz Mária, aki igent mondott Isten akaratára, és így rajta keresztül a világra jött Isten szeretete –, ugyanúgy rajtad keresztül is a világra jön az Istennek a szeretete. Ehhez ad a Jóisten kegyelmet e szentség által a személyes pünkösdi ünnepeden. Mi, az Egyház közössége imádkozunk értetek, hogy nyitott szívvel fogadjátok Isten kegyelmét, és legyetek az Ő jóságának, szeretetének boldog hírnökei – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A bérmálás szentségének kiszolgáltatása előtt a bérmálkozók megújították a keresztségi fogadalmukat, felidézve azt a hitet, amelyet a keresztség felvételekor megvallottak, vagy a szülők, keresztszülők tettek meg helyettük az Egyházzal egységben.

A szentmisét élőben közvetítette a Debrecen Televízió, amely az egyházmegye You Tube oldalán keresztül visszanézhető: https://www.youtube.com/watch?v=rqkJ0v4FU60

Palánki Ferenc megyéspüspök a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében húsz egyházközségben összesen 374 személynek szolgáltatja ki a bérmálás szentségét ebben az évben.

Kovács Ágnes

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye