Debrecen - Nyíregyházi Egyházmegye

,,Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk Krisztus Jézusban” (2Tim 1,9)

A három éve megalakult és két éve világi beteglátogató munkatársak közreműködésével működő Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat munkatársai hálaadó szentmisén fejezik ki köszönetüket a Jóistennek a munkájuk során megtapasztalt kegyelmekért.

A kórházlelkészi szolgálat munkatársai az egyházmegye területén összesen tíz kórházban teljesítenek szolgálatot: http://www.dnyem.hu/index.php/korhaz-szolgalat

Farkas Istvánné, Elza beteglátogató, a SZSZBMK, Mátészalkai Kórházban végzi munkáját. Az alábbiakban a szolgálata során megtapasztalt kegyelmi ajándékról számol be olvasóinknak.  

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat munkáját két éve segítik világi beteglátogató munkatársak. Ez idő alatt nagyon sok beszélgetés történt, számtalan kegyelmi állapotnak lehettünk részesei. Jóleső érzés az, hogy a betegeket hozzá tudjuk segíteni ahhoz, hogy utolsó útjuk előtt felvegyék a szentségeket. Megannyi megrázó élettörténetet hallottunk, amelyek számunkra is tanulságosak voltak. Ezekből az elbeszélésekből közvetlenül megtapasztaljuk az élet törékenységét; azt, hogy mennyire fontos a hit, Isten jelenléte az életünkben, hogyan segíti munkánkat a meghallgatás, az érintés, a megértés és az együttérzés.

Szolgálatom során megtapasztaltam Isten irgalmasságát, kegyelmét és megbocsájtó szeretetét, ezen élményemet szeretném az olvasókkal is megosztani.

   Körülbelül egy éve a mátészalkai kórház egyik kórtermébe betérve először egyéni beszélgetéseim voltak, majd közösen társalogtunk az ott fekvő betegekkel. Egyik beteg kifejtette, hogy irigyli azokat az embereket, akiknek van hitük, és tudnak bizakodni, reménykedni. A szobatársak beszéltek a saját hitükről és istenkapcsolatukról, kifejtették, hogy a hit milyen erőt ad nekik a szenvedésben, a betegségben.

   A beteg, aki megfogalmazta, hogy szeretne hinni, azóta többször volt már kórházban, így alkalmam volt vele beszélgetni Istenről és az ő útkereséséről.

   Sokat gondolkodtam a szavain, és az esti főzés közben eszembe jutott, hogy aki keresi Istent, az tudja, hogy létezik, tehát neki már van hite. Másnap, mikor bementem hozzá a kórházba, megosztottam vele gondolataimat. A beszélgetésünk során elmondta, hogy ez mind igaz. Azt is megosztotta velem, hogy felismerte, hogy mindenkinek meg kell bocsájtania, és ezt telefonon keresztül meg is tette.

   Másnap eszméletlenül találtam. A lánya az utolsó percig mellette volt. Még akkor délelőtt a Jóisten magához szólította. Én is jelen voltam a távozásánál.

Elmenetelének napja is különleges volt, hiszen akkor, március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepét tartottuk. Mária ezen a napon mondott igent az Igére, s őt, a beteget, aki igent mondott az Istenre, ezen a napon szólította magához az Úr. A lelkében megbékélve ment Isten országába, ugyanis hiszem, hogy megismerte Isten irgalmas, megbocsájtó szeretetét.

   Ha mi, a szolgálatban munkálkodók, csak egy embert is el tudunk vezetni az Istenbe vetett hithez, akkor a munkánk nem hiábavaló.

Farkas Istvánné, Elza

beteglátogató

SZSZBMK, Mátészalkai Kórház

Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye